A háború mi Uchiha Sasuke szívében dúlt szerelme elvesztése miatt csitulni látszott. Sakura élt és virult, mi több a karjaiban tartotta őt. Talán egész nap képes lenne őt ölelni, ha nem lennének zavaró tényezők a szemei előtt.

Ellenségesen meredt Hiroshira, ki most már lassan magához tért a döbbenetből.

Sakura kibontakozott az ölelésből és készen állt szétverni a férfi hátsóját, ki annyi fájdalmat okozott barátainak, szerelmének és neki is. Most először emelte a pillantását Hiroshira. A férfi szinte érezte, hogy a lány a velejéig romlott bensejébe lát.
A főnix különleges képességeként Sakura képes volt az élet lángját látni és a lélek materializálódott alakját is.

Szurony fekete gömb lebegett a férfi mellkasában, mit a bosszú iránti vágy és az éveken át visszafojtott harag töltött ki. A látása viszont nem állt meg ennyinél.
A régmúlt emlékei áramlottak belé.

- Rabszolga voltál - szólalt meg csendesen Sakura. Hiroshi kővé meredt a múlt felemlegetése miatt - A shinobik szemet vetettek arra a földre, ahol a törzsed élt. Akik ellenálltak azokat lemészárolták, a többieket eladták... - A képek felgyorsultak előtte, ahogy a férfi szívverése is - A bosszú éltetett téged, az évek megedzettek a munkatáborban. A qí használatod páratlan volt...sikerült megszöknöd és a többi törzsfő segítségét remélted, kik segítened bosszúd végrehajtásában. - Hiroshi dühösen felkiáltott.

- ELÉG! - ordította.

- Azonban hideg közöny fogadott téged és évek múlva megtudtad az igazságot. A törzsfők rendelték el a törzsed halálát. Ők fogadták fel a shinobikat...

- AZT MONDTAM ELÉG! - húzta ki kardját idegesen az oldalából, melynek nyomán egyből megindult a vére. A katanával egyből Sakura felé száguldott.

- A munkatáborban hallottad a legendát. A Haruno klán szülőföldjén és egyben sírhalmán - libbent hátra Sakura - Voltak, akik még emlékeztek, de nem tartották többnek egy gyermekmesénél. Azonban a legenda igaz. A világot meg fogom tisztítani, de nem a te elképzelésed szerint. - Sakura csapott egyet a szárnyával, mi földre kényszerítette Hiroshit.

- Azok a lángok engem illetnek! - Oldalából megállíthatatlanul folyt a vére - A világnak meg kell ismernie a fájdalmat! Száműzöm a velejéig rossz és gyenge embereket a világból!

Sakura fáradtan lehunyta a szemeit, a smaragdok helyét izzó rubinok vették át. A főnix személyesen akart kapcsolatba lépni a végítélet előtt álló emberrel.
Tudnia kell, hogy van-e számára remény. Ő mindig megadta az esélyt az ellenségnek, hogy bizonyítsa a fejlődésének akarását. Az emberek képesek a fejlődésre és változásra.
Azonban elég sokan nem voltak képesek belátni a hibájukat a halál kapujában, amit a főnix a saját kudarcaként élt meg. Az emberek ujjongtak, mikor egy világot fenyegető veszély hárult el, ő viszont gyászolt, mert nem tudott minden életet megmenteni. Ezt viszont csak a kiválasztottak tudták.

A főnix túl sok tragikus sorssal találkozott már eddigi életei során.

- Egy hőssé akartál válni, de egy szörnyeteg szintjére süllyedtél - Hangja érettebbnek és bölcsebbnek hatott. A változást mindenki kiszúrta - Ártatlan gyermekeket égettél meg és kényszerítettél gyilkolásra. A bosszúvágyad nem jogosíthatott volna fel erre a szörnyűséges tettre! - vádolta meg dühösen.

- Senki nem állt mellém önszántából, így nekem kellett olyanokat képeznem, akik az ügyemért harcolnak!

- Majd eltetted láb alól, kik rájöttek a terveidre vagy túl sokat kérdezősködtek. Megölted azokat a gyerekeket kiket te neveltél fel, mikor azok már önálló tudatra ébredtek és megkérdőjelezték a világnézeted. - A főnix a megbánás legkisebb jelét kutatta a férfi arcán, de az egy csepp érzelmet nem tükrözött. Rezzenéstelenül tűrte a vádakat.

- Egy szörnyeteg soha nem bán meg semmit. Az áldozatok kifizetődtek és célomat hamarosan elérem - fröcsögte.

- A világ nem olyan szörnyűséges hely, mint amilyennek te hiszed. Engedd, hogy megmutassam! - A főnix tett még egy próbálkozást a férfi felé, de mindhiába.

- Az egész nem alakult volna így, ha te időben feltámadsz! - felelte összeszűkült szemekkel.

Lemondóan sóhajtott egyet. Ezt eddig is minden életében megkapta. Örök életű, de nem úgy ahogy a halandók gondolják, életciklusa ötszáz évenként ismétlődik. Ötven évig lángol, majd elhamvad poraiban és vár a következő feltámadásra.
Életének tíz százalékát tudja csak a világ békéjének elérésével és fenntartásával foglalkozni.

- Tudom mit jelent a béke. A megnyugvást nem a bosszúd fogja meghozni - Hiroshi feltápászkodott a földről és a lény felé vágott. Befejezettnek tekintette az ő részéről a bájcsevejt.

A főnix elkapta a katana pengéjét és markában olvadni kezdett a fém. A fegyver hegye tompán hullott le a hamu közé.

- Fémmel nem árthatsz nekünk - felelte közömbösen - Semmi jelét nem adtad a megbánásnak, így lakolnod kell bűneidért! - A lány szeme lecsukódott és a szemei eredeti színben csillogtak most már.

- GYERE VISSZA! - üvöltötte Sakura arcába, ki egy gyors ökölcsapással hátratántorította a férfit.

- Hall téged, de nem kíván veled többet diskurálni - roppantotta ki a nyakát - Elszomorítottad - szorult ökölbe a keze - Habár egy ilyen alakért kár sajnálatot érezni! - pillantott rá lesajnálóan.

Hiroshi tajtékzott a dühtől, megelégelte, hogy a világ folyamatosan elutasítja őt. A használhatatlan katanát elhajította, egy pillanatra meg is szédült a vérveszteségtől. Azonban ez nem tántoríthatta el a terveitől.
Nem most fogja bevégezni! Nem bukhat el a cél előtt!

Minden halott mi élő volt a környéken. Talpa belesüppedt a hamuba, semmi qí energiát nem tudott maga köré csoportosítani. Sebezhetővé vált egy ideje.
Lépett egyet előre, egyenesen a vértócsába, ami akkor keletkezett, mikor kihúzta a fegyvert az oldalából.

A véréből gyengén ugyan, de életet érzett.

Ördögi vigyort eresztett meg magának. Sakura felkészült a befejező támadásra, arra viszont nem számított, hogy a férfi nem őt fogja megtámadni, hanem saját magát. Kezét a saját vérző oldalába mélyesztette és nevetve fogadta a fájdalmat.

- Milyen élő is az ember - húzta ki a véres kezét és Sakura szeme előtt nem volt láthatatlan a tettének indítéka.

Ő is megérezte a qít a férfi kezéről.

- Őrültebb vagy, mint gondoltam! - Sakura tudta, hogy ennek minél hamarabb véget kell vetni. Előre suhant, de Hiroshi a pajzs helyreállítása helyett egy szemrebbenésnyi idő alatt rengeteg qí láncot formált, melyek már emberi szem számára is láthatóak voltak. Halványvörös láncok hálójába akadt bele Sakura.

- Örök életű leszek! - ordította. A láncok Sakura bőrébe vájtak és érezte, hogy ereje rohamosan csökken, miközben a férfié nő.

A tűzszárnyak a hátáról elillantak. Itachi és Sasuke segíteni akartak Sakurának, de a lány határozott megálljt parancsolt nekik. Itachi azonnal párhuzamot vont az Ötödik Hokage és a lány között, le sem tagadhatnák, hogy volt egymáshoz közük. Elég határozott jellemek voltak.

A láncszemek még szorosabbra fűződtek és Sakura teste több pontján megeredt a vére.

- Halhatatlan lángokat akartál! - mosolyodott el eszelősen - Most megkapod!

Érezte, hogy a vére lángra lobban. A tűz végigszaladt a láncon és Hiroshi testét hamar elérték a tűzcsóvák. A férfi karja izzott a fájdalomtól, de nem engedte el a láncokat. Ki kell tartania, ez a fájdalom semmiség az elmúlt évekért!

A lángok tovább terjedtek a karjainál egészen addig, míg egész testét el nem lepte a tűz. A láncszemek folyamatosan pattantak el ahogy fogyott az ereje, a fájdalom felőrölte a maradék józan eszét is. Megszállottan tartotta az utolsó ép láncot egészen a haláláig.

Sakura sebei gyors gyógyulásnak indultak, ahogy kiszabadult a háló fogságából. Az elszenesedett holttest felé sétált.

Megállt a férfi maradványa előtt. Jelen pillanatban semmit sem érzett csak a hamu ízét a szájában.

Azt hitte megváltást fog hozni a bosszúja vagy valami felemelő érzést fog kiváltani a férfi halála. Megváltotta a világot egy fanatikustól, azonban semmi hősiességet nem érzett a tettében. Csak az üresség tombolt a mellkasában. Már átérezte a főnix fájdalmát.

A testét borító narancsvörös tetoválás visszahúzódott egészen a karjáig, és Sakurát hirtelen arcul csapta a fáradtság. Fejét felemelte az égre, a napot egy fénygyűrű ölelte körül. Elmosolyodott, ahogy klánjának szimbólumát látta maga előtt és kezdett értelmet nyerni a fehér karika jelentése a teljességről, illetve az élet körforgásának menetéről.

A kimerültség ólomsúllyal húzta le pilláit és teste is kezdett egyre könnyedebbé válni.

- Talpra! - visszhangzott a hirtelenül jött utasítás a fejében.

Sakura összeszedte magát és lábával megtámasztotta magát. Azt hitte még egy ellenséggel kell leszámolnia, de tévedett.

A csatatér szélén feltűnt a konohai és a homokrejteki csapat is, a többség arcáról letörölhetetlen volt a megkönnyebbülés és öröm. Ujjongtak és őt ünnepelték. Az emberek egymást ölelték, amiért túlélték a mai napot, még Temari arcán is felfedezett egy büszke, elismerő vigyort. Tsunade büszke tekintete simogatta a szívét és Kazuki le sem vette szemét himéjéről. Egy féloldalas mosolyt megengedett már magának, mikor Sasuke csodálattal teli arcára esett a pillantása.

Fejét tovább fordította, hisz motoszkálást látott a másik irányból. Mosolya lefagyott, ahogy meglátta, ki közeledik felé pontosan.
Pontosabban kik.

Hisae és mögötte a bérgyilkosok támogatták egymást, aurájukban semmi fenyegetőt nem érzett. Azon viszont még jobban meglepődött, hogy Kakashit Hisae oldalán látja. 

A fekete hajú lány felszegett fejjel sétált a Haruno elé, míg a többiek lemaradva jó pár lépéssel követték őt.

Hisae apró, megkönnyebbült sóhajt hallatott Hiroshi holttestét látva.

- Megölted Hiroshit - kezdett bele, majd megpillantotta Sakura háta mögött Kazukit.

- Igen - ismerte el Sakura.

- Emlékszel még a törvényeinkre? - kérdezte Hisae. Sakura arcán megrándult egy izom.

Elég élénken emlékezett rá.

- Már nem vagyok bérgyilkos - javította ki az előtte állót.

- Ahogy már mi sem - tekintett bele határozottan a smaragdokba - Megmentettél minket, pedig semmi okod nem volt rá. Elraboltam az öcsédet és Hiroshi markába adtam őt. A Shunsei vér szerinti örököse Kazuki lett volna, de te kihívtad Hiroshit és legyőzted őt. Te vagy a vezetőnk és mi az életünkkel fogunk szolgálni téged.

Hisae hajtott térdet elsőként, a többiek sorra követték őt.

- Nem vagytok rabszolgák, szabadok vagytok! - Sakura talpa alól kezdett kicsúszni a talaj.

Ő nem ezért ölte meg Hiroshit, hogy átvegye a vezetői pozícióját!

- Ők semmit nem tudnak a szabadságról, Parázslélek. Neked kell utat mutatni! Meg kell mutatnod, hogyan élhetik az életüket megbánás nélkül.

- Ez őrültség - vitatkozott vele Sakura - Én...

- Emlékszel Sai-ra? - vágott közbe a főnix, amire Sakura elcsendesedett.

A fiúra, kinek a visszaadott szabadsága nagyobb büntetés volt a halálénál is.

- A béke elhozatala nemcsak annyiból áll, hogy eltávolítjuk a gonosz írmagot a világról, hanem utat mutatunk. Ezeknek a gyermekeknek pont arra van szüksége. Kiválasztottnak lenni átok, Parázslélek. A világ egyre nagyobb elvárásokat ró rád és te a kötelezettség rabjává fogsz válni. A reményt jelented nekik és nem hagyhatod a remény lángját kihunyni.

Sakura szíve dübörgött a mellkasában. Tagadhatná és átkozhatná helyzetét, de a lényegen nem változtat. Ezeknek az embereknek szüksége van rá.

Nem hagyhatja hátra úgy mint Sait Danzou halálakor. Jobb emberré kell válnia és fel kell nőnie, hogy szívvel lélekkel a reménység szimbólumává válhasson.

Felelősséget kell vállalnia, mind a múltért, jelenért és jövőért egyaránt. A számtalan elkövetett bűn mi a lelkiismeretét nyomta csak a felelősségvállalással moshatja tisztára.

Sakura végignézett az előtte térdelő társaságon és egy pillanat alatt eldöntötte, mit kell tennie.

Eljött a várva várt pillanat, mire mindenki vágyott 😁