Szaggatott lélegzetvétel és lüktető ér.

A falánk lángok mögött ott állt ő, ki a szeretett lány vesztét okozta. A férfi fanatikusan kereste a lángok között mit már évtizedek óta hajszolt.  A tűz viszont ugyanolyan közönséges intenzitással égett tovább, mint pár perccel ezelőtt. Semmi szent és halhatatlan nem volt benne.

Valami viszont hevesebben lángolt az Uchihák szemeiben még a mellettük izzó tűzoszlopnál is.

A bosszúvágy.

A Susanoo vörös páncélja azonnal megjelent Itachi körül és egy csapással mérföldekkel arrébb lökte Hiroshit. Sasuke átokpecsétje felizzott a nyakán és a jelek kígyózva vonták be a testét. Bőrét szürkés kéreg vonta be, a démonkarmokra emlékeztető szárnyai feltépték hátán a felsőjét. Megnőtt haja lebegett az őt körülölelő halálos aurában.

Itachi nem tervezte megállítani az öccsét. Ki kell minden haragot adnia magából, hogy lelke megnyugvásra találjon.

És ő sem tervezi visszafogni magát...

...

Szaggatott lélegzetvétel és lüktető ér. A mohó lángok ropogása szinte kellemes zajjá csitult egy személy számára a pokol gyomrában. 

Az égig érő tűzoszlop felső harmadából egy nagyobb lángcsóva vált ki és haladt sebesen a föld felé. A tűzgolyó a konohai csapat előtt csapódott be a földbe, lélegzet visszafojtva várták, hogy mi fog most történni.
Emberi jelenlétet éreztek a tűzgolyó belsejéből.

Tsunade gyógyító kezei megremegtek, ahogy megérezte az ismerős jelenlétet. Kazuki arcán a döbbenet és a földöntúli öröm keveredett egymással, a torkán ormótlan hang tört fel. Egyszerre akart ezernyi hálát adni és elnémulni a pillanat hevében.
A tűzgolyó szétnyílt, és a belsejéből feltűnt Sakura alakja és három másiké, kiket védelmezően tartott karjai között. A lángokat visszahúzta a háta mögé, és az emberek csak most ismerték fel, hogy a lánynak szárnyai vannak.

Kankuro tudta, hogy egy csodára van szüksége az életben maradásukhoz, de ekkorában még ő sem reménykedett. Ruhájuk kissé megégett, de bőrükön nyoma sem volt égési sérüléseknek.

- Megmentettél - sóhajtotta megkönnyebbülten Kankuro, ki pár perccel ezelőtt felkészült már a legrosszabbra.

Sakura biccentett és elengedte a homokrejtekit. A gyermekek szintén sértetlenek voltak a karjai között. Ahogy eltávolodott tőle Kankuro akkor vette észre, hogy a tűz az ő öltözékét sem kímélte. Felsője többet mutatott, mint takart, így inkább letépte magáról a maradék anyagot. A mellkasához használt kötésnek viszont csodával határos módon semmi baja nem volt. A hosszú nadrágjából sikerült egy térd feletti darabot csinálnia.

Határozottan el kellene valami tűzálló ruhadarab - fanyalgott magában egy sort. Nem akart meztelenül csatába vonulni Hiroshi ellen.

Sakura megmozgatta a törött karját, ami most már kiváló egészségnek örvendett. A karjáról eltűntek a múlt hegei, még az alkarjába ültetett szem is hamuvá vált. A hegek helyett viszont egész testes tetoválást kapott, aminek központi eleme a karján helyezkedett el. A főnix alakja egész alkarján tekergett, míg a teste többi részét a főnix faroktollai borították be. Az egész mintázat, mintha életre kelve a tűz vöröses narancssárgás színeiben kanyargott volna a bőrén. Sakura a kezét a főnixre téve érezte lüktetést és a forróságot.
A mögötte rejlő hatalomról nem is beszélve.

Miután szemügyre vette magát a lány, tekintete a parázsló fűcsomókra esett. Itachi szavai értelmet nyertek, hisz a tűz tényleg egyszerre jelentette az életet és halált. Érezte a talpa alatt, hogy a qí semmissé válik, viszont érezte a lángok erejét erősödni. Kényes az egyensúly a teremtés és a pusztítás között, viszont neki ezt meg kell találni.

Megemelte a kezét, vele együtt a parázsból lángok születtek. Kilépett a becsapódás gödréből, az újonnan született lángok követni kezdték a lépteit és felkígyóztak a lábánál. A vékony lángok beborították testét, de nem ejtettek rajta sérülést. A lángok egybefonódtak, mígnem egész teste ragyogni kezdett a fénytől.

A lángok elillantak körülötte és testét most már egy tűzvörös harci kimonó borította. Sakurának felderengett, hogy felmenői is ilyesmit hordtak és ez az anyag nem volt érzékeny a hőre. Megnyugodott, hogy a főnix gondolt erre is.

A tekintetét tovább emelte és megpillantotta a fűben a Samehada markolatát heverni. Könnyed léptekkel elsétált oda, lépte nyomán parázslott a fű, de nem lobbantak lángra. Sakura azon gondolkodott, hogy újra tudja-e kovácsolni a pengét, de annyi darabra tört, hogy az esélytelenek nyugalmával csatolta fel a markolatot az oldalára.
Szerette azt a katanát, tökéletesen illeszkedett a harci stílusához, de sajnos úgy különböztek egymástól mint a tűz és a víz.

Haruno Sakura ebben a pillanatban vett tudomást a körülötte állókról. Minden arc ismerős volt számára, barátnője megszeppent arckifejezésén tovább időzött egy kicsit. Végül a mesterére emelte a smaragdjait, ki épp Kazuki csontjait foltozta össze.

- Sakura - szólította meg elsőként volt mestere - Te... - kereste a megfelelő szavakat, de egyszerűen nem jött ki semmi a torkán. Végtelen örömet érzett, amiért a lány életben volt. A döbbenetét pedig nem is tudta volna jobban kifejezni.

- Tsunade-sama - lendült át Sakura a helyzeten - A segítségedre lesz szükségem - tekintetét most már az égbe emelte, a nő követte a pillantását. Mogyoróbarna szeme összeszűköltek, de felkészült a harcra.

- Hime! - kiáltotta Kazuki, ragyogó szemeiben a csodálat ült ki - Készen állok a harcra! - pattant fel sebesen, arcát nem torzította el fájdalom.

Uralkodott a mimikáján.

Sakura elmosolyodott a fiú kitartásán és végtelen odaadásán. Odasétált hozzá, a levegőből magán érezte a Kyuubi szúrós pillantását. Megragadta Kazuki törött csuklóját és fehér színű tűz kötötte össze őket.

A csontok pillanatok alatt összeforrtak.

- Készen álltok megmenteni Narutot? - harsogta Sakura a konohaiak felé a kérdését.

A tettrekészség heve átszőtte a levegőt. Nem volt szüksége hegyi beszédre, hisz a Tűz akarata mindenkiben ott égett. Vitathatatlanul mindenki azért van itt, hogy társát megmentsék. Egy kósza pillanat erejéig még azt is elhitte, hogy őket - a számkivetetteket - is.

- Le fogom tépni a láncot, utána egyből Hiroshi felé veszem az irányt - vázolta fel Sakura tényszerűen a tervét.

Választ sem várva a levegőbe szökkent és a tűzszárnyai fenn is tartották őt. Még nem igazán tudta mire képes, ezért szárnyait inkább itt a levegőben kezdte bontogatni, mintsem emberek és éghető anyag közelében.

A róka vérfagyasztóan felmordult, vörös szemei vérben forogtak. Kimérten szimatolt a levegőbe, mozdulatát kimerevítette.
Úgy viselkedett mint egy sarokba szorított dúvad.

Sakura a perifériából látta, hogy a két Uchiha egyre távolabb küzd Hiroshival. Sietnie kell, de nemcsak azért, hogy Hiroshit eltegye láb alól, hanem megállítsa az Uchihák tombolását. 

A démon mozdult elsőként. A hat farka meghosszabbításával próbálta messzebbre elhessegetni a veszélyforrást. Nem hagyhatja, hogy a közelében jusson a lány, különben neki befellegzett.

Sakura kikerülte a támadásokat, és valóban messzebbre sodródott a Kyuubitól. Még szoknia kell az erejét.

Azonban a földön levők sem voltak tétlenek. Repülni nem tudtak, de támadásaik elérték őt. Yamato újra a fa elem technikájával próbálkozott, a démonróka kénytelen volt leugrani a Hiroshi által formált talpazatról. Átkozta az embereket és minden élőt, ki feszélyezte őt.

Guy és Lee egy jól irányított csapással a föld felé küldték Narutot, viszont a teljes földre kerülését sikerült megakadályoznia. A farkaival megkapaszkodott az ágakon és újra a levegőbe akart rugaszkodni. A szökés műveletét Ino akadályozta meg, egy pillanat erejéig sikerült a róka tudatába hatolnia. Egy másodperc telt el mire kilökte őt az elméjéből, viszont ez az idő bőven elegendő volt Shikamaru árnyék technikájához.

A róka mozdulatlanul lógott a levegőben. Folyamatosan próbált kiszabadulni, de az árnyékok nem engedték őt. Sakura szemmagasságba ereszkedett vele.
A Kyuubi harsányan elüvöltötte magát, de Sakurát nem hatotta meg az éles hang. Megmarkolta a láncot és a fém csöpögő izzással olvadni kezdett a tenyerében.

Az izzó nyaklánc maradványa tompán puffant a földön.

Ahogy lekerült Naruto nyakáról az elmét fogva tartó lánc, a vörös palástja úgy kezdett foszladozni. A róka végre emberi alakot kezdett ölteni.
Sakura magához ölelte barátját és bevonta őt a szárnyaival. A szárnyakból lángok kúsztak fel Naruto testén és egy az övéhez hasonló kimonó takarta el a fiú meztelen testét. A lány tüzetesen átvizsgálta Narutot sérülés után kutatva, de felszíni sérülései nem voltak.Csak halálosan kimerült.
Lassan leereszkedett vele, de az Uzumaki nem tudta magát megtartani a lábain. Sakura támasztotta meg, feje a vállára zuhant. Önkívületi állapotban meredt előre, a lány a tekintetéből látta, hogy jelen pillanatban a fiú nem lát semmit és nem érzékel semmit a külvilágból. Él és lélegzik, de a lelke töröttnek hatott. 

Majd az idő és a barátai meggyógyítják - nyugtatta magát Sakura ezzel. Fájt ilyen állapotban itt hagynia Narutot, de neki mennie kell.

Még van egy fontos küldetése.

Tsunade szaladt hozzá elsőnek, és átadta neki a fiút.

Némán meredtek egymásra, a nő szemébe a hála könnyei szöktek. Sakura már épp fellibbent a levegőbe, mikor a szőke nő elkapta a csuklóját.

- Hazavárunk titeket! - Sakura ajkai megremegtek egy pillanatra. A családjának és barátainak nincs valós emlékeik róla, csak Danzou naplójából tudhatnak a létezéséről. Csak egy statisztikai adat és ennek ellenére is hazavárják őt. Nemcsak őt, hanem az Uchiha testvérpárt is.

- Nem halok meg olyan könnyen - felelte egy magabiztos mosollyal az arcán.

- Hime! - szólította meg Kazuki hirtelen, Sakura érdeklődve pillantott rá - Rúgd szét a hátsóját! - Kazuki már nem kételkedett egy cseppet sem Sakura győzelmében. Percekkel ezelőtt az hitte elvesztette a lányt, ki értelmet adott a létezésének, most viszont fényesebben lángol mint valaha. Úgy gondolta Hiroshi legvadabb álmában sem feltételezte volna, hogy Sakura az uralma alá hajtja a lángokat. Meg akarta törni, örök kétségbeesést és félelmet szítani a szívében, de Sakura akarata erősebb volt.

Legyőzte félelmeit.

- Úgy lesz! - A magabiztosság kicsengett a hangjából.

- Ne veszíts Plakáthomlok! - szólalt meg Ino és kivált a sorok közül.

Sakura megilletődve nézett egykori barátnője arcára. Nem tudta honnan emlékezhetett a becenevére, de szívét melegség járta át ettől a kedves gesztustól.

Még ha a neve a feledés homályába is merült, ők akkor is keményen dolgoznak azon, hogy visszaszerezzék, mint elvesztettek. Az emlékeiket eltörölhették, de a kötelékeiket nem lehet semmissé tenni.

- Nem fogok, Inomalac! - ígérte meg Sakura. A lány a magasba szökkent és még hallotta odafentről a konohaiak buzdítását.

Könnybe lábadt a szeme meghatottságtól.

Nem fogok veszíteni! -  Egy erőteljesebb szárnycsapással Sakura a végzete felé vette az irányt.

...

Hiroshi továbbra is egy karddal az oldalában próbált kitérni az Uchihák pusztító csapásai elől. Bosszantotta, amiért ezek a szörnyetegek eltávolították a tűzoszlop mellől, az pedig még jobban, hogy nem tudott föléjük kerekedni.
Nem akarta beismerni, de fáradt.

És ezt az Uchihák tudták nagyon jól. Pár perc múlva vége lesz a fogócskának.

Itachi csak annyira fogta vissza magát, hogy Sasuke támadásai érvényesüljenek jobban. Sasukét illeti a kivégzés joga, ő csak segédkezik benne.

A tájat már a felismerhetetlenségig rombolták, az Amaterasu fekete lángjai körülhatárolták a környéket. Hiroshi sem volt annyira ostoba, hogy megpróbáljon átkelni a sötét tűzfalon.

A démonnal is megszakadt a kapcsolata. Most először érezte azt életében, hogy a helyzet állása nem kifejezetten az ő oldalára billent. Nem esett kétségbe, tudta, hogy a főnix hamarosan újjászületik hamvaiból, bármikor az egekbe szállhat a tűzoszlopból.

Csak még ki kell tartania.

A démonok pillantását tudatosan kerülte. Az átkozott szemtechnikájuk inaktiválta a bombákat és emiatt került ki Sakura is a kezei közül. Amint megkaparintotta a főnix erejét, velük kezdi el a tisztogatást. 

Az ifjabb Uchiha szüntelenül tűz- és villámtechnikákat vetett be ellene. Az őt körülvevő qípajzs is gyengülni látszott, az Uchihák elpusztítottak a környéken minden élőt, így nem sokáig tud a természet energiáiból védekezni.
Ráadásul a csatamezőre ülepedő átkozott füst is nehezítette a tájékozódást.

Hiroshi most már csak az érzékeiben bízhatott.

Egy erőteljesebb tűzelemű támadást érzett fentről becsapódni közte és az Uchihák közötti félúton. A szürke füstfüggönyön keresztül egy emberi alak bontakozott ki előtte.
Hiroshi egy pillanat erejéig azt hitte, hogy képzelődik.

Ropogó tűz hangja ütötte meg a fülét és ahogy megérezte az idegen kisugárzását őrülten vigyorogni kezdett.

- Hát eljöttél - tárta ki a karjait.

...

Haruno Sakurának nem kellett sok időt vesződnie az éles csata helyszínének megtalálásával. Odafentről kristálytisztán látszott a villámló és tüzes füstfelhő, tudta kik harcolnak benne. Szárnyait behúzta és meredek szögben belevetette magát a harcba.

A landolást még csiszolnia kell, de legalább ez alkalommal nem ejtett fél méteres krátert.

Sakura elhajolt egy kósza tűzgolyó támadás elől. 

Elhúzta a száját, amiért sikerült pont a támadások céltüzében landolnia. Ki kell takarítania a helyet.

Felhúzta szárnyait és hevesen verdesni kezdett. A levegőt pár másodpercen belül megtakarította a füsttől és pernyétől.

Az Uchihák vöröslő szemeikkel a lány alakjára tapadtak. A döbbenet olyan súlyosan ereszkedett mindkét fél oldalára, amivel még a harcot is megrekesztette. Sakura Sasukéék felé fordult és lassan megindult feléjük, mintha nem egy harctér kellős közepén sétálna.

- Életben vagyok - jött ki az első értelmes gondolat Sakura torkán - Az igazi vagyok - tette fel kezeit, mielőtt megvádolnák őt azzal, hogy csak egy illúzió.

Itachi kezéből esett ki előbb a fegyver. Tényleg az igazi Sakura sétált feléjük.

- Hogyan? - kérdezte Itachi, a meglepettségtől még mindig ráncban volt a homloka.

- Klánom története több száz évvel ezelőtti világra nyúl vissza. Majd egy békésebb órában elmesélem - húzódott félmosolyra a szája.

Sasuke viszont továbbra is mozdulatlanul követte a lány lépteit. Nem akarta elhinni, hogy az ő Sakurája sétál fesztelenül feléjük.
Nem, az a lány a lángok között lelte halálát. Ő nem lehet az igazi! Csak egy hazug csalfa ábránd!

Sakura megérezte az őrjítő kétséget áradni Sasuke aurájából. Itachi mozdulni akart felé, hogy megállítsa, de Sakura leintette őt.
Elbír Sasuke érzelmeivel.

- Te nem lehetsz Ő! - Sakura már látta Sasuke ezen formáját, nosztalgikus emlékek támadtak benne. A Vérbörtönös küldetésük hetekkel ezelőtt volt, mégis oly távolinak tűnt.

- Hidd el engem senki nem tud lemásolni. Egy illúziót te játszi könnyedséggel fel tudsz oldani - Sakura megállt körülbelül tíz méterre az Uchihától, ki lángra lobbantotta a szívét.

Sasuke a kezét a kioldáshoz emelte, Sakura pedig kihasználta a pillanatot. Egy villámlépéssel a fiú intim szférájába hatolt és ajkaival az övéire tapadt.
Sasuke lefagyott egy pillanatra, majd mérgesen megragadta a lány karját. Karmai a bőrébe vájtak, de Sakura továbbra sem engedte el őt. Az ajkai forróak és követelőzőek voltak. Sasuke ellenállása megremegett. Az ő ajkai is elnyíltak, az első csókjuk emléke keresztül száguldott a vénáin.

Az átokpecsét lassan visszahúzódott a helyére.

Sakura távolodott el elsőként, ajkain pimasz mosoly ült, ahogy most már az eredeti, sokkos állapotban lévő Sasukéval állt szemben.

- Csak az igazi tud így csókolni. Habár nem akarom tudni, hogy hogyan csókolnak a gyenge másolataim - viccelődött Sakura, hogy Sasuke magához térjen.

Hogy megszidja, amiért halálra kellett aggódnia magát miatta, hogy letorkolja, amiért ilyen szemérmesen viselkedett előtte.

Bármi reakciót.

Sasuke nem titkolta a könnybe lábadt szemeit előtte. Szorosan magához rántotta őt, és olyan szoros ölelésben részesítette, amiben még szülei sem tudták volna.

- Azt hittem meghaltál - Sakura karjai megtalálták a fiú hátát.

- Tudom - fúrta bele magát az Uchiha nyakhajlatába - De most már minden rendben.

Szegény Hiroshi sokkot kapott a latin drámát látva, köviben tényleg feldobja a pacskert. 😂