A róka Hiroshi mögött lépkedett, sötétséghez szokott szemeit most kifejezetten bántotta az a kis fény is mi a hatalmas helyiségbe szűrődött. Félhomálynál viszont nem világosabb, és nem is szeretett volna jelen pillanatban ennél több fényt látni.

Hiroshi megállt, Naruto azon pillanatban megállt, ahogy gazdája is. Ekkor egy gyors körülnézés megengedett magának. A helyiség edzőpályaként szolgálhatott a fiatalok számára.

- Hiroshi-sama! - hajolt meg mélyen az ajtóban megjelenő bérgyilkos - Megtaláltuk! - adta a szűkszavú feleletet.

- Hívd Hisaét! - fordult el tőle és minden figyelmét Narutora szentelte.

A bérgyilkos amilyen csendben érkezett olyan némán távozott.

- Értéktelen vagy kis barátnőd szemében - felelte kíméletlenül.

A róka kifejezéstelenül nézett rá. Nem értette miről beszél.

- Nem jött el érted! - folytatta tovább gúnyosan - Barátodnak nevezed őt, de ő rád sem hederít, a kezeim között hagy elhamvadni téged. Sakura mégiscsak az én tanítványom - mosolyodott el sötéten - A vér nem válik vízzé.

A név hallatára tudata mélyén motoszkálni kezdett egy gondolat, de sehogy sem tudta összerakni a képet.
Sakura.
Ki lehet ő? 

A férfi mintha olvasott volna az erőtlen gondolataiban.

- Ő miatta kerültél ebbe a helyzetbe. Ő, aki először rád rakta ezt a láncot. Ő, aki elvette a szabadságod. - A kíméletlen és mérgezett szavak gyökeret vertek a tudatában.

Aki miatt szenved, aki miatt nap mint nap el kell viselnie a fájdalmat.

Sakura...

Megjegyezte a nevet. És amikor eszébe jutott vicsorogni kezdett...

...

Hisae megkapta a következő küldetését Hiroshitól. Ő nem fog szégyent hozni, ahogy Sakura és Kazuki tette.  A mai napig nem fér a fejébe Kazuki árulása és bizonyos volt benne, hogy megbűvölték a fejét. Hiroshi örököse biztos nem tett volna ilyet magától, hisz olyan szorgalmasan készült a vezetői pozícióra.
Hisae maga is szorgosan készült a Hime posztra, míg azt egy rózsaszín fenevad el nem orozta előle. Bár ne jött volna soha ide az a korcs. Akkor még minden a legnagyobb rendben lenne. Kazuki és ő már rég összeházasodtak volna és átvették volna az alakulat vezetését.
Majd kitalál valamit, hogy Kazukit ne kelljen kivégeznie. Valahogy meg fogja enyhíteni azt a sziklát mi Hiroshi mellkasában dobogott.

Hisae arra számított volna, hogy a lány majd hanyatt homlok próbálja majd megmenteni a barátjának nevezett szörnyet, de inkább fülét-farkát behúzva eltűnt a nagyvilágban Kazukival együtt. A szája szélét harapdálta, ahogy elképzelte, hogy azok kettesben mit is csinálhatnak. A rémes gondolatoktól ki is serkent a vére olyan erősen harapott alsó ajkára.
Megtörölte a szája szélét. Most nem foglalkozhat ilyen problémákkal, a küldetésre kell koncentrálnia.

Sakurát mihamarabb vissza kell csalogatni a rejtekhelyre. Mivel a róka nem bizonyult túlzottan motiválónak, drasztikusabb megoldás felé hajlottak. Egy új élet serkent, ki ugyanazon véren osztozik, mint a rózsaszín dög.
Talán a kisöccse elég motivációt és bátorságot ad neki, hogy a képét betolja közéjük. A róka elég szívósnak tűnt, az a csöppség viszont nem hatott annak.

"Megállj Haruno Sakura! Visszaszerzem azt, mit elloptál tőlem!" - fogadkozott magában a lány, alakja pedig elveszett a fák lombkoronája között.

...

Vihar készülődött Konoha felett. Az éjszakai őrjárat tagjainak szája egyként húzódott el a csepergő eső miatt, ami gyorsan zuhogóba váltott.
Nyugodt éjszakának néztek elébe, leszámítva a morajló eget. Minden őr inkább fedezékbe húzódott az eső elől és hangosan beszélgetni kezdtek az élet nagy dolgairól.
Így történhetett az, hogy Hisae mindenféle erőlködés nélkül észrevétlenül átkúszott Konoha falain belülre.

A vihar a legjobb társ a küldetés során. Észrevétlenné tesz, nyomaidat elfedi, hangodat nem hagyja hallatni. A háztetőkön ugrált, lépteinek tompa puffanását az eső dobogása elnyelte. A viharba burkolózott, így könnyen megtalálta azt a helyet, ahol áldozata édesdeden szunyókált.
Hisae leellenőrizte a terepet és az erkélyről már látta a küldetés célpontját. Még soha nem rabolt el élő embert, küldetései során általában a fejüket kellett csak magával vinnie. Azonban a baba nem sokkal volt nagyobb és súlyosabb egy fejnél.
A bódító kendőt viszont mellőznie kell. Az ő esetében akár még halálos lehet.
Leütnie sem szabad, hisz az is végzetes kimenetelű lehet.

Hisae csak abban bízott, hogy a szüntelen égi morajlás az esetleges sírását elfedi a babának. Már épp be akart törni a nyitott ablakon keresztül, mikor az édesanya qíjét közeledni érezte. A lámpa felkapcsolódott, míg ő gyorsan a falhoz préselődött. A nő a gyermek ágyához sétált, majd egyre közelebb érezte auráját.
Szíve egyre hevesebben dobogott, de nem mert elmozdulni az erkélyről. Keze észrevétlenül a katanájára siklott, ha kinéz a nő, ő azonnal cselekedni fog.

Mebuki megmarkolta az ablak kallantyúját és becsukta, hogy ne zavarja gyermekét az égi háború. Még egyszer ránézett szerelmük gyümölcsére, ki továbbra is igazak álmát aludta. Leoltotta a villanyt és a hálóba indult aludni.

Hisaét csak egy hajszál választotta el, hogy a fegyverét ne vágja a nő torkába. Végül örült, hogy nem cselekedett, különben már a fél falu a nyomában loholna. Az eső kezdett szűnni, igyekeznie kell. Szabályozta szívverését, a küldetés hideg vért kíván.

Az a szuka becsukta az ablakot így nehezebb lesz bejutnia, de nem lehetetlen. A fegyverével egy gyors csapásra elintézte a tartóelemeket és biztonsági zárat is. Az ablakot kiemelte és lerakta az erkélyre. Gyorsan besurrant és a gyermeket óvatosan felemelte, közben azért mantrázott, hogy fel ne ébredjen.

Egy kendő volt a mellkasa elé kötve, így abba helyezte el a babát, aki persze már felébredt a sok mocorgásra. Nem tetszett neki a vizes ruha és persze az az idegen néni sem, ki szitkozódva szedi össze cuccait.

Hisae megérezte a bajt, így gyorsan a cumit a szájába vágta. A cumi kiesett a szájából olyan hangosan kezdett bömbölni a gyermek. Hisae nem teketóriázott tovább, már ugrott is ki az ablakon, hogy a háztetőkön ugrálva elhagyja a falut. Egyik kezében katana volt, míg a másikkal a taknyos kölyköt próbálta csitítani.

A lány számolta a villanás és a dörej közti időt, lépteit sietősebbre fogta. Már a külvárosban járt, amikor egy hatalmas villám kettészelte az eget. Hisae számolt, majd hatodik másodpercnél elegánsan ugrott egy nagyot.

Az eső újra rázendített, az őrök pedig fülük botját sem mozdították, hisz a dörgésen és a kövér esőcseppek koppanásán kívül nem hallottak mást.

Haruno Mebuki nem tudott nyugovóra térni, rossz érzés kerítette hatalmába, ahogy próbálta erőszakosan lehunyni szemeit. Férje felébredt a hatalmas dörrenésre, mire a nő közelebb húzódott a hátához.

- Nincs baj - motyogta félálomban a férfi, majd abban a szent minutumban vissza is aludt. Felesége mindig is irigyelte amiért ilyen gyorsan álomra tudott szenderülni, míg neki pilulához kellett fordulni ilyen esetben.

Mebuki továbbra sem nyugodott meg, hallotta, ahogy felsírt gyermekük pár perce, de rögtön el is halt a sírás.

Inkább megnézi és az ő szobájában tölti az éj további részét. Még ha utált is viharban egyedül aludni, a gyermekének szüksége van rá.

Erős huzat csapta meg, ahogy kitette a lábát a hálóból. Lépteit megszaporázta, torka akaratlanul összeszorult.  Az ablaktalan helyet egy újabb villám világította be és az árnyékok kísértetiesen vetődtek az üres ágyra. Térdei felmondták a szolgálatot, ez csak egy rossz rémálom lehetett.

A hűvös szellő és az ablak helyén becsapódó eső viszont kíméletlenül az arcába vágtak.

A nő sikolya egybeolvadt a mennydörgéssel.

...

Hisae már rég messze járt, mire a konohai shinobik felocsúdtak. Tsunade azonnal több kereső osztagot indított a szélrózsa minden irányba, de senki nem tudott semmit felmutatni. A Hokage őrjöngött és azt hitte, a tettes a volt tanítványa volt.

Mindenki így hitte.

Haruno Sakura kilétét bizalmasan kezelték, így szülei nem is tudtak tinédzser lányuk létezéséről. A zuhogó eső elmosta a szagokat, így Akamaru hiába szaglászta át a környéket nem jutottak semmire.

A csapatból egyedül Kakashi hiányzott, akinek rég meg kellett volna már érkeznie, kivéve abban az esetben ha ő szimatot fogott.

...

Hisae abban a tudatban volt, hogy milyen könnyűszerrel túljárt a híres shinobik eszén, akiket csak egy csapat nyámnyila alakoknak titulált, kik féltették szép ruhájukat az esőtől. Bezzeg a bérgyilkosok hóban, fagyban, esőben és hőségben ugyanúgy helyt tudnak állni. Őket nem zavarta az időjárás viszontagsága.

A gyermek elfáradt a sok sírásban, így idejét alvással töltötte. Hisae idegrendszere körülbelül öt percig bírta volna még elviselni a gyermek ordítását, aztán olyat tett volna, amit megbánt volna utólag.

A lány két órája hagyta el a falut, a vihar irányába haladt. Azonban nemcsak ő. Valaki üldözte őt, és most ért abba a távolságba, ahonnan kiszúrta a lány is. Száján egy cinikus mosoly húzódott. Katanája vérre szomjazik, ideje lenne megitatni.

Végre egy olyan egyed, aki méltán viseli a shinobi címet. Szíve szerint megállt volna harcolni, de elég súlyos terhet cipelt a mellkasán. Nem tud úgy ugrálni és támadni, hiszen ez a görcs útban volt neki. A qí áramlásból meg tudta mondani, hogy üldözője férfi és nincs egyedül... A kutyák csaholása nyilvánvalóvá tette, kik is a társai.

Hisae még sosem látott fákon ugráló ebeket, így hátranézett. Hallott már a shinobik állatairól, melyeket szerződés révén lehet irányítani. Hisae vére harcért kiáltott.

Lerázni úgysem tudja őket, majd megvédi valahogy a gyereket.

Megvédeni...

Ő soha nem védett meg semmit, csak elvett. Ő pedig arra készül, hogy megküzd a legendás másoló ninjával és megvéd egy törékeny életet.

A lány a következő ugrásnál nem előre szökkent, hanem felfele a lombkoronák magasságába. Könnyű célpont távolsági támadásnak, de bízott a kardforgató képességében. Nem csalódott a felé repülő kunaikban. A lány könnyűszerrel hárította mindet és biztonságban ért talpa az ághoz.

A férfi qíje elárulta a pozícióját, így a lány könnyen hárította a csapást.

- Csak ennyit tudtok, ti híres nagy ninják? - kérdezte eszelősen Hisae.

Kakashi nem vette fel a sértést.

Tanítványait szerte hordta a szél, nem fogja hagyni, hogy egy újabb áldozatot követeljen egy bűnbanda. Pakkunnal őriztette a Haruno házat, hátha Sakura visszatér a faluba, viszont a lány helyett egy társát fogta meg.

Ki fogja deríteni, hol van a bérgyilkosok búvóhelye és megmenti tanítványait. Szörnyű tanár, csak így vezekelhet alkalmatlanságáért.

Hisae felmérte maszkos ellenfelét. A ruhája ráfeszült kidolgozott izmaira. Megnyalta a szája szélét, imádott erős ellenfelekkel harcolni.
Fegyvere annál gyönyörűbb színben pompázott, minél erősebb ember vérét itta.

A férfi aurája határozott és masszív volt.

Élvezni fogja minden egyes percét a harcnak. Tudta nagyon jól.

A kutyák körbevették, de Hisae nem zavartatta magát. A gyerek úgy is élve kell neki, így nála van az előny, habár a férfi is tudta, hogy a lánynak is élve kell a gyermek. Szóval a kezdeti előny, nem is az, inkább csak teher.

- Meg sem kérded miért kell a gyermek, vagy hogy hol van ennek a pisisnek a nővére? - húzta az agyát a férfinek.

A férfiak ostoba büszke lények, kiket a sértésből adódó arroganciájuk hibára késztetnek.

Azonban pont ezt az egyedet nem.

- Nem kell kérdeznem, hisz a válaszokat úgy is kiszedem belőled - hangzott a tökéletesen nyugodt válasz.

Hisae halántékán megfeszültek az idegek.

- Én arra nem vennék mérget. Nem tudod kivel állsz szemben!

- Nem kell tudnom a neved, hogy tudjam ki, illetve pontosan mi is vagy - A férfi hideg baritonjától kellemes borzongás futott végig a lány gerince mentén.

Az idegen ezüstös haja vizesen tapadt az arcához, szemei elszántan égtek. A férfi kellemes látvány nyújtott vizesen, míg az ő fekete derekáig érő haja egy lófarokban szívta be az esőt hátul.
Alapállásba helyezkedett. Nem szokott ő gyönyörködni a férfiakban, de ellenfele igazán szemet gyönyörködtető látványt nyújtott.
Vérben és pocsolyában ázva még szebb lesz.

Az eget kettészelő villám adta meg a következő nyitányt a harcukhoz. Egyszerre mozdultak és a dörgés hangja egybeesett a pengéjük összecsattanásával. A levegőben táncoltak, Hisae egyik karjával a gyermeket ölelte szorosan magához, míg a jobbjával hárította ellenfele csapásait. Kakashi úgy érezte, mintha a lány előre látná a mozdulatait, ezért nem tudott a védelmén áttörni.

A bérgyilkos vadmacskáéra hasonlító teste erős volt. Apró termete ellenére hatalmas erő duzzadt a karjaiban. Tökéletesen egyensúlyozott a csúszós faágakon és figyelmét többfelé tudta osztani. Kakashi kutyái próbáltak a lány tagjaiba marni, de egy csapásra elintézte őket. A legyőzött vérmes ebek egy füstfelhő kíséretében tűntek el, már csak a férfi leghűségesebb kutyája, Pakkun maradt talpon.

Kakashi lentebb húzta a maszkját és felvillantotta különleges képességét, mit egykori csapattársától örökölt meg.

Hisaét lenyűgözte a vörösen izzó rubint. Még soha nem látott ilyen szemet, és nem is tudta mire képes az.
Így történt meg az, hogy Kakashi egy csapásra megszerezte a keresett információkat. A búvóhely koordinátái, Naruto holléte és Orochimaru laborja, ahol Sasukét és Sakurát látták utoljára.

A férfi elmosolyodott a maszk alatt.

- Mi olyan vicces? - kérdezte vérfagyasztó hangon a lány. Zavarta amiért nem tudott felülkerekedni a férfin és most ő jót szórakozik rajta.

A qí energiából tőröket formált, amiket a férfi felé hajított. Kakashi a Sharingannak hála érzékelte a felé közeledő csapást, így ki tudott térni. Közvetlenül mögötte hasadások keletkeztek a tölgy törzsén. Bizony baj lett volna belőle, ha ezek őt találják el. 

A táncuk tovább folytatódott és Kakashi kezdte kiismerni a lány mozdulatait. Egy pár karcolást a láthatatlan fegyverek ejtettek a bőrén, de egyéb baja nem volt. A lány olyan harcstílust használ, amivel ki tudja olvasni ellenfelei mozdulatait és láthatatlan pengéket tud formálni. A Sharinganja itta a lány mozdulatait, így a percek teltével egyre magabiztosabban mozgott és tudta sorozni a lányt.

Hisae most először érezte azt, hogy alul fog maradni egy küzdelemben. Nem okozhat csalódást mesterének, teljesítenie kell a küldetést. Elszántsága kiszámíthatatlan vad erővel töltötte fel és olyan gyorsan mozdította a katanáját, hogy a férfi éppen csak ki tudott térni a gyilkos csapás elől.

A maszkja viszont nem volt ilyen szerencsés helyzetben.

A kék maszk a pocsolyába csattant hangosan.

Hisae dühösen nézett fel és szemei megakadtak az ellenfele arcán. Az istenek nem faraghattak volna ennél szebb arcot a világon. A markáns vonások, a sebhely a szeménél és az arcába hulló nedves ezüst tincsek... kifejezetten vadító látványt nyújtott.

A nagybetűs Férfit látta maga előtt.

Erős, tekintete mint egy farkasé, izmai kidolgozottak és az a felemás szempár, mivel őt vizslatja...

A lány orra vére megeredt.

- YAMETE!!! - kiáltotta és a qí energiából egy láncot formált mellyel megkötözte a férfit és egyetlen megmaradt kutyáját a fához.

Hangosan lihegve rogyott térdre. Nem mert a férfire nézni.

Fejét a földhöz vágta, hogy a bűnös gondolatok elpárologjanak belőle. Az egyetlen nagy Ő az életében Kazuki, nem pedig ez a jöttment félisten a fához kötözve.

Oldalra kapta a pillantását, de gyorsan újra maga elé meredt. A lánc még mindig ott tartotta őt fogva.

A gyerek felsírt a mellén. Baljával remegőn nyugtatta, míg a katanája segítségével feltápászkodott.

- Mi a neved? - kérdezte hirtelen Hisae. Az archoz egy nevet akart társítani.

Soha nem kérdezte meg áldozatai nevét.

A férfi megbillentette a fejét - amit Hisae irtó szexinek talált - és elárulta a nevét.

- Hatake Kakashi - ismételte a lány, majd hátrálni kezdett - Hisae - vetette oda félvállról maradék büszkeségét összeszedve.

Aznap Hisae kardja nem mártózott meg Hatake Kakashi testében, hanem zsákmányát hátrahagyva futott a mellkasában remegő érzelmek elől.

A zene a csatát ihlette és a képen Hisae látható ^_^

Nem szokatlan, hogy egy hét alatt négy részt hoztam? :o