A négy napos út hátralevő része eseménytelenül telt, senki nem támadott Sakuráékra és a csapat tagjai sem estek egymás torkának. Kifejezetten idilli volt a hangulat, amíg a szőke nem akart társalgásba elegyedni vele. Sakura mindig gyorsan rövidre zárta a beszélgetésüket, de legalább az Uchiha sem bosszantotta őt a feleslegesnél többet. A hátán levő sérülés magától begyógyult még az első nap estéjére, így nem kellett a vöröshajú elsősegélynyújtását igénybe vennie. Habár volt annyira büszke, hogy ne kérjen segítséget a körülötte levőktől, mert a segélykérés egyenlő volt számára a gyengeséggel.

Mestere kiirtotta belőle a gyengeség írmagját is belőle, így válhatott erőssé. Hiroshi-samától tudta, hogy az előző mesterétől tanult némi orvosi ninjutsut, ezért jobb volt a regenerációs képessége, mint a többieké. Nem érdekelte ki volt régen a mestere vagy hogy honnan jött, kik voltak számára a fontos emberek...

A múltja lényegtelen volt.

Eltépte a leláncoló kötelékeit, hogy a bérgyilkosok tanításai szerint élje az életét.

- Az érzések ostoba kötelékeket szülnek, melyek akadályozzák a valódi erő felszabadítását. Egy igazi bérgyilkos nem érez csak öl, nem támaszkodik soha senkire. Három fontos dolgot jegyezz meg Sakura! – az összevert fiatal lány a padlóról sandítva figyelte Hiroshit. Az idős férfi leguggolt hozzá és rövid hajánál fogva felemelte – Vér, hatalom és pénz. Egyik nélkül a többi sincs, megértetted? – Sakura bólintott, a férfi gunyoros arckifejezést öltött fel, amitől Sakura gyomra összerándult – Úgy látom nem értetted meg!

Hiroshi a földhöz vágta a szerencsétlen lányt, és az oldalára kötött ostort előhúzva ájulásig ütötte Sakura hátát...

- Sakura-chaaan! – szólította meg Naruto Kami tudja hanyadjára az előtte haladó rózsaszínhajú lányt, aki nagyon a gondolataiba feledkezett – Minden rendben van? – kérdezte aggódva Naruto. Hiába bunkó vele Sakura, ő akkor is aggódott érte.

- Közöd? – feleselt vissza a lány hidegen, majd tempóján gyorsítva lehagyta még jobban a csapatát.

Nem érdekelte a múltja, csak az az egyetlen apró részlet, mely nem hagyta őt még álmában sem nyugton. Nem látta tisztán a férfi arcát, de egy próbát megér, hátha tud valami hasznos információval szolgálni a szőke.

- Héé te! – lassított le Sakura a szőke mellé – Ismersz véletlenül egy sebhelyes, befáslizott arcú, embert, aki sétabottal közlekedik?

- Egy feltámadt rokkant múmiára gondolsz? – Sakura megforgatta a szemeit, már megbánta a feltételezést is, hogy sikerül előrébb jutnia a múlt ezen részletével kapcsolatban Naruto által.

A kérdést viszont Uchiha Sasuke is hallotta, aki nem reagált erre.

Egyszer látta ezt az embert Konoha falain belül, a leírás alapján szinte száz százalékig biztos volt, hogy kiről volt szó.

Már csak azt nem tudta magában tisztázni, hogy Sakurának mégis mi köze volt a Gyökérhez?!

...

- Táborozzunk le itt estére, holnap végre elérjük a Vérbörtönt! – nyújtózott egyet Sakura. Suigetsu elrángatta Karint vadászni, míg Juugo vízért ment. Naruto a sátrakkal bajlódott, Sasuke pedig tábortüzet rakott, míg Sakura a térképet pásztázta.

- Gyanúsak vagytok, ti ketten! – szólalt meg hirtelen Sakura – Pár napja úgy viselkedtek mintha kebelbarátok lennétek. Azt hiszitek nem látom, hogy éjszaka pusmogtok valamiről? – vonta kérdőre a fiúkat, de ők mélyen hallgattak – Amíg a szőke lélegzik nekem mindegy mit csináltok – vont vállat Sakura és újra a térképre meredt.

Eközben Karin Suigetsuval osztotta meg a lelkét nyomasztó gondokat.

- Nem hagyhatom, hogy az a pinky megszerezze magának Sasuke-kunt! – dühöngött Karin, Suigetsu pedig szemforgatva hallgatta a hisztirohamot.

- Sakurát nem érdekli Sasuke, ettől nem kell tartanod – nyugtatta a fehérhajú a lányt, de ő csak prédikált tovább.

- De Sasukét érdekli az a csitri! Nem is tudom mit eszik rajta, olyan lapos, mint egy deszka! – Suigetsu zavartan vakargatta a tarkóját.

- Még csak tizenhat éves, még megbögyösödhet – Karin fejbe vágta a fiút a lány mellméreteit védő megszólalásáért.

Suigetsu jajgatott egy sort, nem igazán kedvelte a lánynak ezt az erőszakos énjét.

- Segíts, hogy össze tudjak jönni Sasukéval! – a lilaszemű a nyálát is félrenyelte Karin tervétől – Neked bejön a pinky, nem? – Suigetsu megállította a belelkesült lányt.

- Figyelj, amíg nem tudtam, hogy Kazuki jegyese, addig bejött, de ő már máshoz tartozik! Nincs kedvem bérgyilkosok elől menekülni! – Karin majd felrobbant az idegtől.

- Gyáva! – dobbantott idegesen a lábával, majd otthagyta a döbbent fiút – Majd megoldom egymagam! – dünnyögte magában és üres kézzel visszasétált a táborhoz.

Sakura kiosztotta a visszatérő lányt, amiért vacsora nélkül tért vissza, majd miután kitombolta magát Sasuke önként vállalta a vadászatot. Az Uchiha gyorsan lelépett mielőtt Karin meggondolhatta volna magát és a nyomába eredt volna. Sasuke megtalálta Suigetsut, de mivel egy vadat sem sikerült becserkészniük, így a folyónál próbáltak szerencsét. Közösen elég halat fogtak ahhoz, hogy egy hat fős társaság jól lakjon vele, még egy olyan bélpoklossal is, mint Naruto.

Mire visszaértek addigra három farönköt gurítottak Narutoék a tűz mellé. Az egyiken Naruto és Sakura ült, a többin Juugo és Karin magányosan. Az Uzumaki lány amint kiszúrta Sasukét hevesen integetni kezdett és megpaskolta maga mellett az üres helyet. Suigetsu gyorsan Juugo mellett dobta le magát mielőtt Sasuke elorozta volna előle a helyet. Eleget szenvedett már Karinnal a mai nap.

Sasuke kínzó lassúsággal indult meg, Karin már felhúzta nyársra a halat neki is, amikor Sakura hirtelen felpattant a helyéről és megindult a táskája felé. Az Uchiha kapva az alkalmon leült Naruto mellé, jelenleg ő volt számára a kisebbik rossz. A szőke igyekezte a vigyorát elrejteni, feltűnt neki a vöröshajú lány kétségbeesett próbálkozása, hogy felhívja magára Sasuke figyelmét, eddig kevés sikerrel.

- Told arrébb a feneked, Uchiha! Az az én helyem! – jött vissza Sakura, szemei szikrákat szórtak.

- Bocsi, nem volt ráírva a neved – Sasuke viszont továbbra sem mozdult – Ha nagyon ragaszkodsz a helyhez, akkor az ölembe is ülhetsz – felelte vigyorogva, valamiért jól esett bosszantania a Harunot.

- Verést akarsz, Uchiha?! – akadt ki Sakura, keze ökölbe rándult – Húzz a nőd mellé most azonnal! – Sasuke felnézett a viharos smaragdokba.

- Nem a nőm – tagolta lassan és érthetően, de nem állt fel.

- Óvoda... - masszírozta meg a halántékát Sakura. Simán ledobhatná Sasukét a rönkről, de túlságosan is éhes volt. A lány inkább befurakodott Naruto és Sasuke közé – Tudom, hogy terveztek valamit! – szűrte a fogai között - És inkább elejét veszem a dolgoknak! – a fiúk feszengtek a lány túlzott közelsége miatt, de nem volt ellenükre.

A vacsora nagyon lassan készült el, legalábbis a Haruno számára. Elvette az egyik nyársat, majd Narutonak nyújtotta, aki értetlenül nézte a felkínált falatot.

- Beleharapsz még ma? – nézett rá unottan. Naruto nem értette mit akar tőle a lány, ezért beleharapott a ropogós halba.

- Fhi-nyom – közölte tele szájjal Naruto, Sakura pedig a szőke reakcióját figyelte – Sakura-chan zavarbaejtő ahogy nézel! – pirult el Naruto.

- Azt tesztelem, hogy mérgezett-e – sandított az Uchiha felé a lány, Naruto pedig félrenyelte a falatot.

- Nem élve kellek neked?! – akadt ki pár oktávval magasabb hangon.

- Meg tudlak gyógyítani, ha mérgezett lett volna – harapott bele most már ő is az ételébe.

- Ugye nem mérgeztétek meg, Teme? – kérdezte Naruto megijedve.

- Baka! – szidta le a feketehajú. Zavarta, hogy Sakura abból a halból evett tovább, amit előtte megosztott Narutoval.

Sakura gyorsan befalta a halat és a következő adagjáért nyúlt. Amikor elvette Sasuke odahajolt a nyárshoz és fogait a hal húsába mélyesztette, egy darabot kitépett belőle. Sakura lefagyva nézte a jelenetet, de nemcsak ő.

Mindenki.

- Ez sem mérgezett, ha megnyugtat – felelte higgadtan Sasuke.

- Halálvágyad van?! – borult lángba Sakura aurája – Kibírhatatlanok vagytok együtt! – Sakura felállt a helyéről és inkább Karin mellé ült le. Nem tartott attól, hogy elorozná tőle a legfinomabb falatokat. A nyársára tekintett, amitől elment az étvágya – Kell? – kérdezte Karint, de szorult belé annyi büszkeség, hogy nemet mondjon rá. Egy másik szituációba azonnal rávetődött volna, de így nem kellett neki. Sakura tűzbe dobta a vacsora maradékát.

Sakura nem szakította el a tekintetét az elszenesedő hal testétől, mely a percek múlásával egyre felismerhetetlenebbé vált.

Az érzékei égett emberi bőr szagáról hazudtak és érezte saját testén az őt felemésztő tűz nyaldosó lángjait, mely tűzviharként felerősödve söpört végig rajta. A gondolatai, illetve érzései a tűz martalékává váltak és üres testében csak a hamu keserű ízét érezte a szájában...

A tűz még azt az emléket is kiirtotta belőle, melyet nem szabadott volna elfelednie.

Remélem gyors voltam 😂