Tsunade a felemelkedett pillanatban odasétált egykori tanítványához. Valós emlékei nincsenek róla, csak a lány naplójából ismeri a múlt kitörölt részleteit és persze Danzou feljegyzéseiből. Sakura ráemelte a tekintetét és a pillanatnyi beálló csendnek súlya volt, mely mindkettejük vállát erősen nyomta.

- Tsunade-sama... - suttogta a lány annak, kit egykoron második anyjának tekintett. Ráharapott ajkaira, hisz ezernyi szó szerette volna elhagyni azt, de hang mégsem jött ki a torkán - A feljegyzések... a küldetésről... - ejtette ki lassan, a gondolatai még elég zavarosak voltak - Itachi ártatlan, küldetést teljesített - vette védelmébe az idősebb Uchihát.

Tsunade pislantott párat, mindenre számított csak éppen a három évvel ezelőtti küldetés felhozatalára nem.

- A fenébe is a küldetéssel! - ívelte át a közöttük levő távolságot és megölelte a lányt - Mindenről tudok már - rázkódtak meg a nő vállai. Sakura tüdejéből kiszorult a levegő, el is felejtette milyen csontropogtató ölelésben tudja részesíteni Tsunade - Nem voltam ott mikor a legnagyobb szükséged lett volna rám. Őszintén sajnálom!

A lány megenyhült és viszonozta a nő ölelését.

- Már minden rendben. A rémálomnak vége - húzódott el.

- Mindent elintézek a hazatérésetekkel kapcsolatban - nézett végig a megmentő csapaton egyként. A lány szíve beleremegett az otthon gondolatára.

A szülei nem emlékeznek rá, viszont amilyen szeretettel fogadták őt a többiek, egész biztos hamar minden a régi kerékvágásban működne tovább. Ott tudná folytatni az életét, ahonnan erőszakkal kiszakították és jelen tudna lenni testvére életében is.
Sasukéék is visszatérhetnének a faluba, most hogy már Itachi múltjáról lehullott a fátyol. A Hetes csapat újra együtt mehetne küldetésekre, minden olyan lenne mint régen. Sakura hirtelen azt hitte álmodik, de a valóság és egy boldog jövő képe ott kopogtatott az orra előtt.
Tsunade sosem tesz felelőtlen ígéreteket, a konohai fiatalokért akár még magával a világgal is szembe menne.

Sakura hátrasandított az egykori bérgyilkosokra és gyerekekre egyaránt.

- Konoha falai között ők is otthonra lelnek - felelte kedvesen a nő, ahogy követte egykori tanítványa tekintetét.

Sakura őszintén vágyott a hazatérésre, egy pillanatra összekulcsolódott Sasukéval is a tekintete. A magabiztos tekintete azt sugallta, hogy fogadja el az ajánlatot.
A szervezet tagjai követnék őt bárhova is menne a világba. Meg tudná nekik mutatni, hogy milyen is egy igazi otthon és milyen egy normális élet.

Már szólásra nyitotta ajkait, amikor a konohaiak hátsó sorában örömködve kiáltottak fel.

Naruto magához tért.

Sakura szíve nagyot dobbant és sietős léptekkel elébe ment barátjának. Ő miatta került ebbe a szörnyűséges helyzetbe, viszont kimentette Hiroshi karmai közül. Bocsánatot kér az árulásáért és mindent meg fog tenni, hogy a jövőben igaz barátként bánjon vele. Narutot ismerve, úgy gondolta majd ki fog ugrani a bőréből a hazatérésének hírére.

A szőke fiú kábán pillantott körbe, majd szemei megakadtak a rózsaszín hajú lány sziluettjén. A többiek körbeállták őket és csendben figyelték az érzelmes találkozó pillanatát. Naruto volt egyedül tisztában Sakura létezésével és minden követ megmozgatott, hogy hazahozza az elfeledett lányt. Most már végre újra együtt lehet a Hetes csapat.

- Naruto - szólította meg gyengéden Sakura, kezét nyújtotta az ülő fiú felé. Az Uzumaki pillantása lassan lecsúszott a kinyújtott tenyerére.

Sakura nem láthatta milyen változás ment végbe a fiúban. A tekintetébe olyan elemi gyűlölet költözött, melyet maga a kilencfarkú démon is megirigyelhetett volna.
Az aurája bűzlött a negatív érzelmektől, Sakura megfagyott a mozdulatában, nem értette mi zajlik előtte. A fiú karja gyorsan mozdult és kinőtt karmaival pedig a torkát ki tudta volna tépni, ha nem avatkoznak közbe a többiek.

Sasuke azonnal előre sietett mikor megérezte barátja kiszámíthatatlan viselkedését. Kazuki és Hisae katanát rántva állták el az Uzumaki útját, míg az Uchiha maga mögé rántotta őt. Kakashi Naruto karját csavarta hátra és fegyverezte le ezáltal. Gaara mozgásképtelenné tette a homoktechnikájának köszönhetően.

- Miért? - rebegte tanácstalanul Sakura. Mégis mit rontott el?

Naruto morgott és őrjöngött, a szemeit le sem vette a lányról. A konohaiak szintén értetlenül álltak Naruto kirohanása előtt.

- Ettől tartottam - szólalt meg kimérten Gaara, mire mindenki odakapta a fejét magyarázatot követelve - Naruto túl sokáig volt démon formájában, az emberi mivolta napról napra gyengült és most úgy látszik csak egy ösztönlény maradt belőle - Még az érzelemmentes Gaara hangját is áthatotta a fájdalom.

Fájt így barátját látnia, a fájdalmával és helyzetével ő tud a legjobban azonosulni, hisz ő is egy démon hordozója.
Viszont őt időben megmentette az Uzumaki és elkerülte ezt a szörnyű sorsot. Ő pedig képtelen volt ugyanezt megtenni érte.

- Ha csak egy ösztönlény akkor mindenkire vicsorogna és ellenségként kezelné - tette meg Shikamaru az észrevételét - Viszont ő csak egyedül Sakurára dühös.

Sakura a mellkasára tette a kezét, próbálta a szapora szívverését csitítani. Egymást követték a gondolatai és majd beleszédült a végérvényes következtetésbe.

- Én raktam rá az az átkozott láncot - tört fel belőle keservesen - Én adtam Hiroshi kezébe őt, de Naruto csak nekem volt hajlandó engedelmeskedni, majd feláldozva magát a vénember szolgálatába állt, hogy engem megmentsen - Sakura szemei elvörösödtek a ki nem pislogott könnyektől.

Még nem törhet össze.

Kell lennie valamilyen megoldásnak. Kereste a kapaszkodót, a remény leghalványabb foszlányát, melybe kapaszkodni tudna.

Kétségbeesetten gondolkozott valami megoldáson, még a főnixtől is tanácsot kért, de ő némán ingatta a fejét.

- Hime - szólította meg csendesen Hisae - Tudnod kell, hogy Hiroshi fegyverként akarta felhasználni ellened a fiút és ezért az irántad érzett végtelen szeretetét ellened fordította. Az emlékedet a fájdalommal és gyűlölettel társította.

Sakura ziháltan kapkodta a levegőt és üvölteni tudott volna, amiért az a gazember még holtában is a húsába mart. Hiába szabadult meg Hiroshitól, ha barátja elvesztette. A feszültségét a földön vezette le, mely elég hangosan beleremegett az ütésbe.

Egy pillanatig úgy érezte, hogy minden erőfeszítés és áldozat hiábavaló volt. Azonban ezt a gondolatot azonnal elvetette, ahogy az élőkön végigtekintett.
Megannyi életet megmentett, csak a számára legfontosabbat nem.

- Van esély arra, hogy újra normális életet éljen emberként? - kérdezte Sakura hirtelen Gaarától.

- Ha lenne olyan jutsu amivel az emlékeit meg lehetne másítani rólad, vagy esetleg elzárni akkor lenne egy halvány esély. Egy szerető és támogató közösség ereje viszont csodákra képes. Még vissza lehet őt hozni.

Sakura arca fájdalmas grimaszba torzult, majd felvette az érzelemmentes álarcát, melyet Sasuke jól ismert már. A lány megacélozta magát, mielőtt meggondolta volna magát.

Ez az egyetlen út. Az egyetlen helyes döntés, mely Naruto érdekeit szolgálja. Az ár mit fizetnie kell Sakurának ezért csekély a fiú szenvedéseihez képest.

- Sasuke emlékszel milyen alkut kötöttünk a szövetségünk kezdetén? - Sasuke lehunyta a szemeit és lassan fújta ki a bent tartott lélegzetét. Minden szavára pontosan emlékezett.

Vitázni szeretett volna vele, de nem tudott egyetlen ellenérvet sem felhozni.

- Tényleg ezt akarod? - nyíltak fel a szemhéjai. Sakura ajkai megrándultak, majd némán bólintott.

Kakashi a tanítványain pihentette a szemét, nem tudta mit terveznek, de zsigereiben érezte, hogy nem valami kellemes megoldáshoz folyamodnak.

- Mi a tervetek? - sandított hátra Kazuki, majd utat nyitottak az Uchihának ki Naruto elé sétált.

- Törlöm a Sakurával kapcsolatos összes emlékét ... és rólam is - felelte színtelenül Sasuke és mielőtt Sakura megállíthatta volna, addigra Sasuke már aktiválta a Sharingant és csapdába ejtette Naruto tekintetét.

Nos, mit szóltok a fordulathoz? :D