Sasuke a levegőben szelte a mérföldeket, karjaiban az ájult Sakurát tartotta. Az ereje fogytán volt, a harc és a Susanoo fenntartása sokat kivett belőle. Nem érezte üldözők jelenlétét maga mögött, ezért leszállt az alatta elterülő tölgyrengetegbe. Útját a fák ágain ugrálva folytatta tovább a Susanoo védő páncélja nélkül, mígnem hajnalhasadás előtt elérte Tűzrejtek határát. A környék kihalt volt, így könnyedén átosont a határon. Csak akkor merte lerakni Sakurát mikor már az első napsugarak narancsvörös lángjai az ég alját nyaldosták. A lány békésen aludt, arca nem torzult el a fájdalomtól még akkor sem mikor nekitámasztotta hátát a fatörzsnek. Folyamatosan a környéket pásztázta minden érzékével ellenség után kutatva, de rajtuk kívül csak az ébredező madarak csicsergését lehetett hallani. Az avarról felszedett egy vastagabb és hosszú ágat, amit kettétört. Táskájából kötszert halászott elő, majd kézjelet formált és élethű mása jelent meg a jobb oldalán. Ketten közös munkával sínbe rakták a lány karját, az eredménnyel nagyon elégedett volt.
Jobban sikerült mint várta.
A klónt megszüntette, a kisebb sebek fertőtlenítését egyedül is meg tudta oldani. Sasuke ekkor vette észre társa hiányzó fegyverét, katanáját nem lesz egyszerű pótolni, de még így sem kellett féltenie a lányt. A kardja nélkül is éppoly veszedelmes volt Sakura a maga ravaszságával és híres ökölcsapásaival.

A smaragdok lassan kinyíltak, kábán pillantott körbe, majd ahogy Sasuke arcára sikerült fókuszálnia egyből értelem csillant szemeiben. A lány arca grimaszba torzult ahogy karját fel akarta volna emelni, azonban fájdalmát hamar elfojtotta és újra a rezzenéstelen maszk bámult vissza az Uchihára. Sértetlen tenyerét zöld chakra borította be, melyet a törött karjához érintett, hogy állapotát felmérje. Törött orsócsont és repedt singcsont.
Nem volt elég képzett a csontjai beforrasztásához, de a fájdalmát, illetve a duzzanatot tudta csillapítani. Az orvosi készségei nem voltak kiemelkedőek, mivel edzését félbeszakította Tsunade küldetése, ami sajnos nem túl szerencsés fordulatot vett. Azonban az átlagos medinineknél több tehetséget mutatott, így a maga ellátásával sosem adódtak gondjai.
Másról pedig nem kellett gondoskodnia. Legalábbis eddig.
Be kellett vallania, hogy Sasuke jó munkát végzett a sínbe tétellel. A különleges gyors regenerációjának köszönhetően - amit még Tsunadétól tanult - egy hét alatt teljesen rendbe fog jönni a karja, feltéve ha nem keverednek harcba addig. Ami az esetükben elég valószínűtlen, főleg hogy holnap kellene visszatérnie a rejtekhelyre Danzou fejével. Sajnálatos módon a trófea nem állt a birtokában és időben sem bővelkedtek. Ráadásul ebben az állapotában nem szállhatott szembe Hiroshival, csak a vesztükbe rohantak volna.
Még nem álltak készen sem Naruto mentőakciójára, sem a bosszúállásra.

A ragyogó zöld fény lassan elillant a lány kezéről.

- Már be is gyógyítottad? - tette fel kérdését meglepődve Sasuke.

- Nem - felelte tömören, fejét elfordította a fiú arcáról - A töréseket nem tudom meggyógyítani, csak az összeforrást felgyorsítani - vallotta be a hiányosságait, majd tárgyilagosan folytatta tovább - Így nem tudjuk legyőzni Hiroshit, sem Narutot megmenteni. Nem mehetek így vissza, ráadásul Kazukival való esküvőm is két hét múlva esedékessé válik. Nem küldenének már el több küldetésre - morfondírozott félhangosan Sakura.

Sasuke fejéből már teljesen ki is ment az esküvő, de ha megölik Hiroshit nem kell Sakurának hozzámennie Kazukihoz. Szabad lesz a lány és szabad akaratából cselekedhet... és nem utolsó sorban szabad akaratából választhat majd magának párt, amint elérkezik a megfelelő idő. Sasuke nem tudta pontosan megmondani a jövőt, hogy miként fog alakulni a kapcsolata Sakurával amint teljesíti az alku ráeső részét, azonban egy dolgot biztosra tudott.
Nem akarja magára hagyni a lányt, segíteni akar neki.

Az Uchiha gondolataiból azonnal kizökkent, mikor Sakura a hátát a fatörzsnek vetve felállt. Egy pillanatra megszédült és ő már nyújtotta is volna karjait, hogy támogassa a lányt, de Sakura a segítő kezek láttán feleszmélt és minden erejét összeszedve sikerült megtalálnia az egyensúlyát.

- Jól vagyok - sziszegte barátságtalanul.

Sasuke viszont nagyon is látta az állítása ellenkezőjét. Magát áltathatja ezzel, de a szemeit nem verheti át.

- Pihenned kellene - pillantott áthatóan a smaragdokba, de ez csak olaj volt a tűzre. Sakura mindennél jobban utálta, ha gyengének látták őt. Nem tudta megbocsátani magának, amiért Sasuke segítségére szorult.

- Elmegyünk Orochimaruhoz, szerzek még egy adag mérget, azzal van esélyünk megmenteni Narutot - közölte ellentmondást nem tűrő hangon.

- Abba bele fogsz halni! - fortyant fel idegesen az Uchiha.

- Akkor legalább a halálommal valami jó ügyet is fogok szolgálni - csattant fel a rózsaszín - Ha nem jelenek meg másfél napon belül, megkínozza Hiroshi Narutot! Így is mindennap pokol lehetett számára! Nem akarom látni szenvedni őt a hülyeségem miatt. A saját gyengeségem miatt. - A kiabálás végül motyogásba fordult, de Sasuke még így is ki tudta venni a szavait. 

- Aggódsz érte - lehelte a felismerését Sasuke.

Sakura szabad tenyerét a fa törzsének támasztotta.

- Bosszantó, de van érző énem. Elég volt csak néhány ismerős arcot látnom a te savanyú képeden kívül - morogta - És látnom a kisöcsémet - megrázta a fejét, hogy egykori barátai és családja képét elhessegesse maga elől.  Még mindig furcsán hatott számára a tudat, hogy van egy testvére, kimondani pedig még borzasztóbb volt.

Hiába érezte úgy, hogy számára nincs hely Konohában, sem a Haruno családban, attól ő még meg akarta védeni azokat, kiket egykor szeretett. Hiroshi csak gyengeségnek gondolta a kötelékeket, amivel Sakura részben egyetértett. Zsarolhatóvá vált a Narutoval való barátsága miatt, azonban pont e kötelék miatt volt képes előre haladni. Karja lüktetett a fájdalomtól, izmai mereven tiltakoztak minden megtett lépés ellen. Feje szét akart robbanni és gyomra émelygett a méreg keserű ízétől.
Ha egyedül céltalanul bolyongana ebben az állapotában, inkább lefeküdne meghalni, de így hajtotta előre a kötelességtudat.

Nemcsak társait, barátait, és családját akarta megvédeni az árnyak rejtekéből, hanem egy Konohában hagyott életért is felelősséggel tartozott. Shint megölte és akaratán kívül Sait is.

Vajon a tényleges szabadság ő rá is olyan hatással lesz mint Saire? Foggal és körömmel ragaszkodna inkább a béklyóihoz?

Elég volt csak egy fél pillantást vetnie a törött karjára, ahol a fekete bőrruha alatt ott húzódott az a bizonyos heg.

A bosszú után sem lesz céltalan az élete. Sasuke törli Naruto emlékeit és az utolsó kötelék is megszakad Konohával. Ha Naruto nem emlékszik rá, a többiek sem fogják firtatni a kilétét. Talán még el is hiszik, hogy a kezdetektől fogva az ellenség jutsujának hatása alatt állt! De a részleteket később még megbeszéli az Uchihával...

Ezután kezdetét veszi a vezeklő útja, mely során fel fogja keresni az áldozatai családját és tetemes összegeket fog hátrahagyni kárpótlásul. A pénz ugyan nem kárpótol egy kioltott életet, de egy olyan bérgyilkos, mint ő mégis mit tehetne vezeklésül? Ők pénzben mérik az élet értékét. A holtakat ő sem tudja visszahozni, de a bosszú köre be fog majd zárulni.
Sainak ígérte az életét. A fiú elég erőssé fog válni, hogy legyőzze őt és bosszút álljon a bátyjáért.

Ennek így kell történnie.

Szinte hideg megnyugvással engedte el az érdes felületet, hogy egyenesen haladjon végzete felé.

- Elmegyünk Orochimaruhoz, felszedjük a mérget, aztán megkezdjük Naruto mentőakcióját. Danzou feje helyett a naplóját fogom átnyújtani - vette át hangosan magában a tervet.

Sasuke élesen szívta be a levegőt, amire Sakura már kénytelen volt hátranézni, hiába fájt minden mozdulat.

- A napló már nincs nálam - ejtette ki talán már túlzottan is nyugodtan Sasuke.

Sakura a tökéletes tervében egy tényezővel elfelejtett számolni, méghozzá Uchiha Sasukéval és a "szerezzük vissza a falusiak emlékeit" magánakciójával...

Kövi résztől itt is beindul a buli 😂