Kazuki az arcát a kezébe temette. Hisae rezzenéstelen arccal közölte a híreket, amiket jóformán még nem fogott fel. Vagyis inkább nem akarta elhinni.

- Szóval Sakura-hime lángokba borult, majd eltűnt és csak annyit mondott, hogy egy régi adósságot kell lerónia - ismételte meg elhalóan a fekete hajú lány szavait. Hisae némán bólintott. - Valószínűleg a homokrejteki lány hívta őt, aki kisegített minket a Hiroshi elleni küzdelemben - elevenítette fel régi emlékeit a fiú.

- Mi lesz a gyűléssel? - kérdezte a lány.

Kazuki nagyot sóhajtott.

- Megvannak a Hime jegyzetei? - Hisae ismét bólintott - Akkor levezetem én a tárgyalást - felelte Kazuki, amin a lány őszintén meglepődött.

Arra számított volna, hogy elhalasztják a gyűlést más időpontra.

- Mi a terved Kazuki? - kérdezte a lány. Nem feltételezte azt, hogy Kazuki át akarná venni Sakura szerepét, hisz a rajongásának tárgya volt a Haruno, azonban a kíváncsiság csak furdalta.

- Egyértelmű, hogy nem teázgatni hívta a homokrejteki, Kami tudja mikor fog visszatérni Sakura-hime. Napok, akár hetek múlva? Nem tudjuk, épp ezért annyi terhet akarok levenni a válláról, amennyit le tudok. Az Ő akaratát fogom képviselni. Sakura-hime megbízik bennünk és én is bízok benne. Nem okozhatunk neki csalódást.

Hisae egyetértett ezzel és megmutatta Kazukinak Sakura jegyzeteit...

...

Haruno Sakura ösztönei nem csaltak, amíg a rövid ideig tartó akatsukis életét élte. A maszkos volt a legveszélyesebb mind közül, hiába próbálta a bohókás viselkedésével ezt a tény aláásni.

A qí nem hazudik.

Sakura először a Deidara féle beavatási bulin találkozott Tobival és a legnagyobb megdöbbenésére nem érezte a qí energiáját. Minden ami élő az bocsát ki qí energiát és Sakura pontosan ezért volt teljesen összezavarodva. Azonban most a férfi qí energiája szinte betöltötte a teret. Tobi teljes valójában itt volt, nemcsak egy anyagtalan képként lebegett az éterben.

Tobi egyből kiszúrta a Harunot a tömegből. Egyesen ránézett és Sakura még ekkora távolságból is fel tudta ismerni a Sharingan jellegzetes vörös izzását.
Ezernyi kérdés lefutott a fejében, de egy tény változatlan maradt.

A harc vele igenis elég problémás lesz...

A Shukaku elordította magát a távolban, a hang erejétől homokvihar támadt. A házak tetejét vastagon belepte a homok, a szabadban levő shinobik karjukkal védték magukat a homok ellen. Temari maguk elé emelte a legyezőjét, hogy a homok ne lepje el őket.

Sakura nem érezte Gaara qí energiáját, ami eléggé nyugtalanította.

Tobi úgy érezte elérkezett az igazság pillanat. Évek óta tervezi a világ sorsát megfordító lépést és végre eljött az ideje a saját színre lépésének. Átjárót nyitott, amin keresztül kihullott a jinchuuriki holtteste. Alulbecsülte a Kazekage képességeit ezért a harc tovább tartott mint szerette volna, de szerencséjére maradt elég chakrája ahhoz, hogy kordában tartsa a Shukakut.
Legalábbis egyelőre.

A pillanat megfagyasztott mindenkit a mozdulatában. 

Temari mozdult először és kapta el zuhanó öccse hideg testét és rakta le őt a homokba.

Még reménykedett és ujjaival a testvére nyaki ütőerét akarta ellenőrizni. Semmi pulzálás, semmi lélegzetvétel, sem egy apró rándulás, mely az élet jelét mutatta volna.
Csak a homokvihar süvített az ordító csendben.

- Mozdulj már! - ordított kétségbeesetten, könnyei a fiú köpenyére hullottak.

Sakura még mindig a döbbenet hatása alatt volt. Ha hamarabb érkezett volna akkor...

Azonban most most van. Nincsen ha és nincsen de.

- MOZDULJ MÁR HARUNO SAKURA! - kiáltotta a homokrejteki lány.

A rózsaszín felocsúdott a döbbenetéből. Az előbbi is neki szólt.

- Tudsz orvosi ninjutsut, nem? - Sakura megindult és a tömeg egyre csak nőtt körülöttük, ahogy a Kazekage holtteste földet ért. Kankuro is előkerült időközben.

Sakura először nem tudta mitévő legyen. Az orvosi ninjutsuja nem olyan fejlett, mint a mesteréé köszönhetően a korai távozásának és aki alkalmas lett volna a tanításra nem volt hajlandó tanítványává fogadni. A tűz hatalmával bír, de attól még nem vált istenné. Sakura gondolatai között felsejlett a Főnix intelme.

"Kiválasztottnak lenni átok, Parázslélek. A világ egyre nagyobb elvárásokat ró rád és te a kötelezettség rabjává fogsz válni. A reményt jelented nekik és nem hagyhatod a remény lángját kihunyni."

Azt várják tőle, hogy egy holtat visszahozzon az élők közé, legyőzze a Shukakut és az ismeretlen Uchiha harcost.
Hosszú idők óta most először érzett bizonytalanságot az erejével kapcsolatban. Kezén felsejlett a zöld chakra, és csak ugyanazt tudta megállapítani amiben már bizonyos volt. Nincs az az erő amivel vissza tudná Gaarát hozni. Tehetetlen volt a halállal a szemben. Sakura a rá nehezedő felelősséget súlyos mázsaként élte meg, mely össze akarta őt roppantani. Úgy érezte, hogy cserben hagyta azokat, akiknek sokkal tartozott a Hiroshival vívott küzdelem miatt. Hagyta kihunyni a homokrejtekiek reményének lángját. Elbukott.

"Parázslélek" - szólt a Főnix, de Sakura nem hallotta mit mond az ősi lény, hisz egyre csak azt ismételte magában, hogy elbukott.

A csalódottság könnyei szántották fel a Haruno arcát. Oly sok erőfeszítéseket tett az elmúlt hónapok során, de egy csapásra tört előtte össze minden. Hiába nem tehet róla, amiért Temari csak utolsó kétségbeesésében törte össze a talizmánt, a felelősség vádló tekintete minden irányból rámered.

Lelke megfáradt. Talán holtakat nem tud visszahozni, de bosszút még állhat...

"Parázslélek!" - kiáltott újra a Főnix, de hangja beleveszett a lány ordításába. Olyan mély elemi harag keletkezett szívében, melynek tudta, hogy hatalmas ára lesz, ha nem kontrollálja megfelelően az érzéseit.

Az utolsó könnycsepp az arcáról a Kazekage arcára hullott, mielőtt lángok csaptak volna fel a testéből. A pusztító tűzszárnyaival csapott egyet Sakura és a levegőbe szökkent vele. Nem láthatta, hogy a tűz mellyel óvni és védeni tudott, micsoda erővel sújtotta a közeli bámészkodókat.

Temari, aki közvetlenül Sakurával szemben térdelt, most a földön feküdt és tenyerét az arcához szorította. Fájdalmas sikolyát visszaszorította, de az égető érzés nem akart múlni. Kankuro, akit csak a lökéshullám dobott arrébb, rögtön nővéréhez rohant. Medikus ninjáért kiáltott, aki néhány másodperc múlva csillapította a homokrejteki lány fájdalmát és pár perc után már új bőrt is varázsolt az arcára.

Sakura most már egy magasságban lebegett az ismeretlen maszkos előtt.

Megkérdezhette volna tőle miért tette azt amit tett, de felesleges lett volna. Pontosan tudta, hogy az Akatsuki tagjai a bijuuk erejét akarják megkaparintani.

- Ki vagy te pontosan? - kérdezte inkább a lány.

A férfi nem válaszolt, viszont elmosolyodott a maszk alatt.

A lány erejével képes lesz visszahozni szerelmét...

...

Az ősz hajú remete azt hitte, hogy először rossz helyre tért vissza. Konoha kapuiba kellett volna érkeznie, de nemhogy egy kapu nem magasodott előtte, még a falujának jellegzetes épületeit sem látta maga előtt.
Mintha Konohát leradírozták volna a föld színéről. A férfi sokat látott már életében, a háború borzalmai nem voltak új keletűek számára. Azonban saját otthonával megtapasztalni amit más nemzetek földjein látott... igenis borzalommal töltötték meg szívét.

Felelősséget kell vállalnia és meg kell állítania a pusztítást.

Gyors léptekkel haladt a romok között és egy bizonyos chakra tulajdonosát kereste. Már több perce rohant és a közelben folyó csata hangjai már elértek hozzá. Messziről ki tudta szúrni, hogy Konoha jouninja küzdenek az Akatsuki tagjaival. Azonban Tsunade chakráját nem a küzdőtér felől érezte.

- Tsunade! - kiabált a férfi, de nem érkezett válasz.

Közelebb rohant a csatatér felé, amikor harmatgyengén ugyan, de megérezte a szeretett nő chakráját.

Megfordult és követni kezdte a chakrát, majd megérezte Shizune jelenlétét is a férfi.

- Jiraya-sama! - kiáltotta a romok alól Tsunade tanítványa, ki fél karjával súlyos gerendákat tartott, míg a másik sérült kezével gyógyította az előtte fekvő nőt.

Jiraya szempillantás alatt kiszabadította a romok alól a sérülteket. Shizune karja vérzett, de nem akadályozta meg abban, hogy a válságos állapotban lévő mesterén segítsen.

- Mi történt? - követelt gyors válaszokat Jiraya, miközben tekintetét le nem vette a nőről.

- Az Akatsuki vezére és annak klónjai megtámadták Konohát. Tsunade-sama - csuklott el Shizune hangja - megmentett minket. Tsunade-sama vesztésre állt Pein ellen, de nem adta fel. A detonáció pillanatában megidézte Katsuyut, akit több ezer darabra szaggatott a robbanás ereje viszont így mindenkihez el tudott érni és a mesterem chakráját használva gyógyulnak a sérültek. Ha abbahagyom a chakraáramoltatást akkor... - szaladtak könnybe Shizune szemei.

Nem kellett befejeznie, hisz Jiraya megértette mi fog történni. 

Megidézte Fukasakut, azzal a kéréssel, hogy vigyázzon Shizunéékra, majd a csatatér felé vette az irányt...

...

A hét elején lezongoráztam az emeletről, így van időm az írásra is végre. 😅

ui. Nem törtem el a lábam szerencsére.