Sakura:

- Itt fogunk lakni? - kérdezte a csalódottságát cseppet sem rejtő négyéves kisfiú.

Sakura körülnézett a hamuval borított tar pusztán. A folyó medre cserepesre volt repedezve, és árnyékot is csak akkor fognak látni, ha reggel felkel a nap a hegy mögül. Vadászni is csak a kopár hegyen fognak tudni, ha tényleg itt maradnak.
Már pedig más választásuk nem volt. Ha elhagyják ezt a helyet, akkor állandóan ki lennének téve a Yowashik portyáinak. Nem mintha Sakura és csapata nem tudná megvédeni magukat, de a lány kerülni akarta az összetűzéseket, amíg jobban meg nem erősödnek. Alig egy maroknyi harcképes embere van, több ezer fős klánokkal nem szállhat szembe ilyen erőviszonyokkal.

- Egy virágzó nemzetet fogunk itt létrehozni - felelte Sakura - Csak időre van szüksége a helynek.

Sakura kiosztotta a parancsokat és tudta, hogy az ő legfontosabb feladatai között most a vízkeresés lesz az elsődleges. Víz nélkül nem lehet virágzó földet varázsolni a kietlen tájból. A tűz mint megszokott jóbarát sietett a segítségére. Szárnyak formálódtak a lány hátán és a magasból tekintett körbe. Tekintete a kanyargó folyómeder útvonalát követte, egészen addig míg egy ponttá nem zsugorodott a kiszáradt folyóárok.

Nem természetes kiszáradásról volt szó, hisz az éghajlat pont megfelelő volt a széles medrű folyó létezéséhez. Valaki szánt szándékkal zárhatta el a torkolatot.
Sakura felidézte a térkép részleteit, ami a törzsfő oldalán hevert. Elég volt egy pillantást vetnie rá, hogy memorizálja az egész hely földrajzi adottságait. Emlékezett rá, hogy a Kék-folyó torkolata az bizony a Qhizukik földjén fekszik már. Muszáj lesz odarepülnie, viszont ahhoz három napig folyamatosan repülnie kell.
Nem szívesen hagyná majdnem egy hétre egyedül a csapatát, viszont valahogy muszáj lesz vizet teremtenie.

"Megvédem őket" - szólalt meg hirtelen a Főnix. Sakura leereszkedett a földre, hogy meghallgassa a Főnix tervét - "Egy test viszont két lélek vagyunk. Erőmmel képes vagyok fizikai formát is felvenni."

Sakura melegséget kezdett érezni az egész mellkasában, majd egy ponton egyre forróbbá vált. A lány azt hitte a szívét olvasztja meg az ősi lény a fizikai alak formálásához, de szerencsére nem erről volt szó.
Tűzcsóva pattant ki a lány mellkasából, mire hátrahőkölt a pillanatnyi meglepettségtől. Most már tudta milyen érzés ha egy darabot tényleg kivágnak a bensejéből.

A hamu porában pedig ott feküdt egy fióka, ki nem volt nagyobb a lány tenyerénél és tollai elég fakón égtek.  Sakura gondolkodás nélkül a kezébe vette és tűzzel ölelte magát körül. A madár tollai megteltek élettel.

"A lelkem továbbra is a te testedben van, viszont ennek a bábnak a segítségével érzékelni tudom a bajt. Ez a formám arra elegendő, hogy pajzsot emeljek köréjük, ha megtámadnak akkor át tudom csoportosítani az erőmet, viszont akkor a te képességeid fognak csorbát szenvedni "

"Ez eléggé hasonlít az árnyékklón jutsuhoz" - jegyezte meg Sakura, a Főnix pedig egyetértett vele.

Sakura megosztotta a tervét a többiekkel és bemutatta az új őrzőjüket távolléte alatt. A gyermekek azonnal meg akarták őt érinteni, viszont a fióka gyorsan felröppent Sakura vállára.

- A tűz nem játék! - fegyelmezte a kicsiket - Nekem elég speciális kapcsolatom van a tűzzel, ezért nem éget meg - magyarázta nekik.

A madár felröppent a magasba és tekintetével egészen addig követte Sakurát, míg el nem nyelte a horizont. Ragyogó szemeiben Sakura napként tündökölt.
Az éremnek viszont két oldala van. Ahol nap van, ott létezik a hold is.

Az ősi lény miniatűr mása a szárnyait kitárta és csak a légmozgásra bízta magát. Tekintetét a szabad ég alatt játszó gyermekekre és a dolgos fiatalokra függesztette.

A pillantása viszont egyszer csak megakadt és hosszasan figyelte a fekete tincsek tulajdonosát. Rezzenéstelen arca egy márványszobor képmását tükrözte, míg kecses alakja egy vadmacskáéhoz hasonlított. Elmosolyodott.

A hold jegyeit felismerte a lányban...

...

Sakurának könnyű útja volt. Az egész napot repüléssel töltötte, de a pihenésre is szentelt elég időt. Furcsa volt ennyi idő után egyedül lennie, hisz eddig mindig körül volt véve emberekkel. A gondolatai és a Főnix viszont a legnagyobb magányban is hű társai voltak. Ha épp nem a természet csodái nyűgözték le, akkor a gondolatai a csapata körül forogtak és épségük miatt aggódott. Aggodalomra viszont nem volt oka, hisz a Főnix éjjel-nappal őrizte őket. Ha épp pihenésre vágyott, akkor a Főnix a múlt legendáit idézte fel előtte.

Egy különös tanmesének ható történet viszont megragadta őt.

A Nap és a Hold története.

Az emberek szerették a Nap tiszta melegét és vidám mosolyát, viszont a Hold sápadt világgal ragyogó fényét nem tisztelték, az éjszakát mint kelletlen rosszat fogadták minden egyes nap végén. A Hold megirigyelte a Napot övező tiszteletet illetve figyelmet, és bosszút tervezett ellene. Tőrbe csalta őt és fényéből lopott, melyet a saját udvarában szórt szét. Az apró fénypontokat csillagoknak nevezte el és az emberek már nem félték az éjszakát, hisz az ezernyi tündöklő pont gyönyörűen megvilágította a Hold sötét udvarát. A Nap féltékennyé vált, hisz az ő ragyogásából lett a Hold udvara gyönyörű. A Nap viszont tudta, hogy a csillagok fénye nem örök életű, hanem az idő múlásával vissza fognak térni hozzá. Rengeteg emberöltő telt el, mire az első csillag visszatért a Nap otthonába.
Az emberek emlékezete megkopott a régmúlt történéseiről, így nem tudták, hogy mi történt a két fél között.
Csak a csillaghullást látták, amit a Holdanya könnyeinek neveztek, hisz amikor elvesztette egy-egy gyermekét arca sápadtabbá vált, viszont a Nap fénye erősebb lett. Holdanya egyre többet sírt, a Nap tüze már szinte égetően forróvá vált, és az emberek kik szerették és tisztelték a Napot, az éjszakáért fohászkodtak enyhülésért. A Napot dühítette az emberek viselkedése, viszont egy idő után maga is észrevette, hogy fénye már több pusztulást okoz mint életet.
A csillagok pedig potyogtak az égről mint a záporeső.
Holdanya haldoklott, míg ő egyre erősebbé vált, viszont a tüze éhínséget és aszályt hozott a földre. Felismerte, hogy ez nem mehet így tovább és büszkeségét félretéve fényét megosztotta Holdanyával.
A világ egyensúlya helyreállt. Fénye most már életet lehelt a földbe és milliónyi gyermek arcát csiklandozta meg.
Manapság amikor egy csillag a földre hullik, helyette születik egy másik a Nap erejéből. A közös együttműködés miatt maradt Holdanya udvara fényes és a Nap világa élhető időtlen időkön át...

Sakura tudta, hogy klánja a Nap jelét hordozza a hátán. A Főnix emlékeiből tudta, hogy minden kornak megvolt a maga Napja és Holdja. Viszont az ő Holdjára még nem volt biztos tippje. Először Sasuke jutott az eszébe, de ő inkább volt számára Nap mintsem Hold.

- Egy ellenség, akivel együtt kell működni - elmélkedett hangosan.

Ellenségből nem volt hiány, ugyanis az utóbbi években tett róla, hogy számuk megtöbbszöröződjön. A legvadabb tippje Saire esett. Köze van a fiú bátyjának halálához és Danzo, mint példaképének megöléséhez is. Megígérte, hogy rendelkezhet az élete felett, amint elvégezte a földi teendőit.
Talán ő lesz a legnagyobb szövetségese?

Sakura bárhogy törte a fejét más nem jutott eszébe. Természetesen a Főnix sem segített a talány megfejtésében és a lány tudta, hogy az ő feladata lesz megtalálni ezt a személyt.
Az utazás gyorsabban telt, ahogy gondolatait lekötötte a Hold lehetséges jelöltjeinek listára vételével. Sakura a határhoz közel érve már látta a probléma forrását. Valóban nem száradt ki a folyó, hanem a Qhizukik elzárták a határnál a torkolatot, hogy egy csepp víz sem áramoljon a Yowashik felé.

Nem a diplomácia eszközéhez fog nyúlni, ahogy elődei tették. Ezek csak az erőszak nyelvén értenek.

Egy újabb nemzetnyi ellenséget fog magáénak tudni, talán az ő Holdja is ezen a földön rejlik.

A Főnix felsóhajtott és reméli, hogy nem fogja megbánni amiért a radikális megoldás felé nyúlnak.

"Felkészültél?" - kérdezte egy vigyorral az arcán Sakura. A Főnix válaszolni sem tudott, hisz Sakura azon nyomban meredek zuhanásba kezdett.

Egész testét tűzzel vonta be, és a gátnál levő őröknek még a látványt sem sikerült feldolgozniuk a veszélyről, mire Sakura heves robbanással átzúzta a zsiliprendszert. Sakurát elsodorta a kirobbanó özönvíz, a testét védő tűz kialudt a folyóban. Sakura egyedül magára volt hagyatkozva a folyó vad erejével szemben. A lányt vadul dobálta és görgette maga előtt az áramlás, a partra úszás esélytelen volt. A meder alján belekapott egy fa kiálló gyökerébe és ott próbálta megtartani magát, míg az ár elcsitul körülötte.
Nem próbálta a qí energiával kijuttatnia magát, hisz a természet zord erejével szemben lehetetlen stabilizálnia a qí energiát. Ha sikerülne egy kötelet létrehoznia azonnal el is sodorná tőle messzire a víz.
Helyette türelmesen várt és számolta visszafelé a másodperceket, amíg végleg el nem fogy a levegője. Maximum öt percig bírja odalent. A 270. másodpercben úgy érezte, hogy képes lesz kiúszni a felszínre, majd onnan a partra. Elengedte a gyökeret, a folyó sodrása így is erős volt egy átlagos halandó számára, de Sakura minden volt, csak átlagos nem. Egy kis erőfeszítéssel sikerült éltető oxigént kortyolnia, majd megindult a part felé. Kihúzta magát a folyóból tekintetét a zsilip hűlt helyére vetette. A folyó két mérföldnyire sodorta el , odafentről csak egy szemfülesebb őr tudná kiszúrni őt. A lány vörös kimonója vizesen tapadt testére, de a Főnix azonnal beborította a ruháját a lángjaival. Seperc alatt megszáradt Sakura ruhája és ő maga is.

"Remélem maradt még elég szufla benned" - nézte Sakura a határmenti város egét.

"Parázslélek ne felejtsd el ki is vagyok!" - válaszolt vissza csípősen a Főnix és Sakura körül egyre nagyobb lángok csaptak fel.

A lány felugrott a levegőbe és a város felé vette az irányt. A tűz pedig egyre csak nőtt körülötte. A háromméteres szárnyfesztávolsága megtízszereződött, a lángok pedig a Főnix alakját vették fel. Elég alacsonyan repült ahhoz, hogy hallja a városban kitörő riadalmat. Megállt a város központja felett, az emberek menekültek amerre láttak. A harcosok még nem szedték alakzatba magukat.

-Har'nath város lakói! - szólalt meg Sakura tökéletesen a nyelvükön - A népemnek szüksége van a folyó áldására, ha legközelebb szánt szándékkal elzárjátok a torkolatot, akkor porig égetem a várost! Figyelmeztetni jöttem titeket. Ne feledjétek, hogy az évszázadokon át tűzben kovácsolt harag egyetlen elválasztója Én magam vagyok! Ez az első és utolsó figyelmeztetésem!

Sakura erősebben összecsapta szárnyait nyomatékosításként, és szárnytollaiból parázseső hullott. Egy-két helyen lángra kapott a száraz széna, de nem volt olyan mértékű tűz, amit az emberek ne tudtak volna kordában tartani.

Sakura látta a harcosokat közeledni felé. Fentebb szállt és ősei földje felé vette az irányt...

...

Uchiha Sasuke egy kerámia csészét vett maga elé és töltött az átlátszó folyadékból magának.

- Erős lesz - somolygott Itachi az orra alatt.

- Ne becsülj alá! - nézett farkasszemet bátyjával és lehúzta a csésze tartalmát. Sasukénak minden izmát uralnia kellett, hogy a torkában maró fájdalmat leplezze.

- Fiatal vagy még hozzá! - legyintett Itachi és töltött magának is a szakéból.

Sasuke kikapta a formás kancsót Itachi kezéből.

- Orochimarunál edzettem. Hozzá vagyok szokva - felelte és ahogy kitöltötte hirtelen a szeme kétfelé állt.

Valami pusztító ital a kocsma legjobb szakéja.

Itachi próbálta a kuncogását visszafojtani. Öccse ötlete volt, hogy térjenek be ide. Két hétig csak a Pokol völgyét járták és tudatában voltak már annak, hogy van egy titokzatos követőjük, aki még egyszer sem fedte fel magát.

Kilétét elfedte, de gyilkos ösztöneit már nem tudta leplezni. 

Itachit egy pillanatra elöntötte az aggodalom. Nem macskajaj közeli állapotban kellene élet-halál harcot vívniuk.

- ... Esküszöm, hogy ezt mondta az a keleti kereskedő! - Kelt ki a szomszédos asztalnál egy pocakos vénember - Har'nath városában egy tűzmadár tombolt! - Sasuke mintha egy csapásra kijózanodott volna, fülét hegyezni kezdte a férfi beszédére.

Itachi is érdeklődve várta a folytatást.

- Aztán tűzeső hullott és az a nő megfenyegette az egész várost, ha újra elzárják a folyót akkor porig égeti őket és legközelebb egy sárkány alakját fogja felvenni - A társaság jót derült a vénemberen.

- Hiszem ha látom! Méghogy tűzmadár aztán meg sárkány! - kacagott egy harminc év körüli figura.

- Nem tudom mit szívott, de kérek én is belőle! - Harsány nevetés tört ki a férfiak között.

- Tényleg így történt! - kiabált vörösödő fejjel a vénember, de igazát nem tudta bebizonyítani a szkeptikus társaság előtt - Aztán meg eljön a mi gyerekeinkért is az a szörny - mormogta az orra alatt és a híg söréhez fordult.

Sasuke a poharát forgatta maga előtt és a tükörképével nézett farkasszemet. Sakura él és virul és elég alaposan felbolygatta a keleti ország életét. Nem is várt kevesebbet tőle. 

Elmosolyodott.

Sakura nem cselekszik minden ok nélkül. Biztos volt benne, hogy a fele túlzás a vénember beszédének, de azt igenis el tudta képzelni, hogy Sakura berongyol egy városba és jól megmondja ott a magáét.

Itachi egy félmosollyal figyelte öccse arcának változását. A komor tekintete hirtelen ellágyult, ahogy a lányra a gondolt.

Itachi felpillantott a bejárati ajtó irányába. A gyilkos aura bepréselődött az ajtó résein keresztül is. Sasuke is észrevette a változást.

- Legyen hiteles az alakítás - felelte és egy lendülettel leküldött egy újabb pohárnyit a fertelmes italból.

...

Ahh, eléggé belejöttem :D

Funfact: amikor 10 perces keresés után sem találsz olyan nap és hold legendát, amit a történetbe tudnék interpretálni, így nekem kell kitalálni egyet 😂