Uchiha Itachi meglepettsége csak egy homlokráncolásban nyilvánult meg, amint a leharcolt csapatra esett pillantása. Ketten mentek el és hatan tértek vissza. Kérdő tekintetét némán öccsére vezette, aki a hátán egy korabeli srácot cipelt. A fiatal férfi hasonló öltözéket viselt mint amikor Sakurával találkozott legelőször, így gyorsan kitalálta, hogy Hiroshi emberéről van szó. Sasuke savanyú arcát látva tudta, hogy nem jókedvéből hozta magával, így Sakura felé fordulva várt magyarázatot.

- Létszámbővítést tartottunk a számkivetettek klubjába - felelte a lány egy csepp iróniával a hangjában.

- Remélem nem azt akarod kérni, hogy őket is juttassam be az Akatsukiba - pillantott rá laposan.

- Arra nem lesz szükség - válaszolta magabiztosan Sakura - Tudják mi az eredeti célunk.

Az Uchiha hátán szendergő Kazuki kezdett magához térni és amikor ezt Sasuke észrevette nemes egyszerűséggel ledobta a hátáról. Sakura szúrós pillantást lövellt felé, hogy lehetett volna egy kicsit finomabb is, de nem szólt érte. A barna hajú a fejét fogta, majd gyorsan összerakta az elmúlt pár óra történéseit. A látóterében újra Sakura segítő szándékkal kinyújtott keze jelent meg, amit végül nem volt rest elfogadni.

- Üdv a csapatban, Kazuki-kun - küldött felé egy bátorító mosolyt.

Kazuki ráérősen fejtette le ujjait a lány puha kézfejéről, ami Sasukénak szemet szúrt.

- Mihez fogsz kezdeni Hime? - nem zavartatta magát a többiek jelenlétében, csak Sakura alakja lebegett szemei előtt.

- Meg fogjuk menteni Narutot Hiroshitól és nem utolsósorban revansot akarok venni mindannyiunk sérelméért - lelkesült be a Haruno.

- Egyedül nem fogod tudni őt legyőzni. Hiroshi vár rád, tudja hogy el fogsz menni hozzá - fejezte ki Kazuki szenvtelenül az aggodalmát.

- Valóban. Egyedül nem fogom tudni legyőzni, de még szerencse, hogy már nem vagyok egyedül - tárta szét karjait és mutatott a csapatra. Kazuki körbenézett és szemügyre vette a bagázst.

Egy távolságtartó idősebb fiatal férfi, - ki történetesen hasonlít a savanyú képű Uchihára -, egy bárgyú vigyorú cápa, egy hallgatag férfi és egy kevésbé szemrevaló vörös hajú lány. A megmentő angyala csapatát nem ilyennek képzelte.

- Én egy rakás szerencsétlen bolondot látok magam előtt - bökte ki az őszinte véleményét.

- Ne feledd Kazuki-kun, hogy ennek a rakás szerencsétlen embernek köszönheted az életed - masszírozta meg az orrnyergét - Nem mondom, hogy légy puszipajtás velük, de a kölcsönös együttműködéshez elengedhetetlen a bizalom. Bízz bennünk és mutasd meg, hogy mi is megbízhatunk benned.

- Én egyedül benned bízom, Hime. Ha te megbízol bennük, akkor hasonlóképp teszek én is - nézett komolyan a szemeibe. Sakura nem erőltette tovább a témát, neki már az is hatalmas siker volt, hogy a fiú nem fogja lemészárolni álmaikban társait - Egyébként hogy tervezed végrehajtani a mentőakciót? - tette fel Kazuki a kérdését. Tudta, hogy a lánynak már van kész terve.

A Haruno elmosolyodott.

- Először is a csapatmunkánkon kell dolgoznunk - A lány az Uchiha fivérek közé sétált és tenyerét mindkettejük vállára ráhelyezte - Külön-külön semmi esélyünk a bérgyilkosok ellen, csak együtt tudjuk őket legyőzni. Velük kifejezetten jó a csapatmunkám és már Suigetsuékkal is dolgoztam együtt.

Kazuki furcsa grimaszt vágott a csapatmunka kifejezésre.

- A kezdetektől fogva azt táplálta belénk Hiroshi, hogy csak egyedül lehetünk a legerősebbek, mert akik segítségre szorulnak az még a szemétnél is alsóbb szinten vannak. Magányos farkasként vívtuk meg a küldetéseinket, azonban falkaként erősebbek vagyunk bárminél is. Ezt szeretném neked megmutatni és megtanítani - Sakura sokat sejtetően Sasukéra pillantott, aki megérezte, hogy mit tervez a lány.

Még ő is érezte a föld alól áramló qí energiát, mely elég gyorsan tartott feléjük. A talaj néhány másodperc múlva megremegett talpuk alatt.

Sakura és Sasuke egyszerre lépett előre és abban a pillanatban körülbelül ötven méterre tőlük a könnyű szemcsés talaj oszlopként tört fel az égig. A homokzuhatag mögött egy óriási sivatagi féreg alakja bukkant elő, a hatalmas száját kitátva tucatnyi borotvaéles fog tűnt fel.

- Elég gyakori paraziták ezen a sivatagos területen a homokférgek - magyarázta a lány, majd egyszerre pattintották ki a kardjukat az Uchihával és indultak meg a csúszómászó szörny felé. A féreg becsukta a száját és előrevetődött hatalmas testével, a hátramaradtak egy ugrással kitértek a becsapódó test elől.

Kazukinak el kellett ismernie, hogy Sakura és az Uchiha mozdulatai tökéletes szinkronban voltak a másikéval, de továbbra is azt gondolta, hogy az öntelt fiú csak visszahúzza a menyasszonyát. Sakura egymagában elegendő lenne a szörny elintézéshez.

Itachi észrevette a barna hajú kritikus pillantásait.

- Csak figyeld őket! - tanácsolta neki az idősebb fivér. Kazuki oldalpillantást vetett a fiatal férfire, majd felsejlett a bingó könyv egyik oldala, ahol a férfi szerepelt. 

Tudta, hogy ki áll mellette, azt viszont nem értette, hogyan tudott Sasuke szövetkezni azzal az emberrel ki lemészárolta a családját.
Visszasiklatta tekintetét a kibontakozó harcra és Sakura hátán állapodott meg a pillantása. Valószínűleg eme csodának köze lehet Harunohoz.

Sakura a jobb oldalról, míg Sasuke a balról közelítette meg a szörnyet. A féreg az Uchiha felé fordult és fejével őt célozta meg. Egész teste előtűnt a homokból, a tüskés farkával pedig a lányt próbálta eltenni láb alól. Sakura - ki eddig magabiztosan haladt előre - hirtelen lefékezett. Kardját visszarakta a helyére, és mozdulatlanul várta, hogy a féreg tüskés farka a testébe fúródjon. Sasuke értetlenül pillantott a lány felé. Elég egyértelmű választás felé kényszerült. Egy csapással végezhetett volna a szörnnyel, de az Sakura életébe került volna, vagy pedig megmenti a lányt és majd együtt vágják le a férget. Nem volt kétséges, hogy melyik opciót fogja választani. Egy ugrással a lány felé iramodott és pont az utolsó másodpercben kapta fel a karjaiba. 

- Mi a fene ütött beléd? - kérdezte idegesen Sasuke.

- Meg akartam mutatni Kazukinak a bizalom fogalmát - mosolyodott el a lány, ki közben átkarolta a fiú nyakát - A falka feladata figyelni és megvédeni a gyengébbet. Ezt a mentalitást kell valahogy belé sulykolnom.

A féreg ezalatt a homok alá bújt.

- Legközelebb beavathatnál az őrültségeidbe - motyogta egy lapos pillantással, majd letette Sakurát a földre.

- Tudtam, hogy megmentesz - villantott egy újabb őszinte mosolyt a fiú felé.

Az Uchiha szíve hevesebben dobbant a látványra, szerencséjére az arcán átfutó halvány pírt nem láthatta a csapat többi tagja.

- Készen állsz? - igazította meg Sakura az öklén a kesztyűt, amelybe már chakrát kezdett koncentrálni. 

Sasuke tudta, hogy ez bizony nagyot fog szólni, ezért egy elégedett vigyor után a magasba ugrott.

A talaj laza volt, nem volt ideális a pusztító öklének erejének a demonstrálásához, azonban most nem az volt a cél, hogy földlemezeket emeljen az égig, hanem pusztán sűríteni akarta a homokot.
Csapdát fog állítani a szörnynek.
A qí energiából pontosan meg tudta mondani merre jár a féreg. Hullámzani kezdett alatta a homok, öklét a puha talajba fúrta. Eleresztette chakráját és a menekülő szörny farka körül annyira összetömörödött a homok, hogy nem tudott tovább mozdulni. Az egyetlen járható út a fej részének csak a felszín volt.

Sakura elugrott, Sasuke pedig már formálta is a kézjeleket a levegőben. A szörny hatalmasat ordítva bukkant fel a felszínre és az Uchiha egy hatalmas tűzgolyóval kínálta meg a féreg nyitott száját, mely elégette őt belülről.

A füstölgő tetem a homokba zuhant, félig bele is süppedt abba.

Sasuke Sakura mellett ért földet. A lány kinyújtotta öklét, amin meglepődött az Uchiha, de viszonozta az öklöst.

- Szép munka - kacsintott rá a lány vidáman.

- Hmm - fordította el arcát a zavarba jött fiú.

Visszasétáltak a csapathoz, Sakura Kazuki elé állt.

- Remélem alaposan megfigyelted a csatát. A csapatmunkánk azért ilyen jó mert megbízunk a másikban. Erős kötelék van közöttünk, így életünket is simán a másik tenyerébe merjük helyezni - magyarázta Sakura.

Kötelék, csapatmunka, bizalom. Ezek a fogalmak mind ismeretlenek voltak Kazuki számára, de kettejük munkáját látva féltékenység lett úrrá a szívén. Szívesen lett volna az Uchiha helyében, hogy ő harcolhasson Himéje oldalán.

Sakura biztatóan rátette tenyerét a vállára.

- Ne aggódj Kazuki-kun - mutatott a háta mögé, a horizonton elég széles sávban hullámzani kezdett a homok - Lesz bőven alapanyagunk a csapatmunkánk fejlesztéséhez - vigyorodott el sötéten a Haruno.

Egy kis életjel, bocsánat, hogy ritkán jönnek a részek, egész hónapban csak öt nap pihenőnapom van :3
( Arról nem is beszélve, hogy karácsonykor már megint dolgozom... XD )