A hold magányosan úszott a sötét égbolt tengerén Konoha felett, még a csillagok fénye is megfakult a fényes holdudvarban. A falusiak álmát békésen őrizte az ősi égitest, melyről a legenda úgy tartja, hogy pontosan ugyanilyen éjszakán szállt alá Kaguya holdistennő az emberek világára.
Magányos és dermesztő csend uralta a környéket, csak egy helyen pislákolt némi fényforrás. A világosság a Hokage palotának legfelső emeletéről származott. Az irodában két ember arcára vetett furcsa árnyakat a lámpások gyér fénye.

Tsunade egy hatalmas sóhajjal csukta be a kezében tartott kéziratot, amint többször is tüzetesen elolvasta a halott férfi írását. Kakashi a falnak támaszkodva várta a nő véleményét, illetve parancsait. Ő kétszer olvasta el Danzou naplóját mielőtt a nőnek átnyújtotta volna a terhelő bizonyítékot rejtő könyvet.

- Az a rohadék... - utalt undorral a hangjában a Gyökér volt vezetőjére - Ennyi bűnt elkövetni a falu védelmének ürügyére támaszkodva - csóválta meg a fejét.

Illegális tevékenységek, emberkereskedelem, alvilági alakokkal kötött szövetség, titkos küldetések, melyek közül a legismertebb az Uchiha Itachira rákényszerített klánmészáros szerep. A második pedig Haruno Sakura ügye volt. Az iratból egyértelműen kiderült, hogy a lány tényleg a faluban élt és a hetes csapat tagja volt.

Mindketten rosszul érezték magukat, amiért nem hittek Narutonak. Ha hittek volna benne, akkor nem ment volna el a faluból és lenne veszélyben az élete.

A férfi kitörölte a lány és a falusiak emlékeit, majd eladta egy szövetségesének, név szerint Iwazuki Hiroshinak. Némi kutatás után Kakashiék kiderítették, hogy a férfi a keleti birodalom egyik legveszélyesebb bűnözője, kit a világ valaha a hátán hordott. A ninjákkal nem különösebben volt összetűzése, így nem volt a shinobik között ismert a neve. A szóbeszéd szerint fiatalokkal vértezi fel magát és képez lélektelen bérgyilkosokat belőlük.

Konoha nem egy lakója került a kezei közé, de Danzou a naplójában leírta, hogy csak Sakura volt az egyedüli ki túlélte a Tűz próbáját, majd több gyermeket nem tudott számára biztosítani. Megtagadta a további emberkereskedelmet.

A viszonyuk ezután elhidegült.

Tsunade hátradöntötte fejét a széken.

- Szóval röviden. Danzou egy álnok hazaáruló volt, Uchiha Itachi nem őrült meg, hanem parancsot teljesített és van egy elfeledett shinobink, aki a tanítványunk volt - őrült fejfájás kerülgette a nőt. Tsunade a legalsó reteszt kihúzta és két pohárkát vett elő, illetve az élet bajaira szolgáló édeskés nedűt.

Kakashi kivételesen elfogadta a szakéval megtöltött poharat. A dolgok kuszasága teljesen eszét vette már, így szinte megnyugvásul vette tudomásul a fejbekólintó, torokkaparó érzést. A nő szintén utolsó cseppig ürítette a poharát, de egy fél pillantást vetett a férfire, ki épp a maszkját igazgatta vissza.
Látta már maszk nélkül, de mindig felért egy csodával ha levette azt. Határozottan jóképű volt, így Tsunade nem is értette miért hordja télen-nyáron azt a vackot.

- A Sharingannal kitörölt emlékeket vissza lehet hozni? - kérdezte hirtelen Godaime.

- Nem tudom - felelte őszintén az ezüst hajú - De addig nem nyugszom, míg nem emlékszünk Sakurára! - jelentette ki magabiztosan.

Senju Tsunade hasonlóképp érzett.

Ha kell tűzön-vízen megy át, de vissza fogja hozni az emlékeiket a lányról.

...

Hatake Kakashi a szokásos lazaságát magára erőltetve állt meg a takaros ház bejárata előtt. Becsöngetett mielőtt meggondolta volna magát. Az ajtó néhány másodperc múlva kinyílt és egy szőke középkorú nő jelent meg a küszöbön, karjaiban néhány hónapos fiát tartotta.

- Kakashi-san? - hallatszódott Mebuki megilletődött hangja.

- Mebuki-san - köszöntötte illendőn és bocsánatot kért a zavarásért - Gratulálok a gyermeketekhez - a nő mosolyogva fogadta a gratulációt.

- Miben segíthetek? - Kakashi körülnézett.

- Beszélhetünk? - A nő vette a célzást és beinvitálta a férfit az étkezőbe. Készített neki egy csésze teát és apró süteménnyel kínálta.

- Miről lenne szó? - kérdezte őszinte érdeklődéssel. Fogalma sem volt, hogy a híres másoló ninja miért tette szerény hajlékukban a látogatását.

- Ismersz egy Haruno Sakura nevezetű lányt? Olyan tizenhat éves forma lehet. Rózsaszín haj, smaragd szemek - írta le a legjobb tudása szerint a lányt Kakashi. A gyilkos jelzőt szándékosan hagyta ki. A nő komolyan elgondolkozott, de a felismerés szikrája nem csillant fel szemeiben. 

- Megkérdezem majd a férjem, ha hazajön. Lehet, hogy valami távoli unokatestvérének a lánya - a kisfiú nyöszörögni kezdett, majd hangosan felsírt.

- Mebuki-san nem bánod, ha odafent körülnézek? Öt perc múlva már itt sem vagyok - ígérte meg a férfi. A nő furcsállta, de nem akarta semmiképpen sem akadályozni a férfit a munkájában.

- Csak nyugodtan Kakashi-san. Nincs semmi rejtegetni valónk - Kakashi az engedély után felsétált az emeletre és kiválasztotta azt a szobát, mi a lány hálója lehetett egykor. A szoba fiús színekben pompázott immár.

A férfi átkutatta a fiókokat, szekrényeket de semmi jelet nem talált Haruno Sakura létezésének. Alapos munkát végeztek Danzou emberei. A legkisebb nyomokat is eltüntették.

Kakashi csalódottan vette tudomásul az öt perc leteltét, semmit sem talált. Épp kifele tartott volna, mikor a padló furcsán nyikorgott alatta. Kicsit távolabb lépett, majd vissza. Szíve vadul dübörögni kezdett, szinte feltépte a szőnyeget. A padló egy tenyérnyi helyen különbözött a többitől. Beakasztotta ujját és felnyitotta a titkos kis ajtót. Egy könyv rejtőzött a mélyedésben, melynek borítóján vastagon ült a por. A férfi óvatosan kivette, kezével letörölte a fedőlapot, mely hatalmas cirádás betűkkel hirdette tulajdonosa nevét.

Haruno Sakura naplója

Danzou emberei mégsem voltak olyan alaposak...

Kakashi a nyugalom maszkját elővéve köszönt el Mebukitól és megköszönte a nő segítségét. A könyv a zsebében lapult, kedvenc regénye mellett, így nem láthatta a nő, hogy bármit is elvitt volna a szobából.

A férfi a régi edzőpályák felé vette az irányt, egy termetes fa ágára feküdve vette elő a naplót. Félve kezdte el olvasni, nem tudta mit fog benne találni.

Közös időszámítás után (K.I.U) 345. év tavasz elő 7.nap

Kedves Naplóm!

Ma végzetesen beleszerettem Uchiha Sasukéba! Ő annyira menő, okos és ügyes! Ha felnövök biztos a felesége szeretnék lenni!

A gyermeteg írás alapján olyan hatéves lehetett Sakura. Tipikus lányos ábrándok, halálosan beleszeretni valakibe, majd üldözni őt a végtelenségig.

K.I.U 345. év tavasz elő 16. nap

Kedves Naplóm!

Nem fogod elhinni! Yamanaka Ino kit a legjobb barátnőmnek hittem szintén szerelmes az én Sasukémba!
NEM FOGOK VESZÍTENI! SHANAROO!

Kakashi elmosolyodott a maszk alatt. Nem telt el úgy egy nap, hogy legalább fél oldalt nem ömlengett volna a Sasuke iránt érzett szerelméről.

Ahogy teltek az évek, a helyzet úgy lett egyre rosszabb. Legalábbis számára.

K.I.U. 351. év ősz elő 3. nap

Kedves Naplóm!

Sikeresen teljesítettem a vizsgákat, genniné váltam!!!
Nem fogod elhinni kivel kerültem egy csapatba! * fangörcsölés*
Uchiha Sasukéval a hetes csapatba kerültem és még az sem tud elkeseríteni, hogy Uzumaki Naruto, az osztály szégyene is velünk van.
Az imáimat meghallgatták az égiek.

Sakura részletesen leírta a közös küldetéseiket, és úgy változott Narutoról is a véleménye. Már nem volt teher a számára, hanem barátként hivatkozott rá.
Habár egy párszor móresre kellett tanítania őt, hogy tanuljon a hibáiból.

A chuunin vizsgán viszont minden megváltozott.

K.I.U. 352. év tavasz utó 12. nap

Kedves Naplóm!

Sasuke megsebesült, és nem akarta, hogy szóljak róla bárkinek is. Orochimaru pecsétje miatt Sasuke elvesztette a kontrollt teste felett és majdnem megölte az ellenséges csapat tagját.
Én... annyira tehetetlen voltam.

Kakashi figyelmesen olvasta végig a chuunin vizsga alatti részletes beszámolókat Sakura szemszögéből.

Egy ponton megakadt a tekintete, volt egy hosszabb kihagyás, amikor a lány egy szót sem írt a könyvébe. Az következő oldal gyűrött volt és a hullajtott könnyek miatt átázott a papír.

K.I.U 352. nyár elő 17. nap

Kedves Naplóm!

Sajnálom, hogy az utóbbi hetekben elhanyagoltalak, de eléggé magam alatt voltam és még vagyok is.
Sasuke...
Elment a faluból. Megpróbáltam megállítani, de szánalmasan gyenge voltam.
Narutoék utánamentek, de ők sem tudták visszahozni őt. Megígérte, hogy visszahozza Sasukét bármi áron... de ez lehetetlen.

Shannaro...

Sasuke, baka!

K.I.U. 352. ősz elő 24. nap

Kedves Naplóm!

Elhatároztam, hogy megváltozok. Edzeni kezdtem Tsunade-sama szárnyai alatt, szanitécnek tanulok és fizikai erőlétem javítását is kitűzte célul.
Tisztelem Tsunade-samát, hisz a legendás sanninok egyike, hatalmas orvosi tudása van, de csak magunk között szólva írom, hogy egy rabszolgahajcsár. Minden napom a túlélésről szólt!
Majdnem megölt a brutális edzései alatt!
Szóval ezért nem írtam mostanában.

K.I.U. 352. ősz utó 1. nap

Kedves Naplóm!

Tsunade egy titkos küldetést bízott rám, melyet csak én tudok végrehajtani. Nem tagadom félek. Be kell épülnöm a Gyökérbe és kiderítenem az igazságot Uchiha Itachiról.
Meg is kínozhatnak, de Sasuke érdekében ezt bevállalom.
Ha nem térnék vissza, akkor kérlek kedves Olvasó add át szüleimnek, hogy szeretem őket és sajnálom.

Kakashi lelkében vihar dúlt az olvasottaktól. Vajon majd hogyan fogja közölni a szülőkkel, hogy van egy elfeledett lányuk? A jelek szerint az űrt pótolták mostanra, de az igazság kegyetlen pofon lesz mindenki számára.

A férfi lapozott egyet és két fénykép hullott az ölébe. Az egyiken Sakura és szülei szerepeltek, ahogy az Akadémia előtt pózoltak és örültek lányuk geninné válásának. A másik kép láttán viszont még jobban összeszorult a szíve. A hetes csapat összes tagja rajta volt a képen. Szemét a lány arcára függesztette.

Mégis hová lett az a vidám, jólelkű, okos lány?

Lehunyta szemét és előtte az ellenséges smaragd szempár rajzolódott ki.

Iwazuki Hiroshi valóban megölte e napló tulajdonosát, ő pedig nem tett semmit...

...

A rácsok ablakán a hajnali napsugarak fénye bekúszott felriasztva a helyiség lakóját. A napfény egyenesen a levendula színű szemeibe vetődött, ki éberen figyelni kezdte a környezetét. Jól ismert chakra közelítette meg börtönének ajtaját, az ágyról felpattanva igyekezett gyorsan rendbe szedni a kinézetét. Ujjaival kifésülte a csomókat a hosszú fekete hajából és a nemlétező ráncokat kisimította ruháján.

A kulcs elfordult a zárban.

A cellaajtót Hyuuga Neji tárta szélesre.

- Letelt a büntetése Hinata-sama - közölte érzelemmentes hangon. Unokafivére kifejezetten rideg hangnemet ütött meg, még mindig nem tette túl magát, amiért őt kijátszva kijuttatta Narutot a börtönből.

- Neji-nii - rebegte a lány, de a fiú csak egy váltóruhát tartalmazó csomagot nyomott a kezébe. Pont úgy mint ahogy tette eddig minden egyes áldott nap. A klán feje megtiltotta a fő családba tartozóknak bármilyen kapcsolatfelvételt Hinatával. Az elsőszülött szégyent hozott a klánra és Nejinek jutott a megtisztelő feladat istápolni a két hét fogságra ítélt lányt.

- Öltözz! - fordult ki a börtönből - Kint megvárom! - húzta be az ajtót maga után, de a zár már nem kattant vissza a helyére.

Hinata kiengedte tüdejéből a levegőt, majd lehámozta magáról az előző napi frissen mosott ruháit. A váltóruhája nem a szokásos ninjaöltözékét tartalmazta, hanem egy hétköznapi szettet. Egyszerű szürke nadrág, fehér póló és egy lila kardigán. A hajtogatott póló közé - már ahogy eddig megszokta a két hét során - csipkés fehérnemű és melltartó volt elrejtve. Tudta, hogy Hanabi készítette el neki ezeket a csomagokat és végtelenül hálás volt húgának.

Hinata immáron már az új ruháiban hagyta maga mögött az utóbbi két hétben otthonául szolgáló helyet. Neji a lány előtt haladt , a feszültség szikrázott közöttük. Hinata sosem bírta a feszültséget, jutott neki belőle bőven gyerekkorában hála apja vérmérsékletének. Minél előbb rendezni szerette volna viszonyukat, hisz Neji és Hanabi voltak az egyetlenek, kikre igazán számíthatott a családból.

- Neji-nii - szólította meg újra reszkető hanggal unokafivérét, de az nem kívánt vele beszélni - É-én s-sajnálok mindent - szegte le a fejét, hangja cérnavékonnyá vált a végére.

- Narutoról azóta sem tudunk semmit - felelte fojtottan - Egy dolgot leszámítva - Hinata Neji hátára kapta a tekintetét - Igaza volt - lehelte, keze a tehetetlen dühtől ökölbe rándult. Hinata még nem látta ennyire dühösnek a fiút - Ha hittünk volna neki, a dolgok nem úgy állnának, ahogy most jelenleg... - Neji pedig elmesélte a tegnap este történteket Danzou haláláról, Sakura és Sasuke faluban tett látogatásáról, és arról, hogy azok ketten tudják hol tartózkodik Naruto. A Hyuuga lány végig lélegzet visszafojtva figyelt unokafivére szavaira.

Egy része megnyugvást érzett, amiért ő hitt a fiúban, viszont a gyomorideg hamar átvette a helyét. Naruto fogságban van valahol, és ő nem tehet érte semmit. Bűntudatata volt, hisz ő engedte el szerelmét és vállalta érte a büntetést.

- Naruto-kun - suttogta megtörten.

- Tsunade-sama ma fogja elárulni mit tudott meg Danzou naplójából. Addig is az általam elhangzott információkat bizalmasan kell kezelni - Hinata némán bólintott, Neji viszont nem láthatta a mozdulatsort. Azonban tudta, hogy a lány felfogta ennek jelentését - Az apja ebéd után óhajtja látni, addig eldönti a büntetését - gyomra még jobban összeszorult ettől.

Azonban még csak most kelt fel a nap, mit fog ő délig csinálni?

- Megállunk a pékségnél, veszünk reggelirevalót, a többit pedig meglátjuk - válaszolta meg a fel nem tett kérdését Neji.

Így is tettek, Hinata frissen sült csokis csigát választott magának, míg Neji egy sajtos rudat.
Leültek egy elhagyatott padra, a meleg péksütemény pedig átmelegítette mindkettejük kezét. A csípős reggel már egyiküket sem zavarta.
A feszültség még viszont mindig ott húzódott közöttük.

- Sajnálom, Neji-nii - kezdett bele újra Hinata miután minden bátorságát összeszedve a fiúra nézett.

- Tudom - ismerte be az idősebbik Hyuuga - Nem kell állandóan bocsánatot kérnie, Hinata-sama. Megértem az érzéseit, egyedül csak Hinata-sama hitt Narutonak. Mi aki barátainak vallottuk magunkat kinevettük őt... Ez bosszant igazából - a lány Neji kezére tette a kezét.

- Meg fogjuk őt találni! Hiszem, hogy még nem késtünk el! - felelte szokatlan magabiztossággal Hinata. Nejit is magabiztossággal töltötte el a lány határozottsága.

A feszültség úgy párolgott el, mint a Konoha erdőiben ülő reggeli köd.

Még egy órát beszélgettek a padon ülve, mikor Kakashi jelenlétét érezték meg közeledni.

- Kakashi-sensei! - állt fel Hinata és meghajolt. Neji csak biccentett a férfinek.

- Sziasztok! - üdvözölte őket - Jó látni Hinata! - A lány szelíd mosolyt küldött a jouninnak. Kakashi Nejire nézett, ő csak bólintott, hogy mindent elmondott rokonának - Gyertek! - kezében meglóbált egy piros fedelű, matricákkal tarkított könyvborítót.

Éles szemüknek hála el tudták olvasni a fedélre írt címet. Mindketten megrökönyödtek.

- A többiek már az irodában vannak. Ez a kulcs, hogy visszaszerezzük Haruno Sakuráról az emlékeinket!  - felelte magabiztosan a férfi, ki mindent feltett arra, hogy hazahozza szeretett tanítványait.

Jó kis hosszú fejezet kerekedett ki belőle, kövi már Sakuékról fog szólni :D