Uchiha Sasukénak negyed órájába sem tellett, hogy elsajátítsa társának ostoba szövegelésének kizárását a fejéből. Egész életében idiótákkal volt körülvéve, így nem esett nehezére Deidara hangját monoton zümmögéssé redukálnia. A szőke hamar felismerte, hogy az újonc társa nem vevő a művészete rejtelmeinek kiaknázására, csak mint egy hallgatag agyagbábu követte őt a szobájukig. Az ömlengést csak annyira fejezte be, míg ismertette a szabályokat. Sasuke nem nyúlhatott a dolgaihoz és senpainak kellene őt szólítania. A fekete ha akart sem nyúlt volna a számára undorító szobrokhoz, az utóbbihoz pedig nem igazán fűlött a foga.
Egy Uchihának ő nem parancsolhatott. Az egyedüli kitől elfogadta a parancsolgató hangnemet az épp a bátyjával volt összezárva.

Sasuke belefogott a saját szobarészének a berendezéséhez, ami annyiból állt, hogy kidobálta Sasori cuccait és friss huzatot húzott az ágyneműre. Egy fél óra alatt a helyére került minden, korgó gyomra pedig arra késztette, hogy keresse fel az étkezőt. Egy vakkantással jelezte felettesének úti célját és szerencséjére nem követte őt.

Jól esett az idegrendszerének a csend.

Már távolról megérezte, hogy az étkezőben tartózkodik valaki. Benyitott az ajtón és Konan tüsténkedett a tűzhely előtt. Az ínycsiklandozó illatok gyorsan lekúsztak egészen Sasuke gyomráig, ami hangos korgással adta mindenki számára a tetszését.

A kék hajú nő lassan oldalra pillantott a fiú profiljára, aki legszívesebben távozott volna a helyiségből. Konan szája sarka enyhén felfele mozdult.

- Kérsz? - kérdezte kedvesen.

Sasuke újra rápillantott a tojásos rizsre, majd száznyolcvan fokos fordulatot véve a bejárat felé mozdult. Mielőtt kiléphetett volna a nő már az adag felét tányéron nyújtotta át.

- Ne kéresd magad! - bökött a nagy asztal felé.

Sasuke átvette az ételt, majd egy halk köszönömöt mondott. A fiú megvárta, míg a nő lenyelte az első falatot és csak utána látott neki. Konan magán érezte Sasuke tekintetét, tudta, hogy azért figyeli őt, mert tartott az esetlegesen ételbe rejtett méregtől.

Csendben elköltötték a kései ebédet. Konan letette a pálcikákat a tálra, Sasuke hasonlóképp tett. Fel akart volna állni, hogy elmosogassa maga után a mosatlant, de a nő maradásra bírta.

- Nagyon hasonlítasz a bátyádra - állapította meg Konan. Próbált beszélgetést kezdeményezni, hogy jobban kiismerje az újoncokat.

- Én nem ő vagyok - zárta rövidre Sasuke. Egykor rá akart hasonlítani, de mostanra inkább a saját útját szeretné járni. Ő nem Uchiha Itachi fiatalabb változata, hanem Uchiha Sasuke teljesen más személyiséggel és képességekkel. Más követelményeknek akar megfelelni, nem pedig a bátyja árnyékában élni.

- Tudom - húzódtak mosolyra ajkai a nőnek, amint megérezte, hogy ellenállásba ütközött - Csak arra akartam utalni, hogy le sem tagadhatnátok a köteléket egymás között - egy pillanatnyi csend állt be közéjük - Miért döntöttél a csatlakozás mellett? - tűrt hátra egy tincset, mi az arcába bukott.

- Hogy elpusztíthassam Konohát, amiért Itachit a klánunk lemészárlására kényszerítették - felelte vérfagyasztóan a színjáték kedvéért. Sakurával ebben állapodtak meg. A  Konoha iránti bosszúvágya lett a fő indítéka.

- Kezdetben mi is Konohán akartunk elégtételt venni, de mára már túlnőttek a céljaink. Mi az Akatsuki nem olyan szervezet vagyunk, akik taknyos kölykök bosszúvételét támogatják, majd amint elérték amit akartak akkor kilépnek. Többről van szó. Igazságot akarunk szolgáltatni a világon, az elnyomottak felszabadító leszünk mi. Ehhez viszont szükségünk van a jinchuurikik erejére. Céljaink egyeznek. Hiroshi és Konoha ellen fogunk vonulni, de utána is számítunk rátok! - közölte Konan.

- Jól átgondoltam, mikor a csatlakozás mellett döntöttem. A bosszúm után is a győztes oldalon akarok állni, nem a vesztesekén - felelte Sasuke magabiztosan, a nő elégedett volt a válasszal.

- Remélem a kis barátnőd is így gondolja - mélázott el hosszan a nő. Deidara túl együgyű, hogy észrevegye a fiatal Uchiha elfojtott érzelmeit a lány iránt.

Egy női szem viszont észreveszi a legrejtettebb jeleket is. Nem szólt róla Peinnek, ez maradjon csak az ifjak dolga. De amint áruláson kapnák egyiküket, legalább lesz mivel zsarolni a másikat.

- Sakura dolgaiért nem vállalok felelősséget. A saját ostobaságára vall, ha csak hasznot akar belőletek húzni, majd lelécelni - válaszolta meg ridegen.

- Valóban. - Az Uchiha maszkja érzelemmentes volt, hiába figyelte tüzetesen Konan a hazugság legapróbb jeleit kutatva, de nem talált semmit sem - És mit gondolsz a társadról? Jobb szerettél volna Itachival lenni, nem? - terelte el a témát a nő.

- Idegesítő - erre Konan felkuncogott - Azonban jobb, hogy külön vagyunk. Nem akarom, hogy atyáskodjon felettem. Így legalább a küldetések alatt azt tehetem mit jónak látok - vonta meg lazán a vállait.

- Gondolom Itachi nem örült, mikor bejelentetted, hogy csatlakozni szeretnél - pillantott fel negédesen Konan.

- A saját utamat járom. Ezt pedig neki is el kellett fogadnia - Sasuke unta már a kérdezz-felelek játékot. Konan nem fog belőle semmit sem kiszedni.

A nő érzékelte, hogy a fiú a türelme határán van, ezért útjára engedte. Sasuke elmosta a tálat, majd kevés lelkesedéssel elindult a szobája felé. Deidara chakráját még mindig bentről érzékelte és nem volt kedve hallgatni a kirobbanó művészetének történetét. Legszívesebben bátyja felé venné az irányt, hogy leellenőrizze Sakura állapotát. Nagyon csúnya sérüléseket szedett össze, csak meg akart róla bizonyosodni, hogy sikerült-e meggyógyítania magát. 

Elbizonytalanodott, hisz megbeszélték, hogy csak akkor keresik a másik társaságát, ha feltétlenül szükséges. Nem akart gyanúba keveredni, de zakatoló szíve, csak akkor nyugszik meg, ha látta Sakurát.
Elhatározta magát és éles fordulatot vett. Itachi chakráját száz közül felismerte volna, egészen addig követte, míg az ajtajuk előtt nem lyukadt ki. Szíve a torkában dobogott, most már késő lenne megfutamodni. Chakráját nem fojtotta vissza, így bátyja tudtára adta, hogy a szoba előtt van.
Az ajtó nem nyílt ki viszont.

Kopogtatott.

Lassan kinyílt az ajtó, de Itachi a szája elé rakta a mutatóujját, hogy csendesen lépjen be. Sasuke a válla fölött megpillantotta a lányt ugyanabban a véres ruhában, amit elválásukkor viselt. A lány szuszogva aludt, és nem ébredt fel Sasuke érkezésére sem.
Kimerült volt.

Itachi szélesre tárta az ajtót, Sasuke pedig bebújt. Itachi a földön foglalt helyet, Sasuke pedig vele szemben ült le.

- Estig esélytelen, hogy felébredjen - vette kezébe a könyvet, amit olvasott az előbb. Tudta, hogy Sasuke kint várakozott, de az utolsó pillanatig húzta a beengedését. Tudta, hogy minél előbb meg kell beszélniük a dolgokat, de ő erre még nem állt készen.

Itachi kiterjesztette az érzékeit, majd intett Sasukénak, hogy nyugodtan beszélhet, nem hallgatják le őket.

- Kemény heteken vagyunk túl - pillantott a lány irányába - Sakurának sem árt a pihenés - Sasuke sem tudta mit mondjon bátyjának. Egyetlen közös pontjuk Sakura volt, róla volt a legegyszerűbb és legészszerűbb beszélni. Főleg, hogy az illető aludt.

- Fontos neked a lány - ejtette el Itachi ártatlanul a megjegyzését. Rájött hogyan tolja el a múlt megbeszélését.

Sasuke hirtelen köpni-nyelni nem tudott.

- Igen - fordította el a fejét, mintha szégyellnivaló lenne a beismerése.

Itachi becsukta a könyvet, a hang hatására visszafordult Sasuke. Itachi megtámasztotta állát a könyv élén, arcára levakarhatatlan vigyor terült szét.
Olyan emberinek tűnt, pont mint régen, mikor még rendes életet éltek. Nem pedig az árulók útját bejárva.

- Mégis mennyire? - kérdezte átható pillantással.

Sasukét meglepte a kérdés.

- Sokkal tartozom neki - ködösített, hogy kikerülje a pontos válaszadást. Itachi nem elégedett meg ennyivel, ragaszkodott hozzá, hogy Sasuke kimondja.

- Szóval csak hálát érzel iránta - elmélkedett hangosan. 

- Nem! - csattant fel Sasuke hevesen, majd rögtön pipacsvörös lett az arcszíne, amint realizálta, hogy mit is mondott kimondatlanul. Az alvó Sakurára pillantott, de ő továbbra is az igazak álmát aludta.

- Nyugi tényleg nem ébred fel. Csak szeretnék pontos képet kapni az öcsém érzelmeiről - Sasuke villámló tekintettel nézett bátyjára, amiért így rászedte.

- Szeretem - ejtette ki vallomását fogcsikorgatva, Itachi pedig büszkeséget érzett. Makacs öccse őszintén beszélt az érzelmeiről, nem is próbálta tovább titkolni előtte.

Vigyora még szélesebb lett.

- Ígérem, hogy jövőbeni sógornőmet bármi áron megvédem - Sasuke hangosan köhécselni kezdett.

- Nem szaladtál te egy kicsi előre, Nii-san?! Nem azt mondtam, hogy elveszem rögtön feleségül, hanem, hogy kedvelem - Itachi ajkai lebiggyedtek.

- Pedig aranyos gyerekeitek lennének - Sasuke arca még vörösebb lett, úgy érezte itt helyben képes lenne kitekerni Itachi nyakát, ha tovább folytatja sületlenségeit.

Itachi nem hibáztatta Sasukét az éretlen reakciója miatt, hisz még félig gyerek volt. Pár év múlva beérik a feje lágya, de addig neki kell egyengetnie az útját. Nem veszítheti el újra ezt a csodát.

- A jövőben élsz - rótta fel neki Sasuke.

Itachi nagy levegőt vett, tovább nem kerülhette el a fontos megbeszélnivalójukat.

- Mert már van jövőképem. Mindketten a múltban éltünk idáig, most viszont meg kell beszélnünk a jelen dolgait, hogy közösen haladhassunk a jövőnek nevezett kikövezetlen úton...