47. fejezet
Az Uchiha fivérek órákon keresztül beszélgettek, Itachi lelke pedig a kezdeti nyomasztó perceket követően egyre inkább felszabadultnak érezte magát. Sikerült megbeszélniük ügyes-bajos dolgaikat és helyrerakni a múlt történéseit. Nem képes visszahozni a holtakat, de a jövőben öccse boldogságára fog koncentrálni. Meg fogja védeni őt és persze választottját is bármi áron.
Az ágykeret nyikkant egyet, ahogy Sakura átfordult a másik oldalára, majd lassan ébredezni kezdett. Kábán pillantott körbe, az arcába hulló rakoncátlan tincseket hátratűrte. Nyöszörögni kezdett ahogy a fekete ónixok az ő irányába vetültek.
- Nem kaphatnék inkább külön szobát? Rosszul érzem magam, ha ennyien nézik hogyan alszom - ásította el magát - Egy lány sem szereti ha ébredésük pillanatában, mikor kevésbé tökéletesek ennyi szempár veszi szemügyre - ropogtatta ki a merev nyakát, amit sikeresen elfeküdt.
- Peinnél siránkozz - közölte Itachi. Sakura duzzogva visszafeküdt a puha paplan közé, majd csak akkor esett le neki, hogy nem is a saját ágyában van. Erőt vett magán és felkelt.
- Kicserélem a huzatot - nem kerülte a figyelmét, hogy néhány helyen véres és piszkos lett a huzat, de Itachi azt mondta, hogy hagyja csak rá, majd megcsinálja.
Sakura olyan természetesen beszélt Itachival és fordítva is, mintha ezer éve ismerték volna a másikat. Sasuke bensejét ez a tény frusztrálta. Sakura őt mindig csak semmibe vette, csak akkor szólt hozzá, ha tényleg muszáj volt.
Habár ő is ezt tette vele évekkel ezelőtt.
- A törülközőt az ágyra tettem, a váltásruhát a szekrénybe - folytatta tovább fesztelenül Itachi. Sakura bepillantott a szekrénybe, majd a turkálás közepette kiesett a ruhakupac közül egy fekete fehérnemű. A lány felvette, szeme tikkelni kezdett.
- Szerinted én ilyeneket hordok?! - mutatta a fekete tangát dühösen felé. Itachi közömbösen nézett a ruhadarabra, Sasukénak pedig...
Akaratlanul is lelki szemei elé villant egy szexi kép.
- Nem én állítom össze a tagok kezdőcsomagját. Konannél tedd meg a panaszod - Itachi kinyitotta a becsukott könyvet és olvasni kezdte.
A lány hangosan fújtatott, a fehérneműt pedig a szekrény mélyére dobta.
Eltrappolt előttük, az ajtó előtt visszafordult.
- Ha bármelyikőtök követni mer, azt lefejezem - közölte vérfagyasztóan, majd az ajtó hangosan csukódott be mögötte.
Itachi nyugodtan olvasott tovább, míg Sasukét egyre inkább feszélyezte a csend. Úgy döntött, hogy visszamegy a szobájába, hátha már elment onnan a szőke. Sőt vissza kell mennie oda, és inkább reménykednie, hogy még ott van Deidara. Nem szeretné őt Sakura közelében tudni, főleg akkor nem mikor fürödni megy.
- Utána mész? - kérdezte hirtelen Itachi fel sem pillantva a lapról. Sasuke teljesen elhűlt a kérdésen.
- Megőrültél? Eszem ágában sincs - kulcsolta össze karjait - Miért kellene? - Itachi ajkaira sejtelmes mosoly szökött miközben lapozott egyet.
- A törülköző az ágyon maradt. Még utolérheted - kacsintott rá.
- Ezt nem tudtad volna akkor közölni, mikor még itt volt?! - akadt ki Sasuke - Komolyan képes lefejezni engem!
- Upsz - takarta el a száját kezével, mintha tényleg sajnálná a dolgot.
- Utállak - morogta Sasuke, majd felvette a törülközőt és kilépett a szobából.
Itachi somolyogva olvasott tovább.
...
Sakura hamar elérte a forrást, és kiterjesztett érzékeivel átkutatta a környéket. Egy hímnemű lény sem lehetett fél mérföldes környezeten belül. Amint tisztának titulálta a környéket, leoldotta magáról a köpenyt, mely suhogva ért földet. Kilépett a szandálból, majd újra leellenőrizte a környezetét. Továbbra is tiszta volt.
A ruha kapcsait kipattintotta, először hosszú ujjú felsőjétől szabadult meg, aztán az övet csatolta ki. A fekete nadrág szintén a köves talajon landolt, a sötét topból és fehérneműjéből is kibújt, amiket magával vitt a vízbe. Másik kezében a mosószappant tartotta.
Elkapta tekintetét a tó tükréről. Utálta meztelen testének látványát, mely a múlt billogjait viselte. Arca tökéletes volt, de teste minden pontján viselt valamilyen heget, melynek saját története volt.
Belépett a tóba, a forró víz elernyesztette tagjait. Nem is emlékezett rá, mikor fürdött utoljára forró vizű forrásban. Hiroshi csak hideg vizet engedélyezett számukra, szerinte a forró víz csak elpuhítja a testet és lelket egyaránt. Sakura örült, hogy Pein nem osztotta ezt a felfogást.
A lány megtisztította az alsó ruházatát, amit a kövekre terített ki száradni, míg ő is gyorsan lecsutakolja magát.
Megmerevedett a mozdulatában, amint hirtelen örvényleni kezdtek a túloldalon a papírfecnik. Sakura magában káromkodott, hogy a papírfecniknek nincs qí energiája, így nem érzékelte a "veszélyt". Aztán már nem fojtotta magába a szitokszavakat, amint észrevette, hogy a törülközőjét az ágyon hagyta. Nem volt más lehetősége, inkább állig elmerült a vízben.
- Hali - köszönt Konan mit sem törődve a társasággal. Elkezdett vetkőzni, Sakura pedig az égboltra függesztette tekintetét, melyet a lemenő nap sugarai lilás árnyalatúra festettek - Lányok vagyunk, nem kell szégyenlősnek lenned - Konan roppant mulatságosnak találta, hogy a nagyképű lány ennyire szégyenlősen viselkedett előtte.
A nő pőrén lépett be, majd úszkálni kezdett oda- vissza. Sakurának már melege volt, de addig nem akart kiszállni, míg a nő el nem megy.
- Azt hittem, hogy papírból van a tested - motyogta.
- Hát sajnálatodra nem áztam el azonnal - nevetett fel halványan, de a lubickolást nem hagyta abba - Hőgutát fogsz kapni, ha sokáig úgy maradsz - jegyezte meg Konan.
Sakura tudta, hogy igaza volt a nőnek, már érezte túlhevült testének menekülő reakcióját. A Tűz próbája óta nem igazán bírta a forrósággal kapcsolatos dolgokat.
Senki nem látta még őt meztelenül, és rájött, hogy nem most fogja szégyellni testét mások előtt.
A testét borító hegek mind azt bizonyítják, hogy ő makacsul küzdött az életéért. Állhatatos volt és soha nem adta fel.
Büszkének kell lennie, hogy ő volt az az Egy ki túlélte.
Lábát megtámasztotta sekély tó alján, és kiemelkedett a vízből. Felszegett állal és büszke testtartással megindult a part felé. Konan épp visszafele úszott és meglátta a lány testét ellepő szörnyű hegeket.
Bőre halvány rózsaszín foltokkal volt tele. A nő pontosan tudta, hogy ezek égési sérülésekből maradhattak csak vissza. A foltok mellett viszont korbács és különböző kések nyomatát is felfedezte. A karján levő hosszú vágásról nem is beszélve.
Egy egész fegyverarzenál billogját viselte a lány a bőrén.
Már értette miért takarta magát tetőtől talpig Sakura.
Sakura fellépett a tó tükrére, Konanra csak a válla felett pillantott vissza.
- Te vagy az első, aki így lát engem - lépett egyet előre - És remélem az utolsó is - kilépett a köves talajra, a vízcseppek fürgén szaladtak le testéről. Hajából kifacsarta a vizet, mely hangos placcsanással ért földet.
Konan magában emésztette a látottakat. Átérezte a lány bosszúját Hiroshi iránt, csak egy szadista képes ilyen tettekre.
Mindketten éles vijjogásra figyeltek fel. A sólyom hangját követően egy törülköző pottyant Sakura fejére. A lány lekapta a puha anyagot a fejéről és a madár után nézett.
- Egek! - csóválta meg a fejét, aztán beburkolta magát a fehér törülközővel.
Konan lapos pillantással, a kövekre támaszkodva figyelte őt.
- Úgy látszik a lovagod utánad küldte a törülközőt - ajkaira vigyor kúszott, hisz ki tudta találni ki a madár gazdája.
- Nem a lovagom - zárta rövidre Sakura. Fagyos hangjától mintha a forró víz is veszített volna pár fokot a hőmérsékletéből.
A lány arca is épp olyan márványszoboré volt, mint az Uchiháé.
Konan ráérős hátúszásba kezdett.
- Ha te mondod - hagyta ennyiben. Meglátta, hogy a lány a kimosott alsó ruházatáért nyúl, ami csak félig száradt meg - Küldtem váltóruhát - pillantott rá értetlenül.
- Nincs az a pénz, hogy tangát viseljek - fél perc alatt magára kapkodta ruháit. Vizes haját lófarokban felkötötte, hogy a visszamenetelnél a szél ne csapja a vizes tincseket az arcába.
Konan hangosan sóhajtott, de addigra már Sakura felugrott a legelső faágra és a búvóhely felé vette az irányt.
A lány ekkor még nem is sejthette, hogy mire fog visszatérni. Deidara már jó előre kitervelte a lánymegszerző műveletet és csatlósával együtt előkészítették a terepet...
A komédia a kövi részben is tovább folytatódik 🤣
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro