Sakura látta a teljes megadást, így erejével nem sújtott le. Elernyesztette izmait, a qí energia szertefoszlott a levegőben. A ragyogás megszűnt körülötte.

A Samehada vörös izzása elült ahogy a lány visszadugta a hüvelyébe a kardot. A meccs eldöntetett.

- Mégis hogyan? - kérdezte halkan Kazuki.

- Engedd, hogy megmutassam - nyújtotta segítő jobbját a lány. Hangja most már lágyan csengett.

A vereséget beismerő fiú nyújtotta a karját, de megragadni Sakura jobbját már nem érkezte. Testét görcsös fájdalom járta át, arca teljesen eltorzult a néma kíntól.

- Sasuke, most! - utasította Sakura keményen az Uchihát, ki már előtte aktiválta a Sharinganját.

Kazuki karján húzódó heg szétnyílt és egy szemgolyó pillantott a világra. A néma szenvedést felváltotta a gyötrelmes kín, melyet már nem tudott a fiú csendben tűrni. Mintha elégnének a szervei, vére mint a futótűz, úgy égette az ereit. Csontjai mintha olvadnának a testébe zárt forróságtól.

Hiroshi meg akarja őt ölni. Elvesztette a csatát.

Vesztesekre pedig a bérgyilkosok fejedelmének nincs szüksége.

Uchiha Sasuke leugrott a földön rángatózó és kiáltozó fiúhoz, hogy enyhítsen a szenvedésén. A Sharingan vörös fénye találkozott a fakó szemgolyó pillantásával. Sikeresen genjutsuba ejtette a szemet, ami álmosan visszahúzódott a heg rejtekébe. A fájdalom azon nyomban megszűnt.
Kazuki hangosan lihegett, karjával eltakarta véres és verejtékező arcát.

- Meg akart ölni - ejtette ki mélységes csalódással a hangjában - Pont úgy mint az anyámat.

- Most már nem bánthat többé - nyújtotta ki újra Sakura a kezét felé. Kazuki lassan elvette a karját az arca elől, a nap pedig akkor sütött ki. A lány újra ragyogott szemei előtt.

Hagyta felhúzni magát, de arra nem számított, hogy a Haruno karjaiban fogja találni magát. Két karját a nyaka köré fonta, úgy húzta őt gyengéden magához. Látott már embereket ilyet csinálni. Ha jól emlékezett ezt nevezték ölelésnek.

Őt soha senki életében nem ölelte meg, így nem is tudta mit kellett volna tennie. Csak állt ott mint egy darab fatörzs, izmai megfeszültek, nem mert megmoccanni sem.

- Minden rendben lesz most már -suttogta Sakura.

Kazuki szíve érthetetlen módon hevesen dobogott a mellkasában, nem tudta milyen érzés telepedett a szívére. Csak annyit tudott, hogy a lány testéből áradó meleg és a cseresznyevirág illata megnyugtatta feldúlt lelkét. Még sohasem érzett ilyen nyugalmat.
Karjait ösztönösen emelte és a Haruno derekára helyezte kezeit. Valósággal égette a tenyerét a mozdulat, de nem az a fajta tűz, mint amivel Hiroshi ajándékozta meg néhány perccel ezelőtt.
Ez a forróság kellemesen szaladt végig gerince mentén és a szívében teljesedett ki.

- Ez lenne a szabadság, amiről meséltél? - Sakura elmosolyodott Kazuki kérdése hallatán.

- Nem Kazuki-kun... ez annak még csak a kezdete - felelte a rózsaszín kedvesen. A fiú feje fáradtan bicsaklott előre a lány vállaira.

Élvezte a csendet, elméje végre nem Hiroshi parancsaitól visszhangzott.

- Olyan... álmos vagyok - nehezedtek el a fiú szemhéjai.

- Aludj, Kazuki-kun - Az Iwazuki szinte parancsszóra megadta magát az álmok birodalmának, összecsukló testét Sakura tartotta meg. 

Mintha egy hosszú rémálomból ébredt volna fel.

Sakura a csapathoz fordult, de Sasuke felnyársaló pillantását nem tudta figyelmen kívül hagyni. A fiút sárga színű qí vonta körül, Sakura pedig nem ismerte e szín mögött rejlő érzést. A gyilkos tekintetet látva úgy érezte, hogy nem most kellene erről faggatnia.

- Most mi van? - kérdezte a lány értetlenkedve, időközben a hátára vette Kazukit - Szerintem klassz szövetségest találtunk.

Karinéknak efelől nem volt kétsége.

Uchiha Sasuke viszont szótlanul a lányhoz sétált és átvette tőle a fiút, aki kissé vonakodva engedte át.

- Ugye nem szándékozod ledobni a legelső szakadéknál? - Az Uchiha most nem volt vevő a humorra, rezzenéstelen arccal állt a csapat élére.

- Induljunk, már így is késésben vagyunk - lódult azonnal Szél országának irányába.

- Ennek meg mi baja? - kérdezte félhangosan Sakura, Suigetsu erre elröhögte magát.

- Sokat kell még tanulnod neked is Sakura, hogy értelmezni tudd a Sasuke-lexikont - Suigetsu nem érkezte tovább folytatni, hisz Karin lecsapta őt, feje pedig a földön loccsant.

Néhány másodperc múlva újra épségben állt Sakura előtt.

A Haruno mindig is tudta, hogy Uchiha Sasuke igazi különcnek számít, és úgy látszik új csapatának tagjai is azok.

Sakura sóhajtott, mert úgy tűnt mindenki tisztában volt Sasuke bajával csak ő nem. Végül is három év alatt sokat változik ember, benne még a régi, látszólag nemtörődöm Sasuke élt nem az új, akit tényleg foglalkoztatja az ő baja.

Sakura fejében kigyulladt az a bizonyos villanykörte.

Már tudta mi probléma! Sasuke utána jött, hogy megmentse és még meg sem köszönte neki.

Sakura büszke volt a jó helyzetfelismerő képességére, amiért ilyen gyorsan átlátta a szituációt. A lány lelkesen szökkent fel az ágakra, pár perc múlva utolérte Sasukét. Azért egy kicsit duzzogott magában, hisz kissé gyerekesnek gondolta az Uchiha baját. Mégis mikor kellett volna megköszönnie, amiért utána jöttek? Amikor élet-halál harcot vívott Kazukival? Vagy a zuhanás közben?

Nem...

Amikor megvédte Sasukét Kazuki halálos támadása elől... Igen, akkor kellett volna egy köszönömöt hátra dobnia és csak utána harcba vetnie magát. Legközelebb majd jobban figyel Sasuke lelkivilágára is.

- Várj Sasuke-kun! - kiáltotta Sakura előre, hisz az Uchiha gyorsabb tempóra váltott, ahogy megérezte a rózsaszínt maga mögött. Nem akart vele most beszélni.

Azonban a rég hallott neve lassításra késztette. Ráadásul a hangnem nem volt parancsoló inkább kérlelő.
Sakura végre mellé tudott ugrani, Sasuke sandítva figyelte a lány enyhén elpirult profilját. Először azt hitte képzelődik, ezért teljesen felé fordította az arcát. Nem képzelődött, tényleg rózsás volt a lány arca.

Sakura amilyen lelkesen vetette magát előre, olyan gyorsan illant el a bátorsága. Régen sokkal jobb volt a lelki dolgok megvitatásában - mielőtt megfosztották az érzelmeitől - és éppenhogy csak most nyerte vissza azokat. A szavak megakadtak a torkán, pont mint az indulás előtt. Eszébe jutott, hogy milyen intim helyzetbe is keveredett az Uchihával, a vallomás élménye pedig lángba borította az arcát.

Határozottan meggondolatlan lépés volt előre rohannia.

- Cs-csak azt akartam m-mondani... - A lány megköszörülte a torkát, majd egy levegővel elhadarta a zavaros gondolatait - hogy köszönöm, amiért a megmentésemre siettetek - Sasukét őszintén meglepte a lány köszönete.

Sakura félreértelmezte a hallgatást.

- Amikor harcoltam Kazukival akkor értettem, hogy nemcsak Naruto miatt küzdök. A közöttünk húzódó köteléket is épp olyan fontosnak tartom, mint a Naruto és köztem levőt. Akár az életem árán is megvédeném - Sasuke talpa megcsúszott a nyálkás ágon, de sikerült korrigálnia az ugrását.

Sasuke döbbenten meredt Sakurára.

- Fontos vagy nekem - folytatta tovább a Haruno, arca pedig már annyira vörös volt a saját vallomásától, hogy azt hitte tényleg mindjárt kigyullad.

Az Uchiha viszont szóhoz sem jutott a meglepettségtől.

- Mondj már valamit, az istenit! - ripakodott rá Sakura - Kiöntöm a lelkemet, de még mindig mérges vagy?

- Mérges? - kérdezett vissza Sasuke értetlenül, teljesen megragadva az utóbbi két perces monológ lényegét.

A Haruno megforgatta a szemeit.

- Felejtsd el amit mondtam! - pufogott magában.

Sasuke lassan összerakta a kirakós darabkáit.

- Nem vagyok mérges csak... - a lány érdeklődve várta a folytatást  -csak rosszul esett látni, hogy egy másik srácot ölelgetsz - Sakurának kellett tíz másodperc míg összeállt a teljes kép.

Teljesen félreértelmezte Sasuke viselkedését.

- Ohh - nyögte, mert nem tudta mit is mondhatott volna. Téves következtetést vont le.

Haruno Sakura számára pedig a mai nap egy tanulságos lecke volt a féltékenység sárga színéről...

Tsundere Sakura nagyot alakított 🤣