Egy árnymacska néma lépteivel közelítette meg a rózsaszín hajú az áldozatát. A mostani helyzetében azonban nem volt annyira biztos, hogy pontosan melyikük is az áldozat. Jelen pillanatban magát is elég sebezhetőnek érezte, az előtte álló beszélgetéstől a gyomra apróra szűkült. A fiúból áradó qí energia érzelmi kavalkád színes hullámairól regélt, és minden egyes megtett lépéssel úgy érezte, hogy saját végzete felé tart. 
Nem futamodhatott már meg. Szembe kell néznie a hátrahagyott múltjának azon részével, melyet kivágtak a szívéből. Érzelmek nélkül élt idáig, azonban a pillanatnyi szabadság érzése és segítőkész társai miatt újra hinni kezdett. Úgy érezte a mellkasában uralkodó jégverem kellős közepén újra dobogni kezdett valami. A tűzzel és vérrel kiirtott érzelmek, mik számára feledésbe merültek most újra felderengtek neki. 

Újra érzett. 

Azonban Haruno Sakura nem igazán örvendett a lelkét érő változásoknak. Mily egyszerű volt eddig lélektelenül gyilkolnia, mintsem most bűntudatot érezni amiért törődnek vele és aggódnak érte.  
Amiért szeretve van.

Elérkezett a fához, melynek egyik vaskosabb ágán Sasuke ült. Sakura a hangosan ki nem mondott gondolatra megtorpant. Már közel sem tartotta jó ötletnek a beszélgetést, de tudta, hogy ezen minél hamarabb túl kell esniük, mielőtt mélyebb sebeket ejtenének egymás szívében. A pillanat hevében kovácsolt mondanivalója egy csapásra szertefoszlott, mint a viharfelhők egy kiadós nyári zivatar után. 

- Beszélnünk kell!  - szedte össze magát Sakura és felugrott a fára Sasuke mellé. 

Az Uchiha lassan emelte rá a pillantását és rezzenéstelenül nézte végig, ahogy a lány leült tőle egy méter távolságra. 

- Jöttél kioktatni, hogy ne szóljak bele a döntésedbe? Hogy fogjam be a számat, amiért megöletni készülsz magad? - hangja szarkasztikusan csengett. 

- Először valami ilyesmire gondoltam, igen - mélázott el a rózsaszín, míg próbálta összeszedni épkézláb gondolatait - De ez úgy is haszontalan - ölébe ejtett tenyerét idegesen tördelni kezdte, a szokatlan viselkedés Sasukénak is feltűnt. Nagy levegőt vett, hogy kimondja egy szuszra ami a szívét nyomta - Sajnálom, hogy elhanyagoltam a véleményed a fontos döntésekkel kapcsolatban. Sajnálom, hogy aggódnod kellett miattam, nem akartam fájdalmat okozni neked. És köszönöm, hogy megvédtél és megmentettél az utóbbi időkben... - fogyott el a levegője Sakurának. 

Kezét a gyorsan fel-lesüllyedő mellkasához érintette, pontosan ahhoz a ponthoz, ahol a szíve újra dobogni kezdett. Megkönnyebbülést érzett, ahogy a szavak elhagyták ajkait, de nem akart reményt kelteni a fiú szívében. 
Egykor talán sikítva ugrott volna ki a bőréből, ha Uchiha Sasuke valami pozitívat érzett volna iránta, azonban most egy sebezhető köteléknek gondolta, ha ők ketten...

Nem. Nem akarja Uchiha Sasukét a saját tragédiájának kitenni. Újra világossá kell tennie számára, hogy ő nem tud nyújtani mást fájdalmon kívül.
Sakura a saját vesztére oldalra pillantott a fiú profiljára. A de szócska a lány torkára égett, ugyanis az ébenfekete szempár megigézve figyelte őt. Észre sem vette, hogy Sasuke és közte már nem egy méter távolság volt, hanem csak a fele.  A fiú keze pedig lassan közelített az arcához. 
Még elhúzódhatna vagy leugorhatna, de teste nem engedelmeskedett. A meglepettségtől szinte bénultan várta, hogy Sasuke a tőle nem megszokott módon fizikai kontaktust létesítsen vele. 

Megborzongott, ahogy ujjbegye az arcához ért, szinte érezte a szikrákat pattanni kettejük bőre között. Még sosem tapasztalt egyikük sem ilyesmit, és Sakurát is maga alá gyűrte a pillanat varázsa. A fürkésző ujjak a füle mögé tűrtek egy kósza tincset, aztán odáig merészkedett, hogy tenyerét a lány arcára simította. A smaragdok hatalmasra tágultak, a cseresznyeszín ajkak önkéntelenül szétnyíltak. Sasuke szíve hevesebben kezdett dobogni, ugyanis az íriszekben megpillantotta azt a törődő és szerethető lányt, kit maga mögött hagyott évekkel ezelőtt.  A fekete hajú nem gondolkozott, csak cselekedett. 

Mindent vagy semmit alapon. 

Közelebb hajolt a lányhoz, egészen addig míg lélegzetük össze nem keveredett. Másik kezét is a lány arcához érintette, nehogy az utolsó pillanatban meggondolja magát. Sakura megbabonázott arccal figyelte, ahogy a fiú ajkai egyre közelítenek az övéhez.
Aztán a vészharang a fejében fülsüketítően kongani kezdett, ahogy realizálta, hogy csapdába esett. 

Elgyengült a heves érzelmek viharától, csak egyetlen fegyvere maradt.

Ajkaik már súrolták a másikét. 

- El kell felejtened Sasuke - suttogta a fuvallatnál is gyengébben Sakura. Homlokát gyengéden a fiúéhoz koccintotta, orruk hegye összeért. - Hiroshi első számú célpontja leszel, ha mi most tovább folytatjuk ezt. Nem akarok több fájdalmat okozni neked - A fiú teste megmerevedett, a varázs a másodperc töredéke alatt tört meg. 

A lány felpillantott a szemeibe, amely már vörösen izzott a Sharingan fényétől. Ezt nagyon elszúrta, tudta jól, de nem tehetett mást. Mindkettejüknek így lesz a legjobb. 

- Inkább te félsz a fájdalomtól - vádolta meg a megbántott fiú őt. 

- Értsd meg, hogy a te javadat akarom. Csak megégeted magad, ha még közelebbi kapcsolatot szeretnél - Védekezett egyből Sakura. 

- Én tűzbe mennék érted - Vágott vissza Sasuke, amit egyből meg is bánt. A lány arca eltorzult a fájdalomtól, ahogy a rémképek a szemei elé villantak. 

- Sajnálom - csuklott el a hangja - Én ezt nem tudom érted megtenni - borzongott meg a saját emlékeitől és közel állt az összeomláshoz. Elhúzódott Sasukétól és hisztérikusan felnevetett - Mégis mit akarnál egy olyan idegroncstól mint én? - mutatott magára Sakura - Már a tűz gondolatára poszttraumás stresszt kapok! - Sasuke szánakozva figyelte a lányt és dühös volt magára amiért újra traumát okozott önkéntelenül a Harunonak - Ne nézz így rám! - kiáltotta magán kívül - Ne érezz szánalmat a saját gyengeségem miatt! - gesztikulált hevesen Sakura. 

Sasuke nem tudta tovább figyelni a rózsaszín szenvedését, miközben az ő bensejét is szaggatta a fájdalom. Bármit tehet rosszabb már úgysem lehet a helyzetük. Legalábbis így vélekedett. Egy villámlépéssel a lány intimszférájába hatolt és karjait szorosan a derekára fonta. A lánynak ez alkalommal meglepődni sem volt ideje, hisz Sasuke tanulva az előzőből gyorsan magához húzta őt. 

- Meg foglak védeni! Meg foglak menteni ahányszor csak kell. És soha többé ne mondd azt, hogy gyenge vagy, mert nem vagy az! A saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen erőssé is váltál. De nem a bérgyilkosoknak köszönhetően, hanem a saját akaratodnak! - Sasuke is egy levegővel hadarta el az őszinte gondolatait, remélte, hogy elég ennyi, hogy kirántsa a lányt a mély gödörből. 

Válasz percekig nem érkezett a lánytól, de nem is távolodott el, se nem ütötte meg őt, amit már Sasuke félsikernek könyvelt el. Lepillantott a rózsaszín hajkoronára, mely lassan mozdult felfelé. A smaragdok vonzották a tekintetét. 

- Miért akarsz oly kétségbeesetten összerakni engem? - tette fel önmagával vívódva a kérdést, melyet inkább meg akart tartani magának. 

Hisz tudta a választ. 

- Mert szeretlek - hangzott el Sasuke ajkairól az a vallomás, melyet kislányként ezerféleképpen megálmodott.

Azonban hallani még szörnyűbb volt az eddig ki nem mondott igazságot. 

Jaj, ez egész cukira sikerült 😂