Uchiha Sasuke még életében nem hallott olyan szitokáradatot, mit a lány rázúdított mérgében. Suigetsunak mocskos szája volt, és hozzászokott az alpári stílusához, de amiket Sakura vágott a fejéhez, még ő is megszeppenve állt az ifjú bérgyilkos előtt. A lány dühében még a testét kínzó fájdalomról is megfeledkezett és Sasuke előtt termett közvetlenül, öklét pedig ütésre emelte. A döbbent Uchiha csak az utolsó pillanatban tudott kitérni, így az ököl nem az ő arcába fúródott, hanem a mögötte lévő vastag tölgy törzsébe. A termetes fa gyökerestül kiszakadt a talajból és hangos recsegéssel döntött ki egy másikat is. A madarak hangosan csivitelve hagyták el fészkeiket, a szomszédos ágakon pihenő énekesmadarak szintén így tettek társaik figyelmeztetésére. 
A rózsaszín hangosan zihált a dührohama leülte után, kezével a térdén támaszkodott meg. Sasukénak igaza volt a méreggel kapcsolatban, a negyedik dózis megölné őt.

- Miért van az... - kis szünetet tartott, hogy pulzusa végre normalizálódjon, majd folytatta tovább - ... hogy nem fogod fel, hogy én mit akarok? Miért kell beleavatkoznod a döntéseimbe? - a smaragdok úgy szikráztak, mint a villámok egy nyári heves zivatar alkalmán.

- Mert nem akarom, hogy a bűntudatod vigyen a sírba. Már elterveztél mindent előre, nem? - kérdezte keserűen, de választ sem várva folytatta - Hogyan élsz és hogyan halsz meg, miközben feleslegesen önostorozod magad a bűneid miatt. Létezik megbocsájtás, de te inkább eldobod a lehetőséget magadtól, visszautasítod a jobb életet és önként választod a szenvedést. Én pedig nem vagyok hajlandó nézni, hogyan pusztítod el magad!

A harag úgy robbant fel a lányban, mint a legfényesebb villámcsapást követő mennydörgés.

- Ne beszélj úgy, mintha tudnád miken mentem keresztül! Fogalmad sincs miket kellett átélnem és ha lakozik benned egy cseppnyi jóérzés, te is ugyanazt az utat választanád, mint én! - fakadt ki hisztérikusan, a düh eltorzította a gyönyörű vonásait.

- Mi lenne, ha megbíznál bennem annyira, hogy elmondd a történeted és nem nekem kellene a kirakós hiányzó darabkáit kitalálnom? Eltaszítasz magadtól mindenkit, mint én egykor. - A lány teste megfeszült, élesen szívta be a levegőt. Várt. - Hibáztam, de hála neked megtaláltam a saját utamat és nem kívánom neked azt a magányt, amit én éveken keresztül magamban hordoztam. Segíteni akarok neked, hogy megtaláld a saját boldogságod. Végülis miattam kerültél ebbe a helyzetbe - fejezte be a fekete hajú a monológját.

A düh fájdalmas grimaszba torzult.

- Pontosan erről beszéltem - fogott bele halkan - Nem akarom az emberek szánalmát látni a helyzetemet illetően. A saját gyengeségemnek köszönhetően kerültem ide. Ne érezz bűntudatot a saját naivitásom miatt - Sakura hangja cinikus éllel csendült fel,de arca hideg megnyugvást tükrözött saját balsorsát illetően.

Beletörődött a helyzetébe. Sasuke viszont nem.

- Te a végsőkig mentél az igazságot illetően és ennek köszönhetően lehetőségem nyílt elkerülni egy értelmetlen halált. Én ugyanezt fogom tenni. Teszem azt, amit jónak látok. Addig nem nyugszom, míg boldog véget nem kap a történeted - kelt ki hevesen, mire Sakura csillogó smaragdjait az arcára függesztette.

- Te komolyan hiszed, hogy egy olyan gyilkos, mint én megérdemlem a boldogságot? - tette fel elszorult torokkal a kérdését. A fiú habozás nélkül egy határozott igent válaszolt, az őszinte válasz pedig szíven ütötte Sakurát.

A feltámadó szél a lehulló leveleket kergette a fák között, a napsugarak pedig utat találtak a ritkuló tölgyes ágai között. A sárgás fény körbevonta az Uchiha alakját, míg ő továbbra is az árnyékban rejtőzött.

- Naív vagy - suttogta, ép karjával pedig eltakarta a szemét, de arcát nem fordította el.

Sasuke látta a legördülő könnycseppeket és hallotta a mély zaklatott sóhajokat. Egy belső ösztöne azt diktálta, hogy lépjen közelebb hozzá és vonja őt magához, azonban racionális énje tudta, hogy nem lenne bölcs cselekedet ezt meglépnie.

Sakura könnytől maszatos arccal vette fel újra a szemkontaktust az Uchihával.

- Elmondom az igazságot. Azonban egész biztos vagyok benne, hogy a történetem végére változni fog a rólam alkotott ideális képed és a boldogságomat illető véleményed - kezét zsebre tette, hátát egy vékonyabb fa törzsének támasztotta.

Sakura elszakította a tekintetét és az égen úszó bárányfelhőket nézte, mintha onnan kiolvashatná a jövő történéseit. Kissé ideges volt a vallomását illetően, de mégis végtelen nyugalom szállta meg a tudatát. Most először beszél őszintén az érzéseiről, a megpróbáltatásairól és az évek alatt elkövetett bűneiről.
Ha valaki, akkor Uchiha Sasuke meg fogja őt érteni, és az igazság ismeretében átértékeli a véleményét róla. Rájön, hogy a döntései helyesek és akkor nagyobb hajlandósággal segíti őt céljai elérésének érdekében, illetve nem tesz több felesleges malőrt a "boldogságát" illetően.

Sasuke látta a lány viselkedésében bekövetkezett gyökeres változást. A márványszobor maszkján húzódó repedés végre kettéroppantotta az álarcát és őszintén megnyílik őelőtte. Különlegesnek érezte magát, amiért Sakura végre megtiszteli a bizalmával, épp ezért türelmesen várt. Amíg a lány gyűjtötte az erejét a vallomásához, addig Sasukéra is ráragadt az a hihetetlen nyugalom, mi Sakura arcán ült.

Mindketten élvezték a pillanatnyi békét, így történhetett meg az, hogy leengedték a védelmüket. Sasuke csak annyit észlelt, hogy a lány arca megmerevedett, majd el is tűnt a látóteréből. A következő pillanatban már a földön feküdt, és acélpenge csattant valami keménynek. Sasuke a szeme sarkából csak annyit látott, hogy Sakura újra magára öltötte a hideg, érzelemmentes álarcát és az ő katanájával kissé reszkető kézzel tart ellent az ellenségnek. Magában átkozta a támadójukat, amiért megzavarta a meghitt pillanatukat. Feltápászkodott a talajról, azonnal harci állásba ugrott.

Elkerekedett szemekkel mérte végig az ellenséget. A vörös felhőkkel tarkított fekete köpeny lobogott a férfi teste körül, egyértelműen az Akatsuki tagja volt. Halszemeivel csak egy félpillantást vetett rá, majd a rózsaszínre koncentrált. Egy hatalmas pengével feszült neki Sakurának, amiről lehullott az utolsó darab kötés is. A sötétkék pikkelyekkel borított kard végén egy éhes száj nyílt szét, a borotvaéles fogak pedig csattogtak benne.

- A cicaálarcod nélkül is megismerlek, te lotyó! - fröcsögte Kisame vérszomjasan - A Samehadám megjegyezte a chakrádat! - Sakura összeszűkült szemekkel nézett farkasszemet a cápaarcú férfivel - Megölted Sasorit és a főnök addig nem nyugszik, míg holtan nem lát téged! - Sasuke döbbenete még nagyobb lett, tekintete a lány hátára kérdőn vetült.

Sakura egymaga végzett egy Akatsuki taggal, ami még nagyobb elismerést váltott ki belőle. Sokkal elképesztőbb az ereje, mint ahogy hitte volna, hiába tapasztalta már meg első kézből a hihetetlen technikáit.

- Nem szép dolog sérült kislányra rátámadni - bökött peckesen a törött karja felé - Vagy erőm teljében nem mernél rám támadni? - provokálta szándékosan Sakura.

Kisame dühösen kézjeleket formált és egy vízörvény jelent meg a semmiből, ami a lány testének feszült és méterekre repítette őt. Kitört a jutsuból, majd a levegőben bukfencezett egyet, talpa egy vaskosabb ágat érintett, ahonnan azonnal el is ugrott egy fél lélegzetvételnyi idővel később. Még a levegőben levágta a kötést a nyakáról, mely a sérült karját rögzítette a testéhez.

- Sakura ne tedd! - üvöltötte Sasuke, hisz látta, hogy chakrát gyűjtött az öklébe. Tudta jól, hogy a támadás szilánkosra törheti a csontjait.

- Nincs egyedül! - kiabálta vissza, majd a két penge szikrákat vetve újra egymásnak feszült. Amit Sasuke előbb támadásnak hitt az valójában csak regeneráció volt. A zöld chakra beborította a Sakura karját  - Itachi a közelben van! Menj már! - Sasuke körül egy pillanatra megszűnt a világ létezni. A lány egy magabiztos mosolyt engedett meg magának - Engem ne félts, elbánok vele, ahogy Sasorival is tettem! - az Uchiha habozott, hisz szíve kétfelé húzta.

- MENJ!- rivallt rá újra a lány, és Sasuke hátat fordított Sakurának.

- Sietek! - tűnt el végül a fák ágai között. Kisame egy távolsági vízelemű jutsut küldött utána, de Sakura deaktiválta.

- A te ellenfeled én vagyok! - állta el az útját, a magabiztos mosolyt nem lehetett letörölni az arcáról.

- Mindketten ebben az erdőben fogjátok lelni a halálotokat! - Kisame fogást váltott és támadásba lendült.

- Csak te! - indult meg Sakura is, a harc heve egyelőre kiütötte a testét gyötrő folyamatos fájdalomérzetét.

Azonban jól tudta, hogy csak percei vannak, hogy legyőzze férfit, mielőtt teste felett elveszítené a teljes kontrollt.

Vajon sikerül mindössze öt perc alatt legyőznie egy újabb Akatsuki tagot, mikor az előző küzdelme a szervezet másik tagjával másfél óra kemény küzdelem volt?

Gyors voltam? 😎