Sakura megragadta Sasuke csuklóját, magyarázatot várt tőle. Naruto ájultan dőlt hátra Kakashi mellkasának, a lábait fogva tartó homoktechnika megszűnt.

Az az egy pillantás elég volt, hogy emlékei a hetes csapatról úgy illanjak el, mint a kámfor.

- Miért? - kérdezte azonnal a lány. A többiek értetlenül álltak a drasztikus pillanatok előtt - Elég lett volna csak rólam törölnöd - rótta fel kínkeservesen.

Miért tetted ezt Sasuke?

- Ha nem törlöm a velem kapcsolatos emlékeit is, akkor meglett volna az esélye, hogy ez a történet megismétlődik. Naruto a nyomomban kajtatott volna és Hiroshi helyett az Akatsuki vette volna őt célba. Így nincs oka többé elhagyni Konohát - Sakura erőtlenül engedte el az Uchiha csuklóját.

Vitázni akart volna, de racionális döntést hozott Sasuke. Mindenkinek így lesz a legjobb.

A szívéből mintha kitéptek volna egy darabot és Sasuke tekintetéből meg tudta mondani, hogy ő is hasonlóképp érez annak ellenére, hogy nem mutatja ki a fájdalmát.

- Sajnálom Tsunade-sama - fordult Sakura a szőke nő felé - Nem mehetünk még haza. Narutonak Konohában a helye, az Akatsuki elől ott tudjátok a legjobban megvédeni. Nekünk még dolgunk van - A mogyoróbarna szemek fájdalommal teltek meg, az öröm mit érzett néhány perccel ezelőtt, már csak egy elhamvadó láng volt benne.

Akármennyire is fájt ez a döntés, a nő tudta, hogy így lesz a legjobb mindenkinek.

- A szüleimnek ne szóljatok a létezésemről - sétált most már oda Sakura Karinhoz, ki az öccsét tartotta a kezeiben. Átvette tőle és gyengéden magához szorította.

A gyermek mintha megérezte volna a köteléket kettejük között, nem akart elszakadni a biztonságot nyújtó ölelésből. Sakura megsimogatta a fejét és puszit nyomott a homlokára mielőtt átadta volna őt az Ötödiknek.

- Vigyázzatok rá és Narutora is! - szemei újra megteltek könnyel, de mielőtt elszakította volna végleg a tekintetét a csalódott arcról, azonnal fel is száradtak.

- Mikor látunk újra? - bukott ki a nőből az őszinte kérdés. Érezte, hogy évekig nem fognak hallani a másik felől, de bizonyosságot akart szerezni, hogy még látja ebben az életben volt tanítványát.

Sakura az égre függesztette tekintetét a kérdésre, majd válla felett visszanézett a Hokagéra.

- Amikor a világ készen áll a visszatérésemre - Sakura még odasétált Kakashihoz ki még mindig Narutot tartotta maga előtt - Sensei, lehet hogy nincsenek emlékeid rólam, de Te kovácsoltál össze minket a Hetes csapattá. Külön utakat jártunk be, de a Te iránymutatásod és tanításodon nélkül nem állhatnánk itt mindannyian.

A férfi kinek szívét eddig a bűntudat marcangolta alkalmatlansága miatt, ezek a szavak mintha mentőövet dobtak volna felé. Sokat jelentett számára, hogy sikerült egykori mestere és Obito hagyatékát átadnia, illetve értéket teremtenie.

A Haruno a többi konohai felé fordult, majd mélyen meghajolt.

- Köszönöm, hogy a megmentésemre sietettek, mindannyian elég fontos szerepet töltöttetek be az életemben és ígérem egyszer haza fogok térni. Kérlek vigyázzatok Narutora helyettünk is! - egyenesedett fel és most már a figyelmét a sajátjaira fordította, azokéra kik tőle várták a megoldást.

Léptei egyre távolodtak a konohai csapattól, amikor a hátsó sorokból hevesen utat nyitott magának egy szőke lány.

- Sakura! - kiáltott hevesen utána, mely a Harunot megtorpanásra kényszerítette.

Néhány másodperces csend telepedett közéjük. Ino nem tudta szavak nélkül végignézni, ahogy egykori barátnője személyes búcsú nélkül lelép. A legjobb barátnők voltak, még ha egyetlen emléke róla az ahogy katanát szegezett a torkának a konohai bosszúakciója során.

Sakura letépett a kimonojának ujjából egy szegélyt és hagyta, hogy a szél kikapja a kezéből a vörös szalagot. A szél egyenesen Ino tenyerébe fújta és ujjait gyengéden végighúzta a selymes anyagon.

Hasonló vörös szalagja volt neki is a múltban, amihez egy arc nélküli ígéret fűződött.

- Vissza fogok térni, ígérem Ino malac - húzódtak mosolyra a lány ajkai.

- Jobban is teszed, Plakáthomlok! - Ino nem hagyta kicsordulni a könnyeit a kísértetiesen ismerős jelenet átélése során. A szalagot masnira kötötte a hajában és igenis a szaván fogja kapni a lányt, ha nem tartja magát az ígéretéhez.

Sakura még gyorsan egyeztetett a homokrejtekiekkel és nekik is megköszönte a segítséget. Sakura egy erszényt húzott ki az oldaláról, melyek súlyosak voltak az értékesebbnél értékesebb drágakövektől.

 - Megszégyenítesz, ha azt át mered dobni  - felelte flegmán Temari.

- Ha már pénzt nem fogadtok el, akkor szóljatok ha szükségetek van rám - Sakura tenyere felett lángok jelentek meg, melyeket egyre kisebb méretűvé zsugorított. A lángok egybeolvadtak és egy féltenyérnyi méretű drágakővé alakította. Sakura Temari tenyerébe pöckölte a kikristályosodott lángokat.

- Tűzkő. A legnagyobb szükségben törd össze és én ott leszek. Lerovom adósságom - Temari elvigyorodott.

- Homokrejtek mindig szíves vendégként fog fogadni.

Sakura elköszönt és most már tényleg a sajátjaira koncentrált. Egy szervezet feje lett, felelősséggel tartozik annak minden tagjáért. A gyermekeknek megadta a választási lehetőséget, de egytől egyig mindenki vele akart tartani.

Az egykori bérgyilkosok, a csalinak használt gyermekek és Sasukéékkal együtt közel hetven főnyi embert számolt össze Sakura. Útjukat a rejtekhely felé vették és mindenki összeszedte a saját cuccát, ami általában nem volt több egy hátizsáknál. Miután mindenki végzett Sakura elégette az utolsó emléket is a szenvedéseik helyszínéről. Már kitalálta hol alapíthatna ezeknek a gyermekeknek és fiataloknak egy kitűnő búvóhelyet.

- Eddig az árnyékban lapultunk meg csendesen, viszont a mai naptól már nem kell többé a sötétségben élnünk. Shinobi földön nem maradhatunk észrevétlenül, ezért el kell hagynunk ezt a kontinenst és kelet felé kell vennünk az irányt - Hisae és Kazuki összenéztek, hisz ők tudták mi volt keleten - Nem Hiroshi nyomdokaiba akarok lépni - pillantott rájuk laposan - A Haruno klán földjét akarom visszaszerezni, az a terület a klánomat illeti és mindent megteszek, hogy a jogaimat érvényesítsem. Klánom szülőhazája a ti hazátok is lesz egyben.

- Azt a földet, most banditák uralják és nem hiszem, hogy érdekelni fogja őket a jog - szúrta közbe Itachi.

Sakura arcára hamiskás mosoly ült ki.

- Nem kell erőszakhoz folyamodnom, elég lesz egy kicsikét rájuk ijesztenem és futva hagyják el búvóhelyeiket.

Itachi már látta lelki szemei előtt, ahogy a lány lángoló szárnyaival keresztül suhan a banditák tanyáin és azok üvöltözve hagyják el kalyibáikat. A fiataloknak tetszett az ötlet és készen álltak a hosszú utazásra. Azonban Sakura tisztában volt azzal, hogy a gyerekek miatt lassan fognak haladni.

- A határig el tudunk kísérni - ajánlotta fel Itachi a segítségét és öccsével egyszerre vették fel a Susanoo alakját. A fiatalok kissé gyanakodva közelítették meg a két megtermett harcost, de bíztak már annyira Sakurában, hogy végül felülmúlták félelmeiket és hagyták, hogy bevonja őket a masszív chakrapáncél.

Egy pár gyermek már nem fért be, így ők Sasuke idézett sólyma hátán kaptak helyet. Sakura újra lángoló szárnyakat növesztett és könnyűszerrel a levegőbe röppent. Tartotta az Uchihákkal az iramot.

Az út alatt csak arra tudott gondolni, hogy csak a határig fogják őket kísérni. Valahogy sejtette, hogy Hiroshi megölése után véget ér a közös összefogásuk és mindenki a maga útját fogja járni.

Többször pillantott Sasuke felé, de mintha szándékosan kerülte volna az ő fürkésző smaragdjait.

Az este hamar beköszöntött és tábort vertek egy várostól messze eső vidéken. Sakura kiosztotta a feladatokat, mint a sátorverés, tűzifagyűjtés és vadászat. Vacsora után a gyermekek a sátrakba mentek aludni, míg a nagyobbak kint töltötték az éjszakát. Szerencsére még elég meleg volt ahhoz, hogy ne fázzanak meg. Sakura Karinnal együtt újra végigvizsgálták a sérülteket, majd lassan már az utolsó ébren levő is nyugovóra tért.

Kazuki és Hisae vállalta az éjszakai őrszem szerepet.

- Pihenned kellene, Hime. Hosszú nap volt a mai - pillantott Sakurára Kazuki.

Sakura egész végig a tűzbe bámult és csak a fiú hangjára riadt fel.

- Igazad van! - nyújtózott egy nagyot - Előtte még viszont sétálok egyet. - A lány fogta magát és belevetette magát a bozótosba.

Pár száz méternyire sétált el a tábortól, mire talált egy olyan fát, ahol nyugodtan tudnak majd beszélni.
Sasuke nem fogja válaszok nélkül hagyni.

Kényelmesen elhelyezkedett a tölgy vaskos ágain és újra átélte a nap legfontosabb pillanatait. Kis híján életét vesztette egy bányarobbanásban, a legjobb barátja meg akarta ölni, megszabadította a világot egy sorscsapástól, a legenda ő maga, barátja emlékeit törölni kellett róla, egy szervezet élete függ tőle és most egy idegen ország felé veszi az irányt, hogy otthont alapítson, illetve többet tudjon meg a klánjáról.
Ráadásul az ereje miatt még az egész világ terhét is a vállaira kell vennie.

A feje hasogatni kezdett a sok impulzustól, ami a mai nap folyamán érte. Azt hitte Hiroshi megölésével minden problémája meg fog oldódni, de igazából a valódi problémák csak most ütötték fel a fejüket. Azt hitte végleg felszabadul a mai nap végével ehelyett a kötelesség rabjává vált. Már kezdte felfogni mire utalt a főnix. A ránehezedő elvárások hurokként fojtogatták a nyakát, a bizonytalanság érzését eddig mind magába fojtotta. Magabiztosságot és erőt kell sugároznia, nem inoghat meg a hitében sem. Egy pillanatra sem gyengülhet el, hisz a remény lángjait hordozza magában.

Sakura felhúzta térdeit és apróra kucorodott össze. Teste megrázkódott és kezével tapasztotta be a száját, hogy feltörő zokogását elfojtsa. Akinek a gyengébbik oldalát meg merte mutatni, az viszont a határnál el fogja őt hagyni.

Elveszettnek érezte magát. Úgy érezte az egész helyzet felőrli maradék józan eszét is.

Már messziről megérezte az ismerős chakrát, pillanatokon belül az ág megremegett alatta. A szél a fiú illatát sodorta felé, mely nyugtató hatással volt rá. Sakura felemelte a fejét a térdéről és kisírt szemeivel az Uchihát vizslatta.

Előtte nem kellett rettenthetetlenül erősnek viselkednie. Az lehetett aki.

Sasuke közelebb intette magához Sakurát, végül odacsúszott a fiú mellé. A magasból a földet fixírozta, gyűjtötte az erejét a megszólalásához.

- Két nap múlva elérjük a határt - kezdett bele színtelenül.

Sasuke némán bólintott, Sakurában pedig eltört valami.

- Én ezt egyedül nem tudom végigcsinálni! Szükségem van rád! - nézett rá kétségbeesetten és remélte, hogy a fiút maradásra tudja bírni bármennyire szánalmasan fest is a kísérlete. 

Nem akart egyedül maradni.

- Nem vagy már egyedül - fogta közre Sasuke a lány arcát és hüvelykujjával lemorzsolta a szeme sarkából a kövér könnycseppeket - Nem kell erősnek lenned mindig - suttogta ajkaira.

- De... - ellenkezett volna Sakura, de kísérletét Sasuke meghiúsította. Ajkaival a lányéra tapadt és gyengéd csókra invitálta.

Sakura engedett a csábításnak, majd a gyengéd tánc egyre forróbbá vált. Ujjait a fiú fekete tincseibe mélyesztette, úgy húzta őt magához közelebb és szíve szerint el sem engedte volna őt soha.

Sasuke szakította meg a csókcsatát, vöröslő szemeit a lány arcán pihentette. Sakura kábán pillantott fel az Uchihára, majd a köd egyből eltűnt a tudatáról, ahogy meglátta a Sharingant a fiú szemeiben.

- Ellenség közeledik? - kérdezte és már pattant is volna fel az ágról, ha Sasuke nem kapja el a csuklóját.

- Nem...- köszörülte meg a torkát és próbálta a zavarba ejtő helyzetét megmagyarázni - Tudod... - kereste a megfelelő szavakat, de az igazságot nem tudja kiejteni a torkán és a világ összes kincséért sem állt volna fel - Amikor... - Sakura érdeklődve várta a nyögve nyelős magyarázatot - Heves érzelmek feltörésekor önkéntelenül aktiválódik - hadarta el virágnyelven a problémáját.

Sasuke a lány arcát vizslatta és majdnem elnevette magát kínjában a naivitásán.

- Az én szívem is hevesebben ver, ha veled vagyok vagy ha rád gondolok - mosolyodott el Sakura és a fiú vállának dőlt.

Sasuke testét mintha áram rázta volna meg az érintéstől és magában az önuralom kifejezést mantrázta.

Keze a lány hátára siklott és simogatni kezdte. Sakura nem tiltakozott ellene.

- Hova mentek majd? - Sasuke keze megállt a mozdulatában, ami egy csapásra magához térítette.

- Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy van mód az emlékek visszahozásához? - Sakura most már a fiú arcához fordult - Itachival azt a technikát fogjuk megkeresni és közben az Akatsuki tervét is akadályozni fogjuk.

Sakura szíve meglódult ahogy a remény felvillant előtte.

- Egyszer haza fogunk térni, ígérem!  - pecsételte meg egy homlokcsókkal az ígéretét Sasuke és Sakura most már nyugodt szívvel dőlt a fiú mellkasának. Hitte, hogy az élet nem tud olyan akadályt gördíteni eléjük, amit ne tudnának közösen leküzdeni.

Egész hosszú lett :D