Sasuke:

Sakura kiparancsolt minket és jobbnak láttuk, hogyha Itachit is visszük magunkkal. Hét éve  Izuminak, illetve Tsunadénak is könnyebb volt úgy koncentrálni Sakura szülésénél, minthogy egy aggódó apajelölt ott idegeskedjen a nyakukban. Itachi Izumi mellett akart volna maradni, de felesége szigorú tekintete egyértelművé tette, hogy férje merre is várjon.

Az emberekkel ellentétben a démonnők úgy gondolják, hogy a szülés az ő harcuk, amivel nekik egyedül kell megbirkózniuk ezzel is bizonyítva erősségüket. Az igazság az, hogy igazából a hím jelenléte csak zavarja őket, nem akarnak gyengének látszani előttük.

Én és Kakashi a falnak támaszkodva vártunk, míg Itachi fel-alá járkált idegességében, még tanítónk jelenlétét sem méltatta fél percnél tovább. Öt perc múlva kijött Ikuma.

- Kényszerpihenőre vagyok ítélve, de így nem lehet pihenni! - roskadt le morogva egy székre. Hideg pillantást vetettem felé, nem tudtam átérezni a helyzetét. Legszívesebben azonnal letámadnám a kérdéseimmel, hogy mit keresett a halandók világában és hogy került összetűzésbe az angyalokkal. Ha megint az a cél vezérelte, hogy elorozza előlem Sakurát, akkor Dalanosnak új örökös után kell sürgősen néznie. Azonban a vallatást nem tudtam elkezdeni Itachi jelenlétében.

Ezzel a problémával még nem akartam terhelni őt, megérdemli végre a boldogságot Izumival.

A percek óráknak tűntek, pontosan át tudtam érezni min megy most keresztül a bátyám. Egyikünk sem kísérelte meg, hogy hozzá szóljon, különben egy végzetes genjutsuban végeztünk volna. A sharinganja önkéntelenül aktiválódott, egy jó párszor hatástalanította, de újra utat tört az örökségünk vörös fénye a szemeiben. Megunta a próbálkozást, így aktiválódott sharingannal sétált fel-alá. A folyosóról Sakura határozott utasításait hallottuk, hogy mikor nyomjon Izumi és mikor ne. Egy-egy fájdalmas szisszenést követően Itachi ugrásra kész fenevadként állt le. 

Esküszöm én ezért egy fokkal jobban viseltem az idegtépő perceket.

Legalábbis így gondolom, de erről bővebben Hinatáék tudnának mesélni...

Sakura:

Izumi követte az utasításaimat, így a szülés folyamata komplikációmentesen zajlott le. Az ikrek első tagja egy kislány volt, majd pár perccel később egy kisfiút üdvözölhettünk a köreinkben. Az újszülöttek sírása zene volt füleinknek, egészségeseknek tűntek első ránézésre, majd a vizsgálat után ki is derült, hogy valóban azok. Bebugyoláltam a két csöppséget és Izumi karjaiba fektettem őket. Szerencsére Izuminak sem esett baja, pár nap pihenésre lesz szüksége, hogy ugyanolyan élénk legyen, mint volt. Kimosakodtam, majd tekintetem rájuk vezettem. Izumi szeme könnybe lábadt, ahogy a babákat nézte. Hátráltam pár lépést, majd mosolyogva indultam a bejárat felé, hogy Itachit behívjam. Mielőtt elérhettem volna a kiszakadt ajtó helyét, Izumi hangja megállásra késztetett.

- Köszönök mindent Sakura - hálásan pillantott rám. A kezem a szívemhez érintettem.

- Én köszönöm, hogy részese lehettem a boldogságotoknak. Annyi mindent tettél értem, örülök, hogy végre azt a sok jót tudtam viszonozni - szemem sarkából észre vettem Itachit, ki a fal árnyékában húzódott meg és várta az engedélyem a belépésre. Egy hatalmas mosollyal biccentettem és mintha puskából lőtték volna ki úgy suhant el mellettem.
Itachi megilletődve simogatta meg a babákat és felesége arcát is. Mielőtt kiléphettem volna, Itachi egy hálás köszönömöt rebegett felém.
Magukra hagytam őket, kint a folyosón érdekes látványt nyújtott a társaság. Ikuma unottan piszkálta az infúziós tartályból kilógó csövet, míg lábával a gurulós állványt tologatta. A fehér hajú maszkos ki behozta Ikumát zsebretett kézzel szemlélte az ablakon túl fekvő világot.
Sasuke a falnak dőlve várakozott, amint megpillantott elrugaszkodott onnan és a karjaiba vont.

- Arigatou - hangzott el az ő szájából is a köszönet. Forró ajkait a homlokomra nyomta, csókja a bőrömre égett. Elpirultam a gesztustól.

Itachi jelent meg hirtelen és beinvitált, hogy bemutassa az Uchiha klán legifjabb tagjait.

-Uchiha Hana és Uchiha Daiki - emelte fel büszkén a babákat, akiket hamarosan meg is foghattunk. Hana került az én kezeim közé és megbabonázva néztem a sötétbarna szemeit. Fekete tincsei kócosan terültek szét a fején és örömmel hallatta az édes hangját.

Egy kissé szorító érzés töltötte el a mellkasomat.

Újra át szeretném élni én is ezt a boldogságot. Sajnos hét éve nem tudtuk közösen megélni a pillanatot, melyet fiunk születése okozott, de úgy érzem most már biztonságban vagyok és örömmel vágnék bele újra a gyerekvállalásba. Sasukéra néztem, de ő elbűvölten figyelt engem. Zavaromban elkaptam róla a tekintetem és visszaadtam Hanát Izuminak.

Elköszöntünk és jeleztem nekik, hogyha bármi gond van azonnal szóljanak és én itt termek.

A furcsa páros továbbra is ugyanabban a pozícióban várakozott odakint, némi feszültséget éreztem kettejük között.

Sasuke bemutatta Kakashit, aki a tanítója volt, mikor még gyerek volt. Mint kiderült Ikuma és Kakashi félig testvérek, de a hasonlóság égbekiáltó volt kettejük között. A modoruk viszont ég és föld volt. Üdvözöltem a maszkos férfit, illendően felé nyújtottam a kezem, mire ő gyengéden megfogta a kézfejem és csókot nyomott rá a maszkon keresztül. Eltávolodott tőlem és hihetetlenül formálisan beszélt hozzám. Arra számítottam, hogy kedves férjem a férfi előbbi cselekedete miatt jelenetet fog rendezni, de úgy látszik semmit nem váltott ki ez belőle.
Igazából ekkor tudatosult bennem, hogy az Alvilág legerősebb démonának a felesége vagyok és ez a viselkedés igazából megszokott.

Tekintetem Ikumára vezettem, aki a bátyját figyelte megfeszült arcizmokkal, majd mikor észrevette pásztázó smaragdjaim rám nézett.

- Jól érzed magad? - kérdeztem egyből, hisz elég komoly sérülésekkel hozta be őt Kakashi.

- Jobban, de a kényszerpihenőmet nem tölthetném el valami vendégszobában? Nem szeretem a gyerekeket - húzta el a száját.

Felőlem semmi akadálya nem volt, és érdekes módon Sasuke sem ágált ellene. Kakashira bízta a feladatot, hogy a déli szárnyba vezesse Ikumát a lehető legtávolabb a lakosztályunktól. Sasukéval közösen sétáltunk fel Daisuke szobájához, majd közösen megvacsoráztunk. Mosolyogva hallgattam végig a fiam monológját, hogy milyen klassz élményben is volt ma része, aztán ő kérdezősködött. Elújságoltuk neki, hogy megszülettek az unokatestvérei és majd holnap közösen megnézzük őket. 

Az est gyorsan leszállt, a palotában csak néhány szolgáló járkált fel-alá mindenki a maga dolgát végezve. Amint megláttak minket illedelmesen pukedliztak és folytatták tovább a munkájukat.
Még szoknom kell ezt a fajta figyelmet.

Miután Daisuke lefeküdt aludni a fürdőbe vettem az irányt. Sasuke még az irodájába vonult, még el kellett intéznie pár dolgot. A forró víz ellazította izmaimat, a medencében boldogan úszkáltam oda-vissza és elég nosztalgikus élményt idézett fel bennem. Kiélveztem a fürdőt, majd egy csipkés hálóinget öltöttem fel és a puha párnák közé vetettem magam.

Vajon Sasuke mit fog szólni egy újabb gyerekhez?

Ikuma:

Kakashi kiválóan ismerte ennyi év kimaradás után is a palota alaprajzát. Megkaptam az első szobát az emeleten. A járásomat nehezítette ezt a vacak állvány, melyen a tasak lógott és amiből a folyadék csöpögött.

- Észrevetted?  - kérdeztem alig hallhatóan bátyámat miután becsukta az ajtót. Nem kellett magyarázkodnom a kérdést illetően.

Ő válaszul csak bólintott.

- Tudod miért akarják őt? - faggattam tovább, habár az ok nyilvánvaló volt. Közelebb lépett Kakashi így szemtől szemben álltunk egymással.

- Csak mi ketten tudjuk pontosan, hogy mi ő. Kaminak komoly tervei vannak és Sakura itt nincs biztonságban - Sakura eredetét pontosan ismertem az álmomból és igyekeztem ezt a lehető legnagyobb titokban tartani - Csak én tudom megvédeni és csak mi ketten tudjuk megállítani Kami őrült tervét. Habár van egy apró bökkenő - tudtam mire gondolt.

- Uchiha Sasuke nem fogja hagyni olyan könnyen, hogy megszöktesd a feleségét - összegeztem a problémát. Az maga lenne a katasztrófa, ha rájönne mi is a felesége, amire sajnos nagyon nagy az esély. A vére színe elárulja őt.

Kakashi sejtelmesen nézett rám.

- És itt jössz te a képbe Ikuma - a negédes mosolya átszűrődött a maszkon keresztül, én pedig előre féltem, hogy milyen újabb világmegváltó tervet kell végrehajtanom. 

Egy jó adag boldogsághormon szülte ezt a részt, csütörtökön párom megkérte a kezemet 🥰🥰