Lassan nyitotta ki ébenfekete szemeit, melyek megdöbbenve meredtek a békésen szuszogó Haruno arcára. Álomnak gondolta, de túlságosan is valóságosnak tűnt minden. Ahogy realizálta, hogy a lány ölében hajtotta álomra fejét arca rögtön pipacsvörös színbe váltott.

Vajon Sakura tud erről és szándékosan hagyott engem ebben a pozícióban vagy neki is meglepetés lesz a közelségem? - elmélkedett magában Sasuke.

Sokat nem tudott morfondírozni rajta, hisz a smaragdok álmosan pillantottak le rá.

- Ébren vagy - pattant ki egyből a szeme, de nem tudta Sasuke eldönteni, hogy kérdésnek vagy kijelentésnek szánta-e az előbbit.

- Fél perce ébredtem - felelte, de fejét még mindig a lány combján pihentette.

- Ideje lenne indulnunk - Sakura félrekapta a tekintetét, Sasuke fájó szívvel ugyan, de felkelt. A hirtelen mozdulattól felszisszent.

A tegnapi sérüléseit még nem gyógyította be Sakura.

- Mutasd! - a lány érzelemmentes tekintete megváltozott, a bensejét marcangolni kezdte egy keresetlen érzés.

Hiába bérgyilkos, mélyen legbelül orvos is volt, ki megfeledkezett kötelességéről.

Bűntudatot érzett amiért elmulasztott gondoskodni az Uchiha sérüléseiről. Ujjai Sasuke ingére feszültek és már a hasáig felhúzta az anyagot amikor észbe kapott. Ezt a mozdulatot talán mégsem neki kellene végbevinnie, zavara kiült az arcára. Azonban innen már nem volt visszaút. Egy pillanatnyi habozás után csak lefejtette róla az anyagot, Sasuke pedig készségesen segített megkönnyíteni a dolgát. Nemcsak Sakura jött zavarba, hanem a vele szemben álló is. Ő maga sem értette miért ver szaporábban a szíve, pedig a lány már egy párszor helyrerakta a sérüléseit.

Sakura kezében felsejlett az ismerős zöld chakra, tenyere a fiú bordaívére simult. Az érintés nyomán jóleső melegség öntötte el Sasukét, mely a bensejét is kitöltötte. Igyekezett minden pillanatát kiélvezni és csak az előtte állóra koncentrálni.
Mégis mivel volt másabb ez a gyógyítás mint a többi?

Sakura végre nem fapofával kezelte sérüléseit, hanem arcára kiülő érzelmekkel, - hacsak egy pillanatra is - de halvány pír kúszott.

Sakura gondolatban szidta magát, amiért ilyen közvetlen volt a fiúval, hisz tegnap kemény elhatározásra jutott. Nem engedheti le a védelmét az Uchiha közelében, nem követhet el több hibát. A küldetést csak akkor tudja véghez vinni, ha továbbra is a megszokott módszereihez folyamodik.

Hidegvér és érzelemmentesség. Minden más érzelem felesleges, mi több akadályozó tényezője a küldetés sikerességének.

Sakura a szokásos hallgatagságával gyógyította tovább a sérüléseket. Pár perc alatt minden csontot beforrasztott, tucatnyi vágást öltött össze és jó pár lila foltot tüntetett el Sasuke testéről. Amint végzett ellépett mellőle, majd zsákját a hátára vetve indult előre.

- Meddig tervezel ott ácsorogni? - vetette a kérdést hozzá hátra sem pillantva.

Sasuke felvette az ingét a földről és magára öltötte a gyűrt darabot. Felkapta ő is cuccát és eldöntötte, hogy nem veszi fel a lány gúnyos megjegyzéseit. Türelmes lesz. Mellé érve az egy fejjel alacsonyabb rózsaszín hajúra siklatta tekintetét.

- Köszönöm! - ahogy kimondta, már fel is ugrott a fák lombja közé és Konoha felé vette az irányt. A döbbent lány nagy szemeket meresztett utána, majd megrázta a fejét.

Hidegvér - ismételte magában.

Hangtalanul ugrott fel ő is lombkoronák magasságába, hamar utolérte Uchiha Sasukét.

Egymás mellett csendben tették meg Konoháig az utat. Az éj leple alatt érkeztek meg a falu határához, a hold sápadt fénye megvilágította a konohaiak álmát őrző kagék kőarcait. Az őrök a toronyban egymás után ásítoztak, figyelmük kissé lankadt ebben a mozdulatlan éjszakában. Csak a hűvös szél cirógatta meg az arcukat és akadályozta meg őket az elalvásban.

A párosnak elég könnyen ment a beosonás, senki sem vette észre őket. Sasukét nosztalgikus érzés töltötte el, ahogy szülőfalujában osontak több kisebb utcákon át egészen a Gyökér bejáratáig. Emlékeiben viszont nem tudott elrévedni ugyanis Sakura ránézett, majd egy biccentéssel jelezte, hogy készen áll. Sakura óvatosan leemelte a csatornafedőt és hangtalanul belevetették magukat a bűzös fertőbe. A kikövezett padkán haladva iramos tempót diktált a rózsaszín hajú, Sasuke könnyen követte őt. A lány megállásra késztette és fülelni kezdett. Sasuke tenyere a saját katanájának markolatára feszült, készen állt a harcra. Sakura továbbra is mozdulatlanul állt, kezét maga elé emelte. A qí energiájából három tűt formált, amiket hirtelen különböző irányokba dobott el.

A festménypatkányok visítani sem tudtak haláluk előtt, tintafoltként végezték be rövidke pályafutásukat.

- Igyekezzünk! - Sakura ismerős kézjelet formált és egy klón jelent meg előtte. Sasuke is idézett egy árnyékklónt, amelyeket ellenkező irányokba parancsoltak - Ez majd lefoglalja őket egy kicsit - felelte határozottan.

Nesztelen léptekkel folytatták tovább a beosonó útjukat, Sakura kifinomult érzékei szinte daloltak, ahogy megérezte Danzou chakráját. A mögötte haladó fojtott aurája megváltozott.

Bosszúszomjassá vált, akárcsak ő maga. Sakura elégtételt akart venni a múltbeli sérelmek végett, amiért a férfi elvette tőle a konohai életét és eladta őt egy lelketlen szörnyetegnek. Sasuke pedig tévedésben élte eddig az életét és gyűlölte éveken a bátyját, amikor az igazi felelős a tragédiának az maga Danzou volt.

A klónokon keresztül érzékelték, hogy áltesteik harcba keveredtek a Gyökér tagjaival. Még sietősebbre vették lépteiket, míg egyszer csak Sasuke sharinganja ösztönösen felvillant. Sakura kioldó pecsétet használt, hogy a falról eltűnjön a káprázat. Egy szűk nyílás jelent meg a téglafal helyén, Sakura pedig figyelmeztette Sasukét a csapdákról, amik várni fogják őket. Mindketten ügyesen kerülgették ki a feléjük száguldó halálos méregtől csepegő tőröket, melyek a falról és a mennyezetről egyaránt folyamatosan hullottak.

Sasuke nem sokat tudott nézelődni, Sakura céltudatosan haladt előre Danzou tartózkodási helye felé. A szűk folyosókat lámpák gyér fénye világította meg, a falakról lekopott a vakolat, míg a padlón csótányok mászkáltak.

Egy igazán lepusztult hely - gondolta magában Sasuke.

Hangtalanul suhantak tovább, egészen addig míg Sakura nem túl finoman berúgta az ajtót.

A férfi az íróasztalánál ült, bekötözött arcára undor ült ki. Sakura szép lassan kivont katanával lépett be. Danzou felállt, szemei felvillantak, ahogy a lány mögött levő Uchihára pillantott.

- Árulók! - sziszegte fojtottan.

Sasuke szinte remegett a bosszúszomjtól, mely a hatalmába kerítette őt. Az idős férfi ujjai a csuklójára tévedtek és épp lehámozni készült a kötést a karjáról, amikor egy újabb fél jelent meg a semmiből.

- Danzou-sama! - egy fekete hajú, sápadt arcú srác jelent meg, aki egyidős lehetett Sakuráékkal. Fekete szemei élettelenül meredtek előre, pont úgy mint bármelyik Gyökér tagnak. A lány magabiztos mosolyt villantott fel, ahogy a fiú előhúzta az oldaláról a katanáját - Danzou-sama kérem menjen, majd én elintézem őket! - felelte magabiztosan. A Gyökér vezetője nem sokat teketóriázott, hamar kimenekült a szorult helyzetéből helycsere jutsut alkalmazva.

Sakura egy pillanat alatt döntött.

- Menj!  - biccentett az Uchihának Sakura, aki felkapta erre a fejét - Neked több jogod van a bosszúhoz mint nekem - közölte csendesen, majd ugrott is az ellenfelének - Menj már! - ripakodott rá a mindig egy helyben álló Sasukéra  -Ne felejtsd el mit tanítottam! - nézett rá magabiztosan, míg a két penge egymásnak feszült.

- A te nevedben is bosszút fogok állni! - fordított hátat Sasuke, amikor megbizonyosodott, hogy Sakura boldogulni fog egyedül is az ellenfelével. Egy csepp kételye sem volt a csata végkimenetelét illetően.

Sasuke sebesen futott Danzou nyomait követve, és mindenkit ártalmatlanított ki az útját merte állni.

Sakura csak akkor szólalt meg, mikor már társa megfelelő távolságra került.

- Rég volt már, Sai! - az említett érzelemmentes arca megfeszült, míg a lány pökhendi módon nézett fel rá  - Még mindig utálsz, amiért megöltem a bátyád? - pillantott fel rá ártatlanul, miközben szemeiben gonosz fény csillant.

Igaz, most nem A bűn városát hoztam, ahogy megszokhattátok, de remélem azért ez is elnyeri a tetszéseteket! :)