Sakura a szobájába vonult el pihenni. Elég elviselhetetlenné vált a fejfájása, ezért a táskájában kutatott egy piruláért, mely enyhítéssel szolgál a tünetére. Megtalálta a keresett bogyót, és azonnal le is nyelte. Előhúzott egy tekercset, majd a padlóra fektette a széttekert papírt. Ráfirkantott egy üzenetet, utána rátette a pénzzel teli táskát, és kézjelek formálása után eltűnt a szobából a hadizsákmány. Sakura egy azonnali átviteli jutsu segítségével juttatta el a pénzt a mesterének. Ledőlt az ágyba, de a gondolatai nem hagyták nyugodni, ráadásul még a fájdalomcsillapító sem fejtette ki a hatását. Ha a mestere a vérbörtönbe küldi ő zokszó nélkül elmegy és visszaszerzi a nyakláncot, ami a felnevelőjét illeti. Nem rémült meg egy olyan helytől, mely a világ legveszélyesebb bűnözőivel volt tele. Egyetlen egy rab sem volt képes még onnan megszökni, ugyanis a börtön tele volt embertelen csapdákkal és olyan védelmi felszereléssel bírt, melyet még a földesurak is megirigyelhettek volna. Elszökni még senki sem tudott onnan, azonban a belopakodással még nem próbálkozott senki... Még az őrültek sem tennék be oda a lábukat.

„Majd én leszek az első!" – gondolta magában a lány, majd egy magabiztos mosollyal álomba merült.

Nyugtalanító sötétség ölelte körül. Bármerre nézett csak a vaksötétség pislogott vissza rá.

- Védd meg! – kiáltotta egy kislány hangja – Védd meg! Ne felejtsd el Őt! – Sakura hiába kapkodta a hang forrása felé a fejét, nem látta a kislányt. A márványpadlón egy sétabot koppanása visszhangzott.

Egy ocsmány arc rajzolódott ki a semmiből. A férfi sötét múltja árnyékot vetett az arcán, mindenki félte a hatalmát. Sakura átérezte a kislány félelmét, az oldalához kapott, hogy előrántsa a fegyverét, de csak a levegőt markolászta. A hüvely üres volt. Sakura nem esett pánikba, közelharcban és épp olyan jó volt, mint a katanájával. Támadóállásba helyezkedett.

A bekötözött arcú férfi gúnyosan elvigyorodott, majd minden köddé vált előtte.

Sakura homloka gyöngyözött a verítéktől, amit a rémálom váltott ki belőle. Felült az ágyon, és boldogan vette tudomásul, hogy a fejfájása megszűnt. Rohanó léptekre lett figyelmes.

- SASUKEEEE! – kiáltotta egy nagyon is ismerős hang.

Egy behatoló!

Sakura felkapta a katanáját és kirontott a szobájából. Egy másodpercre megállt a világ Sakura és az idegen között.

- Már megint te?! – kérdezte Sakura magas hangon.

- SAKURA-CHAAAN?! MIT KERESEL ITT?! – kérdezte Uzumaki Naruto meglepődve, de a kérdésáradatát a lány azonnal a szőke fiúba fojtotta a nyakához lendülő katana hegyével – Nem akarlak bántani – felelte határozottan Naruto.

- Milyen kár, hogy én igen! – vigyorodott el Sakura. Előre döfött a fegyverével, keresztülszúrta a szőke torkát.

...

Eközben Sasuke Orochimarunál volt jelentést tenni, mindent elmondott a küldetéssel kapcsolatban, habár harapófogóval kellett mesterének kiszednie belőle a részleteket. Nem szeretett részletes beszámolókat tartani, időpazarlásnak tűnt számára.

Ezt az időt lehetett volna edzésre is fordítani – morfondírozott magában Sasuke.

Robbanás rázta meg a barlangot, Sasukéék egyszerre kapták fel a fejüket. Orochimaru elkuncogta magát.

- Vendégünk érkezett – közölte sejtelmesen.

Kabuto rohant be a csarnokba.

- Orochimaru-sama! Uzumaki Naruto érkezett ide, Karin jelentése szerint feltehetőleg egyedül van. Most épp Sakurával harcol... - Sasuke tökéletesen uralta a vonásait és érzelmeit.

A kígyó végig őt figyelte.

- Nem nézed meg őket Sasuke-kun? A csapattársaid harcát? – Sasuke érdektelenül megvonta a vállát.

- Nem érdekel! – felelte, miközben hátat fordított a társaságnak.

Nyugodt léptekkel elsétált, majd, amikor hallótávolságon kívülre került megszaporázta a lépteit.

Már hogyne érdekelte volna!

...

Sakura átkozta a szőkét és a klónjait. Egy kage bunshin torkát szúrta át, míg az igazi hátulról támadt rá egy forgó gömblabdával a kezében. Épp időben sikerült kitérnie, a támadás így a falat érte. Sakura örült, hogy nem kapta be a jutsut, mert elég komolyan megsérült volna.

A falak beomlottak, Sakura chakrát áramoltatott a katanába és egy lendítéssel eltávolította a rázúduló törmeléket.

- Sakura-chan! – a szőke hangja lágy volt, amitől Sakura gyomra felfordult.

- Ne nevezz így! – köpte hidegen felé.

- Meg foglak menteni! – fogadkozott tovább Naruto

- Egyedül te szorulsz megmentésre! – Sakura villámléptékkel Naruto elé került, de a legnagyobb meglepetésére a feketehajú hárította a támadását.

Naruto még jobban össze volt zavarodva, mint Sakura. A lány szemei összeszűköltek.

- Melyik oldalon állsz Uchiha Sasuke? – Sasuke nem nézett a mögötte levő szőkére, csak a haragos smaragdokat figyelte, melyek bizalmatlanul méregették őt.

- Én fogom megölni Narutot! A vére engem illet - Naruto az utolsó pillanatban ugrott el Sasuke fegyvere elől.

Teljesen sokkolta a jelenet. A hetes csapat tagjai egymás ellen harcolnak, és mindketten az ő életét akarják kiontani. Semmit sem értett. Mit keresett itt Sakura? Sasuke miért védte meg őt?

- Te tetted ezt Sakurával? – kérdezte dühösen Naruto.

- Elment a maradék eszed is?! Már hogy tehettem volna én?! – kérdezte ingerülten Sasuke – Tegnap találkoztunk először – vázolta fel tömören a helyzetet.

Sasuke chidorit idézett, gyorsan rövidre akarta zárni a diskurzust. Megöli a legjobb barátját és sharinganja új szintre fog lépni. Sokkalta erősebbé fog válni, de ehhez meg kell ölnie Narutot. Már régóta vágyott erre a pillanatra.

Csak egy zavaró tényező volt.

Mégpedig Haruno Sakura vérszomja.

- Nem fogod előlem elorozni a prédám! – felelte vérfagyasztóan.

Naruto és Sasuke egy néma pillantást váltott.

- A falusiak emlékét törölték Sakuráról! Csak te és én emlékszünk a valódi énjére – összegezte Naruto – Vissza kell őt hoznunk!

Sasukét meglepte a hír, azon gondolkodott, hogy milyen technikával lehetséges ezt elérni. A Sharingannak van emlékmódosító funkciója, de azt sosem használta még. Esetleg az Akatsuki megtámadta volna a falut, és Itachi törölte volna a falusiak emlékét?

Elég valószínűtlen, de mégsem kizárható.

Lehet, hogy Akatsukinak szüksége volt a lányra? Mégis miért? Miért kellett nekik Sakura?

Sasuke gondolatai egyre csak azon forogtak, hogy mi van, ha tényleg az Akatsuki áll az egész mögött? Kiküldték őt, hogy egy óvatlan pillanatában végezzen vele a lány?

Nem... a bátyja nem folyamodna ilyen módszerekhez. Szemtől-szemben fognak megküzdeni egymással, de előbb olyan szemeket kell szereznie, mint ami Itachinak is van. Ehhez pedig meg kell ölnie Narutot.

- Örülnék, ha nem hagynátok figyelmen kívül! – csapott Sakura kettejük közé. Naruto és Sasuke az ellenkező irányba ugrott.

- Most véged! – kiáltotta a lány, miközben a katanájával akarta bevinni a végzetes csapást.

Valami történt.

Sakura képtelen volt mozdulni, arca eltorzult a fájdalomtól.

A következő másodpercben sikítva rogyott össze a testét gyötrő kíntól, és a földön hempergett összekucorodva. Zihálva kapkodta a levegőt, miközben körmeit a karjába mélyesztette. Naruto és Sasuke magatehetetlenül nézték a lány szenvedését. Arcán fekete jelek tekeregtek és izzottak fel, nyomvonalán a bőre megégett. Sakura letépte a bal karjáról a ruháját.

Naruto undorodva kapta el a fejét.

A lány karján egy élő szem meredt vissza rájuk.

- Gomen-nasai, gomen-nasai – ismételgette Sakura megtörten.

Sasuke egyszerre érzett szánalmat és dühöt a vergődő lány láttán. Ez nem az Akatsuki műve, ebben már biztos volt.

Akkor mégis ki tette ezt a lánnyal?