- ... Tudom, hogy hozzam ki Sasukéból a maximumot! - Sakura hangja magabiztosan csengett, Sasukénak pedig rossz érzése támadt efelől.

Nem akart vele küzdeni. Még élénken emlékezett a velőtrázó sikolyára és saját kétségbeesett próbálkozásaira, hogy minél előbb eltüntesse a lány testéről az Amaterasu sötét lángjait. Igaza volt Sakurának.

Félt. Félt fájdalmat okozni neki. Nem akart újabb sebeket ejteni rajta.

Bátyjára nézett, hátha kisegíti őt a szorult helyzetéből. Hátha észreveszi rajta a nemtetszés jelét, de Itachi csak széttárta a karjait és nem akaródzott rajta segíteni. Rosszallóan pillantott irányába, de ez nem vitte őt előrébb a küzdelem elkerüléséhez.

Sakura előrántotta a Samehadát. A lány tanácsaitól csak eszébe jutott a gyötrelmes edzésük minden sérülésével együtt. Arca grimaszba torzult, hogy újra itt tartottak.

- Nem akarok élet-halál küzdelmet vívni veled - próbálta meg utolsó mentsvárát bevetni Sasuke, de tudta, hogy a küzdés pillanatában milyen szívtelen is a lány. Nem hallgat meg semmiféle könyörgést.

- Pedig fogsz - lendült Sakura felé.

...

Uchiha Sasuke a földön támasztotta meg magát katanájával, testén tucatnyi vágás éktelenkedett, de egy sem volt komolyabb, mely Sakura gyógyító erejét igénybe vette volna. A Haruno egy percig sem kímélte őt, smaragdjai szigorúan vetültek az elpáholt Uchihára.

- Miért fogod vissza magad? - bosszankodott inkább saját magának, amiért nem tudott segíteni, hogy Sasuke átlépje a gátlásait.

Itachi csak csendben figyelte az elmúlt óra történéseit, már jobban értette, miért nem képes Sasuke megvágni Sakurát.
Ő pontosan értette, hisz egy klánból valók, de Sakura ezt nem érthette meg. Még nem.

Az Uchihák vére nem hiába átkozott, rengeteg tragédiát kell átélniük életük során. A gyász és az elvesztés érzése pedig erős képességeket ébresztenek fel bennük, és nem megfelelő kontroll alatt bele is őrülhetnek a hatalomba, illetve a gyenge lelkületűek már a szeretteik elvesztése miatt is képesek önmagukat felemészteni.
Sasuke nem volt gyenge lelkületű, csak még ismeretlen terep számára a lány iránti vonzalma. Az idegen érzés pedig félelemmel töltötte el, hisz nem tudta hogyan kellene kifejeznie valós érzelmeit. Frusztrálta a lány közelsége az pedig még jobban, hogy bántania kellene őt.

Sasuke meg akarta védeni Sakurát, mintsem fájdalmat okozni neki.

Itachi felsóhajtott. Pontosan ezen okok miatt volt képtelen végezni öccsével és gyerekkori szerelmével is. Egy párszor eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Tobi nem öli meg Izumit.
Lehunyta a szemét, egy pillanatra édes ábrándok villantak elé, de hamar elhessegette az álomképeket.
Felesleges volt áltatnia magát. Izuminak vesznie kellett, hite végleg megrendült volna döntése helyességében, ha a lány az útját állta volna. Már majdnem feladta akkor is, amikor a szüleivel nézett szembe, nem ha még Izumival is neki kellett volna elbánni.

Még hangosabban sóhajtott.

Csak úgy tudnak előrébb jutni, ha magára vállalja a legnagyobb rohadék szerepet.
Újra.

Felállt, nyakát kiroppantotta és magában százszor bocsánatot kért Sakurától.

A lány érzékelte, hogy Itachi felállt, válla felett pillantott vissza rá. Arca először megdöbbenést sugárzott, majd valós félelem ült ki tekintetére.

A Mangekyou Sharingan feketén és vörösen izzott szemeiben.

A következő másodpercben pedig ellepték Sakura testét Amaterasu lángjai.

...

Ostor csattanása hasított végig a barlang vermében, melyet dühödten vett tudomásul az átalakult Kyuubi hordozója. A nyaklánc engedelmességre kötelezte őt, így négykézláb róka alakjában húzta a súlyos oszlopokat a helyükre. Az idős férfi a helyiség közepéről tartotta őt szemmel, az ösztönző fegyver pedig a kék hajú lány kezében volt.
Hisae nem kímélte testét, de sérülései hamar begyógyultak. A csapások csak csípő érzéssel töltötték el hátát, komolyabb sebet gyors regenerációjának hála nem tudtak rajta ejteni.

- Igyekezz! - lendült újra az ostor, de csak a füle mellett kivételesen. A csattanó hang bántotta a fülét. - Nem ér rá Hiroshi-sama egész nap! - morgott rá a lány.

A vörös róka hat farka rátekeredett a fekete oszlopra és felállította a hatalmas kőtömböt. Naruto nem tudta a belevésett rúnák jelentését kibogozni, de tudta, hogy valami őrültségre készül a fickó. Elfojtott suttogásokból tudatának volt valami főnix feltámasztó rituálénak, de mélyebben nem sikerült a témába belemélyedni. A nyaklánc béklyót emelt gondolatai köré is, így elég kevés összefüggő gondolatot sikerült összekovácsolnia, ez pedig az idő előrehaladtával egyre nehezebb lesz számára.
Talán ha újra megpillantja a számára kedves arcot, akkor újra erőre kap és könnyebben viseli el ezt a poklot itt. Hisz ma van Sakura küldetésének határideje.
Ma kell átnyújtania Danzou fejét.

Az idő megállás nélkül folyt tovább, Naruto pedig minden erejét beleadta, hogy Hiroshi lehetetlen elvárásainak megfeleljen. Engedelmeskedett neki. Szabadságával fizetett, hogy Sakurát ne kínozzák meg a szemei előtt.
Ha viszont ma Sakura nem jelenik meg, akkor ő kerül terítékre, hogy a legkülönbözőbb kínzóeszközöket rajta teszteljék.
Mindketten sakkhelyzetben voltak, de Naruto egy percig sem kételkedett benne, hogy a mai nap folyamán meg fog jelenni Sakura.

Csak miatta bírta ki idáig.

Az órák kegyetlen lassúsággal teltek el. Naruto már az időérzékét is kezdte elveszíteni a megfeszített tempó miatt. Csak az őrök váltásából jött rá, hogy bizony már beesteledett és Sakurának még se híre, se hamva nem volt. 

A bejárattól behallatszódó halk cipőkoppanás egyre erőteljesebbé vált, ahogy haladt a verem felé. Naruto egy gyors oldalpillantást engedélyezett magának, de a sasszemű lány ezt kiszúrta és megcsattogtatta az ostort háromszor a hátán.
Narutonak a futópillantást is elég volt, hogy felismerje az idegent.

Hiroshi unokája, vagyis Sakura állítólagos vőlegénye kemény tekintettel viharzott be nagyapjához.

- Sakura nem tért vissza - jelentette, hangja frusztrált volt.

Hiroshi rá sem hederített örökösére.

- Tudom - felelte higgadtan - Az Akatsuki fogságába esett a szerencsétlen - közölte mintha mi sem lenne természetesebb.

Sem Naruto, sem Kazuki nem erre a válaszra számított. A barna hajú nem sokat habozott.

- Mint leendő férjeként engedélyt kérek, hogy kiszabadítsam a leendő Himét - hajolt meg tisztelettudóan.

Naruto újabb oszlopot emelt fel, és szándékosan úgy helyezkedett, hogy az oszlop takarásából szemmel tudja őket tartani. Hisae kivételesen nem vele foglalkozott, de a szőke látta, hogy keze ökölbe rándult Kazuki tervét követően.

- Szánalmas - fordult végre unokája felé az idős férfi - Ha nem tud egyedül kiszabadulni nem is érdemes a Hime posztra - merengett el most az oszlopok felé fordulva.

Kazuki szemei kifejezéstelenül meredtek a barlang szürke kövére, valós érzéseit mélyen elnyomta magában.
Aggódott a lányért. Kedvelte Sakurát, amiért ő más volt, mint a többiek. Ő szembeszállt Hiroshival, mikor még ő maga sem mert.
Eleinte ostobának tartotta  de idővel belátta, hogy a dacoló magatartása nem ostobaság. A Tűz akarata gyémánt szilárdsággal nyilvánult meg a lányban.
Nagyapja az évek folyamán a dac írmagját is kiirtotta belőle, de Kazuki tudta, hogy a lány szíve mélyén még ott izzik a parázs. A feneketlen tűz pedig csak egy lobbanásra vár, mely képes lenne felemészteni a világot is.
Talán a főnix nem is egy képzeletbeli lény, mit nagyapja oly hevesen keres, hanem egy emberben megtestesült entitás.

Kazuki egy köszönés után távozott is. Hányingere volt a helytől, utálta azt amit képvisel és amit képviselnie kell majd a jövőben.
Azonban neki nem volt választása, mint oly sok társának sem. A vére kötelezi őt a hagyományok továbbviteléhez és nagyapja akaratának beteljesítéséhez. Hiroshi le akarja igázni a világot a főnix erejével, neki pedig önként és dalolva segédkeznie kell ebben az értelmetlen hadműveletben.

Sakura kívülállóként érkezett ide, mára ők ketten a legtehetségesebbek a Shunsei tagjai közül. Ha ők ketten összefognak, talán van esélyük a változtatásra.

Együtt képesnek kell lenniük legyőzni Hiroshit. Ehhez viszont előbb meg kell tartaniuk az esküvőt, hogy Sakurának engedelmeskedjenek Hisaéék.

...

Naruto gondolatai őrült sebességgel cikáztak, azonban a lánc megakadályozta, hogy összefüggő tervet eszelhessen ki a szökésre és Sakura megmentésére. Hiroshi fintorogva szagolt a levegőbe. A fanyar szagról tudta mit érez a szörny.

- Aggódsz érte - jelentette ki, Naruto pedig megállt a mozgásban. Válla felett sandított vissza rá, szemfogai kivillantak. Hiroshi jeges pillantással állta Naruto vad tekintetét.

Hisae görcsösen markolta az ostor végét, a féltékenység mit Sakura iránt érzett teljesen átvette gondolatai felett az irányítást. Legszívesebben a rókán vezetné le a feszültségét, csakhogy jobban érezze magát és nem utolsósorban fájdalmat okozzon Sakurának. Fontos volt a rózsaszínnek ez a szörny itt, és már alig várta, hogy szemei előtt kínozhassa meg.
Mert Sakura vissza fog térni, hogy megmentse ostoba barátját. Ez az árulás pedig épp elég okot ad neki, hogy saját katanáját a lány testébe kénye-kedve szerint szurkálhassa. Ha Sakura nincs többé ő lesz Kazuki felesége és övé lesz a Hime cím.

- Munkára! - hasított az ostor Naruto felé még nagyobb erővel mint eddig. A fegyver vége Naruto pofáján csattant.

Harsány üvöltés töltötte be a barlang vájatait, mely az alatta húzódó bányában dolgozó rabszolgákat páni félelemmel töltötte el. Egyesek befogták füleket, míg mások szorosan a lapát nyeléhez simultak. Csak egy-két szolga volt az, aki maga elé merte emelni a lapátot védekezés gyanánt.
Azonban fentről nem szakadt rájuk sem a mennyezet, sem a borzasztó hang tulajdonosa nem rontott rájuk. A hajcsárok is megszeppentek egy pillanatra, majd az ostorukkal ösztönözték a rabokat munkára.

Férfiak és nők. Gyerekek és idősek. Mind nemtől és kortól függetlenül lapátolták a szenet tovább...