A fekete hajú férfi egyedül folytatta útját az Akatsuki rejtekhelye felé, mely mélyen a fenyveseken túl helyezkedett el.  A haragoszöld tűleveleket enyhén megsuhogtatta a feltámadó szél, gondolatai mélyén már rég eltervezte miként fogja előadni Peinnek Sakuráék csatlakozását. Határozott léptekkel haladt előre és szíve mélyén nem igazán örült annak, hogy Sasuke is csatlakozik az Akatsukihoz. Nem akarta beszennyezni őt azokkal a mocskos bűnözőkkel kikkel együtt élt az elmúlt évek során. Némi félelem is vegyült az aggodalom mellé. Mi lesz ha meggondolja magát az öccse miután meglátja, hogy milyen fertőben is élt ez idáig?

Kiűzte ezeket a rémképet a szemei elől és inkább a feladatára koncentrált. Már késő a kételynek teret adnia, összeszedettnek kell lennie, hogy Sakura tervét sikerre vigye. Tartozik ennyivel a lánynak, ki újra összehozta az öccsével.
Az örökzöld szálfák rengetegéből kiérve szeme elé szakadék tárult, melyen túl egy hegységvonulat húzódott. Többnek csúcsát a felhők elfedték, a kopár csipkék még a legedzettebbeknek is feladta volna a leckét az áthaladáshoz. Emberi szemnek áthatolhatatlan terepnek tűnt és inkább visszafordultak volna az életveszélyes zsákutcát felismerve.

Azonban ez Uchiha Itachinak nem okozott problémát. Tett egy lépést a perem felé, kezével kioldó pecsétet formált. A tájkép nem változott. A hegyek továbbra is szikáran magasodtak az égbolt felé.
Itachi magabiztosan lépett még egyet a feneketlen szakadék felé. Zuhanni kezdett, de zuhanása nem tartott négy másodpercnél tovább. Genjutsuval rejtette el a szervezet búvóhelyének bejáratát. Egy hatalmas mélységű szakadék látványát hitette el az errefelé tévedőknek, de a valóságban nem is volt olyan mély szakadék. Még egy chakrahasználatban nem jártas is túlélte volna a zuhanást, némi zúzódással fűszerezve.
De ha valaki nem ismerte fel a káprázatot, az viszont belehalt a vakmerő zuhanásba.

Itachi puhán landolt a köves talajon, majd a hegy oldalához sétált. A szürke papírok hasadékként nyíltak szét előtte, mi a barlang bejáratát volt hivatott eltakarni. Az egyetlen női tagnak, Konannak volt ez a különleges képessége. Ahogy belépett, a nyílás azonnal össze is zárult mögötte. Megfontoltan haladt előre a szűk vájatok sokaságán, egészen addig míg a szűk folyosó egy tágas terembe nem torkollott.
A szervezet vezére egy hatalmas, ormótlan faszobor előtt állt, mely a bijuuk erejének tárolására szolgált. Szürke szemeit még akkor sem vette le róla, mikor belépett az Akatsuki egyik legértékesebb tagja. Itachi szintén feltekintett a félig megtöltött Gedo Mazora, amely Pein reményei szerint hamarosan az összes bijuu erejét birtokolni fogja. Ha ez megtörténik akkor a kilenc bijuu erejéből feltámasztja a Juubit és igazságot szolgáltat a világra.
Pontosabban Konoha ellen fog vonulni, hogy bosszút álljon Esőrejtekért a háború alatti elnyomásért.
Itachi csak reménykedni tudott, hogy Sakura terve pontosan úgy fog történni, ahogy ő kigondolta és sikerül megmenteni a Kilencfarkú jinchuurikijét Hiroshi, illetve Pein karmai elől. 

- Hol van Kisame? - kérdezte a férfi, de továbbra sem nézett rá.

- Meghalt - felelte érzelemmentesen. Egy része sajnálta társát, ő volt az egyedüli ki nem idegesítette őt Konanen kívül. Kisame elfogadta, hogy nem egy bőbeszédű alak és csak akkor szól, ha nagyon muszáj. Jól megvoltak az évek alatt.

Pein a válla felett Itachira nézett.

- Ki volt az? - hangjából kiérződött a fojtott düh. Még egy taggal megcsonkolták a szervezetet.

- Az aki Sasorival is végzett - felelte rezzenéstelenül.

Pein még hosszan fürkészte az arcát, várta a folytatást.

- Sakura csatlakozni akar az Akatsukihoz és nemcsak ő, hanem Sasuke is - a férfi szemöldöke egy tized másodperc erejéig felfele szökött a képtelen ötletet hallva.

- A Shunsei tagja egyértelműen be akar épülni közénk, majd egy alkalmas pillanatban elárul minket. Sasuke... - Pein elhallgatott, míg emlékeiben kutakodott - Az öcséd - jutott eszébe - Mi történt, hogy lemondott a bosszújáról? Vagy így akar a közeledbe férkőzni, majd éjszaka elvágni a torkodat? Gyáva tett és nem is elég ravasz - morfondírozott unottan a narancshajú.

Itachi nagy levegőt vett és elmondta mi történt. Sasuke megtudta az igazságot és Konoha ellen fordult, bosszút akar állni a vezetésen a múltbeli döntéseikért és az Uchiha klánt ért sérelmekért. Peinnek imponált a Konoha elleni bosszú érzése, de nem tudott teljes mértékben megbízni a fiúban. Bizonyítania kell.
Mint minden belépő tagnak.

Az idősebb Uchiha utána rátért Sakura intuíciójára. Elmesélte mekkora fenyegetést jelent a Shunsei, illetve Hiroshi egymagában. Pein jól ismerte Hiroshi bűneit, de nem zavarta őt, egészen addig míg nem keverednek egymással összetűzésbe. Amíg céljaik nem ütköznek nem érdekelte mit akar a vénember.
Hiába ölte meg Hiroshi embere két tagjukat, amíg nem pályáznak a jinchuurikikre addig csak égessenek nyugodtan embereket a főnix feltámasztásához. Itachi végül elárulta, hogy bizony ezzel már elkéstek, hisz Naruto az ő markukban van.

Pein arcizma megrándult, átvette a lehetőségeket.

- Szóval Sakura bosszút akar állni Hiroshin - összegezte a férfi - Ehhez kellünk mi. Viszont úgy tudom, hogy az öcséd, ez a lány és a jinchuuriki egy csapatban voltak. Mi garantálja, hogy nem akarnak minket kihasználni, hogy megmentsék a fogságba esett csapattársukat? - tette fel a jogos kérdést.

- Gyere velem! - fordított hátat Itachi - Ha találkozol velük, rájössz, hogy Naruto nekik már semmit sem jelent.

Pein végül beadta a derekát. Úgy gondolkodott, mint Sakura.
"Az ellenségem ellensége a szövetségesem... " Ráadásul, minél közelebb tartja az újoncokat magához annál inkább nyomom tudja őket követni.
Az árulás legkisebb jelénél kivégzi mindkettőt.

...

Itachi elvezette őt a Shunsei tagjához és az öccséhez. A férfi alaposan szemügyre vette mindkettőt. A kisebbik Uchiha kiköpött mása volt bátyjának, érzelemmentes tekintete hidegvérű gyilkosról regélt. Látta a potenciált a fiúban, épp ezért az ő csatlakozását jóvá is hagyta.

A lány teljesen más szinten volt.

Az a felsőbbrendű tekintet az arcán kifejezetten idegesítette. Elszállt magától, csak mert szerencséje volt Kisame és Sasori meggyilkolásánál. Szenvtelenül tekintett rá, bensője viszont égett az ellenszenvtől.

- Miért kellene életben hagynom? Megölted két emberemet - vonta kérdőre tekintélyparancsoló hangon.

A lány pökhendi válasza még jobban felbosszantotta. Haruno Sakura nem tudja hol a helye, de ő majd megmutatja neki, hogy az Akatsukival nem szórakozhat a kedvére. Már ha valóban úgy dönt, hogy felveszi.

Kikérdezte a lányt és ugyanazokat a válaszokat kapta, mit Itachitól is. Viszont a nyakláncról egy szót sem ejtett. Ha valóban létezik ilyen fegyver, akkor a Tízfarkú erejét semmiség lenne irányítás alá hajtani.

Egyre jobban hajlott, hogy felveszi a lányt. Viszont a végsó döntés előtt még egy utolsó kérdést fel kellett tennie. Tudnia kell milyen viszonyban áll a Kilencfarkú jinchuurikivel.

- Mire odaérünk már semmi sem marad abból a Narutoból kit ismertem. A lánc fel fogja őrölni emberi mivoltát és csak egy ösztönlény marad belőle - közölte semlegesen.

- Nem fáj, nem próbálnád megmenteni? - Hitetlen tekintet meredt rá, majd torkából kirobbant a nevetés.

Először azt hitte, hogy őrült a lány.

Azonban rájött, hogy ő a természeténél fogva ilyen. Minden érzékét kiterjesztve kutatta a hazugság jeleit, de nem talált egyetlen apró nyomot sem. Sakura komolyan gondolta, hogy Narutoval tényleg azt tesznek, amit akarnak. Teljesen elhatárolódott Konohától.

Rinneganjai elismerően villantak.

- Üdv az Akatsukiban - köszöntötte a férfi őket, ahogy előre fordult ördögi vigyor húzódott ajkaira, amit csak Itachi láthatott.

Itachi jól tudta, hogy ez a reakció csak egy dolgot jelenthetett. Peinnek hátsó szándékai vannak.
Habár ebben a szervezetben kinek nincs mögöttes indítéka?

...

Húsz perc sem telt el már meg is érkeztek a genjutsu bejáratához. Sasuke felismerte Itachi genjutsujának nyomait és már épp a kioldó pecséthez készült, amikor Sakura zsebre tett kézzel Itachiék mellé sétált.

- Lenyűgöző - pillantott végig a hegycsúcsoktól egészen a szakadék aljáig, majd lelépett a peremről. Sasuke utána kiáltott.

- Semmi bajom - mordult fel unottan a rózsaszín. Hangja sokkal közelebbről hallatszódott az álszakadék aljánál.

Pein kérdőn nézett Itachira, ki csak sóhajtott egyet. Mindhárman a kioldó jelet formálták aztán leugrottak Sakura mellé, ki kezét a feje mögött kulcsolta össze. Pont úgy, ahogy Naruto is szokta.

- Aki kioldás nélkül a genjutsuba ugrik az meghal, nem? - pillantott élesen Itachira.

- Ez így is van kivéve, ha van egy olyan csodabogár, aki a qít úgy olvassa, mint a vízfolyás. Sakura a természet energiáiból pontosan fel tudta térképezni a terepet, így ő kioldás nélkül is átlátott a genjutsun - Sakura csettintett a nyelvével, hogy Itachi összegzése helytálló.

Pein megindult előre, a bejárat előtt viszont papírfecnik százai jelentek meg és örvénylettek körbe-körbe. A fecnik összetapadtak, míg egy nő alakját fel nem vették. A kék hajú nő meghajolt, ahogy Pein elhaladt mellette.

A férfi hátratekintett.

- Konan és Itachi körbevezet titeket és elmondják a fontosabb infókat - majd eltűnt a szétnyíló bejáraton keresztül.

Konan először Itachira vezette a tekintetét, majd a két újoncot vette szemügyre. A fiú és Itachi között égbekiáltó volt a hasonlóság, így egyből leesett neki, hogy kiről is van szó. A lányt viszont nem ismerte. Kézjelet formált és két köpeny jelent meg a kezében.

- Az Akatsuki nem gyerekeknek való hely - dobta feléjük a fekete köpenyeket. Karjait mellkasa előtt összefonta.

- Szerintem a főnök, fel tudja mérni, hogy ki érdemes ennek a viseletére - vágta egyből vissza Sakura, majd magára húzta vörös felhős köpenyt - Inkább essünk túl a kötelező dolgokon. Fáradt vagyok - nyújtózkodott egy nagyot.

Konan arcára gúnyos mosoly szökött. Zsebébe nyúlt és egy apró dolgot dobott Sakuráék felé. A lány fél kézzel elkapta a kis üveget.

- Akkor először fessétek ki egymás körmét - Sakura Itachira nézett, majd annak körmére. Konan mindig imádta a fiúk iszonyatát látni a körömlakk iránt és nem csalódott az ifjú Uchiha megdöbbent reakcióját látva.

- Ez most komoly? - pillantott rá Sakura laposan Itachira.

- Ez is a szett része - sóhajtotta. Nem mert Sasukéra nézni, először ő is nagyon utálta a fekete lakkot, de utána rájött, hogy erre miért is volt szükség.

A köröm alá száradt vért a fekete lakk miatt nem kellett órákon át sikálni. Hisz a sötét szín mindent elfedett, kivéve bűneiket.

Na a reggeli kávé kitartott idáig, meg a zene is sokat segített 😂