Naruto egy sötét cellában ébredt. Iszonyatosan hasogatott a feje, meg akart volna mozdulni, de a láncok megakadályozták a tervében. Egyedül az vigasztalta, hogy félsikerrel járt az akciója... megtalálta Sasukét és Sakurát, azonban az a rész, hogy hazaviszi őket még egy kis ideig váratni fog magára. Előbb ki kellene szabadulnia a fogságból és rájönni, hogy mi történt rózsaszínhajú csapattársával. Nem utolsósorban valami módot is kellene találni a falusiak és Sakura amnéziájára is.

Legalább ne lenne itt egyedül...

- SASUKEEE TOLD IDE A KÉPED! – ordítozta a szőke.

- HALLGASS MÁR EL! – kiabálta egy női hang vissza, nyomatékul megrúgta a vasrácsot.

Nem Sakura hangja volt, ennyit még ő maga is be tudott azonosítani. A chakrájából felismerte, hogy az a lány volt, aki lefogta őt mielőtt teljesen elvesztette volna az eszét. Arca fájdalmas grimaszba torzult, amiért hagyta a Kyuubinak átvenni felette az irányítást.

Még sokat kell fejlődnie, nem irányíthatja őt a harag minden egyes alkalommal. Sokkal megfontoltabbnak kell lennie, nem akarja újra a szeretteit bántani. A három éves edzés során nem egyszer megsérült mestere miatta.

- Hol van Orochimaru? - kérdezte Naruto összeszűkült szemekkel, próbálta kivenni a lány alakját a homályból.

- Neked Orochimaru-sama! Egyébként eléggé elfoglalt, nincs ideje ilyen suhancokkal foglalkozni, mint te – köpte a kedves szavakat Karin.

- Akkor legalább Sasuke jöjjön le! – a lány még jobban felháborodott. Nem fog a rab kénye-kedve szerint ugrálni.

- Honnan ismered? – kérdezte Karin, miközben mutatóujján megpörgette a kulcsot.

- Orochimarut? – értetlenkedett Naruto.

- Nem őt! – felelte idegesen Karin – Sasukét, te idióta! – magyarázta tovább lekezelően.

- Ha elmondom, idehívod Orochimarut? – Karin csak a középső ujját mutatta meg, de a sötét miatt nem láthatta a kézmozdulatot Naruto. Fújtatva leült a székbe, Naruto pedig csendben hallgatott.

A folyosó ajtaja kinyílt, egy kis ideig fény árasztotta el a szűk helyiséget. Naruto felkapta a fejét a fény felé, de nem látta az idegent. Nem is hallotta a folyosóról a lépteket, olyan csendesen közlekedett az illető, mint az árny.

- Orochimaru hívatott – közölte hidegen Sakura.

Karin elsomfordált a lány mellett. Egyedül maradtak.

- Sakura-cha... - a lány szeme megvillant, és kirántotta a kardját a hüvelyéből.

- Földre! – utasította határozottan Sakura.

Naruto pedig engedelmeskedett. Sakura két suhintással elvágta a fémrácsokat, a falhoz sétált, és egy mozdulattal kitépte a láncokat a falból.

- Most velem jössz! – a láncot a kézfejére tekerte, majd pórázként használva húzni kezdte maga után Narutot.

Naruto nagy nehezen feltápászkodott, nem akarta, hogy egész testéről lejöjjön a bőr, ahogy Sakura durván a földön húzta őt. Most már végképp nem értette mi történik vele. Először meg akarta ölni mindkét csapattársa, aztán Sakurát a megvédésére utasították.

„Mégis ki irányítja Sakurát?" – elmélkedett magában a Kyuubi hordozója.

Egyet azonban biztosra tudott. A mesterének valószínűleg a kilencfarkú erejére pályázik a foga. Veszélyes terv körvonalazódott benne. Ha Sakura el akarja vinni őt, akkor ő önként áll elébe. Elmegy, kideríti Sakura titokzatos elrablójának kilétét és vissza fogja szerezni a lány emlékeit. Kerül, amibe kerül!

Megálltak egy ajtó előtt, majd a lány egy laza mozdulattal belökte őt rajta. Naruto már épp levegőt vett a kérdéseihez, de nem érkezte felrakni. Sakura egy ragasztószalaggal összeragasztotta a száját.

- Így már egész elviselhető vagy! – nézett rá elégedetten a lány.

Sakura kézjeleket formált, és a láncok végei a falhoz ragadtak.

- Nem bízom bennük. Főleg az Uchihában és Orochimaruban, nem – Sakura leült az ágy szélére és onnan figyelte a kapálózó szőkét. Kifejezetten élvezte a magatehetetlen és vergődő fiú látványát – A mesteremnek élve van szüksége rád, az Uchiha meg kifejezetten holtan szeretne látni. Itt tudlak a legkényelmesebben megvédeni – összegezte unottan a helyzetet.

Negyed óra múlva Karin dörömbölt idegesen a Sakura ajtaján.

- Átvertél!!! Nem is hívatott Orochimaru, mi több engedély nélkül kiszabadítottad a foglyot! – sipákolt Karin magas hangon.

- Az általad felhozott vádak valósak. A fogoly az én szobámban raboskodik, ha be mersz jönni, akkor a csapdáim végeznek veled – Naruto alaposan körbenézett a szobában, ekkor látta meg az elrejtett csapdákat.

Hogy nem vettem észre eddig...? – elmélkedett magában a fiú.

Sakura a katana markolatához nyúlt, majd a következő pillanatban berobbant az ajtó. Kunaik repültek a nyílás felé, Karin felsikított, de valaki hárította a csapásokat.

- Sasuke – lehelte megilletődve a lány.

- Félre! – vetette oda Karinnak Sasuke.

- Nocsak, a mestered nem arról hadovált, hogy mi ketten nem csaphatunk össze? – búgta negédesen Sakura.

- Mióta érdekelnek téged a szabályok, Sa-ku-ra? – tagolta nagyon lassan Sasuke egy öntelt vigyorral az arcán. Narutora csak egy megvető pillantást vetett. Szánalmas látványt nyújtott megkötözve.

- Egy jó csatában mindig benne vagyok – felelte Sakura félmosollyal az arcán – De most küldetésem van – bökött letörten a szőke felé. Sakura egy villámlépéssel Sasuke mögött termett – Gomen, majd legközelebb, Sasuke – suttogta a fülébe.

Sasuke lefagyott a szavak hallatán. Ugyanazok a szavak, melyeket a bátyja használt. Puszta véletlen egybeesés vagy tényleg Sakurának valamilyen módon köze van Itachihoz...? Vagy csak túl sokat képzel bele ebbe az egész helyzetbe?

Sakura megmasszírozta a homlokát, majd kilépett a szobából. Vállal nekiment Karinnak, aki legszívesebben beszólt volna Sakurának, de a tekintetét látva inkább csendben maradt.

- Ha halálvágyad van, akkor csak próbáld megközelíteni a szőkét és kívánságod teljesül. Nem egy embert öltem és kínoztam már meg. És te ott! – szólította meg Narutot – Ha valahogy mégis ki tudnál szabadulni és el mered hagyni a szobát az engedélyem nélkül, te is hamar a túlvilágra fogsz költözni. Remélem érthető voltam – egy pukkanás kíséretében eltűnt Sakura.

- Ti ketten ismeritek egymást? – kérdezte Karin, miközben a szőkére mutatott.

Sasuke egy darabig még Narutot méregette...

Még várhat a Mangekyou Sharingan megszerzése.

Előbb ki kell derítenie, hogy Sakurának valóban köze van-e Itachihoz, vagy csak bebeszéli magának ezeket a dolgokat.

- Egykor mi hárman egy csapatot alkottunk. Azonban nemcsak én szakítottam el minden köteléket, hanem Sakura is ezek szerint. Egyedül ez az idióta nem képes elfogadni a döntésünket – Sasuke kihátrált a szobából, egyedül hagyva Narutot a gondolataival az üres szobában.

...

Sakura a falnak támaszkodva hol Orochimarut, hol Kabuto savanyú ábrázatát fürkészte. Ők nem láthatták az arcát, mert már előtte felcsatolta az új hófehér álarcát.

- Teljesítettem az alku rám eső részét, most rajtad a sor – közölte barátságtalanul Sakura, keze a katana markolatán pihent.

- Sasuke-kun még közel sem áll készen – elmélkedett Orochimaru.

- Akkor küldd el velem Vérbörtönbe. Az út alatt edzem őt – felelte rezzenéstelenül Sakura. Őszintén ezt szerette volna elkerülni. Nem akart több koloncot a nyakába, Naruto épp elég bajt hozott már a fejére így is.

- Szóval megkaptad az engedélyt – húzódott gonosz vigyorra Orochimaru szája – Ez kezd nagyon érdekessé válni! – Kabuto megigazította a szemüvegét, majd az asztalhoz lépett. Pár üvegcsét leemelt a polcról, amiben sötétzöld színű folyadék lötyögött.

- Azt hiszem ezt megelőlegezhetem neked – hármat átnyújtott a lánynak, aki a fény felé tartva vizsgálta a mérget.

Tökéletes.

Elrakta biztonságos helyre az övtáskájában, útját kifele vette. Orochimaru hangja megállásra kényszerítette.

- Vidd magaddal az egész Takát! Nem árt nekik egy kis környezetváltoztatás – Sakura megforgatta a szemeit. Nem csoportos kirándulást tervezett a világ legveszélyesebb helyére, a Vérbörtönbe.

Azonban nem mondhatott semmit. Ő csak egy báb a mestere sakktábláján, akit kénye-kedve szerint mozgathat egyik mezőről a másikra.

A báboknak pedig nincs sem választásuk, sem beleszólásuk.

Június közepéig elég elfoglalt leszek, ugyanis az államvizsga már cirógatja a nyakamat 😅😂 Így kicsit várni kell a folytikra, de még a démoniból megpróbálok a héten hozni részt, aztán idő és életkedv függvényében jönnek a kövik 😆