Uchiha Sasuke a perifériából csak annyit látott, hogy egy test húz el egyenesen előre, rengeteg fa törzsét kidöntve. A vére a fülében dübörgött, ahogy meglátta, hogy a test tulajdonosának rózsaszín haja van.

A gyerekek felé nézett és döbbenten látta, hogy az energiaburok már nem létezik többé.

Egy idős, kigyúrt férfit látott közte és Sakura között félúton, és Sasukénak kétsége sem volt az idegen kiléte felől. A Sharingan ösztönösen aktiválódott és katanáját megfeszítve rontott előre a férfinak.

Temari lélegzete is elakadt, hogy Sakura technikáját ilyen gyorsan elintézte ez a fickó. A szőke gyomra görcsbe rándult a férfi baljós aurájától. Temari ekkor látta meg a dühödt Uchihát, ki elsőként rontott rá az öregre.

Temari keze megremegett, ami rá nem volt jellemző. Ő is érezte, hogy Hiroshi teljesen más szinten van mint ők.

Cselekednie kell!

- Idióta! - kiáltotta el magát és legyezőjével olyan szélvihart kavart, amellyel az Uchihát hátralökte.

Épp időben, hisz ahol előbb Sasuke állt, oda éles qírudak csapódtak be a földbe, amik a semmiből jelentek meg. Általában a qí fegyverek megformálásához kell néhány másodperc, ez idő alatt Sasukéék érzékelni tudják a közelgő fenyegetést.

Azonban ebben az esetben Sasuke semmit sem látott a környezetében.

Hiroshi most először nézett az Uchiha felé, de olyan pillantást vetett rá, mint egy idegesítő zümmögő rovarra, ki prédája körül legyeskedett. 

- Te okoztad ezt - szólalt meg mély hangon. -  A szemeid páratlan képességgel bírnak. Kár, hogy nem sokáig. - Azzal a lendülettel a férfi Sasuke elé került, ki a Sharingannal sem tudta követni a lépését.

A férfi három ujját nyújtotta a szeme felé.

Ki fogja tépni a szemgolyóját - futott át a gondolat az Uchiha agyán.

Az utolsó millimétereknél megállt a keze a levegőben. Oldalra nézett, abba az irányba, ahova Sakurát küldte az előbbi rúgásával.

Haruno Sakura hozzászokott az állandó fájdalomhoz, de felszisszent, ahogy a törött jobbját akarta volna megemelni. A hátába szúródó szálkák okozta fájdalom szinte elenyésző volt.

Még szerencse, hogy ez az állat megtanította bal kézzel is harcolni.

A Haruno elengedte a katana markolatát és a baljával markolta meg. Megkereste a biztos fogást és készen állt élete legnagyobb akadályával szembenézni.

Pont elcsípte, ahogy Hiroshi Sasukénak iramodik. A lány nem sokat teketóriázott. Odaérni nem tud időben, épp ezért más alternatívához folyamodott. Meglendítette a karját folyamatos koncentráció közepette.

Egy láncot formált az összegyűjtött qí energiából, melyet a Samehada köré csavart. A katana lendült és vele együtt az energialánc is.

A lánc Hiroshi csuklójára csavarodott és sikerült megállítania a mozdulatában.

- Azt hiszed ennyi megállíthat? - vigyorodott el vérszomjasan Hiroshi.

A férfi megragadta a láthatatlan láncot és rántott rajta egyet. Sakura hiába emberelte meg magát, a talpa elemelkedett a talajtól. Brutális nyers ereje van a férfinak, amit Sakura az évek alatt megtapasztalhatott egy párszor.

Most már tudja, hogy eddig az öreg visszafogta magát.

Hiroshi átrepítette Sakurát a csatamező másik végébe, de legalább az elterelő művelet sikeres volt. Sasuke ki tudta használni a pillanatot és tisztes távolságba ugrott az ellenségtől. Sakura elengedte a láncot és pont a félelemtől reszkető gyerekek előtt landolt.

- Mind meg fogunk halni - bőgte el magát az egyik, majd sorban követte a többi.

- Amíg engem láttok, nem eshet bántódásotok! - pillantott hátra Sakura.

- Nee-chan eltört a karod az előző támadásban! Mégis hogy akarsz megvédeni minket, ha magadat sem tudod? - kiabált rá hisztérikusan a csapat rangidős gyermeke.

- Nem megmondtam? - mondta kedvesen - Csak figyelj! - Sakura erősen koncentrálni kezdett és újra megalkotta a védőburkot a gyermekek körül.

- Értelmetlen. A tehetség eltékozlása - fintorgott Hiroshi, majd öklét ütésre emelte.

Sakura abban a pillanatban hajította el a katanáját, ahogy a férfi talpba besüppedt a talajba.

- Kardot sohasem hajítunk el! - oktatta ki fennhéjazó hangnemben és egy könnyed félrehajlással elkerülte a katana hegyét.

Sakura szintén megindult a burokból kifelé, öklét ő is ütésre emelte. Öklébe temérdek chakrát kezdett gyűjteni és magabiztosan haladt végzete felé.

Már csak pár méter választotta el őket egymástól, amikor Hiroshi a háta mögött meghallotta a chidori kiáltást.

Átkozott helycsere technika - szitkozódott magában a férfi. Az évek alatt tanulmányozta a shinobi technikákat, hogy a lehető legjobban felkészüljön a társadalmuk romba döntéséhez.

De hogy ilyen alapvető technikát vessenek be ellene... Ez olyan megalázó volt számára. 

Sasuke támadása látszólag célt ért. Hiroshi hátába vágta a chidorit, de olyan kemény volt a bőre, hogy legerősebb támadása meg sem karcolta őt. Mintha egy láthatatlan burok védte volna őt.

Ekkor Sasukénak leesett, hogy a férfit masszív qí energia öleli körül. Azért volt hatástalan ellene a támadása.

Sasukénak még pont annyi ideje volt, hogy félre vetődjön a lány támadása elől. Hiroshi és Sakura ökle találkozott a levegőben. Olyan energiák szabadultak fel, melyek szétmorzsolták a talajt egy kör alakú területen.
A harcot folytató shinobik és bérgyilkosok szeme egyként vetődött a párosra. Sakura állta a sarat Hiroshi ellen, de a férfi is sziklaszilárdan állta a lány híres ütését.

- Melyikük fog felülkerekedni a másikon? - elmélkedett Suigetsu magában motyogva, miközben Karint védte két bérgyilkossal szemben.

Hiroshi látta az elszántság tüzét a lány szemeiben égni. Pontosan olyan makacsul világítottak, mint érkezése napján.

Ő lesz az.

Rég tudta már.

- Mutasd meg a lángokat, miket irányításod alá vontál! - parancsolt rá őrjöngve Hiroshi a lányra. Sakura meglepődött, amiért a férfi rájött, hogy a legyőzte legnagyobb félelmét.

Tovább nem tudott ezen elmélkedni, hisz a férfi másik öklét vetette be, hogy a lányt kiüsse a támadásból. Sakura a törött kezével nem tudja hárítani csapást, ezért önként szakította meg a támadást.

A másik ököl szele viszont így is elsodorta őt. Háta a védőburoknak csapódott.

- Legalább nem tört össze - motyogta Sakura magának.  Ép karjával - amiről már a ruha is szertefoszlott az előbbi csapástól - megtörölte a vérző száját.

- Nee-chan! - kiáltották a gyerekek a háta mögött, tenyerük a burokra tapadt. Egyként aggódtak érte és szurkoltak neki.

Az egyedüli, ki meg tudja őket menteni Hiroshitól őket, az Sakura.

- Jól vagyok - állt talpra a lány, ajkaira a minden rendben mosoly ült ki.

Fájdalmai voltak, de a mosolya sosem hagyta cserben őt. Segített elrejteni a valódi érzéseit.

- Mit akarsz tőlem olyan kétségbeesetten, Hiroshi? - rivallt rá Sakura cseppet sem kedvesen - Elraboltad az öcsémet, a barátomat rabszolgaként tartod és ártatlan gyerekeket használsz fel beteges céljaid eléréséhez. Miért? - követelt válaszokat a lány.

Ha mást nem idő kell nyerniük, míg az erősítés megérkezik.

- Chh - szisszent fel az öreg, de válaszra sem méltatta a Harunot - Támadj! - adta parancsba - Méghozzá tűzzel!

Hiroshi védekező pózba állt be és tényleg csak a lány tűzjutsujára várt. Sakura felemelte a bal karját, viszont a jobbját nem tudta használni kézjelek formálásához. A lány lesz ami lesz alapon elkezdte egy kézzel formálni a jutsu jeleit.

Nagy levegőt vett a lángörvényhez.

Abban a pillanatban megértette, hogy miért tiltottak az egykezes technikák. A tüdejét szétfeszítette a parázsló kín, és mintha a jutsu belülről emésztette volna fel őt. A fájdalom amit érzett már meghaladta a küszöböt, mit el tudott viselni. Csak a makacs akarata tartotta őt talpon.

Tölcsért formált és száját lángvihar hagyta el, mely Hiroshi felé száguldott kíméletlenül. A technika belepte őt, és a remény szikrája felcsillant a lány szívében, ahogy a többiekében is. Nincs az az ember ki túlélne egy ilyen csapást!

Pattogzó szikrák hangja töltötte be a csatamezőt és a jutsu fényei kezdtek alábbhagyni.

- Az nem lehet - lehelte döbbenten a lány.

Hiroshi sértetlenül állt a tűzvihar közepén, arcán düh és csalódottság futott át.

- Ezt nevezed te tűznek? - mordult rá.

Letépte megperzselődött felsőjét, testén nyomot sem hagyott a tűz.

- Mégis mivel motiváljalak, hogy felébreszd a valódi lángokat, Haruno Sakura? - kérdezte magától Hiroshi elmélkedve, majd ördögi vigyorából lehetett tudni, hogy megválaszolta a saját kérdését.

Hiroshi füttyentett.

Az erdőt egy démoni üvöltés töltötte be. A madarak riadtan röppentek a biztonságot adó lombokból a levegőbe,  a csatamezőre szintén súlyos csend telepedett. A homokrejtekieknek nem kellett ezt az üvöltést bemutatni. Nem egyszer okozott nekik álmatlan éjszakákat ez az ormótlan süvöltés.

Pár másodperc múlva mindannyian megérezték a borzalmas aurát, mely villámgyorsan száguldott feléjük. A levegőből rontott rájuk és Hiroshi mellett csapódott be a földbe.

Sakura eltakarta az arcát a felkavarodott portól. Gyomra görcsbe rándult a chakrától.

- Naruto - ejtette ki kínkeservesen ajkain barátja nevét, ki miatta került ebbe a helyzetbe.

Aki miatt az egész csata kirobbant.

Gyerekek minek ide Kaguya, teremtettem egy tűzfétises terminátort XD