A vérbörtön alapját képező hegy fél oldala beomlott, ezzel együtt az erődítmény fele is megsemmisült. A világ legveszélyesebb bűnözőit már nem tartotta fogva semmi sem, szabadlábon rohantak a fogvatartóiknak. Sakura elmosolyodott, mert elérte a célját.
Az őrök figyelme így megoszlik, mindenki a keleti oldalra áramlik, hogy szembenézzenek a két legnagyobb fenyegetéssel, míg a többi oldal védtelen marad, ahol Sasukéék minimális ellenállással számolva be tudnak jutni a börtönbe információért. Az egyik fenyegető tényező Sakura személyében testesült meg, míg a másik az elszabadult bandát jelentette. A kiszabadult rabok szembeszálltak válogatás nélkül az őrökkel, az őrzők másik fele Sakurát célozta meg. Számszeríjasok sorakoztak fel a fal tetején és lövöldözni kezdték a felbujtót. Sakura keze a katana markolatára vetődött, egy gyors suhintással kirántotta azt. Szabad kezével pecsétet képezett, és a markában megjelent a fegyverének élethű másolata.

Sakura két karddal táncolt a levegőben, minden felé suhanó lövedéket sikeresen hárított. Mielőtt a háborgó tenger habjai között elmerült volna, vetett egy pillantást Narutora. A szőke megidézte a klónjait és úgy vette fel a harcot az őrökkel. Sakura elégedetlenül elhúzta a száját.

Foglya nem végzett az őrökkel, csak kiütötte őket.

Szánalmas – gondolta magában, amiért shinobi létére nincs felkészülve az öldöklésre.

Sakurát elnyelte a víz, de a nyilak szélsebesen száguldottak el mellette, de egyik sem sebezte meg őt. Ügyesen manőrezve kiúszott a partra, most a céljuk úgyis az időszerzés.

Ő pedig szívesen eljátszadozik az őrökkel.

...

Eközben Sasukéék elintézték a nyugati oldalon maradt őröket és a nyaklánc keresésére indultak. Egyre mélyebben hatoltak be, de csak tompa kiáltások szűrődtek át a falon. Egy rohanó őrre bukkantak, de az segítséget sem tudott időben kérni, mert Sasuke a katanájával habozás nélkül átütötte a torkát.

Foszlányokat hallottak egy határozott parancsból, és az elég indok volt nekik, hogy arra haladjanak tovább ahonnan az őr kifutott. A fáklyák gyér fénye világította meg a lefele vezető utat, és egy fiatal férfi szüntelen ordítása erősödött, ahogy egyre beljebb haladtak.

Sasuke leintette a csapatát és közelebb férkőzött a falhoz. A résnyire nyitott ajtón belesett.

- Adjátok már rá azt a láncot! – hangzott az ideges parancs, az őrök pedig vonakodva egyként hátrálni kezdtek.

Az idős férfi oldaláról lekötötte a szöges ostorát és ráütött egy őr hátára, aki előrebukott a csapástól. Remegő lábakkal felkapta a véres nyakláncot, majd ordítva a rab felé vette az irányt.

Ahogy a férfi tett egy lépést annak teste felrobbant, a vére és belsősége a padlóra fröccsent a többi mellé. Sasuke is elborzadt a látottaktól, aktiválta a Sharinganját, nehogy ők is úgy végezzék, mint a többi szerencsétlen. Sasuke jobban szemügyre vette a rabot, látszatra velük egyidős lehetett és alig látható vérengző burok vette körül a srácot. Az őrök háta a cella rácsának vetődött, míg a parancsnok a kinyitott ajtót torlaszolta el testével.

- Haszontalan banda! – ostora a nyaklánc köré tekeredett, kezével a legközelebbi őrt lökte a láthatatlan buroknak, aki úgy pukkant ki, mint egy léggömb.

Abban a pillanatban a parancsnok megsuhintotta a fegyverét, a lánc fémszemei pattogva kapcsolódtak össze a rab nyakán.

Fullasztó némaság telepedett a helyiségre. A parancsnok őrült nevetése hasította ketté a csendet.

- Tombolj kedvedre Muku! Végezd ki a behatolókat! – nézett egyenesen a parancsnok Sasuke szemeibe.

Fülsiketítő embertelen ordítás töltötte be a folyosót és rázta meg a szigetet. A burok mérete nőni kezdett és a benttartózkodók egy szemvillanás alatt az átalakuló szörny áldozatává váltak.

- FUTÁS! – adta ki a parancsot Sasuke és rohanni kezdtek kifele az életükért.

...

Naruto hiába kiáltott rá a lányra, de az nem hagyta abba az öldöklést. Akiket kiütött korábban, azokat mind kivégezte Sakura. Egy kétségbeesett kék szempár fúródott a fénytelen smaragdokba, magyarázatot várva az értelmetlennek tűnő tettre. Sakura tekintetében egy csepp megbánás nem ült, inkább csak düh és mély megvetés a félkegyelmű shinobi iránt.

Sakura megfagyott a mozdulatában, hihetetlenül erős és gonosz aura lengte be a hegy tetejét. Az őrök akkor még nem tudták, hogy az utolsó sorozatot küldik ki a számszeríjaikkal a behatolókra. Sakura belerúgott az előtte fekvő holttestbe és azzal védte ki a halálos csapást.

Az őrök chakrája ezután eltűnt a fal színéről.

Naruto értetlenül nézett fel, aztán ő is megérezte a szörnyeteg erejét. Egy torz, emberi vonásokat közel sem felismerhető szárnyas lény emelkedett a magasba. Naruto a pukkanó hangra lett figyelmes, Sakura fegyverének másolata eltűnt a baljából. Reszkető kézzel markolta meg jobban a katanáját. Naruto épp a bátorító szavakat formálta gondolatban, de azok nem hagyták el sosem a torkát. Sakura arcára pillantott.

Nem a félelemtől reszketett.

Izgatott volt, alig bírta visszafogni az erejét.

- Ez nagyon szórakoztató lesz! – vad fény gyúlt a smaragdokban. A közelgő összecsapás teljesen feltüzelte.

- Sakura-chan! Ez nem olyan ellenfél, akivel egyedül szembeszállhatsz. Ha mindannyian összefogunk együtt legyőzhetjük! – megvetően nézett Narutora.

- Ez a gyengék mentségére szolgáló szöveg! Én nem vagyok gyenge – húzódott gúnyos vigyorra a szája.

Sasukéék jelentek meg, aki látta, hogy Sakura milyen őrültségre is készül.

- Sakura, láttam mire képes, nem győzhetsz ellene! – a lány elhúzta a száját, utálta, ha beleszóltak a dolgaiba.

- Maradjatok itt és védjétek a hátsótokat! Nemhiába küldtek engem ide! – kiroppantotta a nyakát, Sasuke viszont megragadta a vállainál fogva.

- Egy láthatatlan pusztító aura lengi körbe, ami mindent elpusztít – Sakura nemtörődően lesöpörte magáról Sasuke kezét.

- Azt hiszed nem látom? – a többiek ledöbbentek. Sasuke csak a Sharingan miatt volt képes látni a láthatatlan veszélyt és eleinte azt hitte csak blöfföl a lány, de nem.

- Szuronyfekete burok, mely halálszagot áraszt. A pajzs átmérőjét jelenleg most húsz méterre saccolom, de kénye-kedve szerint tudja változtatni a méreteit. Minden élőt elpusztít, ha valaki eléri a hatótávolságát. Igazam van? – Sakura választ sem várva előrébb lépett.

- Mégis hogyan? – tette fel Sasuke a kérdést miután magához tért a döbbenettől.

Sakura visszapillantott a válla felett a vérvörös szempárba.

- A qi energiájából tudom. Tőlünk keletre élő harcos nép nem az ellenfél chakrájából olvas, hanem a qijéből, amely sokkal pontosabb információt ad magáról az ellenfélről és támadásairól is. Nagyon kifinomult chakrakontrollal rendelkezők képesek ezt érezni és olvasni ebből az energiaáramlásból. – A szárnyas lény felüvöltött, pillanatokon belül támadni fog – Maradjatok itt! Ti ketten! – mutatott a szőkére és az Uchihára – Meg ne öljétek egymást! – kifújta a levegőt, baljával elengedte a katana markolatát és a táskájából előbányászott egy újabb fiolát.

- Ez kellemetlen lesz – nézett fel mosolyogva. Nem gondolta, hogy újabb mérget fog elhasználni ezen a helyen, de mivel lerombolta a fél hegyet nincs ideje felmászni a másik oldalon. Repülnie kell.

Lehúzta a keserű folyadékot, az üres üvegcsét széttörte.

A hátán szétrepedt a varrás mentén a ruhája, és előbukkant a fél pár démoni szárny. Testén újra megjelentek a titokzatos éjfekete írásjelek, rózsaszín hajába most több sötét tincs vegyült. A szemei szürkévé váltak egy apró fekete kereszttel a közepén.

Sakura kitárta a szárnyát, pont mikor a szörny befejezte az üvöltést.

Az igazi harc még csak most veszi kezdetét.

Remélem elég izgi lett, az epic fight átnyúlik a következő részre, mint már lassan megszokhattátok 😅😂