A gyötrelmes éjt felváltotta a reményt hozó hajnal. Az első kósza napsugarak beszűrődtek a ponyva résein keresztül és megcirógatták a halkan szuszogó lány arcát. Már nem gyötörte láz a testét és a láz okozta rémálmok is messziről elkerülték őt.
Lassan nyitotta ki szemeit.
Elsőként a sátor tetejét pillantotta meg, majd Kazuki arca kúszott bele a látóterébe. Körülbelül öt másodperc múlva ébredt fel Kazuki is az éber pihenéséből. Az egész éjszakát itt töltötte mozdulatlanul himéje mellett. A fiú megkönnyebbült sóhajt hallatott magából, ahogy magánál találta a rózsaszín hajú lányt.

- Mi történt? - kérdezte Sakura ahogy emlékeiből nem tudta elővarázsolni a választ a kérdésére. A lány felült és ekkor realizálta, hogy csak az alsó ruházata fedi testét. A  fehér ruha könnyű anyagát szorosabban húzta össze mellkasa előtt és ekkor megpillantotta a javasasszonyt és az építészt is.

Valami körvonalazódott benne.

- A Mérges-láp levegője mérgekkel teli. Elveszítettünk volna nélküle - bökött Kazuki az idős nő felé, aki már régóta ébren volt.

Sakura érzékelte a fiú indulatait. Hiába beszélt higgadtan, a qíje elárulta őt.

- Óvatlan voltam - ereszkedtek meg bűntudattal telve a lány vállai.

- Túl sokat vállaltál magadra, Hime. Nem ebben állapodtunk meg. Ha elveszítünk, minket is halálra ítélsz.

Sakura tudta, hogy Kazukinak igaza van. Túlhajszolta magát és ezzel mindenkinek aggodalmat okozott. Vezetőként nem követheti el még egyszer ezt a hibát, tudnia kell határokat húzni.

- Sajnálom - bökte ki.

Kazuki nem folytatta tovább, hisz látta, hogy szavai célt értek.

- Ma pihenj még. Elintézek mindent és állapotodról is biztosítom a többieket - Sakura nem az a fajta volt, aki képes volt a fenekén egy helyben megülni, de most kivételesen szót fogadott.

Maga is érezte, hogy teste és elméje pihenésért kiált.

- Ushi! - ébresztette fel a horkoló férfit Kazuki. Az építésznek kellett néhány másodperc mire realizálta, hogy hol is van. Még az édes álmoktól kótyagos fejjel vágta haptákba magát - A Himének pihenésre és nyugalomra van szüksége, szólj a javasasszonynak, hogy kövessen.

A férfi kitörölte az álmot a szeméből és szólt az idős nőnek. 

Kazuki kiterelte őket maga előtt a sátorból és még visszanézett Sakurára, hogy biztos az ágyban van-e még. A lány betakarózva feküdt a pokróc alatt már, tekintetük találkozott.

- Kazuki... mindent köszönök - suttogta mielőtt elmerült volna újra az álmok birodalmában.

...
Virágok édes illata töltötte be a teret és a közelben csordogáló patak törte meg a csendet. A puha pázsiton egy fiatal nő feküdt és pillái néha meg-megrebbentek.
A nőt egy lánygyermek hangja ébresztette fel álmaiból. Ez alkalommal nem lepődött meg, hisz emlékezett.
Emlékezett a virágos rétre, az édes illatra, a patak tükrén felvillanó tükörképére, a kacagó gyermekre és a férfire, ki hazavezette őt.
Szívére a legnagyobb nyugalom telepedett és tudta, hogy ezért a jövőképért bármilyen áldozatot hajlandó meghozni...

...

Sakura úgy riadt fel álmából, mint amilyen gyorsan szertefoszlott a kép a szemei előtt. Egy mosollyal az arcán gondolt vissza az elmúlt pár percre, ujjait a nyaklánc medáljához emelte. A legnagyobb gyengédséggel ölelte magához a vörös legyezőt. Szívét melegség öntötte el, ahogy a nyaklánc igazi tulajdonosára gondolt.

Nem tudta, hogy merre járhat és éppen mit csinálhat, de a tudat erőt adott neki, hogy van aki várja őt. Tudta, hogy mindkettejük előtt hosszú út áll, de muszáj lesz előre haladnia és küzdenie.
Nem adhatja fel...ahogy a legjobb barátja mondogatná.

Újra érezte magában az erőt, kimerült elméje ismét feltöltődött pozitív energiákkal és úgy érezte képes tovább folytatni.

Felült a matracon és pont abban a pillanatban húzták el a bejárat előtt a ponyvát. Hisae lépett be rajta, kezei között egy tál gőzölgő ételt tartott. A fekete hajú lány meglepődött amiért ébren találta Sakurát.

- Ezt neked hoztam - bökte ki zavartan Hisae. Mintha nem lett volna egyértelmű a szándéka.

- Köszönöm. - Sakura elvette a tálat és az evőpálcikát, majd hozzáfogott a szerény ebédhez.

Hisae nem sok időt töltött kettesben a Fukkatsu csapat vezetőjével. Kazuki mindig velük volt, így kicsit kínosan érezte magát, tekintve, hogy milyen sérelmeket követett el Sakura ellen a múltban. Hiába hunyt a Haruno szemet a bűnei felett, azonban a teher még mindig ott ült a lelkiismeretén. Sakura a lány qíjéből meg tudta állapítani a zavarát, csak ő tévesen azt hitte, hogy Kazuki miatt ilyen Hisae. Tudott a lány vonzalmáról.

- Remélem Kazuki szeme felnyílik és észreveszi milyen csoda van mellette - kezdett bele Sakura, hogy enyhítsen a lány zavarán. Hisae arca csak egy cseppnyi meglepődést tükrözött. Gyorsan kapcsolt, hogy hallgatagságának okát félreértette a Haruno.

Gyorsan szólásra emelte ajkait.

- Kazuki szívében csak számodra van hely. És ez így van jól - intette le Sakurát mielőtt közbevágott volna - Gyerekkori rajongás volt felőlem - rántotta meg lazán vállait.

Sakura szája sarka felfelé görbült, ujjai a nyaklánc medáljához tévedtek.

- Ez is annak indult - emelte ki az alsó ruhája takarásából a kis legyezőt.

Hisae feloldódott a kezdeti feszültségéből.

- Elég reménytelenül választjuk meg eseteinket - ismerte fel a közös tulajdonságaik egyikét. Sakura felkacagott.

- Épp ezért ne add fel, bármit hozhat még a sors! - Hisae gyengéden megrázta a fejét.

- Már van más, aki sokkal inkább az esetem - húzta fel a térdeit. Sakura kíváncsi szemeket meresztett és ketten úgy néztek ki jelen pillanatban mint két legjobb barátnő, akik épp egymás szerelmi életét vesézik ki.

- És milyen? - kérdezte izgatottan Sakura.

Hisae elfojtott egy vigyort, ahogy a férfi vonásait felidézte maga előtt.

- Haja akár az ezüstös hold és a szeme olyan sötét, mint az éjszaka. És az arca... istenem az arca... - sóhajtott fel lehunyt szemekkel a lány. Sakura közelebb hajolt.

- Milyen az arca? - ösztökélte Hisaét a folytatásra.

- Férfiasan tökéletes - bukott ki belőle - Teste csupa izom és bitang erős.

- És hogy estél szerelembe? Hol találkoztál vele? - faggatta Sakura.

- Egy küldetés során. Meg akartuk egymást ölni  - Sakura hangosan felkiáltott.

- HOGY MIII?! - akadt ki. Hisae nagyon jól szórakozott a Haruno reakcióján. - Mondjuk Sasukéval sem történt ez másként - gondolkodott el egy pillanatra a rózsaszín.

Hisae elrévedt egy pillanatra, ahogy felidézte a csatájuk emlékét. Megborzongott az újra átélt élményektől.

- Nem tudtam legyőzni. Nem tudtam megölni miután láttam az arcát - vallotta be azt, amiről azt hitte sosem fog beszélni senkinek. 

- Akkor tényleg jóképű lehet és erős is, ha nem bírtál el vele - dünnyögött magában Sakura - Legalább a nevét sikerült kiderítened?

Hisae arcára cinkos mosoly ült ki.

- Ti-tok - szótagolta, hogy egy kicsit tovább húzza a lány agyát. Felkapta a lány üres edényét és távozáshoz készült. Még a bejárat előtt visszaszólt neki - Ismered - vallotta be és azzal a lendülettel távozott is.

Sakura tanácstalanul ült a matracán és próbálta feldolgozni az elmúlt pár perc történéseit. Nem sok ezüsthajú ismerőse volt, és amikor gyanúja egy bizonyos személyre esett, teljesen elképedt és álla a földet verdeste.
El akarta hessegetni a gondolatot, de amennyire abszurd volt a feltételezése úgy vágott össze minden információ a személy kilétével.

Hisae nem jutott messzire a sátortól amikor heves porvihar közepette utolérte Sakura.

- Te láttad Kakashi-sensei arcát?! - akadt ki magas hangon.

- Uhum - nyögte Hisae meglepettségében, hisz nem ilyen reakcióra számított a lánytól. Sokkal inkább azt hitte, hogy megbotránkozásban lesz része.

- Te láttad Kakashi-sensei arcát - ismételte elhűlve Sakura.

Amit a Hetes csapat tagjainak nem sikerült, Hisaénak könnyedén megadatott. Konoha legnagyobb rejtélyét a fekete hajú lány személyesen élte át.

- Soha nem vette le a két réteg maszkot előttünk bárhogy is próbálkoztunk - fonta mellkasa előtt össze karjait.

- Azt hittem, hogy a korkülönbség vagy kiléte miatt fogsz kiakadni - fejezte ki magát Hisae.

Sakura nagyokat pislantott.

- Nyolc év nem a világ vége - rántotta meg a vállait - Elég magának való, de nem reménytelen eset. Ha rajta múlna akkor élete végéig agglegényként élné le az életét.

- Nem zavarna, ha... tegyük fel... vagyis elméletben - zavarodott össze Hisae - Ha ő és én... tudod. Sikerülne elcsavarnom a fejét.

Sakura még sosem látta ennyire zavarban Hisaét.

- Miért kellene? Jogod neked is megvan a boldogsághoz.

- De amiket műveltem... - kezdett volna bele, de Sakura félbeszakította.

- Emberek vagyunk. Követünk el hibákat, de tanulunk belőle. Mindannyian tudunk fejlődni és szerintem megtaláltad az okot a változáshoz.

Hisae felnézett az égre. A delelő nap gyenge fényt szórt a bárányfelhők puha takarója mögül. A szívében dúló vihar elcsendesedett, hisz most már tudta helyén tudta kezelni a helyzetét. Felismerte és meg tudta nevezni azokat az érzelmeket, amik eddig gyötörték őt.
Jobb emberré kell válnia és nemcsak a lelkiismeretének könnyítése miatt, hanem egy másik személyért is, kiért szíve hevesebben dobogott mint valaha.

...

A lángok kósza táncot lejtettek, majd elhaltak, ahogy egyre magasabbra csaptak. Az éjszakai élet csendjét csak a tűz ropogása törte meg.  Chino csuklóját már dörzsölte a kötél, de égő tekintetét nem tudta levenni a tábortűz mellett ülő Uchiha fivérekről.

Tudott Uchiha Itachi bűneiről és egy lélektelen gyilkosnak gondolta őt, azonban ahogy ott ültek a tűz körül mindannyian egyre inkább elbizonytalanodott.
Tán más azt mondaná, hogy a gyilkosok is emberek és nincs veszélyesebb a báránybőrbe bújt farkasnál, de valahogy mégis nyugalmat érzett. Lehet, hogy még a genjutsu rabja lenne?
Nem, arról már egy párszor meggyőződött.

- Hogy tudtál megbocsátani neki? - szegezte Chino a kérdést hirtelen Sasuke felé. Most először szólalt meg a fogságba ejtése óta.

Sasuke a tűzbe bámult és ajkain egy könnyed mosoly játszott, ahogy az emlékeibe ásta magát.

- Mindkettőnk szemét egy bizonyos lány nyitotta fel - Chino nem ilyen válaszra számított.

- Egy lány?! - hökkent meg Chino.

- A neve Haruno Sakura - kezdett bele Sasuke, majd történetüket egy óra hosszáig mesélte. Nem beszélt huzamosabb ideig ennyit sose, de most kivételt tett szerelme miatt.

Egyedül csak ő emlékszik kezdetektől fogva Sakurára, ki békét hozott számukra és azt akarta, hogy a világ hallja az elfeledett lány történetét. Tennie kell, hogy emlékezzenek rá.
Sasuke még az útjuk okát is elárulta, hogy pontosan miért is indultak útnak ők ketten Itachival és vált el Sakurától egy ideje az útja.

Chino sokáig hallgatott.

- Szóval egy jutsut kerestek, amivel vissza lehetne adni a többiek emlékét - Itachi helyeslően bólintott - Egy lány, kinek ereiben szent tűz folyik és már nevéhez most számtalan csoda fűződik. Elég idősnek gondoltam már magam ahhoz, hogy tudjam, hogy csodák nem léteznek. És most mégis itt vagytok ketten nem bosszútól fűtve, hanem feloldozást keresve. Az őseitek merően mások voltak.

- Azóta megváltozott a világ - jegyezte meg Sasuke.

- Nem... a világ állandó az emberek változnak csak - helyesbített Chino - És végre jó irányban... - A fiatal lány bőrébe bújt Chino sóhajtott egyet - Talán tudok nektek segíteni, ha végre eloldoztok - Sasuke nem bízott annyira a nőben, de meglepetésére Itachi habozás nélkül eloldozta. Egy néma, neheztelő pillantást küldött bátyja felé, amiért ennyire vakon megbízott Chinoban.

- Átkutattuk két hét alatt az egész völgyet és környékét, de semmi hasznos nyomra nem bukkantunk - fakadt ki Sasuke. Szkeptikusan állt Chino segítségéhez.

- Tudom. Szemmel tartottalak titeket. Azonban egy helyen még nem voltatok - Sasuke ösztönei csapdát neszeltek és a bizalmatlanságot érzékelte Chino is.

- Nem vagyok ostoba, ifjú Uchiha - torkolta le egyből Sasukét.

- Mégis mi racionális okod lenne segíteni rajtunk, a szabaduláson kívül? Egy szóval sem mondtad, hogy megbocsájtottál nekünk és önzetlenül szeretnél segíteni - fejezte ki sarkalatos véleményét Sasuke.

- A megbocsátás hosszú folyamat. Hinni akarok a változásban, látni akarom a romlott világunk megtisztulását. Őseim csak így lelhetnek békére. És én is - tette hozzá nyomatékosan.

Sasuke elcsitította kételyeit. Bíznia kell benne, éppúgy mint Sakura őbenne...

...

Gomen, amiért így el vagyok veszve. Lezárul egy szakasz az életemben és most épp az új fejezet nyitásához készülődöm. Úgy másfél hónap múlva már helyére kerül minden és igyekszem visszatérni kedves hobbimhoz is, az íráshoz ^_^