Sasuke:

Egy pillanatra elvakított a fény, de gyorsan hozzászoktam a gyors fényviszony változáshoz. Daisuke hatalmas fűzöld szemeivel bámult rám, legszívesebben azonnal magamhoz öleltem volna. Kiköpött úgy nézett ki, mint én kiskoromban, még a fekete haja is ugyanúgy állt. Bocsánatot kell tőle kérnem az elmúlt évekért, amiért a legfontosabb időszakban nem lehettem jelen az életében, Sakurának szintén tartozom egy hosszú bocsánatkéréssel, amiért ekkora felelősséget kellett ráhagynom.

Ezentúl kiveszem alaposan a részem a gyereknevelésben, és azon fogom dolgozni, hogy mi hárman egy család lehessünk.

- Bemutatom a spanyol herceget, Uchiha Sasuke-sant. Köszöntsd illően, Daisuke – mosolygott kedvesen rá Sakura – Nagyon kedves ember, kisegített a cukrászdában és haza is kísért – zavartan megvakarta az arcát – Történt egy kis baleset, de mindjárt orvosolom a problémát.

Daisuke értetlenül pislogott az arcomra, majd a tekintete a tortás öltözékemre siklott. A szomszédos szobából egy macska fülsértő nyivákolását hallottam meg, egyértelműen Hinata volt az... pont, mint a régi szép időkben.

- Örülök a találkozásnak! – hajolt meg mélyen előttem, amitől egy pillanatra kizökkentem.

Nem akartam, hogy valami hideg és kegyetlen vezetőnek gondoljon, akinek nincs szíve. Sakura letette a tortát az asztalra és eltűnt a szobában.

- Mindjárt kerítek egy inget Sasuke-san! – kiáltotta ki, és hallottam, hogy a szekrényben turkál.

- Örvendek a találkozásnak, Chichiue­­­* - felelte formálisan Daisuke, miközben fél térdre ereszkedett – Ígérem igyekszem megfelelni elvárásainak és a klánunk hírnevében nem okozok csalódást vagy szégyent a meggondolatlan viselkedésemmel – Daisuke a földet pásztázta, nem nézett fel rám.

Zavarban volt.

Leguggoltam hozzá és összeborzoltam a haját.

- Bele se merek gondolni, hogy Hinata miket mesélhetett rólam – suttogtam nagyon halkan, hogy Sakura ne hallhassa meg – Ne legyél ennyire formális, rendben? – Daisuke lassan feltekintett a szemembe és egy aprót bólintott – Örülök a találkozásnak, Fiam – feleltem büszkén.

Daisuke gyermeki őszinteséggel elmosolyodott.

- Most már egy család leszünk, Apa? – megpöcköltem a homlokát.

- Természetesen. Azonban Anyukád még...

- Nem tud semmit – fejezte be Daisuke mindent tudóan – Ha tudná az igazat, nem így reagált volna.

- Kezdjek félni? – kérdeztem tettetett félelemmel.

- Anya elég ijesztő tud lenni, ha dühös – suttogta a fülembe a titkot Daisuke.

- Megtaláltam! – kiáltotta ki kitörő lelkesedéssel Sakura a szobából.

Daisuke a hüvelykujját felfele mutatta.

- Ne izgulj, segíteni fogok, hogy anyával összejöjjetek! – kacsintott rám, majd gyorsan helyet foglalt az asztalnál.

Sakura ebben a pillanatban jelent meg a karjára terített férfiinggel. Meglepődve néztem a ruhadarabot.

- Remélem jó lesz, tudom nem egy minőségi darab, de... – szabadkozott Sakura, de én csak hálásan elvettem az inget és bementem a fürdőbe átöltözni.

Nem értettem miért van férfi ruha Sakura szekrényében. A legrosszabb fordult meg a fejemben. Talán volt valakije, míg én távol voltam?

Megszagoltam az acélszürke inget, de új szaga volt, vagyis nem hordta még ezt senki. Tényleg nem értettem az összefüggést.

Ki kell derítenem, hogy volt-e valakije.

Derűt varázsolva az arcomra kiléptem a fürdőből, Sakura pedig három főre terített.

- Remélem megtisztel minket még a jelenlétével – húzta ki a széket – Természetesen, ha nem gond. Daisuke mesélte, hogy milyen jól kijönnek – mosolygott rám kedvesen.

A világért sem mondta volna nemet, még akkor se, ha épp édességet kell leerőszakolnom a torkomon, amit nagyon utálok. A táplálkozásomban történt némi minőségbeli változás az elmúlt évek alatt. Már nemcsak a vér táplál, hanem a vadak húsa is. Ezenkívül bármilyen más ételt is meg tudok enni anélkül, hogy kihánynám.

Évekig edzettem magam, hisz erre a pillanatra vártam. Az embervér illata pusztán már csak egy kellemes illat az orromban, még késztetést sem érzek, hogy vért vegyek magamhoz ebben a világban. A másik átkommal kapcsolatban komolyabb előrelépés nem történt, még mindig pecsétek zárják el az erőmet, így senkire sem vagyok veszélyes.

Illedelmesen helyet foglaltam, míg Sakura meggyújtotta a hét szál gyertyát a csokitortán. Daisuke lehunyta a szemét, majd elfújta egyszerre az összes gyertyát. Sakura az első szeletet fiának adta, a következő termetes szelet viszont az enyém lett. Életem legkeményebb küzdelme volt legyűrni a tömény csokitortát a torkomon, de a családomért bármit megteszek.

- Boldog születésnapot Daisuke! – adta át hatalmas mosollyal Sakura az ajándékot.

Egy apró hosszúkás doboz volt becsomagolva kék mintás csomagolópapírral. Daisuke lassan feltépte a csomagolást, leemelte a dobozka tetejét. Két jegyet láttam meg benne.

- Anya! – ugrott fel örömében Daisuke és átölelte Sakurát – Tényleg eljutunk a Hirakata-parkba? – lelkendezett Daisuke.

- Ez volt minden vágyad, nem? – Sakura rám nézett – Tudja Japán legnépszerűbb vidámparkja a Hirikata park, minden gyermek álma, hogy eljusson oda.

- Anya? Hogy fogunk oda eljutni? Kész lesz addig a kocsid? – Sakura nyakába mintha jeges vízzel teli vödröt zúdítottak volna, majd a kezdeti sokk után furcsán nézett le fiára.

- Nem is említettem, hogy elromlott a kocsim – Daisuke ártatlanul pillantott fel.

- Az ablakból láttalak kiszállni Ap.. Sasuke-san kocsijából – Sakura megnyugodott a válasz hallatán, de az utazást illetően kattogott az agya.

- Elvihetem, ha szeretné – ajánlottam fel, de tudtam, hogy vissza fog utasítani. Busszal fognak kimenni, aminek Daisuke nem örült, de én csak cinkosan rákacsintottam, hogy bízza csak rám a dolgot.

Első közös családi kirándulásunknak egy busz sem lehet akadályozó tényezője.

Hinata kecsesen előjött a szobából és nyávogni kezdett.

- Menj Daisuke játssz egy kicsit a cicával! – Daisuke rám nézett, majd elindult Hinatához, így kettesben maradtam Sakurával.

- Csodálatos fia van – dicsértem meg.

Sakura lágy mosollyal fogadta ezt.

- Mi történt a párjával, ha szabad kérdeznem? – Sakura tekintete elkomorult, hosszú másodpercekig a tortát bámulta.

Már azt hittem nem fog válaszolni.

- Elhagyott egy ígérettel a háta mögött. Talán Ön is bolondnak tart, amiért reménykedem a visszatértében. Azonban én várok rá, férfi ruhákat is épp ezért tartok itthon. Ha egyszer visszajön, minél könnyebben be tudjon illeszkedni az életünkbe – Sakura mély levegőt – De inkább beszéljünk valami kellemesebb témáról, Ön biztos sokkal vidámabb háttérrel rendelkezik.

Sajnáltam Sakurát. Keserűség öntött el, amiért kétségek és aggodalmak között kellett eltöltenie ezt a hét évet. Nem adhatom és nem pótolhatom ezt az időt, de igyekszem jóvá tenni mindent.

- Egyedül élek – feleltem, a családi állapotomra szándékosan nem tértem ki. Itt ülök a családom vacsoraasztalánál, aminek nincs tudatában Sakura, de azt a hazugságot nem vagyok hajlandó kiejteni, hogy nincs családom.

Magamhoz rántottam az irányítást mielőtt kényesebb vizekre eveztünk volna. Remélhetőleg nem jut megint arra a téves következtetésre, hogy a saját nememhez vonzódnék.

- Nem tartom bolondnak, gondolom van oka bíznia a párjában. – Sakura megdörzsölte az ujján a fekete gyűrűt.

Felálltam.

- Köszönöm a tortát és az inget. Remélem még találkozunk! – Sakura szintén felállt, gyorsan berohant a fürdőbe összekapkodni a szándékosan itt felejtett csokis ingem és zakóm. Belerakta egy szatyorba, amit hálásan elfogadtam.

Nem baj találok más módot, hogy újra találkozhassunk.

Az asztalon heverő jegyekre pillantottam. Szóval két nap múlva mennek a vidámparkba.

Egy fantasztikus terv állt össze bennem.

Ikuma:

Sakura felvette a családi ereklyémet a járdáról, majd elhajtott a kocsijával. Megkönnyebbültem, mert sikerült Ő előtte ideérnem. Felszálltam a magasba és Rá utaló jeleket kutattam. A nyomozást nem könnyítette meg, hogy egy tízmilliós városban kell egyetlen személyt megtalálnom, akiről azt se tudom, hogy néz ki.

Ha Rin nem ködösített volna, akkor hét éve jobban jártunk volna, ha Sakura meghal és szembenéztünk volna egy Kaguya 2.0-val Sasuke személyében. Szörnyű ezt kimondanom, de a világaink jobban jártak volna ezzel a tragikus végkimenetellel.

Ezen azonban már nem tudunk változtatni.
Rinnek igaza volt. Kaguya halála nem a vég volt, hanem csak a kezdet.

A világaink összeomlásának kezdete.

Fáradtan repültem tovább, az utóbbi években keményen edzettem és kutattam információk után. A látomásaim egyikében sem szerepelt derűs, boldog végkimenetel. Vért és halált láttam mindenhol, egy újabb háború közeleg.

Uchiha Sasuke! Jobban jársz, ha igyekszel, mielőtt Ő találna rá a családodra!

Vajon ki akar Sakuraék életére törni? Hamarosan kiderül 😉

* Chichiue jelentése: Az apa formális, tiszteletteljes megszólítása :)