Hónapok teltek el Naruto kiengedése óta. Az idő már jócskán tavaszba fordult és a virágzó cseresznyefák alatt egy padon egy fiatal lány és egy nála magasabb fiú ült. A lány hosszú barna haja szokás szerint két magas copfba volt feltekerve, míg a mellette ülő hosszú szintén barna haját szabadon lengette a szél. A lány a barna szemeit az alatta elterülő falura függesztette, és várta, hogy a mellette levő megszólaljon. A fiú választotta ki ezt a helyet a beszélgetésükhöz, mert valami fontosat szeretett volna megvitatni.

- Kitalálom megint Narutoról és Hinatáról van szó - szólalt meg végül Tenten, hogy társát végre beszédre bírja.

- Hmm - hümmögött Hyuuga Neji. Nem róluk szeretett volna beszélni, de hátha a jól összeszedett gondolatai ez idő alatt újra eszébe jutnak. Nem akarta rabolni a lány idejét, tudta, hogy délután fontos dolga van, de már hónapok óta szeretne beszélni a lánnyal.

Mégis miről, amikor sülve-főlve együtt vannak a csapatuknak és küldetéseiknek hála?

Nyilvánvalóan olyan kényes dologról, aminek jobb ha csak ők ketten a fültanúi.
Az érzéseiről volt szó.

Hónapok óta kínozza egy érzés a szívét. Kedveli a lány szellemes természetét, intelligenciáját, erejét és nem zavarta a lány fegyvermániája. Jól el szoktak beszélgetni és már egy ideje, úgy érzi csak a lány mellett egész.

- Szerencsére Hinatának köszönhetően sokat fejlődött Naruto állapota. Szinte alig lehet levakarni szegény Hinatáról, aki nem tud neki nemet mondani. Ajh sokkal egyszerűbb lenne, ha végre fogná magát az Uzumaki és elé állna, hogy felkérje barátnőjének - összegezte véleményét Tenten - Nincs igazam, Neji?

- Szóval te szereted, ha valaki nyílt lapokkal játszik - vonta le a következtetést Neji.

Tentennek fogalma sem volt, hogy miként terelődött rá így a szó.

- Szeretem az őszinteséget és jobb tisztában lenni a dolgokkal. Fülig szerelmesek egymásba, de Hinata úgysem meri megvallani, Naruto meg... lássuk be, hogy Naruto.

- Nem látja a különbséget, hogy Hinata nem barátként szereti őt - Tenten helyeselt Nejivel. A Hyuuga már épp nyitotta a száját, hogy a találkozás okát megbeszélje a lánnyal, de Tenten félbeszakította őt.

- Legalább nekik megadatik, hogy szabadon szerethetnek - mondta ábrándosan a lány. A hangjában Neji fájdalmat vélt felfedezni.

- Miből gondolod, hogy neked nem? - hökkent meg a Hyuuga.

Tenten szája sarkában megrándult egy izom.

- Tudod nem vagyok egy panaszkodós fajta... - kezdett bele - De az utóbbi hetekben találkozgatok egy fiúval, akinek a szüleivel az én szüleim házassági szerződést írtak alá - folytatta keservesen Tenten.

Az arcára életfájdalom ült ki és fejét a pad háttámlájának támasztotta, tekintetét a hulló rózsaszín virágokra függesztette. Nem akart közvetlenül Nejire nézni. A Hyuuga megfagyott a hallott információktól. Dühöt érzett, úgy érzi a habozása miatt történt ez az egész.

- És milyen? - kérdezte kissé élesebben mint szerette volna.

- Egyébként kedves, de nincs meg a szikra. Tudod próbáltam mindent bevetni, hogy elvegyen Kenji kedvét a dologtól, de tudod... a szüleimnek sem akarok csalódást okozni.

- Mégis hogy kényszeríthetnek ilyenre?! - szorult ökölbe a keze.

- Tudod, hogy az öregem nagy szerencsejátékos és hát... nem mosolygott rá a szerencse. Ezért kell egy gazdag palit fognom. Nyilván segíteni akarok a családomnak, de akkor is bosszantó, hogy az apám hülyeségét nekem kell megfizetnem. - vallotta be Tenten. Azt szerette Nejiben, hogy tényleg mindent is meg tudtak beszélni.

- És erről miért nem szóltál előbb? - fakadt ki Neji.

- Mert ismerlek. Tudom, hogy az utolsó yent is odaadnád, hogy kisegíts. De ez olyan ügy, amit nekem kell megoldani.

- És mi alapján hiúsulhatna meg az esküvő? - kérdezte komolyan Neji. 

Kínjában felnevetett Tenten.

- Ha találok egy gazdagabb palit a Musuna klán örökösénél, aki még ráadásul el is viselne az élete végéig. Szóval lehetetlen - ereszkedtek meg Tenten vállai.

A Musuna klán kezében volt Tűz földjének összes bányájának joga. Igencsak gazdagok.

- Ha hozzámennél el kellene költöznöd, és a csapat felbomlana - vetette fel Neji.

- Egyelőre még ilyen távlatokig nem gondolkoztam. De egyébként igen - sóhajtotta a lány.

- Képes lennél egyedül hagyni Leevel és Guy-senseijel? - Tenten felkuncogott, ahogy elképzelte Nejit ahogy kettejükkel küzd a hülyeségük ellen.

- Akkor vegyél el - felelte komolytalanul a lány.

- Rendben - adta meg komolyan a válaszát Neji.

...

Tenten fel-alá sétált a szobájában és átkozta magát, amiért kicsúszott a száján élete legnagyobb meggondolatlansága.
Csak viccelni akart Nejivel, de ő túlságosan komolyan vette.

A lány az ágyba borult és a párnájába akart fulladni. Nyilván szerette volna elkerülni az esküvőt, de nem ilyen áron. Azt szerette volna, ha minden marad a régiben és ő továbbra is a Guy csapat része lehetne.
Most pedig a legjobb barátja át fog jönni délután és engedélyt kér szüleitől, hogy járhassanak.

Barát?

Tenten hevesen kalimpálni kezdett a lábával.

Ő maga sem tudta hányadán áll Nejivel. Kedvelte a fiút, hisz jóképű, intelligens és igencsak erős. Azonban tudta, hogy labdába sem rúghat mellette. Jövendőbelijeként egy tökéletes hercegnőt tudott csak elképzelni.

Miért kezdett el panaszkodni? Miért?

Tenten ekképp ostorozta magát, aztán rájött, hogy az irányítás már rég kicsúszott a kezéből. Neji tervére kell hagyatkoznia, ha itt szeretne maradni Konohában. Kirúgta magát az ágyból és hevesen kitépte a hajgumikat a hajából. Derékig érő haja lágyan hullott a hátára, keze a fésűért nyúlt. Egészen más ember nézett vissza a tükörből.

Tenten nem hercegnőnek látta magát, de kiengedett haja nőies vonásait kiemelte.

- Mégsem tragikus annyira a helyzet - összegezte a látványt, miután egy kis sminket is vitt az arcára.

Még édesanyjától kapta a sminkkészletet karácsonyra, de inkább egy fegyverkészletnek jobban örült volna. Most viszont hasznát vette, mert így egy-két bőrhibáját el tudta rejteni.

Délután kellene találkoznia Kenjivel, de Neji direkt úgy időzítette az érkezését, hogy jóval a család kiszemeltje előtt érkezzen.

- Elég korán elkészültél, kicsim - szólalt meg Tenten édesanyja, amint benyitott a lánya szobájába.

-Ahh - hördült fel - Nem tudom melyik ruhát vegyem fel - pislantott anyjától kölcsönkapott ruháira.

Neki csak a küldetéses és otthoni ruhái voltak.

Egy kritikus anyai pillantást követően Suhiko rámutatott a tökéletes ruhára. Egy vörös ruha, melyen egy aranysárkány tekergett.

- Nekem ez volt a kedvencem. - Tenten elmosolyodott, a ruha díszítése legalább közel állt hozzá. Gyorsan magára öltötte és egy kis táskát vett magához. A fegyveres tekercséért nyúlt.

A nagyért.

- Kicsim, csak étterembe mentek, nem háborúzni - sóhajtotta Suhiko.

- Olyan védtelennek érzem magam nélküle - elégedetlenkedett a lány.

- Ezt már egyszer megbeszéltük - fonta mellkasa előtt össze karjait a nő. A vitát a csengő szakította félbe.

- Jó korán érkezett - suhant ki a szobából Suhiko, hogy ajtót nyisson.

Tenten arcából kifutott a szín és szeretett volna kámforrá válni. Kapkodásában egy pár shurikent még a táskájába dobott.

Minden eshetőségre fel kell készülnie.

- Miben segíthetek, Neji-kun? - kérdezte megilletődve Suhiko, közben a férje is megjelent az ajtó előtt.

- Tentennek épp rande... - Suhiko befogta a férje száját, ahogy megpillantotta a Hyuuga kezében a virágcsokrot.

A lány épp ezt a pillanatot választotta, hogy szembenézzen a sorsával. Minden szó a torkára fagyott, ahogy megpillantotta Nejit a fehér tradicionális ruhájában.

- Épp készültél valahova? - hagyta figyelmen kívül Neji Tenten szüleit.

Hogy az a ...

- Én... - köszörülte meg a torkát és meg fogja fojtani Nejit majd ezért a kérdéséért - Épp csak anyum próbál nőt varázsolni belőlem - nevette el magát kínjában.

- Gyönyörű vagy - Tenten arca pipacsvörössé vált ahogy ezt Neji kimondta.

Még egy ok, amiért meg kell fojtania Nejit.

- És mi szél hozott erre? Nincs születésnapom - találta meg a hangját Tenten. A legjobb védekezés a támadás.

Neji elmosolyodott mintha már készült volna erre a kérdésre.

- Az utóbbi pár hónapban sokkal közelebb kerültünk egymáshoz mint csapattársak - Tenten szülei kikerekedett szemekkel néztek lányukra. Tenten egy szóval sem említette nekik, hogy a nemzet leggazdagabb és legelőkelőbb klánjából származó fiú udvarol neki - Azonban hibát követtem el és emiatt kissé eltávolodtunk egymástól, de szeretném jóvá tenni. Meg tudsz nekem bocsátani, Tenten? - kérdezte a leghitelesebb bűnbánó arcát megmutatva a családnak.

A szülők ismerték Nejit. Tudták, hogy nagyon őszinte teremtés.

Tenten álla leesett a földig az alakítástól.

- Nagyon megbántottál - nyögte fuldokló hanggal Tenten. Nem  volt erőssége a füllentés, és ezt Neji nagyon jól tudta. Tenten közelebb lépett mire Neji felé nyújtotta a virágcsokrot.

A lány elfogadta és őszinte meglepődéssel tapasztalta, hogy a fiú emlékezett a kedvenc virágára és elmosolyodott a miniatűr kunaik és shurikenek láttán, amik bele voltak tűzdelve a kikericsek közé.

- És mégis mivel sértetted meg a lányunkat? - találta meg hirtelen Suhiko a hangját - Egy szóval sem mondtad, hogy jártok - fordult lánya felé.

-Neji erősködött, hogy szeretné az áldásotokat kérni a kapcsolatunkra, de én ezt nem tartottam jó ötletnek, nagyon korainak éreztem, meg aztán ismerlek titeket - nézett főleg az apjára szúrósan - Túl sok mindent magyaráznátok bele és már az ESKÜVŐT terveznétek. Időt akartam, mert azt sem szerettem volna, ha az érzéseink a csapatmunkánkra ráülne és Nejinek is ugye a jounin vizsgára kellett készülnie. Mindketten feszültek voltunk és kicsit összevitáztunk. Ennyi - közölte Tenten mesterien a körítést.

- Kicsim ezt meg kellett volna beszélnünk - ült le sápadtan Tenten apja, Ryuji, ki arcát a tenyerébe temette.

Ha tudta volna, akkor nem kínlódott volna annyit a gazdag vőjelöltek keresésével. Most aztán meg főhet a feje a szerződés felbontása miatt.

- Nem akartam csalódást okozni - rántotta meg vállait Tenten - Ha már így alakult, akkor nem bánjátok, ugye? - Szabad kezével belekarolt Nejibe.

- Kicsim... - kezdett volna bele az óbégatásba Ryuji, de Suhiko közbevágott.

- A te boldogságod a legfontosabb. Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor áldásunkat adjuk - felelte Suhiko meghatódva.

Ellenezte Ryuji ötletét a házassági szerződéssel, és bűntudata volt minden egyes alkalommal, mikor Kenjivel kellett Tentennek eltöltenie az idejét.
Nejivel sokkal szívesebben engedi el a lányát. Hyuuga Neji a megbízhatóság mintaképe és Tenten is boldog lesz mellette.

- Szeretlek titeket! - küldött puszit az ajtóból Tenten - Este jövök! -  A lány valósággal elviharzott Nejivel otthonról.

Amikor elég messzire kerültek Tenten megállt.

- Ez elég meleg volt - legyezgette magát izgalmában a lány - Mégis hogy jutott eszedbe rám kenni az egészet, hm?

- Az elég átlátszó lett volna, ha hirtelen szerelmet vallanék, nem? - Tenten átgondolta és bosszantó volt beismernie, hogy igaza volt a Hyuugának.

- Most mégis mit csináljunk? - sopánkodott a lány.

- Beülhetnék oda - mutatott Neji Konoha legdrágább éttermére, amire Tenten szemei kikerekedtek - Hogy ne vesszen kárba a készülődésed - vont lazán vállat.

- Életem végéig az adósod leszek, ha oda bemegyünk - Tenten inkább a másik oldalon levő olcsóbb büfébe szeretett volna bemenni. Még az sem zavarta, hogy túlságosan kirívóan volt egy gyors kajáldához öltözve.

- Mert már most nem az vagy? - kérdezte egy sunyi vigyorral az arcán.

- Neji! - bokszolt bele az oldalába a lány. Annyi minden járt a fejében. Szüleinek füllentett egy nemlétező kapcsolatról, csapattársát belerángatta a vőjelölt szerepébe, aztán meg valahogy azt is ki kell találniuk, hogy miként ér véget a "kapcsolatuk".

Az a pár ezer yen már aprópénznek tűnik apja adósságával szemben.

- Menjünk! - adta meg magát Tenten.

...

Tenten kifejezetten zavarban érezte magát az étteremben, olyan érzése volt mintha minden szem rájuk szegeződne. Az viszont még jobban zavarta, hogy a szemben ülő hihetetlen eleganciával tudott enni. Amíg az ő kiengedett haja az ételébe akart fejest ugrani, addig Neji haja katonásan hátul maradt.
Bárcsak fele olyan elegáns lenne, mint Neji.

- Nem ízlik? - kérdezte Neji, nem volt hozzászokva a hosszúra nyúlt csendhez.

- De igen - kapott be egy újabb falatot a pálcikájával - Csak azon gondolkodom, hogy mégis mibe rángattad magad bele. Nem hittem, hogy ennyire megrémiszt a tudat, hogy egyedül maradnál Leevel és Guy senseijel. Egy nemlétező kapcsolatot kell fenntartanunk, aztán még azt is ki kell találnunk miért nem lesz esküvő. 

Neji a lány gondterhelt arcát tanulmányozta.

- Miért kellene nemlétezőnek lennie? Miért ne próbálhatnánk meg?

Tenten kezéből kis híján kihullott az evőpálcika, a gondolatai mint a zúgó árvíz öntötték el elméjét. Túl nagy volt a társadalmi különbség köztük. Tekintve, hogy milyen szigorú szabályoknak kell megfelelniük a Hyuugáknak, sosem hitte volna, hogy a klánfő megelégedne egy középosztálybeli jövendőbelivel.

- Neji, ha attól tartasz, hogy ... - nevetett zavarában a lány, de befejezni nem érkezte a mondanivalóját.

- Nem attól félek, hogy egyedül maradok velük, bár tény, hogy az is elég ijesztő. Sokkal jobban megrémiszt az a tudat, hogy elveszítenélek téged.

Tenten ajkai elnyíltak a döbbenettől. Szíve szaporábban vert, ahogy a gyermekkori rajongása feltámadt benne. Tisztelte Nejit és pont ezért temette el magában az érzéseit.
Ennek nem lenne szabadna megtörténnie.

- Neji... én... a fegyverekről többet tudok, mint a főzésről és a romantikus kapcsolatokról együttvéve.

- Ezzel nem vagy egyedül - vonta meg lazán a vállait a Hyuuga - Tisztában vagyok minden erősségeddel és hibáiddal. De én így kedvellek, ahogy vagy.

Tenten arca a tányérján fekvő párolt homárjához hasonlított.

- De... nem akarok csalódást okozni és azt sem, hogy szégyenkezned kelljen a származásom miatt - pillantott fel Tenten a tányérjáról Nejire.

- Ha valóban megtörténne ez, akkor elhagynám a nevem. Genin koromig behatároltak a szabályok, de Naruto megtanította, hogy a sorsomról én magam rendelkezem.  Szabadon döntünk az életünkről Tenten.

A lányt megérintették a fiú szavai, hisz gyermekkoruktól ismerik egymást. Pontosan tudta milyen volt a vizsgáig Neji és hogyan változtatta meg a Narutoval való harc.

A döntés tényleg az ő kezében volt.

- Igazad van - ismerte el a lány, zavara eltűnt az arcáról - Akár meg is próbálhatnánk - pillantott rá vidáman és borús gondolatai úgy tűntek el mint az utolsó falatok a tányérjáról.

Ezt a részt Panni_132-nek szeretném ajánlani, remélem elnyeri tetszésed :)