A narancssárga maszkos elmosolyodott és úgy döntött kicsit eljátszadozik a Harunoval. Tudnia kell mire képes az erejével. A férfi csettintett és a Shukaku a hatalmas karjával a talajra csapott. Már nem is egy homokvihar tartott Sunakagure felé, hanem egy egész homoktenger, mely ha becsapódik akkor a falu szempillantás alatt eltűnne. 

Sakura szeme sarkában megrándult egy izom, a harag tüzén keresztül is még sikerült reális döntést hoznia. Egyértelműen a falut fogja védelmezni.

- Veled később számolok! - sziszegte a fogai között és elsuhant a férfi szemei elől.

Sakura a falu és a hullámzó homoktömeg között lebegett félúton. Hosszú lángszárnyait maga elé húzta, majd a pillanat tört része alatt kitárta. Hatalmas izzó energianyaláb ütközött a homoknak, amely üvegesre melegítette fel azt. Az izzó homok először narancsvörösen izzott, majd egy pár szárnysuhintást követően lehűlt és egy üvegesre szilárdult hullám magasodott a falu fölé.
A falu lakói nem sokáig csodálhatták az új képződményt, hisz egy jól ismert hang hallatszódott a távolból.
Akik ismerték ezt a jellegzetes hangot, ahogy az energiagömb egy bizonyos pontba koncentrálódik, azoknak az ereiben megfagyott a vér. Sakura arcáról veríték csorgott le és igyekezett megkerülni a üveghullámot. Nem hagyhatja, hogy a bijuu bomba elpusztítsa a falu fölé magasodó amorf üveget, hisz az szintén a falu pusztulását okozná. Sakura felért a képződmény tetejére, és onnan látta, hogy a Shukaku a szájába vette az energiagömböt. Pofája megduzzadt és füst szivárgott ki a szája sarkából. Még sohasem látott testközelből bijuu bombát, csak a történelemkönyvekből és mendemondákból tudta, hogy micsoda pusztításra képes ez az átkozott képesség.
A szörny kitátotta a száját és egy óriási energianyaláb hagyta el a torkát. Sakura a megtestesült halált látta fénysebességgel közeledni. A bomba mindent elpusztított mi az útjába került.

Csak egy mód van a megállítására.

Sakura megszorította a medált a nyakában.

- Sajnálom, Sasuke-kun... - mosolyodott el halványan, szíve viszont összefacsarodott a fájdalomtól.

"Parázslélek!"

A Főnix látta az eltökéltséget a lányban épp ezért döntött úgy, hogy helyet fog cserélni vele.

Sakura annyit vett észre, hogy a karján levő tetoválás felizzik és szinte életre kelt. A bőrén tekergett a főnix szárnya egészen addig, míg el nem vált a bőrétől és egy csapással a levegőbe szökkent.

A Főnix életre kelt. Egy óriási tűzmadár hátát látta Sakura, aki közte és a száguldó bijuu bomba között lebegett. A lányt mellbe vágta a hő és az energiaveszteség, mit a Főnix erejének elvesztése okozott. Őszinte kétségbeesés ült ki a lány tekintetére, hisz rájött az ősi lény tervére.

- Várj! - kiáltott és kezével a levegőbe nyúlt, de vissza kellett húznia a kezét.

A tűz újra fájdalmat okozott neki.

A Főnix visszanézett az örökösére utoljára mielőtt a bijuu bomba a testébe ütközött volna.

- Ne feledd, hogy te vagy a tűz, ami sosem huny ki! Mi egyek voltunk és leszünk!

Ezek voltak a Főnix utolsó szavai mielőtt a robbanás szétfoszlatta volna a testét. A lángok kihunytak és csak a füst maradt utána. Sakura füle csengett a robbanás hangjától és arcáról némán csorogtak le a könnyek. A Főnix feláldozta magát, hogy megmentse őt és a falu lakóit. 

Sakura a füst fátylán keresztül látta a Shukaku alakját.

Erőtlennek érezte magát, a karja megremegett. Mégis hogy tudna legyőzni egy Uchihát és egy Shukakut a Főnix ereje nélkül?

A fáradtság és a gyász elemi erővel döntötték le őt. A térde felmondta a szolgálatot és összeroskadt a üvegképződmény tetején.

Megérezte a maszkos jelenlétét maga előtt. Keze ösztönösen az oldalához mozdult, ahol régen a katanáját tartotta.
Az egykori Samehada markolata esett a keze ügyébe. Keserűen elmosolyodott saját szerencsétlenségén. Pusztán egy markolattal nem szállhat szembe kettejükkel. Miért nem dobta el egyszerűen és készíttetett egy új hozzáillő fegyvert magának? Miért kellett szentimentális okok miatt ezt megtartania?

Túlságosan is a Főnix erejére hagyatkozott. Azt gondolta, hogy ő és a lény életük végéig össze lesznek kötve, azonban ez nem így történt.

Az ereje elhagyta.

"Te vagy a tűz, ami sosem huny ki! Mi egyek voltunk és leszünk!"

A Főnix tévedett...

A remény kihunyt.

Sakura hagyta, hogy a férfi megérintse a vállát és magával szippantsa őt és a távolban tomboló Shukakut is...

...

Sakura fejfájással ébredt fel és nem csodálkozott a lebilincselt tagjai láttán. Ha meglenne még a Főnix ereje, akkor ezek a béklyók egyszerűen eltéphető zsinórok volnának. A lány mozdult, a láncok viszont visszahúzták őt a falhoz. A fájdalom a szívében nagyobb volt, mint a gúzsba kötött tagjai merevsége.

 A férfi két lépésnyire állt előtte. A lány félelem nélkül nézett a férfire, tekintetében az apátia volt felfedezhető.

- Mit akarsz? - kérdezte a hosszúra nyúlt csend után Sakura.

- Fel kell támasztanod egy bizonyos személyt - bökte ki kertelés nélkül a maszkos.

Sakura hisztérikusan felnevetett.

- Nem vagyok isten - horkantott fel szarkasztikusan.

A férfi gúnyosan hümmögött egyet a maszkja alatt.

- A Kazekage eléggé eleven egy halotthoz képest. - Sakura szemei tágra nyíltak a döbbenettől.

- TESSÉK?! - kérdezett vissza. Azt hitte rosszul hallotta, vagy félreértette imént az Uchihát.

- Hogy csináltad? - kérdezte kíméletlenül a férfi.

Sakura üveges tekintettel bámult maga elé. Gaara élt. Fogalma sem volt, hogy miként, de őszinte megkönnyebbülés telepedett a szívére.

- Én... - könnyek szöktek a szemébe, de megrázta a fejét - Fogalmam sincs. Én nem csináltam semmit. - vallotta be őszintén a lány.

- Ne hazudj! - ragadta meg a torkánál fogva Sakurát.

A férfi meglátta a lány nyakában levő nyakláncot, ami arra késztette őt, hogy elengedje. A lelki szemei előtt szinte látta a szerelme nyakában megvillanni az ő láncát.
Egy álom melyet oly régóta dédelgetett, már csak egy hajszál választja el a megvalósulástól.

Sakura hangosan köhögni kezdett. Nem értette miért lépett vissza a maszkos.

- Ez talán segít emlékezni - húzta ki a köpenye belsejéből az ősrégi tekercset, mely vörös pecséttel volt lezárva.

Sakura gyanakodva méregette a tekercset, majd elsápadt a felismeréstől.

- Ezt keresik Sasukéék - lehelte halkan a döbbenettől, majd felocsúdott - Miért van ez nálad? - találta meg a hangját a Haruno.

A férfi a maszk csatjához nyúlt és levette azt. A férfi fél arcát egy sebhely csúfította el, és a heg miatt idősebbnek is látszott a valódi koránál. A Sharingan vörös fénye csak a jobb szemében csillant fel, a balban szintén egy baljóslatú szemképesség örvénylett feketén.

Rinnegan. Pont mint Peinnek.

Sakura elidőzött a férfi arcán, amikor az emlékezetébe tolult a régmúltból egy név.

- Obito?  - kérdezte bátortalanul, mire a férfi nem meglepve bólintott egyet válaszul.

Kellemes Ünnepeket kívánok az Olvasóimnak, remélem kellően felcsigáztam mindenkit! :D