Sakura megsemmisülten guggolt az Uchiha előtt, fejében az előbbi vallomás visszhangzott. Képtelenség volt elhinnie, hiába hallotta a saját fülével.
Ha kicsit hamarabb történt volna meg ez az egész, akkor talán...?
Gondolatban megrázta a fejét az átfutó badarságok láttán. Felesleges áltatnia magát, az ő sorsa már rég megpecsételődött. Másfelől mégis mi változhatott meg ilyen rövid időn belül a fiúban? Nem szerethetett belé, hisz a nagy Uchiha Sasuke nem épp az érzelmei kinyilvánításáról volt híres. Amit ő érezhetett az a hála, amit összetévesztett a szerelem fogalmával. Mégis honnan tudhatná milyen érzés szeretni és szeretve lenni?
Már maga Sakura sem tudta igazán.
Hisz lelke törött, szíve helyén pedig egy hatalmas lyuk tátongott.

- Majd elmúlik. Olyan lesz mint egy álom, melyből felébredve nem fogsz emlékezni a nevemre se - felelte halkan, de határozott bizonyossággal a hangjában - Csak egy rossz rémálom, semmi több - Sakura elszakított a tekintetét a csalódott ónixoktól és a gyógyításra fókuszált.

- Nem akarlak elfelejteni - suttogta alig hallhatóan, de Sakura fejében ordított az előbbi. Lehunyta a szemeit, nem akarta, hogy zaklatottsága még jobban kiüljön az arcára. Uralkodnia kell a hirtelen felkavarodott és rég elfeledett érzelmein.

- Most össze vagy zavarodva, azért képzelegsz hazug ábrándokat. Fátylon keresztül látsz engem, de az igazi valómat meglátva a káprázat eltűnik és csak egy mocskos gyilkos fogsz látni, aki csak fájdalmat tud okozni. Jobban jársz, ha elfelejtesz Sasuke! - Sakura befejezte a gyógyítást és el akart volna húzódni, de Sasuke megragadta a csuklóját.

- Azt mondod, hogy könnyebb lesz nekem, ha elfeledlek. Igazából csak a saját lelkiismeretedet próbálod ezzel meggyőzni, pedig tudatában vagy ennek az ellenkezőjéről - Sakura kitépte a csuklóját a szorításból.

- Nem tudsz semmit rólam és ne most próbálj megismerni! - a hangja hideg éllel metszette át a levegőt.

Megfordult és újra leült a fa tövébe, távol az Uchihától. Sasuke ágakat gyűjtött össze, majd meggyújtotta a tűzelemű jutsujával azt. Gondolatban mindvégig a köztük lezajló párbeszédet elemezte és próbált valami tervet kovácsolni Sakura öngyilkos merénylete ellen.

- Hideg lesz éjszaka - emelte fel irányába a fejét, de Sakura továbbra is az eget bámulta, mely mostanra már felöltötte a legsötétebb színét. Az éjfekete udvart csak a csillagok apró ragyogása és a hold halvány fénye törte meg.

- Megtanultam túlélni a hidegben - a táskájából előhalászott egy almát vacsora gyanánt.

Sasuke szintén a táskájába nyúlt, de csalódottan vette tudomásul, hogy az bizony már üres. Megette az utolsó adag ételkapszulát is, amit sietve dobott csak a batyujába még a rejtekhelyen. Magához vet néhány shurikent és kunait, ami Sakura figyelmét nem kerülte el.

- Héé - egy alma repült Sasuke felé, amit fél kézzel elkapott - Majd holnap vadászunk - újra beleharapott a gyümölcsbe, ami harsogott a fogai között.

Sasuke nem tudta hova tenni a lány különös viselkedését. Elutasítja a közeledését, mégis gondoskodik róla.
Igaza volt Sakurának. Tényleg nem ismeri őt, nem tud kiigazodni rajta, de még nem késő ezen változtatni.

Tartozik ennyivel a lánynak, ki megosztotta vele az igazságot.

....

- Koncentrálj! - rivallt rá idegesen Sakura, amikor már Sasuke sokadjára rontotta el ugyanazt a lépést. Az Uchiha nem tudott az edzésre fókuszálni, hisz minden idegszálával egy tervet kovácsolt, mellyel megmenthetné Sakura életét.

- A Mangekyo Sharingannal képesek lennénk felvenni a harcot Hiroshi ellen - Sakura döbbenten meredt rá, majd az inggallérjánál fogva az arcához közel rántotta őt.

- Mondd melyik része nem volt világos annak, hogy ne üsd bele az orrodat az én dolgaimba?! - Sakura minden egyes szót tagoltan ejtett ki. A fenyegetés a hangjából özönvízként áradt, míg villámló tekintete szikrákat vetett.

- Csak hallgass végig - kezdett bele nyugodtan Sasuke.

- A válaszom úgy is nem lesz! - zárkózott el Sakura mindenféle felvetéstől.

- Együtt le tudnánk győzni! - próbálkozott tovább a lehetetlennel.

- Amíg engem nem tudsz legyőzni, Hiroshiról ne is álmodj! Ő egy igazi szörnyeteg! - Sasuke folytatta volna tovább a tervét, de Sakura egy hirtelen mozdulattal kiütötte a katanáját a kezéből.

Sakura tudta, hogy Sasuke nincs felkészülve egy olyan küzdelemre, amit ő készül megvívni a mesterével. Egy pillanatra megfordult a fejében neki is a fiú új különleges képessége, de nem hagyatkozhatott egy kiforratlan technikára, amit még irányítani se tud még tökéletesen az Uchiha. Terve minden elemének tökéletesen kellett működnie, nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy kiszámíthatatlan tényezőre hagyatkozzon.
Egy pillanatra mégis megingott.
Sasuke rohamosan fejlődött amikor épp elég motivált volt. Elég értelmesnek tartotta és jó stratégának is, mégis mit veszíthetne ha meghallgatja a véleményét?

- Ha sikerül megvágnod.. meghallgatlak - állt alapállásba Sakura.

Sasuke megdöbbent a hirtelen jött alkura, de szemeibe visszatért a tűz. Sakura magában elmosolyodott, hisz elérte könnyedén amit szeretett volna. Az Uchiha végre teljes figyelmét az edzésre fordítja, így a fejlődése gyorsabb léptékű lesz. Sasuke nem habozott, szélsebesen lépkedett a lány körül, míg csapásai pontosak és halálosak voltak. Sakura sem volt rest, a védések után egyből ellentámadásba lendült. Ellenfele ügyesen kivédte az összes csapást, Sakura pedig egyre gyorsabban forgatta a fegyverét.

A Sharinganja reflexből aktiválódott.

Sakura elkapta gyorsan a tekintetét, ami egy tized másodpercet vett igénybe. Sasuke ezt lassítva látta hála a vérörökségének és a lány holtteréből indított támadást.

Sakura meg tudta jósolni, hogy valami hasonlóval fog próbálkozni Sasuke, ezért gyorsan félrekapta a fejét.

A kard éle néhány hajszálát metszette le.

Elugrott a fiútól, aki lendült volna előre, hogy egy újabb csapással próbálkozzon, de Sakura leengedte a katanáját. Sasuke nem értette mi történt.

- Bármennyire is bosszantó, de a hajam is a részem - Sakura törökülésbe leült, de Sasuke továbbra is egy helyben állt - Hahó sikerült megvágnod! - fonta össze karját a mellkasa előtt.

Sasuke magához tért, a győzelem viszont nem mámorította el. Éles küzdelemben még tovább folytatódott volna a harc, egy pár hajszál elvágása igazából csak azt jelentette, hogy a lépést elvétette a fél. Megköszörülte a torkát.

- Igazából a mestered számít rá, hogy meg fogod támadni, igazam van? - Sakura bólintott - A karodon levő szemmel tart téged állandó felügyeletben - folytatta tovább az elméletét, amit a lány újból megerősített - Megnézhetem? - Sakura megérintette a karját, vacillált a megmutatásával.

Végül beadta a derekát.

Felhúzta a ruha ujját könyékig, Sasuke pedig vele szemben ült le. Gyengéden megfogta a csuklóját és maga felé fordította az alkarját. A hosszanti hegen végighúzta az ujját, ami ennek hatására szétnyílt. A szemgolyó egyenesen a vérvörös Sharinganba tekintett.

A szem ennek hatására bezárult, a heg beforrt.

- Mit tettél?  -kérdezte riadtan Sakura, miközben kirántotta a karját a fiú kezéből. Megtapogatta a régi sebhelyet.

- Genjutsut bocsátottam rá. Azt fogja látni, amit látni szeretne, nem azt ami valójában történik. Szabadon cselekedhetsz, Sakura. - A lány tekintete hol az alkarja, hol az Uchiha profilja között cikázott.

A szabadság gondolata felfoghatatlan volt számára. Várta a fájdalmat, a büntetést, mellyel Hiroshi szokta ostorozni, de az még percek múlva sem jelentkezett. Mintha mázsás súlytól szabadult volna fel, és ezt az Uchihának köszönhette. Nem tudott megszólalni a meghatottságtól, oly régóta vágyta a szabadság ízét, és most végre tényleg megízlelhette.

Még ha csak ideiglenesen is.

Hisz olyan béklyókat is magán viselt, amit semmilyen vérörökség nem tudna megtörni.

A legsúlyosabb láncot pedig a saját lelkiismerete jelentette.