A tárgyalóteremben a levegő pattanásig feszült.

- Ismerlek téged - szólalt meg Gaara hűvösen. Testvérei meglepetten pillantottak öccsükre - Ott voltál a chuunin vizsgán - folytatta tovább. Temariék alaposan szemügyre vették a lányt, majd derengeni kezdett egy kevésbé emlékezetes meccs, ahol két konohai lány egyszerre ütötték ki egymást.

- Naruto a csapattársam - csatlakozott be a rózsaszín - És szükségem van a segítségedre, hogy kiszabadítsuk őt.

- Miért nem Konoha intézkedik az ügyben? - tette fel a jogos kérdést Gaara.

- Mert három éve kitörölték a konohaiak emlékezetéből a létezésem. Naruto az én hibámból esett egy bűnszövetkezet fogságába, mely rosszabb az Akatsukinál is.

- És merre jártál abban a három évben? - Sakura elmosolyodott és töltött magának szakét, amit egyből le is küldött mielőtt válaszolt volna.

- A bűnszövetkezet részese voltam - ismerte el kevésbé büszkén. Erre a kijelentésre Temari már előrántotta a legyezőjét és szélvihart csapott a teremben.

Az asztalra készített papírok szanaszét repültek a nő heves vérmérsékletének köszönhetően.

- Egy áruló vagy - szűkült össze a nő feketén kihúzott szeme.

Sakura nem akart mentségeket és kifogásokat keresni, hisz valóban így volt.

- Egy dezertőr, ki cserben hagyta a faluját, de a barátját nem fogja. - Hangzott el ajkairól a határozott véleménye - Egyedül nem tudom őt megmenteni.

- Naruto kiszabadítása egyedül Konoha felelőssége! - zárta le dühösen Temari és csak egy hajszál választotta el, hogy ne vágja el a rózsaszín nyakát a legyezőjével.

- Valóban? - nézett mélyen Gaara szemeibe Sakura - Amennyi segítséget nyújtott Konoha, hogy megszilárduljon a kage pozíció, ez lenne a hála?

- Ha hivatalos segítségkérést kapunk, akkor megfontoljunk a részvételt. Azonban a füttyentésedre nem fogunk hadba vonulni - szajkózta továbbra is Temari a gondolatait.

Sakura unta már, hogy csak a nő beszél folyamatosan.

- Megértem álláspontodat, de mi lenne ha hagynád szóhoz jutni a Kazekagédat? Én egyedül Gaara válaszára és véleményére vagyok kíváncsi - Sakura megtámasztotta az állát a kézfején, a szemkontaktust továbbra sem szakította meg.

Gaara előrébb lépett testvérei háta mögül.

- Naruto valóban értékes barátom és sokat segített abban, hogy jó útra térjek. Homokrejtek nem felejt és adósságát le fogja róni - A Kazekage testvérei döbbenten meredtek rá, Sakura már félig nyeregben érezte magát, azonban tudta, hogy most fog jönni a "de" rész - Azonban mi bizonyítja azt, hogy nem engem próbálsz csapdába csalni?

- Egy rakás bűnözővel körülvéve hasonló aggályaim lennének a szándékok tisztaságában - értett egyet Sakura. Tudta, hogy bizonyítékra van szüksége és pontosan tudta mivel fogja elnyerni Gaara bizalmát.

Felhúzta a ruha ujját, úgy hogy alkarján jól látható legyen a heg, mely mögött Hiroshi ádáz technikája húzódott.

- Sasuke, kérlek! - Kankuro megfeszült a név hallatán és egy fél lépéssel előrébb csúsztatta talpát.

Az Uchiha a lány mellé lépett, ujját végighúzta a hegen, mely szétnyílt az érintés hatására.

- Ezt Hiroshitól, a szervezet fejétől kaptam - ejtette ki undorral a száján - Teljes kontrollt gyakorolt az elmén ezáltal. A genjutsunak köszönhetően nem tudja bemérni a helyzetünket, ha feloldjuk látni fog minket cserébe mi is őt - Sakura várakozóan tekintett Gaaráékra, a két idősebb testvérpár bizalmatlanul és ellenségesen méregette kettejüket, a Kazekage hűvös tekintetébe viszont kíváncsiság vegyült.

- Yaru! - hangzott a határozott utasítás Gaara szájából.

Sasuke még vetett Sakurára egy utolsó pillantást, aztán feloldotta a szemre bocsátott genjutsut.

A teremben tapinthatóvá vált a feszült a csend. A szemgolyó álmosan bambult a világra, majd a fény hatására egyenesen gazdájára meredt. Sakura mintha egy fátylon keresztül látta volna volt mesterét és sajnos legnagyobb félelme beigazolódott. Hiroshi fölényes vigyorától felfordult a gyomra, mellette Naruto továbbra is róka alakjában kísérte árnyékként lépteit. Sakura keze ökölbe rándult, karját most már jobban Gaaráék felé fordította. A saját szemükkel győződhettek meg az igazáról.

A félhomályos terembe egy pillanatra nagyobb fény szűrődött be, ami egy ajtó nyitásából származhatott. Hiroshi elkapta a tekintetét Sakuráról és a fekete hajú lányt vizslatta, ki épp most tért vissza egy sikeres küldetésből. Hisae magabiztos léptekkel közelített a férfi felé, majd egy mély meghajlással köszöntötte. Sakura sosem szívlelte a lányt, kitől elorozta a Hime pozíciót és ezzel Kazuki szívét is. A fekete hajú leoldozott a mellkasáról egy csomagot és átnyújtotta mesterének.

Hiroshi kíméletlenül megragadta a pólyából a gyermeket és felmutatta, hogy Sakura jól láthassa.

A szobában mindenki tanúja volt annak, hogyan válik Sakura arca holtsápadttá egy szemvillanás alatt.

Sasuke szintén felismerte a gyermeket, szemei önkéntelenül vörös színbe váltottak. 

Hiroshi ajkai gyorsan mozogtak, de Sakura képes volt leolvasni az üzenetet.

Három napja van megmenteni kettejüket, különben mindketten meghalnak.

A szem ragyogása kihunyt a karján. Hiroshi már nem tartotta szükségesnek a technika fenntartását, hisz most már biztosítva volt, hogy Sakura három napon belül meg fog jelenni.

Sakura körmei az erős szorítástól a bőrébe vájtak és vér csordogált le a csuklóján.

Suigetsu törte meg a feszült csendet. Feltette mindenki helyett a nagy kérdést.

- Az a gyerek...?

- Az öcsém... - vágta rá fagyosan a rózsaszín - Saját kezemmel fogom megölni Hisaét és Hiroshit! - fogadkozott fogcsikorgatva. Aurája fagyos volt, de legbelül lángolt az indulatoktól.

Temari és Kankuro a Kazekage válaszára várt, ki továbbra is hűvösen tekintett a csapatra.

- Naruto mióta van jinchuuriki formában?

A Haruno próbálta az indulatait nem az asztalon levezetni.

- Több mint egy hete - ejtette ki keserűen.

Gaara pontosan tudta, milyen az mikor a szörny kerekedett az emberi elme fölé. Tudta mit jelent az irányíthatatlan téboly foglyaként vergődni és jól ismerte az ezernyi segélykiáltásra kapott közönyt.

- Képes lesz emberként élni? - folytatta tovább a kérdezősködést.

Erre a kérdésre Sakurán kívül mindenki felkapta a fejét.

- A gyógyulás hosszú folyamat lesz, viszont én hiszek benne, hiszen Narutoról beszélünk - emelte fel lassan a Haruno is a fejét.

Gaara ebben a pillanatban egy halvány mosolyt megengedett magának.

- Én is így gondolom. Homokrejtek segíteni fog...

...

A félhomályba burkolózott teremben Hiroshi átadta a gyermeket Hisaénak, ki csak annyi parancsot kapott, hogy tartsa életben a bömbölő pólyást és vigye minél előbb a szeme elől, hisz nem tudja sokáig elviselni a hisztériát.

Hisae egy meghajlást követően kiiszkolt a teremből és próbálta nyugtatni a gyermeket. Pár perces rohanás után bezárkózott a szobájába, nem akart senkivel sem találkozni. Szerencsére a titka nem derült ki.

A titok, hogy életben hagyott valakit, kit meg kellett volna ölnie. Viszont ő képtelen volt rá.

Nem... erre most nem szabad gondolnia!

Olyan ostoba volt! A saját testi épségét kockáztatta egy idegenért.

Szeretet nélkül nőtt fel, és ismerte a tanokat. Az érzések a gyengeség legfőbb forrása, de ő mégis titkon üldözte azt az érzést, amikor valaki számára nemcsak egy tárgy, hanem valakivé növi ki magát. Amikor az eszközből, egy érző lény lesz, egy lány, ki csak egy kis törődésre és elismerésre vágyott.

Úgy gondolta, hogy Kazuki lesz az, aki megpillantja majd valós önmagát. Mily buta ábránddal hitegette magát...
Hisz Kazuki ugyanolyan mint ő. Ugyanolyan ingerszegény környezetben nőtt fel, mint ő. Mégis mit tudtak volna egymásnak adni a boldogtalanságon kívül?

A fiú Sakura után loholt és biztos karjaiban megtalálta azt, amit keresett. Szerelem, törődés és egy kis figyelem. Nem volt buta lány, olvasott romantikus regényeket, tudta hogyan működik ez.

Azonban mégis meg akarta a fiút menteni.

Neki már csak ő maradt. Ő az egyetlen kulcsa a felszabadulásához...

Végre itthon "kipihenten" 😂

Köszönöm a sok jó kívánságot, nagyon jól telt az utunk :D