Deidara hümmögve vette tudomásul a parancsot, nemtetszését fintorral vette tudomásul. A rózsaszínt jobb szerette volna társának, legalább megmutathatta volna neki az igazi művészetének lényegét. Ehelyett egy savanyú képű Uchiha 2.0 fogja őt az őrület határára kergetni. Pein Konan társaságában távozott és a többiek is a dolgukra eredtek. Sakura megsuhintotta a Samehadát, ami visszaváltozott azzá az elegáns karddá, mi a lány stílusához illett, érzelemmentes tekintetét várakozóan Itachira vezette. Az idősebb Uchiha vette a célzást, mielőtt távoztak volna Sasukéra nézett, de öccse íriszeiben feketén örvénylettek a harag lángjai.
Nem értette, hogy neki vagy a lánynak szól az ellenérzés, de nem sokat tudott rajta elmélkedni.

Sakura elrakta a kardját és Itachi vállára támaszkodott lazán, ki megmerevedett a hirtelen mozdulattól.

- Szóval társak - kezdett bele lazán - Aztán ne húzz vissza! - paskolta meg a hátát, aztán kilibbent a bejáraton.

Itachi a mennyezetre emelte tekintetét, hirtelen nem tudta eldönteni, melyiküket szerette volna jobban társnak. Sasukéval legalább meg tudták volna beszélni dolgaikat, de még úgy érezte megfáradt lelke még nem áll erre készen.
A rózsaszín egy pszichopata, nem is értette, hogyan lehetnek egymás tükörképei, mikor oly különbözőek. De mégis volt benne valami vonzalom iránta. Semmi romantikus, inkább kifürkészhetetlen gondolkodásmenete és cselekedetei nyűgözték le őt. Rájött, hogy amit ő érez, az inkább tisztelet a lány felé, aki megnyitott egy közös utat a jövő felé.
Volt újra miért élnie. 

- Ha nem bírsz a csajjal, csak passzold át nekem! Én kezelésbe veszem - Deidara mindkét kezén a nyelvek megnyalták a tenyerét. A szemében villanó fények és arcára ülő perverz mosoly egyértelművé tették szándékait.

Sasuke aurája hidegebb lett, Itachi feje felett pedig felkapcsolt az a bizonyos villanykörte. Megértette honnan fúj a szél. A tomboló rózsaszín fenevadnál már csak egy féltékeny Uchiha volt veszélyesebb. Minél hamarabb tudtára kell adnia öccsének, hogy semmi ilyesmi szándéka nincs a lánnyal. Nem akart emiatt konfliktusba keveredni Sasukéval.
Talán beszél Peinnel, hogy inkább hadd legyenek ők egy páros, míg ő majd Deidarával társul...Újra átgondolta és inkább nem vállalta be a szőkét. Az ő idegrendszerének sok lenne a férfi értelmetlen szövegelését hallgatnia a kirobbanó művészetről.

Jobb is így.

- Bocsi Dei-chan, de nem vonzódom a saját nememhez - mutatott be neki Sakura, Itachi pedig a lány mellé lépett és magában nagyon jót nevetett.

A szőke hirtelen szóhoz sem jutott, arca elvörösödött a sértéstől.

- Megállj Sakura! - fogai csikorogtak a sértődöttségtől - Úgy is megszerzem, amit akarok - nevetett fel sötéten, majd elindult a másik irányba.

Deidara visszafordult és észre sem vette, hogy milyen halálos ellenséget szerzett magának fél perc leforgása alatt. Az előbbi kijelentése tudtán kívül megpecsételte a sorsát.

- Kövess, hmm! - intett Sasukénak, aki vérszomját visszafojtva követni kezdte új társát.

Elég egy rossz pillantás Sakura felé és ő azonnal habozás nélkül el fogja vágni a torkát.

...

Sakura macskaléptekkel haladt a férfi mellett, majd amint kinyitotta az ajtót végre el tudta magát engedni. A fáradtság úrrá lett rajta és elcsoszogott az első ágyhoz, mi útjába esett. Arccal előre beborult a paplan közé, majd nyöszörgött az orrát érő bűztől.

- Ez halszagú - siránkozott.

- Őszintén mit vártál Kisame ágyától? - tette fel a költői kérdést, miközben halkan behúzta az ajtót.

- Rózsaillatot? - oldalára fordult, tenyerét zöld chakra borította be és bordájához érintette. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a torkát - Mindjárt elhányom magam - abbahagyta a gyógyítást és tenyerével elzárta a száját.

- Feküdj az enyémbe, addig kerítek új ágyneműt - Sakura nem volt szívbajos, azonnal élt a lehetőséggel. Zombi módjára átcsoszogott az ő ágyába, és hatalmasat szippantott, hogy orrjáratait megtisztítsa a döglött halszagtól. Orrát kellemes cédrus illat járta át, szemhéjai ólomsúlyként nehezedtek lefele, míg végül elnyomta őt az álom. A teste lassan regenerálni kezdte magát, hisz Pein kézlenyomata szép lassan eltűnt a nyakáról. 

Egy tiszta huzatra is szüksége lesz, a lány véres és piszkos ruhája nyomot hagytak az ő ágyán. Ő pedig tisztaságmániás volt. 

Kisurrant az ajtón, negyed óra múlva visszatért a keresett dolgokkal. Halkan kicserélte volt társa ágyneműjét, amikor végzett nem volt szíve felkelteni a lányt. Látta a kimerültség jeleit rajta, valószínűleg estig nem fog felébredni. Levett egy könyvet a polcról és a földön ülve olvasni kezdte. Perifériájából látta Sakurát, néha felsandított rá, hogy minden rendben van-e vele. A lány édesdeden szuszogott, kusza hajtincsei az arcába omlottak. A kemény álarc alatt egy igen aranyos lány rejtőzött, valószínűleg öccse ölni tudott volna ezért a látványért.
Ajkaira mosoly szökött.

Ki kell derítenie mennyire komolyak Sasuke szándékai a lány irányába és fordítva is. Hirtelen lepörgette Sakura múltját maga előtt, amit néhány órával ezelőtt osztott meg magáról. A lány mindennél jobban szerette Sasukét.
A múlt idő kissé elkedvtelenítette.
Látta, hogy Sakura hűvösen viselkedik öccsével. Kiképzése alatt minden pozitív érzelmet kiirtottak belőle, amin nem is csodálkozott. Csak így tudott túlélni.

Sasuke későn eszmélt fel, hogy milyen értéket is veszített el. De a lány tragédiája szükséges volt ahhoz, hogy az Uchiha fivéreknek boldog végkifejletük legyen.
Talán mégsem késő.

Ha rajta múlik, akkor nem!

" Egymás tükörképei vagyunk!" - rémlettek fel a lány szavai.

Ha Sakura képes volt olvasni az érzéseiből, neki is képesnek kell lennie ugyanerre. Addig nem nyugszik, míg meg nem nyílik előtte a lány és rá fogja ébreszteni, hogy neki is lehet boldog végkifejlete, csak akarnia kell az életet.