A fagy utolsó nyomainak végre búcsút inthettek a Mérges láp és a Kék folyó közötti területen élők. A mostani tél igen kemény volt a megszokottakhoz képest is, de szerencsésen átvészelték a viszontagságos körülményeket. Még a tél beállta előtt sikerült egy tucatnyi kőkunyhót felhúzni és a csatornarendszer kiépítésével is végeztek. Egész komfortosra sikeredtek a kunyhók hála Ushi és emberei munkájának, illetve a Főnix örökkön lobogó lángjainak. Az üres kandallókat az ő tüze ragyogta be és melegítette a kerekded arcokat.
A rabszolgák sem panaszkodhattak, hisz ők sem kényszerültek sátrakba télhó idején. Külön épületet kaptak, és nem kellett kint fagyoskodniuk. Az asszonyok szőttek, varrtak, főztek és volt aki gyógyított közülük. A férfiak a kovácsműhely csinosításán dolgoztak és a tavaszi vetést tervezték.
Minden áldott nap a dolgukat végezték, de nem érezték alsóbbrendűeknek magukat. Igazán szerencsésnek voltak amiért Sakura úgy bánt velük mint saját embereivel. Volt tető a fejük felett és mindennap meleg ételt ehettek. A hónapok alatt a Zahim gondolatával is megbarátkoztak. Kivéve egy személyt.
A javasasszony makacsul ellenállt Sakura próbálkozásainak. A lány szerette volna befejezni azt amit Tsunadénál elkezdett, de az idős nő hajthatatlan volt. Nem akart a lány mesterévé válni.

Sakura épp a talaj hőmérsékletét nézte és megfelelőnek találta a rizs elvetéséhez. A téli hónapok az utolsó tartalékait is felélte, mit a küldetéseiből felhalmozott. Muszáj önellátóvá válniuk és ráadásul be kell kapcsolódniuk a helyi kereskedelembe is termékeikkel, illetve terményükkel.  Pénzt kell keresniük, hogy megvegyék azokat az eszközöket, amiket ők nem tudnak elkészíteni.

Azonban a tél végével nemcsak a hidegnek lett vége, hanem a biztonságuknak is. A Qhizukik nem felejtették el, hogy mit tett Sakura a Kék folyó gátrendszerével és a lány egész biztos volt, hogy lesz válaszuk a tettére. Ostobák lettek volna ha télen indítottak volna hadjáratot ellenük.

- Hime! - kiáltotta már messziről egy női hang. Egy hollófekete hajú lány vágtázott Sakura elé. A ló kantárját erősebben húzta meg Hisae, mire az állat felágaskodott és le akarta dobni lovasát.

Sakura felvonta a szemöldökét. Határozottan emlékezett rá, hogy ló nélkül indult el a lány.

- Egy sereg tart felénk, a folyótól északra körülbelül hat órányira.

- Mekkora? - kérdezett vissza Sakura.

- Tízezer főre saccolom.

- Qhizukik vagy Yowashik?

- Mindkettő - felelte sötéten a lány.

Sakura arcán megrándult egy izom, de nem a kelletlenség jele tükröződött az arcán, hanem a számító mosolya miatt húzódott meg a szája sarka. 

Fondorlatos terve első felvonása kezdetét vette. 

A Qhizukik és Yowashik szövetséget kötöttek, hogy megöljék őt. 

Akkor talán ideje lenne, hogy ő is színre lépjen...

...

A fehér hajú férfi hatalmasat szippantott a konohai tavasz levegőjéből. Majdnem egy éve visszahozta tanítványát a szülőfalujába, kíváncsi volt rá miként alakult a sora. Remélte, hogy tanításainak hála még erősebbé vált és közelebb került az álmai eléréséhez.
Elégedetten húzta meg a táskájának szíját. Az elmúlt hónapokat kutatómunkával töltötte, hogy megírja nagyszabású művének befejező részét. Lelkes munkája kifizetődött, még soha ennyi jó jegyzete nem volt egyik sorozatához sem. Izgatott nevetését nem tudta magában tartani, a rajongói imádni fogják az utolsó részt és az eladásokból élete végéig kényelmesen megélhet.

A járókelők széles ívben kikerülték a magában hahotázó fura szerzetet.

A legendás sannin, Jiraya megköszörülte a torkát ahogy magára eszmélt. Először is beköszön rég nem látott csapattársához, majd utána Naruto nyomába ered. Ráérősen sétált a Hokage palota felé, a szeme elé úszó gyermekkori emlékek megmosolyogtatták őt. Emlékekkel túlfűtve jutott el Tsunade irodáig és kivételesen nem felejtett el kopogni.

Remélte, hogy társa nem hagyott fel a jó szokásával és előkerül az íróasztal rejtekéből egy üveg szaké. Szívesen nosztalgiázna Tsunadéval és persze Naruto fejlődéséről is szeretne hallani egy kártyaparti közben.

Jiraya megkapta az engedélyt a belépéshez.

Tsunade annyira belemerült az aggasztó jelentések elemzésébe, hogy nem is figyelte kinek vakkant ki. Hevesen körmölt egy félig összefirkált papírra, majd a toll megállt a kezében, ahogy az idegen megköszörülte a torkát. Felemelte a tekintetét a férfire és azt hitte káprázik a szeme.

Meglepettség, őszinte megkönnyebbülés, majd végül a neheztelés súlya nehezedett szívére.

- Hol voltál eddig?! - állt fel, amit utólag rossz ötletnek tartott. Megremegtek a lábai, így kezével támasztotta meg magát.

- Mit szólnál ha egy pohár szaké társágában megbeszélnénk a dolgokat? - próbálta Jiraya kezelni ezzel a nő indulatait. Azt hitte a viszontlátás öröme miatt remegtek meg a lábai.

- Hol voltál?! - kérdezte most már él nélkül, keze alatt megreccsent az íróasztal sarka.

Szemei szúrni kezdtek és nem a szemszárazság miatt. Tekintete elhomályosodott.

Jiraya nagyon régen látta Tsunadét ennyire elgyötörtnek.

- Hol voltál mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád? - nézett fel rá könnyes szemekkel.

- Mi történt? - sétált azonnal a nő elé Jiraya. Legszívesebben megölelte volna és karjait már ösztönösen nyújtotta volna felé.

Tsunade észbe kapott, nem gyengülhet el. Ez nem Hokagéhez méltó viselkedés.

A ruha ujjával megtörölte a szemeit és megmasszírozta az orrnyergét, hogy megnyugodjon. Visszahuppant a székre és Jiraya a visszautasítás miatt csalódottan engedte le karjait.

- Elég sok minden történt az elmúlt egy évben - A nő keze az alsó fiókhoz nyúlt és ujjai egy palack nyakára kulcsolódtak. Gyakorlott mozdulatokkal még két csészét is előhalászott a fiókból.

Túl távolságtartó volt Jirayával, és most az alkohollal próbálja oldani a feszültséget.

- Haruno Sakurával kezdődött minden - kezdett bele Tsunade miközben töltött a csészékbe.

- A tanítványoddal? - kérdezett vissza Jiraya, mire Tsunadénak megbicsaklott a keze a döbbenettől és kiöntötte az asztalra a szakét.

Nem kellett volna meglepődnie, hisz Jiraya az ominózus estén nem volt jelen, amikor törölték a falusiak emlékét a lányról. Azonban bosszantotta, amiért a férfinek több emléke van róla mint neki.

- Megkértem Sakurát, hogy épüljön be a Gyökér közé, hogy kiderítse az igazságot az Uchiha mészárlással kapcsolatban. A dolgok eleinte jól mentek viszont Danzou csapdába csalta Sakurát, majd eladta őt a Shunsei bérgyilkosok vezérének. Danzou az eset után egy Mugen Tsukuyomi nevezetű technikával törölte a falusiak emlékét Sakuráról. Ennek lassan már négy éve - hallgatott el egy pillanatra Tsunade - Naruto egy éve tért haza, ő viszont emlékezett a lányra. Viszont mi nem hittünk neki - húzta le a csésze tartalmát a nő.

Jirayának elég volt a nő arcára néznie, hogy kitalálja a történteket.

- Naruto pedig ment a maga feje után.

- Igen... - sóhajtotta a Hokage - Megtalálta Sakurát, akinek szintén módosították az emlékeit és Uchiha Sasukéba is sikeresen belebotlott. Naruto fogságba esett a Shunseinél és... - a nő arca grimaszba torzult.

- És...?! - sürgette a folytatásra Jiraya.

- A pecsét meggyengült és heteken keresztül a démonformájában volt Naruto. Már nem olyan mint régen volt. Sakura volt az aki megmentette őt, viszont Naruto épsége érdekében törölnünk kellett minden emléket róla és Sasukéról. Nem tud a csapattársairól semmit, Jiraya.

A férfit lesújtották a hírek. Három évig tartó kemény edzés vált kámforrá a fiúban. Megígérte Minatonak, hogy vigyázni fog Narutora és egyengetni fogja az útját, de a legnagyobb szükségben ő sehol sem volt.

A táskájában rejlő jegyzetek égették az oldalát.

- Már nem akar olyan vehemensen Hokage lenni. Célt vesztett Jiraya. A barátai miatt jó kedélyű, de érzi, hogy valamit eltitkolunk előle. Útmutatásra lenne szüksége... -

Jiraya a tükörképét bámulta a szaké aprócska tükrén. Csődöt mondott, megszegte az ígéretét.

Elkapta a tekintetét és ő megitta a tüzes italt, mely most marta a torkát.

- Megkeresem Narutot, utána eldől mit tudok tenni - felelte Jiraya.

- Naruto esete a kisebbik gond, a nagyobbik ez - vette elő Tsunade a papírhalom rejtekéből a gyűrött papírokat. A férfi gyorsan átfutotta a sorokat.

Tekintete elsötétedett.

- Háború lesz - szorította ökölbe a kezét.

Ők már megjártak egy háborút és pontosan tudták milyen borzalmakat rejtett magában.

Amilyen reményekkel telve lépett be az irodába, pont oly búskomoran jött ki onnan. Nagyon nem ilyen hírekre számított. A jinchuurikik száma egyre fogyatkozott hála az Akatsuki tevékenységeinek. A falvak nem hallgattak Tsunade figyelmeztetésére és inkább a saját belső viszályaikra fókuszáltak, mintsem az égető problémákat oldották volna meg. Naruto továbbra is az Akatsuki célpontja.

És neki kell a Kyuubit fegyverré kovácsolnia, Naruto érzelmei ellenére is, hisz ő az egyetlen aki képes lehet a háború végét elhozni.

Na hamarosan alágyújtok a cselekménynek :D