60. fejezet
A bérgyilkosok fejedelmének unokája magabiztos léptekkel haladt egyik ágról a másikra. Vállán könnyed, de mégis súlyos terhet cipelt. A rózsaszínhajú szépség nem bizonyult különösebben nehéznek, de a hozzá fűződő kötelezettségek súlya húzta a vállát.
A jegyesét, a bérgyilkosnők jövendőbeli hercegnőjét kell visszajuttatnia a rejtekhelyükre és minél előbb megtartani az esküvőjüket. Nem fűzte a lányhoz semmilyen érzelem a tiszteleten kívül.
Ő csak azt tette, mit a hagyomány megkívánt tőle.
Amikor a csapzott kinézetű idegen lány megjelent a rejtekhelyükön, nem jósolt neki nagy jövőt. Látta azt a szánalmas gyenge teremtést küzdeni a csatatéren. Gyenge volt, de akarata erős. Mindig felkelt hiába alázták porig, a smaragdok a tűztől izzottak minden egyes alkalommal. Nagyapjának ez olaj volt a tűzre, mindennél jobban ki akarta irtani a dac magját. Kazuki nem értette miért olyan állhatatosak a konohai ninják.
Nem értette mit takar a Tűz akarata, sem azt, hogy miért akarja oly kétségbeesetten kiirtani azt Hiroshi. Meg akarta közelebbről ismerni a lányt, hogy megértse nagyapja megrögzött megszállottságát.
Csak egyszer találkozott a lánnyal, majd máshova küldték őt edzeni. Évek teltek el, mire újra találkozott vele a ringben. A smaragdok minden fény nélkül villantak felé.
Nagyapja sikerrel járt. Megtörte őt, tekintete oly üres és sötét volt, mint a fénytelen éjszakai égbolt. A tűz legkisebb szikrája sem pattant már benne, csak a hideg lélektelen gyilkos nézett vissza rá.
Kihunyt, mint a pislákoló gyertyaláng
Sakura pusztán a jelenlétével kivívta Kazuki elismerését. Nemcsak túlélte nagyapja tortúráját, hanem a legjobbak közé kapaszkodott fel. Legyőzte Hisaét is, pedig Kazuki őt tartotta a legjobbnak és sokáig azt hitte, hogy majd ő lesz a felesége.
A harc felpezsdítette a vérét, egyszerre szegezték egymás torkának a katana pengéjét, így döntetlennel zárult az eredmény. Méltónak találta Sakurát maga mellé.
Hiroshi tanításai szerint élt, érzelmek nélkül, de aznap valami megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. A lány arcát látta maga előtt mikor lehunyta szemeit, de gyorsan elhessegette a zavaró gondolatokat.
Nem tudta megmagyarázni a szívére telepedő érzést, de nem is akarta. A nagyapja nem tolerálná a gyengeséget, hisz a kötelékek gyengévé teszik az embert.
Ezért kellett meghalnia a szüleinek, mert megszegték az egyik legszentebb alaptörvényt.
Hiroshi fia, Iwazuki Takashi a hagyomány szerint megküzdött a legerősebb női bérgyilkossal és feleségül is vette Yuki Hanát, az anyját. Apja a kor legkiválóbb kardforgatója volt, Hiroshi nagy reményeket táplált felé, míg az akkori Himével is elégedett volt. Erős, ravasz és megfontolt, jó vezetője, illetve kiképzője volt a bérgyilkosnőknek.
Minden nagyapja tervei szerint alakult, és már a visszavonuláson gondolkodott, de akkor megszületett Kazuki.
Hana és Takashi többet tápláltak egymás iránt, és nemcsak a kötelezettségeiket végezték, hanem egymásra is szenteltek időt. Hiroshi végtelen haraggal gondolt menyére, hisz megrontotta a fiát. El akart menekülni és jobb életet biztosítani a fiuk számára és a bolond Takashi pedig támogatta ebben. Az a nő tönkretette megannyi év kiképzését, míg a fiából a legjobbak közül is a legjobbat faragta.
Hiroshi saját kezével végzett Hanával, Takashi pedig nem sokkal később öngyilkos lett.
Hiroshi nem érzett semmit, csak csalódottságot és szánalmat.
Felvette az ordító Kazukit és csak a csodának köszönhetően nem vágta a falnak. Iwazuki vér folyik az ereiben és csak ez a tény mentette meg őt a biztos haláltól. Hiroshi nevelte fel, semmi gyengédséget nem tanúsított unokája iránt. Ugyanúgy bánt mint a többi árvával.
Kegyetlenül.
Kazuki úgy érezte nem fenyegeti az a veszély, hogy beleszeretne a lányba, hisz fogalma sem volt milyen köteléket vonzana az maga után, sem tapasztalata nem volt az emberi kapcsolatok lényegéről.
Nem kötődött ő az életen kívül máshoz sosem.
Ezért nyűgözte le az a kapcsolat, mely jövendőbeli Himéje és a Rókadémon között húzódott. Az Uzumaki képes volt megtagadni Hiroshi parancsát, csakhogy a lányt biztonságban tudja. Ostobának gondolta, hisz ki áldozná be saját magát másért?
Nem értette.
Az erős érzelmek ostoba köteléket szülnek. Nem értette a ragaszkodást a fiú részéről, azonban látta Sakurán, hogy ő is kötődik a szőkéhez. Számára megmagyarázhatatlan viszony volt az övék, csak annyit tudott, hogy ez rossz.
Hiroshi megtalálta Sakura másik gyenge pontját. Kazuki csírájában el akarta fojtani a dolgot, nem akarta, hogy nagyapja bántsa a jövendőbelijét.
Kár lenne egy ilyen tehetséget elpazarolni egy ostoba és felesleges kötelék miatt.
Nem akarta szülei hibáját elkövetni, épp ezért saját maga indult Sakura keresésére. Még mindig jobb, mintha maga a bérgyilkosok fejedelme indult volna személyesen a nyomába. Szerencséjére megkapta az engedélyt, hogy eljöjjön Orochimaruhoz a mérgekért és még nagyobb szerencse, hogy a kígyó tudott információval szolgálni a lány holléte felől.
Ez viszont felvetette nagyapjában a kérdést, hogy miért nem egyezik az az információ az ő technikájával látottakkal. A talányt végül hamar megfejtette, hisz egy Uchiha társaságában volt Sakura, könnyedén genjutsuba tudta ejteni a karjában elrejtett szemet.
Kazukinak eszébe jutott, hogy fel kellene oldania a genjutsut, de amint megtenné Hiroshi biztos azonnal megbüntetné Sakurát.
Egy báb, ki szabadságot mert álmodni nem érdemel mást mint egy nagyon fájdalmas, életre szóló leckét.
Az ifjú Iwazuki úgy döntött, majd csak akkor oldja fel, amint átlépte az ország határát.
...
A köd szertefoszlott, a határtól már csak pár mérföld választotta már el. A vállán alvó lány nem adta különösebb jelét az ébredésnek. Egy órája menetelt megállíthatatlanul, amikor egy hatalmas lila aurával bevont nyíl csapódott elé. A fák kidőltek előtte akkora erővel érkezett a támadás. Gyilkos energia közeledett gyorsan felé.
A ritkuló lombok mögött meglátott egy égen szálló páncélos harcost, amelyben négy ember utazott. Elhúzta a száját, hisz mindenki qí energiáját felismerte.
Velük találkozott a Vérbörtön szigetén mikor elvitte Sakurával a Kyuubi kölyköt.
Sakurát letette a földre, a harctól nem különösebben tartott. Egyikük sem ért fel hozzá.
Sasuke leszállt és megszüntette a páncélt, társai pedig harci pozícióba ugrottak, az Uchiha viszont leintette őket.
Személyes ügye van Kazukival.
Kirántotta a katanáját, a Mangekyou Sharinganját megszüntette. Elég sokat edzett Sakurával, hogy rájöjjön pusztán csak a szemképességeire nem támaszkodhat, hanem be kell vetnie mindazt amire a lány tanította.
Éreznie kell az élők rezdüléseit. Felvette az alapállást.
Kazuki szeme összeszűkült az Uchiha ismerős mozdulatait látva.
- Ez a beállás... - rakta kézfejét a saját fegyverének szénfekete markolatára - Csak nem edzett Sakura-hime? - kérte számon Sasukét, aki egy fölényes vigyort megengedett magának.
Kazukit bosszantotta az Uchiha túlzott magabiztossága.
A két fiatal alakja egyszerre tűnt el Karinék szeme elől, majd eltűnésük pillanatában a lombok magasságából hallották két acélpenge szikrázó csattanását...
Pörögnek az események 😂
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro