A feszült várakozás egyre elviselhetetlenebbé vált Sasuke számára. Sakura lassan szólásra nyitotta ajkait, hangja alig volt több suttogásnál, de mégis határozottan csengett.

- Itachi ártatlan - felelte kimérten Sakura.

A súlyos szavak a levegőben lebegtek. Sasuke hallotta mit mondott a lány, ennek ellenére sem volt képes felfogni a jelentésüket.

A bátyja, aki lemészárolta a klánját, a saját családját, mégis hogy nevezhető ártatlannak? Egy szörnyeteg ő, és csak a bosszú jelenti a feloldozást. Az életével kell fizetni a bűneiért.

- Most azt gondolod, hogy megőrültem vagy manipuláltak - találta ki a lány Sasuke gondolatait. 

A smaragdjait mélyen az ónixokba fúrta. 

- Nézd meg. Megmutatom az emlékeimet - Sasuke a csapdát kereste, de Sakura tekintete őszinteséget sugallt. Tudta, hogy mesterien hazudik, de belső ösztöne meggyőzte, hogy ebben a témában nem hazudna. 
Mégis kételkedett előhívni a sharingant megbizonyosodni az állítás igazáról. 

- Félsz - közölte tényszerűen Sakura mindenféle él nélkül, amire az Uchiha egy pillanatra megremegett. 

- Miért? - tért ki a közvetlen válaszadás elől Sasuke, miután rendezte vonásait. Sakura értette a célzást. 

- Tartozom neked és magamnak ennyivel. A régi Sakura kívánsága ez volt, ha ezt beteljesítem, akkor már nem lesz semmi, ami hozzád fűzne - ledermedve fogadta a fekete hajú a szavakat. Ez még talán fájdalmasabb döfés volt, mint Itachi ártatlanságának gondolata - Gyerünk, essünk túl rajta - lépett egészen közel az Uchihához, szemét egyszer sem vette le róla. 

Sasukét teljesen felperzselte az átható tekintet. Szíve olyan őrületes tempót diktált, attól tartott, hogy kiszakad a mellkasából. 
Egykori csapattársának igaza volt. 
Félt. 
Félt attól, hogy Itachi valóban ártatlan, ő pedig beleroppanna az igazság súlyába. Nem tudta, hogy reagálna rá, ez pedig bizonytalansággal töltötte el. Az éveken át érzett gyűlölete egy csapásra el tudna párologni, ha fény derülne az ártatlanságára? 
Biztos, hogy nem. Felemésztené őt az őrlődés, majd valakin csattanna a felgyülemlett keserűsége.
Lehet, hogy épp az előtte állón... 

Sakura nyugodt határozottsággal várt. 

- Ne szalaszd el az esélyed a boldogsághoz, neked még van választásod. Élj Sasuke! - az említett észrevette a vágyódást a hangjában.
Ő még lehet szabad. Sakura elméjén olyan erősek lennének a béklyók, hogy még a szabadság legkisebb esélyéről sem lenne képes álmodni? Tényleg ennyire reménytelen a helyzete?

A higgadt tekintet mögött meglátta a megtört embert. Sakura egy pillanatra lehunyta a szemét, amikor újra kinyitotta megkeményedett vonásokkal méregette volt csapattársát.

- Ne érezz miattam szánalmat! - sziszegte az arcába - Erőssé váltam és a szabadságommal fizettem érte. Nincs mit megbánnom!

- Valóban? - nézett le rá Sasuke cinikusan - Vágyódsz a szabadság ízére, csak nem vagy hajlandó beismerni! - A smaragdok dühösen villantak felé, mérgében tett még egy lépést az Uchiha felé. Az arcukat csak néhány centiméter választotta el.

- Csak egy dolgot bánok, - húzódtak csúfos mosolyra ajkai - hogy nem töröltem fel veled jobban a padlót!  - Sasuke állta Sakura tekintetét és ő benne is kezdett felmenni a pumpa.

- Legközelebb nem fogok veszíteni ellened! - villantotta fel a különleges vérörökségét. A sharingan vörösen izzott, akár lelkében dúló harag.

Könnyűszerrel bejutott Sakura emlékei közé.

Mintha kötélen húzták volna, úgy haladt ahhoz a bizonyos emlékhez. Sasuke jobban körülnézett, látott maga előtt mindenféle múltbeli képeket, egy-egy elkapott jeleneteket amikor még teljes volt a hetes csapat. Elsuhantak az ominózus éjszaka jelenete előtt, a fénytelen égbolt és a lány zokogó kérlelése a maradásra mindkettejük lelkébe beleégett. Megpecsételte a jövőjüket.
Ő a bosszúért hagyta el a Konohát, míg Sakura miatta kényszerült a jelenlegi helyzetébe.

- Ne ragadjunk le itt! - szólt unottan a lány hangja, mely visszhangot vert az elméjében. A kötél szorult és erőszakosan rángatta a megfelelő jelenethez.

- Tsunade rájött, hogy az Uchiha klán kiirtásával kapcsolatos jelentések nem fedik le a valóságot - kommentálta Sakura, aki testet öltött Sasuke mellett.

- Uchiha Itachi valószínűleg ártatlan. Parancsot hajtott végre. Danzou eltüntette az eset után az összes terhelő bizonyítékot. Sakura neked kell kiderítened, hogy mi történt nyolc évvel ezelőtt! - Sakura hagyta, hogy Sasuke végignézze az irodában lezajlott párbeszédet. Az Uchiha sápadt bőre még a frissen hullott hóénál is fehérebb volt.

- Hogy jutottál be a Gyökérhez? - szegezte azonnal a kérdését Sakura felé. Ő csak féloldalasan elmosolyodott, és csettintéssel már ugrottak is a következő emlékhez.

Zuhogott az eső. Egy szánni való rongyos gyermek bolyongott egyedül Esőrejtek utcáin. Sasuke tudta, hogy az átváltozott Sakurát látja szemei előtt. Köpenyt viselő maszkos ninják jelentek meg a háta mögött.

Sakura csettintett.

Még látta, hogy könnyen elintézték a lányt, és elsötétedett előtte minden.

- Honnan is kellene mutatnom - elmélkedett magában Sakura, míg gondolatai cikázása megelevenedett előttük képekben.

Felvillanó éles fény, majd egy befáslizott arcú öregember. Itt egy pillanatra kimerevedett a kép, utána tovább suhantak Danzou arcáról egészen a vérvörös padlóig. Végül kések és különböző tőrök alakját bogozta ki Sasuke.

- Megkínoztak - sápadt el még jobban.

- Ah - felelte érdektelenül - Ninja voltam. Felkészítettek minket a megkínzásra még az akadémián. Ez elég nyálas lesz, de akkor készen álltam érted ezt bevállalni - húzta el a száját - Ha érzel is irántam egy csepp pozitív érzelmet, akkor sem kell bánkódnod. Egy bosszantó, szerelmes csitri voltam - nevetett fel gunyorosan saját önmagát látva.

Sasuke szíve belefájdult a mostani Sakurát látva.

Felsejlettek Naruto szavai.

Őmiatta vált ilyenné Sakura. Ő tehet mindenről. Ha nem ment volna el...

Akkor...?

A világ a régi sodrásában haladt volna előre, és talán sosem derült volna fény az igazságra, ami még csak most kezd derengeni előtte. Izgatottan várta a pillanatot, mely Itachi sorsát fogja megbélyegezni.

Sakura rögtön a tárgyra tért. Megmutatta a Danzou kéziratát, mely részletesen leírt mindent és a genjutsut, ahol látta az igazságot. Az emléksorozat végéhez értek, Sasuke pedig mereven bámult ki a fejéből. Túl sok gondolat és érzelem kavargott benne.

Nem tudta, mi a helyes döntés.

- A vének halottak. - suttogta Sakura - A Harmadik halott. Ha valakit okolni akarsz, akkor az Danzou - Sasuke kapkodni kezdte a levegőt.

A fejét feszítő fájdalom akarta széthasítani, míg szemében éles szúrást érzett. Üvöltött. Sakura hasonló reakciót várt, de arra nem számított, hogy a fiú szeméből vér fog szivárogni.

- Héé - érintette meg a vállát, de Sasuke elhátrált tőle.

A genjutsu szertefoszlott és a valóságban ébredtek mindketten. Sasuke továbbra is a szemeit törölgette.

- Hadd nézzem! Tsunadénál tanultam orvosi ninjutsut! - Sakura kezében felderengett a zöld chakra, de Sasuke elutasította a segítő szándékot. Csak az egyre fokozódó belső nyomásra tudott gondolni, mely majd szétrobbantja a látóidegét.

Érezte, hogy az arca maszatos az elkenődött meleg folyadéktól, mely a szeméből szivárgott. A nyomás végre enyhülni látszott, már ki merte nyitni a szemét. Pillantása Sakura arcára esett, aki elakadt lélegzettel vizsgálta őt.
Ezután véres kezére esett a tekintete.

- Mi történt? - szólalt fel, a fájdalomtól még kissé rekedtes volt a hangja.

- A sharinganod... - suttogta ámulattal a lány - Új szintre lépett - meglepődve nézett rá. Megszerezte volna a Mangekyou sharingant?

Az elméjében egy szó ismétlődött, szinte követelte az ismeretlen erő a kimondására.

- Amaterasu - tett eleget ösztönösen a parancsnak, de gyomra összeszorult az idegtől. Érezte, hogy most valami nagyon rossz fog történni.

Az örökkön lobogó fekete lángok lepték el Sakura testét.

A sikolya pedig túlharsogta a vízesés zubogó hangját is.