Sai erősebben szorított a fegyvere markolatára, érzelemmentes arca eltorzult egy pillanatra az átfutó érzelmektől. Az előtte álló szörnyeteg felelős szeretett bátyja haláláért és megfogadta, hogy bosszút fog állni Shinért az első adandó alkalommal.

A várva-várt esély végre itt hever a lábai előtt.

- Gyűlölsz? - kérdezte Sakura egy pökhendi mosollyal az arcán, mely Sait még jobban felbosszantotta.

- Elárultad őt - sziszegte az arcába. A lány egy beletörődött mozdulattal ingatta meg a fejét.

- Parancsot teljesítettem. Shinnel edzőtársak voltunk a kiképzésem alatt - Sai rá nem jellemző hevességgel szakította félbe Sakurát.

- Szeretett téged! - kiabálta önkívületi állapotba jutva.

- Ez okozta a vesztét - reagálta le ennyivel a rózsaszín - Pontosan tudnod kellene, mivel is jár érezni ezen az érzéketlen helyen - oktatta ki fintorogva - Okosabbnak tartottalak. Át kellett volna látnod Danzou valódi tervein - folytatta tovább a leereszkedő magyarázatot.

Sai feszülten várta a folytatást. Türtőztette indulatait, hisz frusztrálta ha a mesterét ilyen hangnemben vette valaki a szájára. Danzou-sama befogadta őket és ételt adott az árva fivérpárnak, míg ők ezt úgy próbálták meghálálni, hogy a férfi hasznára lettek. Csatlakoztak a Gyökérhez és embertelen körülményű kiképzések sora vette kezdetét. Nem adták fel, hisz tehetségesek voltak mindketten, Danzou pedig potenciált látott mindkét fiúban, egészen míg a rózsaszínhajú cafka meg nem jelent az életükben.

Amióta Shin meghalt, Sai még több energiát fektetett az edzésekbe, hogy eltávolítsa élete megrontóját és életével szolgálja mesterét.

- Tényleg azt hiszed, hogy önszántamból öltem meg Shint? Parancsot teljesítettem - felelte szánakozva Sakura - Danzou kegyeiből azonnal kiesett Shin, amint felfedezte gyengéd érzelmeit irántam. Téged pedig kezdetektől az orrodnál fogva vezet. Az irántam érzett gyűlöletedet használja ki mestered és azonnal hátrahagyott téged, mint egy darab húst az üldöző ordasoknak, csakhogy mentse a bőrét.

Sai egy pillanatra megfagyott, kis híján el is hitte amit a lány mondott. Nem. Az nem lehetséges, hogy Danzou kihasználta őt, hisz a férfi istápolta őket és támogatta, amikor a bátyja odaveszett. Nem lehetett az egész hazugság!
Az egyedüli valótlanság egyedül az, amit Sakura állít!

A fiatal lány látta, hogy nem sikerült meggyőznie a sápadt arcút az igazáról, azonban tett még egy kísérletet, hogy elkerülje a felesleges harcot és mehessen segíteni Sasukénak.

- Danzou rendelte el Shin halálát. Bátyád feláldozta magát értem és érted is. Azonban a halála hiábavaló volt. Egyikünket se tudta ezzel megmenteni - Sai fogcsikorgatva kiabált rá.

- Hallgass! - Sakura felkészítette magát a másodperceken belül kirobbanó küzdelemhez. Ő megtett minden telhetőt, ha Sai ennyire ragaszkodik a halálhoz, hamarosan viszont láthatja szeretett fivérét - Miattad halt meg! - sziszegte mielőtt támadást kezdeményezett volna.

Sakura épphogy csak ki tudott térni, maga is meglepődött a viselkedésén. A mindig is visszahúzódó fiú haragos kikelése és a veszteség fájdalmától tompán fénylő szemei valami furcsa és ismeretlen érzést támasztott fel lelke hamvaiból.

Bűntudatot?

Nem azon már rég túl van. A számtalan élet kioltása eddig nem indított meg benne semmit, de hála makacs csapattársainak újra érzi e felesleges érzelmet. Könnyen átlépett Shin halálán, hisz egyedül csak magának köszönhette a baljós sorsát. Ő csak parancsot teljesített... legalábbis ezzel győzködte a hidegvérű realista énje.
Egy apró hang a fejében először csak zavaró suttogás volt, majd úgy erősödött fel önvádaskodó ordítássá.
A te rothadó lelkeden szárad Shin vére is! Nem Danzou végzett vele, ő csak elindított egy lavinát. Te magad voltál, ki eloltotta a fiú lángját.

Sakura pengéjével elhasított egy festmény bestiát, a tinta befedte a kardját, a markolat csúszóssá vált.

"Shin olyan volt mint Naruto. Egy örök álmodozó, és minden vágya a menekülés volt. Ki akart szabadulni a szorító gyökerek fogságából, de a tervét ostobaságnak tartottam. Ha hittem volna jobban benne, akkor talán mindhárman szabadok lehettünk volna. Azonban én nem bíztam benne, csak saját magamban. Terve kudarcra volt ítélve, így sorsa megpecsételődött."

A különös érzés pedig egyre fojtogatóbbá vált, apró éles karmaival marcangolta belülről. Gombóc nőtt Sakura torkában, és egy szó formálódott ajkaira.

- Sajnálom - bökte ki oly halkan, hogy azt hitte nem hallotta az előtte álló. Az viszont igen is jól hallotta. Arcára hitetlenség ült ki, mely haragba csapott át.

- Ha valóban sajnálod, hajtsd végre a harakirit! Így lenne igazságos! - üvöltötte állatias hangon. A gyűlölet eszét vette, mely a szívére is rátelepedett felőrölve maradék emberi valóját.

Sakura egy pillanat alatt világosodott meg, rájött miféle érzelem gyötri őt belülről.

Az együttérzés.

Ő és Sai ugyanolyanok. Mindkettejüket megfosztották az életük céljától és bosszúért szomjaznak, mely addig nem fog csillapodni míg ki nem ontják a kívánt személy vérét. Sai őt akarja megölni Shin halála miatt, ha véletlenül be is teljesedne a kívánsága, akkor a fiúból csak egy üres porhüvely maradna. Sai mindig is egyszerű és naív gyermek volt. Ő azt tette, mit mondtak neki, sosem voltak vágyai vagy különösebben nagyobb életcélja sem.

Sakurának viszont voltak a bosszú után tervei. Eddig csak Naruto kiszabadításig látta saját életét peregni, de eldöntötte, hogy nem adja fel. Legyőzik közösen Hiroshit és utána felelősséget fog vállalni az elkövetett bűneiért.

Elég volt az ártatlanok gyilkosságából. Meg fog változni!

Leeresztette a kardját, majd egy gyors mozdulattal megtisztította a rátapadt festéktől. A hüvelyébe tolta a fegyvert, majd megropogtatta az öklét. Ideje visszatérnie az alapokhoz.

Sai még jobban felidegesedett, azt hitte, hogy a lány nem tartja arra sem méltónak, hogy a fegyverét az ő vérével mocskolja be. A fiú gyors és pontos mozdulatokkal forgatta a levegőben katanáját, míg Sakura csak védekezett.

- Csak ennyire futja? - megengedett magának egy pimasz mosolyt. Sakura keze égett, hogy egy pofont lekeverjen az arcára, de sokkal nehezebb volt így harcolnia. Nem akarja megölni Sait.

Shin utolsó kívánságát teljesíteni fogja. Felszabadítja Sait Danzou befolyása alól.

Sakura szándékosan elesett, Sai pedig a magasból készült volna leszúrni. A lány a megfelelő pillanatban rúgott egyet, így eltalálta a fiú védtelen pontját, a gyomrát. A rúgás erejétől hátrarepült, még a kőfalat is sikerült kiütnie. Sakura felpattant és leporolta magát. Sai vért köhögött fel, de ő is azonnal alaphelyzetbe ugrott fel, kardja viszont nem volt a kezében. Kiesett a kezéből a rúgás miatt. Oldaláról tekercset és ecsetet rántott, gyors vonásokat vetett a papírra. A festmények pedig egy kézjel formálása után életre keltek. Egy oroszlánfejű szörny ugrott a lány felé, csattogó fogai épp olyan élesnek hatottak, mint az igazinak. A levegőből pedig egy sólyom készült lecsapni rá.

Sai kiszúrta tőle nem messze a kardját, Sakura szintén látta. Nem fogja időben megkaparintani a fiú fegyverét, ezért gyors taktikát váltott.

Sakura egy füstbombát halászott ki a táskájából, amit a szörny szájába dobott. A bestia felrobbant, a füst pedig hamar betöltötte a helyiséget. Sai karjával eltakarta az orrát és botorkált a katana felé és nem figyelt a lányra, hisz a sólyom vijjogása arra engedte őt következtetni, hogy még harcol a madarával. Csípte a szemét a füst, de sikerült megtalálni a fegyverét. Felsejlett előtte a lány alakja, ezért habozás nélkül támadt.

Megkönnyebbült, mikor levágta a lány fejét.

A következő pillanatban viszont erős ütést érzett a gerince mentén, most viszont a szemközti fallal került közelebbi kapcsolatba.

Nem tudott mozdulni. A padlóra hullott, a füstködből kilépett sértetlenül Sakura.

- E-ez hogy lehet? - Sai keze a markolatra feszült, Sakura azonban rálépett a csuklójára.

- Helycsere jutsu - felelte lazán. Sai hisztérikusan felnevetett.

- Ölj meg! - nevetése köhögésbe fulladt, hátát iszonyatos fájdalom járta át - Azt pletykálják, hogy soha nem hagytál magad után szemtanút  - a lány végigsiklatta Sai sebein a tekintetét.

- Végeztem a bátyáddal, de talán teljesíthetem a kívánságát. Ma szabad leszel Sai, ahogy Shin szerette volna. Úgy célokat kell keresned és továbblépned a múlton. Nem kérem, hogy bocsáss meg. Nekem még fontos célkitűzéseim vannak és addig nem halhatok meg, míg be nem teljesítem azokat. Ha egyszer készen állsz, akkor keress meg és én várni foglak - Sakura feltekintett a mennyezetre, hagyta, hogy a qí energia elregélje a fenti eseményeket.

Apró mosolyt eresztett meg magának. Konoha és ők is végleg fellélegezhetnek a rothadó gyökerek fogságából.

Sai ajkai megremegtek. Könnye magatehetetlenül indult meg az arcán.

Az örök hűség pecsétje örökre eltűnt a nyelvéről.

- Keresd meg Tsunadét! Ő tud neked segíteni - köszönt el Sakura, majd abba az irányba futott, ahonnan Sasuke chakráját érezte.

A folyosó sokáig visszhangozta Sai keserves sírását.

Sakura tudta, hogy a fiúnak a szabadság nagyobb büntetés most mint maga a halál. Idővel viszont megérti, hogy ez volt a helyes döntés.

Idővel...

Remélem tetszett, kövi rész Sasuke vs Danzou :D