Sakura éjsötét szárnya köddé vált, testéről eltűntek a titokzatos jelek és a szürke szemei újra zölden villantak. A hajából a fekete tincsek visszaváltoztak újra rózsaszínűvé, arcán semmilyen érzelem nem tükröződött.

- Hálásnak kellene lenned leendő úrnődnek, amiért átvettem tőled ezt a felelősséget. Egy szabadabb fogoly lehetsz, mint én valaha lehetnék – Sakura üres tekintettel bámulta az előtte térdeplő lányt – Ha ezt megértetted, akkor tűnj a szemem elől! – Hisae meghúzva magát lassan felállt, és vetett halott társaira egy utolsó pillantást mielőtt elnyelte volna a köd.

Sakura a csapathoz fordult.

- Induljunk, így is elég sok időt elvesztegettünk! – a többiek viszont nem nagyon mozdultak – Süketek vagytok? IN-DU-LÁS! - tagolta Sakura dühtől visszafojtott hangon, csak egy hajszál választotta el, hogy a csapatával teljes hangerővel ordítozni kezdjen. A pillantása Narutora esett, szikrázó tekintettel talpra állította és farkasszemet nézett vele – Elég gondot okoztál már nekem, nem gondolod? – a szőke állta csapattársa megvetéssel teli pillantását – Remélem felfogtad az erőkülönbséget közöttünk és nem próbálsz elszökni előlem! - Naruto megfontoltan bólintott, Sakura pedig a kezét a bilincsre tette és puszta kézzel letörte az összes béklyót róla. A ragasztószalagot szintén egy határozott mozdulattal letépte a szájáról – Nem tűröm a felesleges beszédet, remélem ez is érthető!

- Igen, Sakura-chan! – Sakura lemondóan megforgatta a szemeit, már most sikerült megbánnia a döntését. Adott Narutonak egy kunait, hogy azzal védje meg magát legközelebb, ha megtámadják, mert neki nincs ideje mások testi épségével is foglalkozni.

Sasuke még mindig a hallottak és látottak hatása alatt volt, de semmi pénzért nem kérdezett volna rá erre a Kazukira, sem a lány képességeire.

- Eeh... nem is mondtad, hogy téged már eljegyeztek – biggyesztette le a száját Suigetsu.

- Nem kérdezted – vonta meg Sakura nemtörődően a vállát.

- Sakura-chan nem mehetsz hozzá ehhez a Kazuki akárkicsodához! – ragadta meg Naruto a lány vállát.

- Ne érj hozzám! – lökte el a fiú kezét magáról – Hozzá fogok menni, ebbe neked nincs beleszólásod és nekem se sok! – Naruto hitetlenkedve rázta a fejét.

- Nem is szereted, nem kényszeríthetnek rá! – Sasuke a fejét fogta. Ha Sakura nem vágja el a torkát most azon nyomban, akkor ő fogja megtenni mielőtt Naruto felhozná a csodás közös múltjuk emlékét.

- És? A szerelem egy felesleges érzés. Tőlem erős utódokat várnak meg a női bérgyilkosok irányítását – Sakura maga sem értette miért beszél erről ilyen nyíltan. Ez a Naruto bosszantotta őt, viszketett a tenyere a visszatartott pofonoktól, de nem ütötte meg. Valamiért úgy érezte, hogy beszélhet neki erről. Nem mintha megbízna benne, csak szüksége volt valakire, akinek elmondhatja a problémáit és ő pont kézre esett. A fiú állítása szerint ismerik egymást, ezt kihasználva hátha sikerül felfedeznie múltjából azt a részletet, mely kínozta őt álmaiban.

Valami fontos emléket elfelejtett, amit nem szabadott volna.

Talán a Kyuubi hordozója lesz az, aki eszébe juttatja azt, ami a feledés homályába veszett.

- Nem érzel valamit a mögötted levő iránt? – Sakura hátrapillantott az Uchihára, a kérdésre pedig elmosolyodott.

- De... – Naruto kék íriszei felragyogtak – Ellenszenvet – Karin oda-visszakapkodta a tekintetét plátói szerelme és Sakura között.

- Volt közöttetek valami? – kérdezte magas hangon követelőzve a vörös hajú.

- Nem – vágta rá gyorsan Sasuke, Naruto pedig vele szinkronban egy igent. Sasuke keze a katana markolatára vetődött, készen állt megölni a csapattársát, de előtte látni akarta Sakura reakcióját.

Sakura megszeppenve nézte hol Narutot, hol őt, majd nevetésben tört ki.

- Azt állítod, hogy ő meg én szorosabb kapcsolatot ápoltunk? – törölte le könnyeit Sakura – Ennyire nem lehetett rossz az ízlésem. Biztos vagyok benne, hogy a savanyú képére emlékeznék, ha tényleg igazat állítasz – Sasukébe fagyott minden szó, a Taka tagjainak álla leesett, kivéve Juugoét, ő inkább érdeklődően a csicsergő madarakat nézte az ágon, mintsem a kialakuló dráma eseményeit kövesse.

- Szereted azt a bunkót! – bizonygatta Naruto.

- Naruto, én most megöllek! – rántotta ki a fegyverét Sasuke, Sakura viszont az Uchiha előtt termett, mutató ujját a mellkasához érintette.

- Állj le, szépfiú, ha leszállítottam őt, és amikor már mesterem sem látja benne a hasznot, tiéd lehet! Habár az is lehet, hogy megtartom magamnak, még soha nem szórakoztam ilyen jól. Tökéletes udvari bolond lenne az udvaromban – Naruto feje elvörösödött a sértéstől, nem szerette ezt a Sakurát.

Sakura és Sasuke farkasszemet nézett egymással, a lány közelebb hajolt hozzá.

- Vonzónak találsz – húzta gúnyos mosolyra Sakura az ajkait, Sasuke ismét köpni-nyelni nem tudott.

- Tessék?!

- Túl sok ilyen vágyakozó tekintettel találkoztam, mint a tiéd. Ha igazat is beszélt a szőke, akkor jobb, ha távol tartod magad tőlem. Még megégeted a kezed – suttogta Sakura a fiú ajkaira, az Uchihát viszont nem tántorította el a figyelmeztetés.

- Én nem félek a tűztől – Sasuke magában vállon veregette magát, hisz Sakura tekintete elsötétült erre a kijelentésére. Elegánsan 180 fokos fordulatot vett, majd Narutohoz kezdett lépkedni.

- Én figyelmeztettelek! – vetette hátra neki.

- Sakura-chan a hátad... - emlékeztette rá Naruto a sérülésére, amit pontosan ő miatta szerzett.

- Majd begyógyul útközben! Induljunk! – türelmetlenkedett a rózsaszín.

- Karin! – szólította elő vigyorogva csapattársát Sasuke – Gyógyítsd meg Sakurát! – adta ki az utasítást, amihez Karin foga nem fűlött annyira, de mivel az ő Sasukéje kérte meg rá, meg fogja tenni.

Sakura felszívta magát, utálta, ha gyengének nézték őt.

- Mint mondottam Uchiha begyógyul a hátam útközben – Sakura nyomatékul meghúzta a táskájának a szíját és felugrott az első faágra.

Suigetsu és Juugo követte őt elsőnek, Naruto és Sasuke tekintete egy pillanatra találkozott.

- Szóval segítesz, Teme? – kérdezte a szőke bárgyú mosollyal az arcán, mert már előre tudta a választ.

- Dobe ez csak egy ideiglenes fegyverszünet, ne képzelj bele sokat! Előre tisztázom, hogy nem miattad és nem is miatta segítek – bökött a fejével a távolodó Sakura felé.

- Persze-persze tudom, a nagy Uchiha Sasuke mindent önmagáért csinál – bólogatott vigyorogva a szőke, majd együtt ők is követni kezdték a csapattársukat.

Karin pedig fortyogó dühvel zárta a sort. Nem fogja hagyni, hogy a rózsaszíné legyen az ő Sasukéje!

Egy kis rövidke szösszenet+ életjel, hogy még él a sztori 😂