- Talpra! – utasította unottan a rózsaszínhajú lány az Uchihának, a fiú pedig feltápászkodott a földről.
Még mindig nem fért a fejébe, hogyan válhatott Sakura ilyen erőssé. Egyszerűen nem tudott áttörni a védelmén, és a genjutsujára sem hagyatkozhatott, mivel a lány mesterien kerülte a tekintetét. Égett a kíváncsiságtól, hogy mi történhetett a lánnyal az elmúlt években, de semmi pénzért nem kérdezett volna rá.
Ahhoz túlságosan is büszke volt.

Sasuke parancs nélkül támadott, Sakura mindegyik lendítést hárította. Sakura a védekezésből hirtelen támadóállást vett fel, amint megpillantotta a fiú védtelen pontját. A lány kiütötte a katanát Sasuke kezéből, mely a levegőben pörgött egy kis ideg, aztán a földbe szúródott.

- Tíz perc pihenő! – utasította lehunyt szemmel Sakura, amire Sasuke azonnal felkapta a vizet.

- Tudom még folytatni – felelte hidegen. Az elszántságát a sajgó izmai azonban annyira nem díjazták.

- Nem miattad tartom a szünetet – forgatta meg a szemeit a rózsaszínhajú, majd kitárta a karját a levegőbe. Öt másodperccel később egy hírvivő sólyom szállt le a lány csuklójára. Sakura leoldozta az üzenetet, míg a madár a vállára szállt. A lány törökülésbe leült és olvasni kezdte a mesterétől jött üzenetet. Sasuke nem tudott semmiféle érzelmet leolvasni egykori csapattársa arcáról, abban sem volt biztos, hogy egyáltalán annak nevezheti-e a lányt. Ég és föld a három évvel ezelőtti Sakura a mostani énjéhez képest.
Egyáltalán nem ismeri Sakurát. Ezt a lélektelen, gyilkos Sakurát biztos nem. Akit a falu kapujában hagyott, tele volt szeretettel, gyermeteg álmokkal és érzésekkel. Ártatlannak és gyengének gondolta, sosem tudta elképzelni, hogy valaha is bemocskolná magát vérrel. Erre a legvadabb álmában sem gondolt volna, hogy nemcsak bemocskolja magát a lány, hanem a vágyja is a vérfürdőket.
Ez az élete.

- Talán nem láttál még ilyen gyönyörű nőt, mint én, amiért ennyire bámulsz? – kérdezte Sakura fel sem pillantva a papirusz mögül. A lány a táskájából elővadászott egy ecsetet és egy rövid kódolt választ írt rá. Sasuke nem tudta elolvasni a cirádás alakzatokat.

- Megváltoztál – közölte a nyilvánvalót Sasuke, hogy elkerülje a kényes válaszadást. Gyönyörű volt, ez tagadhatatlan.
Gyönyörű és halálos.

Sakura most először nézett fel rá.

- Ugyanezt mondta a szőke is. Remélem te nem akarsz akaratom ellenére Konohába rángatni. Ha igen... - Sakura a kezébe vette a katanáját és őrülten vigyorogni kezdett – Akkor nagyon gyorsan véget vetek az edzésednek.

- Elhagytam Konohát, eszem ágában sincs visszamenni oda. Úgy látom te is hasonló döntést hoztál – Sasuke abban bízott, hogy ezzel talán sikerül valamit kicsikarni a lányból, de tévednie kellett.

Sakura hallgatott. Felcsatolta az üzenetet a madár lábára és vijjogva elszállt. A katanáját a hüvelyébe dugta vissza, smaragdzöld szemeit az Uchihán pihentette várakozóan.

- Remélem van még erőd egy küldetéshez. Orochimaru tud róla, mielőtt kifogásokat keresnél – Sasuke sosem gondolta volna, hogy ilyen könnyen ki tudják őt hozni a sodrából. Mindig higgadtan tudta kezelni a konfliktusokat, de amióta Sakura megjelent az életében, minden a feje tetejére fordult. Visszasírta a régi idegesítő Sakurát, a mostani még kibírhatatlanabb volt. A tisztelet vagy csodálat leghalványabb jele sem mutatkozott meg a lányon, úgy kezelte, mint a szemetet.

- Készen állok! – felelte sértetten Sasuke, Sakura erre egyből darálni kezdte a küldetés részleteit.

- Egy árulót kell kivégeznünk, aki meglopta a mesteremet. A pénzt kell visszaszereznünk tőle és itt jössz te a képbe. A szemecskéddel szépen kiszeded belőle az infót, én meg eltakarítom a mocskot. Két dolgot jegyezz meg! Első szabály: ne legyél útban. Második szabály: nem foglak megvédeni. Érthető voltam? – Sasuke sértetten bólintott, nem mintha védelemre szorulna.

Sakuráék összeszedték a dolgaikat és elindultak az első közös küldetésükre. A legközelebbi város fél napnyi járásra volt, a két ninja pár óra alatt megtette az utat. Egyikük sem szólt a másikhoz az út alatt, a csendet mindkettejük idegrendszere igényelte. Sasuke lehiggadt valamelyest, Sakura pedig sikeresen kizárta a koloncot gondolataiból, így csak a küldetésére tudott koncentrálni. Miután megérkeztek, sötétedésig a határban bóklászoltak. Miután felragyogott az Esthajnalcsillag az égen Sakura kiengedte a szoros kontyból a haját, ujjaival kicsit széjjelebb szedte a tincseit. Az oldaltáskájából vörös rúzst halászott elő, amivel kikente az így is hívogató ajkait. Szemét fekete tussal húzta ki, igazán dögös megjelenést adott neki az enyhe smink, de a legtöbbet a fekete bőr ruhája tette hozzá.
Sasuke nem vallotta volna be, de nem volt ellenére a látvány.

Sakura intett, hogy induljanak. A kunoichi magabiztosan lépkedett előtte, és észrevétlenül bejutottak a város falain belülre. Ahogy egyre mélyebbre hatoltak az ismeretlen területen úgy vált a környék is nem túl bizalomgerjesztővé. Az egyik utcában kézről kézre adták a füves cigit, míg a másik sikátorban félreértelmezhetetlen nyögések szűrődtek ki. Sasuke érdeklődve, mégis lopva pillantott a lányra, de ő közömbösen haladt tovább.
Úgy látszik nem most lát ilyet először – jegyezte meg magában Sasuke.

Mielőtt befordultak volna az utolsó sarkon, ahol a bár épülete is állt Sakura belekarolt az Uchihába, mire a fiú teste megfeszült Sakura hirtelen akciójától.

- Nem jókedvemből teszem – szűrte a fogai között Sakura – Gombold ki az inged felső három gombját! – hangzott az újabb utasítás.

Sasuke pedig szórakozottan eleget tett a kérésnek, ami inkább volt parancs. Nem tudta mit tervez a lány, de kíváncsi volt milyen messzire hajlandó elmenni. Mondjuk álmában sem gondolta volna, hogy egyszer pont vele egy ilyen rossz hírnevű helyen fognak kikötni. Sakura fesztelen volt a közelében, azonban Sasuke nem tudott feloldódni. Ez a lány nem egyezett az emlékeiben élő Sakura alakjával.

A bérgyilkos maga után cibálta a partnerét, és a biztonságiak előtt a pilláit megrebegtetve bejutottak a bárba. Egy tömött kis erszényt dobott Sakura a szőke recepciós kezébe, aki egy kulcsot dobott válaszul a lány markába. A húszas szobát a második emeleten találták meg, közben Sakura kacér pillantást vetett a mellette levőre. Ahogy beértek a könnyűvérű nőcske álarca azonnal lelohadt Sakura arcáról.

- Te itt vársz, míg be nem hozom az árulót! – a lány távozni készült, de Sasuke megragadta a csuklóját.

- Ez nem te vagy! – rivallt rá élesen Sasuke. Maga se értette miért kelt ki ilyen hevesen. Egyszerűen fájt látnia, hogy mit faragtak egykori csapattársából.

- Mégis honnan tudsz te rólam bármit is? – ejtette ki fojtott dühvel a Haruno. Sasuke kihasználta a pillanatot, hogy a lány belenézett a szemeibe.

Megvillantotta a Sharingant és egy genjutsuban megmutatott néhány emléket róla. Szégyenszemre nem sok emlékképet őrzött meg a lányról, de a chuunin vizsgán történtek és a falu elhagyása elég sokszor kísértették álmaiban. Ezeket az emlékeket csak ezért nem feledte el, mert a múlt szorosan gúzsba kötötte a gondolatait.
A múlt leláncolta Uchiha Sasukét, és most utol is érte.
Sakura kifejezéstelenül nézett maga elé.

- Csak egy törékeny virágszálat láttam az emlékeidben. Ő nem én vagyok – rázta meg a fejét Sakura.

Sasuke elengedte a csuklóját. Az ajtó előtt viszont megállt Sakura, és vetett egy pillantást a tükörképére.

- Mindannyian egy szerepet játszunk az életben. A szerepünket pedig nem mi írjuk – Sakura halkan csukta be az ajtót maga mögött.

Sasuke pedig sehova sem tudta tenni a lány fájdalmas arckifejezését.

Holnap hozom már a démonit, hamarosan a fináléban leszünk. 😁