A perzselő forróság a pálmafák nyújtotta hűs árnyékban vált csak elviselhetővé. Amíg Sakura felébredésére vártak addig mindenki próbálta magát lefoglalni valamivel. Karin csatlakozott Suigetsuhoz ki épp a karaván felszereléseit nézte át, hátha tud valami hasznosat, illetve értékeset meglovasítani.
Juugo egy helyben állt és őrködött az oázis szélén, Kazuki a katanáját fenve vigyázott a sátorra, ahol Himéje pihent. Bosszantotta amiért Sasuke bent lehetett ő pedig nem.
Itachi az előbb talált fűszeres ládából eltett jó pár zacskóval a köpenye belső zsebébe. Az egzotikus fűszerek között volt többek között sáfrány, ánizs, fahéj és rozmaring. A sáfránnyal már egy kisebb vagyont szerezhetett volna a fekete piacon, de ő jobban értékelte a kulináris élvezeteket. Végre kamatoztathatja anyja főzési tudományát és mosolyt csalhat öccse arcára a rég elfeledett ízek felelevenítésével.

Tüzet rakott és szerencséjükre lógott néhány frissen nyúzott fülespacsirta a fegyverállványon. Itachi kerített elő egy tálat és előkészítette benne a húst. A mellső zsebéből elővett egy gyűrött zacskót. Elmorzsolt egy nagyobb sókockát, a borsszemeket erejével megroppantotta és a zúzott port ráhintette a húsra. Az új zsákmányát szintén elővette és egy kritikus tekintetével kiválasztotta a megfelelő fűszereket. A szárított fűszerek illata kellemesen megcsiklandozták az orrát és elégedetten fordult a hamvadó tűzhöz, mit egy tűzgolyó segítségével azonnal új életre keltett. A hátán érezte Kazuki tekintetét, de nem foglalkozott vele.

Talán negyed óra telhetett el mióta Sasuke bement újra a sátorba és a ponyva elhúzódott. A fiatal Uchiha jött ki elsőként és rá két perccel követte Sakura is, aki már nem a fekete zárt ruháit vette fel.

Fehér, hosszú lenge ruhát viselt, válla teljesen szabadon volt. A teljes karján láthatóvá váltak azok a hegek, mit oly nagy erőfeszítéssel takargatott. A forró levegő megcsókolta a bőrét, de ő mégis megborzongott ettől az érintéstől.

Mintha fellélegzett volna bőre, amiért újra napfény cirógatja és szellő csiklandozza. Megtette az első lépést, Sasukénak hála végre sikerült levetkőznie gátlásait és képessé vált elfogadni, illetve felvállalnia önmagát.

Itachi már pont a nyársakat készítette a tűzhöz, mikor észrevette a közelgő párost.

- Mit eszünk? - kérdezte Sakura fesztelenül a tál fölé hajolva, mintha mi sem történt volna az elmúlt egy órában - Uu jól néz ki - szippantott mélyet a levegőbe - Farkaséhes vagyok - huppant le egy nagyobb kőre, amin még egy órával ezelőtt a karaván tagjai ültek.

- Örülök, hogy már jól vagy - foglalt helyet mellette és közösen forgatni kezdték a nyársakat. Kazuki azonnal felpattant és a lányra meredt.

Ismerős sérülések, hisz ő is hasonlókat hordozott a testén, de a lány hamvas bőrét csúfító hegek összefacsarták a szívét.

- Hime - rebegte elhaló hangon. Sakura felemelte a fejét, a fiú arcára volt írva minden gondolat.

Nem akarta megjátszani magát és úgy tenni, mintha semmi sem lenne a karján. Nem fordítja el a fejét a problémától, Sasuke szavai és csókja is elég bátorságot adtak neki, hogy tudomást vegyen saját magáról.

A tökéletes képet miszerint sérthetetlen most ledönti magáról. Ugyanúgy vannak érzései és igenis képes fájdalmat érezni.

- Mindannyian átestünk a procedúrán Kazuki-kun. Hiroshi minden egyes hegért meg fog fizetni - felelte magabiztosan.

Kazuki csodálta a lányt, amiért nem tört le az önbizalma és nem akarta megsérteni, így ő is bizakodóan vélekedett. Neki is lesz egy-két keresetlen szava a nagyapjához.

Suigetsuék megérezték az illatokat és ők is közelebb jöttek a tűzhöz. Suigetsut nem ijesztette meg a látvány, hanem megdicsérte a lány új ruháját. Ahogy leült a fehér hajú srác, magán érezte a két alfahím sötét pillantását.

Egyszer tényleg ki fogják nyírni, pedig ő nem akart beszállni ebbe a szerelmi viszályba. 

- Köszönöm Karin, hogy gondoskodtál rólam... és mindenkinek a segítséget is - szólalt meg hirtelen Sakura.

A vörös hajú félrenyelt, nem hitte, hogy a mai nap tartogat még egy csodát. A rózsaszín fenevad köszönetet mondott neki és a plátói szerelme bizalmat szavazott neki. Zavarát köhécseléssel palástolta.

- Nem tesz semmit - húzta fel az orrát és a szemüveg szárát birizgálta.

A húsok elkészültek és az éhes csapat egyként vetődött rá a húsra.  Itachi Sakurától gyűjtötte be az első dicséretet, majd a többiek és élvezettel falták a fűszeres húst. Még Kazuki is vett egy második nyárssal.

Itachi viszont végig öccse reakcióját figyelte. Tudta, hogy nem szereti a fűszeres ételeket, ezért az övét külön készítette el a többitől. A fiatal Uchiha arcát fürkészte, kinek szája sarkában egy mosoly bújt meg.

Ez az apró tett már elegendő boldogságot okozott neki.

Miután befejezték a korai vacsorát, újra átbeszélték a tervet és az eredeti menetrendet követik. Amint lemegy a nap, ők már állnak is tovább a következő állomás felé. Az egykori Taka tagjai Sasuke kivételével összekészítették a fegyvereket, ételt és ruhákat, miket a karaván ládáiban találtak. Kazuki vállalta az őr szerepét és körbejárja a terepet, míg a többiek elkészülnek a pakolással. Sasuke vízért ment, míg Sakura megsütötte a maradék húst, amit Itachi bepácolt előtte.

A lány egyedül ült a tűznél és a ropogó tűz táncát figyelte.

Meg kell barátkoznia a tűzzel és el kell kezdenie az edzést is. Nem halogathatja a végtelenségig.

A narancsvörös lángok új erővel csaptak fel, Sakura megbabonázva figyelte az élénk színeket. Az izzás a középen még erősebbé vált. Valami megváltozott. Paradox módon vágyta a tűz érintését, mitől eddig oly nagyon rettegett.

Mert tudta mire képesek a mohó lángok.

És mégis a tenyerét a tűz felé közelítette. Kellemes melegséget érzett néhány centiméterre a lángcsóvától, más épeszű ember már fájdalmában elkapta volna a kezét.
Sakura viszont nem tette.

Különösnek tartotta, hisz nem érzett fájdalmat. Csak az elméjében létezett a fájdalom, a kín? Az egészet csak képzelte volna?

Ezt csak egyféleképpen tudja kideríteni. Az ujjai már néhány milliméterre volt a lángtól, amikor mögüle száraz falevek roppanását hallotta. Sasuke chakráját érezte maga mögött, kezét gyorsan visszakapta az ölébe. Az ifjú Uchiha pont nem láthatta, hogy mit művelt a lány, viszont bátyja előtt nem maradt fedetlenül a történet. Tanúja volt az első másodpercektől egészen az utolsóig Sakura tettének.

A lány átszellemült arccal közeledett a tűz felé, mozdulatában nem volt félelem, inkább furdaló kíváncsiság. Itachi maga is meglepődött, amikor a lány nem rántotta el a kezét a fájdalomtól. Ami egészen különlegessé tette a helyzetet az pedig az, hogy Sakura tenyere nemhogy nem égett meg, de még vérbőséget sem okozott kézfején.

Immunis volt a hőre egészen addig a pillanatig, míg drága öccse félbe nem szakította.

- Meg fog égni a hús - pillantott le Sasuke Sakurára, aki zavartan megforgatta a nyársakat.

- Gomen, elrévedtem egy kicsit - Sasuke leült mellé.

- Valami baj van? - Az ónixok a smaragdokat keresték, Sakura agya viszont gyorsan kapcsolt.

- Már nincs - hajtotta végül fejét a fiú vállára, aki meglepetésében mozdulni sem mert - Csak gondolkoztam, hogy edzeni kellene - Sakura lehunyta a szemét. 

Sasuke a tüzet kémlelte, majd a távolban meglátta bátyját, aki hevesen lendítette a bal karját. Rájött, hogy mit szeretett volna elérni és arca nyilvánosan elvörösödött.

Itachit a Holdig fogja repíteni, ez eldöntetett.

Sasuke karja mintha ólomból lett volna, olyan nehezen tudta megemelni és a lány derekára helyezni. Karja már fél úton járt, amikor a lány megmoccant és el akart távolodni.

Hirtelen fürgeséggel megtette karja a maradék távolságot és visszahúzta a lányt a vállaira. Most már Sakura is merevvé vált, határozottan nem számított erre.
Eredetileg csak azért hajolt oda, hogy Sasukénak ne kelljen megmagyaráznia azt, amit ő maga sem értett az előbb. A tűz iránti vágyát.

- Pihenj! Hosszú lesz az este - fordította el Sasuke a fejét, hogy ne lássa Sakura mennyire is zavarban van ettől a bensőséges póztól. A lány végül felengedett, megfeszített izmai ellazultak - Aztán majd kitalálunk valamit a tűzjutsukkal is - fordult vissza Sasuke.

A fiatal Uchiha egészen nem számított rá, hogy a lány arca egészen közel lesz az övéhez. A lángok megvilágították az arcát, szemei csillogóan meredtek rá.

- Köszönök mindent... Sasuke-kun - hajtotta álomra a fejét lány.

Az az egy óra, mit a fiú vállain tölthetett, idillibb pillanat volt, mit kislányként megálmodhatott volna. A szívére rátelepedő nyugalmat pedig anyja biztonságot nyújtó karjaiban érezhette utoljára...

A háttérben meg Itachi örömtáncot lejt XD

No, mivel befejeztem életem második sztoriját ( hogy aztán elkezdődhessen belőle a 2. évad) így most már tudok erre és az Elfeledett bűnre koncentrálni.