Sakura:

Elérkezett Yule-ünnepe vagyis Kaguyának visszatérésének ideje. Az emberek világában a mai napot a téli napfordulóként tartják számon, míg az alvilágban – a halandók megkopott hagyományaihoz hasonlóan - a Nap visszatérését ünnepelték.

Az újjászületés ünnepe a mai nap. A fény győzelmeskedik az sötétség felett, így hosszabb nappalokat hozva magával.

Azonban a diadalig túl kell élni a történelem legsötétebb és legkegyetlenebb éjszakáját.

Megsimogattam a gömbölyű hasamat. Amióta félvérűvé váltam a terhességem felgyorsult és körülbelül két hetet saccoltam a baba megérkezéséig. Sasuke ónixai aggodalomtól csillogtak.

- Jól vagy? – kérdezte meg tíz percen belül már harmadjára, én meg harmadszor is bólintással jeleztem, hogy igen.

Tekintetem a többiekre siklott. Itachi a falnak dőlt, karjait összefonta mellkasa előtt, Izumi pedig fel-alá járkált idegességében. Hinata a széken ült, frissen lakkozott körmeit az asztalon kopogtatta, Obito és Pein a terem túlsó végében pusmogott. Csak mi tartózkodtunk a rejtekhelyen, az Akatsuki tősgyökeres tagjai készenlétben álltak, az örökösök pedig Kaguya fogadására mentek.
A helyiséget díszítő magyal kellemes illata kúszott az orromba. Az emberek világában pár nap múlva ünneplik a legszentebb ünnepet, a Karácsonyt, a démonok világában is van ehhez hasonló szokás, csak ők nem díszítenek fenyőfát, hanem magyallal díszítik fel az otthonaikat. Az ajándékozás nem szokás itt, hanem egy háromnapos táncmulatság veszi kezdetét. Sasuke elmesélte, hogy gyerekkorában mennyire nem szerette a táncos részét az eseménynek, én pedig akaratlanul is elképzeltem, ahogy este a farakás körül táncot lejt a többiekkel. Sasuke érdeklődött, hogy a halandók hogyan ünneplik Yule ünnepét, és egy mosollyal az arcomon mesélni kezdtem az emberi szokásokról. Ajándékozás, fenyőfa díszítés, rokonokkal való közös ebéd és a mértéktelen zabálás...
Másnap a szobánkba érve egy kunaikkal és shurikennekkel feldíszített fenyő fogadott, alatta pedig néhány doboz ajándék. Konantól egy vörös sálat kaptam, Kisamétől egy csontfaragásos tőrt, Itachi és Izumi babaholmikat vásárolt, Sasukétól egy hajcsatot.
Csak tudnám hova mennek el vásárolni...
Mindenkinek megköszöntem a meglepetést, kifejezetten jól esett a figyelmességük és törődésük.

Sok-sok magánnyal töltött év után végre otthonra leltem.

Gondoskodó barátok és szerető család vett körül, és én csak reménykedni merek benne, hogy a harcok után mindannyian együtt tudunk majd mosolyogni.

Hiszek magamban és a társaimban.

Együtt sikerülni fog!

Naruto:

Megéreztük.

Mindenki egyszerre feszült meg, ahogy Kaguya megjelent egy dimenzió hasadékon át a feldíszített csarnokban. Az ereje még elképesztőbb lett az elmúlt hónapok során, fekete és halált ígérő aurája fojtogatta a torkunkat. A félelem bekúszott az ereinken keresztül és behálózta egész testünket. A mellkasunkra rátelepedő aggodalom mázsás súlyt vetett, de mindenki szabályozta a légzését.

A földön térdeltünk, tekintetünket a márványpadlóra szegeztük.

Nem szólt hozzánk, a levegőbe szimatolt.

- Utálom a magyalt! – hangja még a legvastagabb jégcsapokat is leverte volna az ereszről. Egy csettintésére meggyulladt az összes örökzöld, egy pillanat alatt fekete hamuvá égett az egész díszítés a teremben. A füst bekúszott az orromba.

Mindjárt észreveszi.

Nyugalom Naruto! – nyugtattam magam.

- Gyermekeim! – hangzott a fagyos megszólítás, melytől a hideg futkosott a hátamon.

Ahogy felpillantottam, előttem termett és megragadta a torkomat. Körmei a nyakamba mélyedtek, tekintetem az üres és lélektelen szemeibe vezettem.

- Hol vannak? – kérdezte dühösen.

Farkasszemet néztem vele, a dacom nem értékelte. Mélyebbre süllyesztette a körmeit, a fekete vérem vékonyan csordogált lefele.

- Hinata terhes – böktem ki nagy nehezen – Mélységes elnézésedet kéri, az állapota nem tette lehetővé a fogadáson a részvételt.

Kaguya hófehér ajkai gúnyos mosolyra húzódtak.

- A bujaság és a falánkság átkozottai egymásra találtak – az öklöm viszketett, és szívesen behúztam volna a porcelán fehér arcába, de tudtam, hogy türtőztetnem kell az indulataimon.

Hamarosan le fog hervadni a mosoly az arcáról.

- És Ő hol van? A legkedvesebb gyermekem? A harag átkával megáldott – nézett körül alaposan annak fényében, hátha meglátja valahol Sasuke sziluettjét.

- Sasuke – köszörültem meg a torkom - A terhes felesége mellett van. Hamarosan megindul a szülés – közöltem a lehető legnyugodtabb hangomon.

Még sohasem láttam meglepődni Kaguyát. Szemöldöke enyhén felkúszott, homlokán ráncok jelentek meg.

- Szóval egybekeltek az Uzumaki-lánnyal – elengedte a torkomat, de nem várt megerősítést.

A nyakamon beforrt a seb. Letérdeltem újra, nehogy engedetlennek tűnjek a szemében. Hosszú, törtfehér kimonója elsuhant előttem. Ikuma előtt állt meg.

Szemem sarkából láttam, hogy az álla alá nyúlt, rabul ejtve a tekintetét. Sasuke után Ikuma volt a kedvence, amit a férfi mindig nehezményezett, hogy nem ő az első számú.

- Mondd Kevélység gyermeke mit láttál távollétemben? – a hangja már majdnem gyengéd volt.

- Dicsőséges birodalmat, melynek élén Kaguya-sama áll. A halandók kora bevégeztetett – az existennőt elégedettséggel töltötte el Ikuma hamis jóslata.

Elengedte az állát és széttárta karjait.

- Álljatok fel, Gyermekeim és legyetek tanúi a dicsőséges birodalom megszületésének! – a dimenzión újra hasadás keletkezett és a csarnokot fehér, agyagszerű lények lepték el. Shikamaru felkészített minket a fehér zetsunak keresztelt agyatlan szörnyetegek megjelenésére. Ezek kifejezetten az emberek elpusztítására lettek megtervezve, mely Kaguya terveinek tökéletesen megfelelt.

A hatalmas helyiséget hamar betöltötték a zetsuk, de végeláthatatlan mennyiségben ömlöttek még át. Shikamaru tévedett.
Számításai szerint max pár ezerrel kellett volna szembenéznünk.
A másik dimenzióban én még több tízezernyi szörnyet látok.

A tekintetünk találkozott, láttam pörögni a fogaskerekeit. Ino összeköttetésben volt az Akatsuki vezetőjével és folyamatosan jelentette Peinnek a történéseket.

- Ideje meghódítani a világot! – Kaguya ajkai sötét vigyorra húzódtak, miközben a levegőbe emelkedett.

Sakura:

Pein tekintete elkomorult, egyszerre tekintettünk rá.

- Rosszabb a helyzet, mint gondoltuk. Sokkal több zetsuval van dolgunk – közölte, de hidegvérét megőrizte – Azonban jó hírem is van. Eddig minden a terv szerint halad, nem fogott gyanút – öröm az ürömben, és egy halk sóhajt megengedtem magamnak. Akkor még a többiek életben vannak.

A következő mérföldkő a nagyszabású tervben az az emberek világába vezető portálhoz csalogatás lesz. Ott fognak az Akatsuki tagjai meglepetés támadást indítani, míg mi a harc végén fogunk csatlakozni.

Az órák lassan teltek, mindenki idegei a pattanásig feszültek. Ino óránként küldött egy minden rendben helyzetjelentést, de már az én gyomrom is remegett a feszültségtől. Sasuke megfogta a kezem, hálásan néztem fel rá. Nyugodtabb nem lettem, de legalább tudtam, hogy nem vagyok egyedül.

Hamarosan a portálhoz érnek, és én arra lettem figyelmes, hogy Pein arcából kifutott az összes vér...

Naruto:

Mindjárt odaérünk a találkozó színhelyéhez és akkor mindannyian Kaguya ellen fordulunk. Az Akatsuki tagjai vezetik a legjobb embereinket, itt bujkálnak a közelben. Kaguya megállt, a levegőben lebegett egy helyben...

Az nem lehet, hogy már észrevette őket!

- Én édes, ostoba Gyermekeim – nézett ránk szánakozva, hangja csepegett a gúnytól.

Egyszerre pillantottunk fel a nőre, fekete chakrája körbevonta a testét. Mindannyian harcra készen álltunk.

- Azt hiszitek nem tudok a Gyermekeim árulásáról? – pillantott le ránk negédesen - Azt hiszitek nem tudom, hogy Sasuke, Hinata és te, Ikuma jártatok az emberek világában? – gyűlölettel teli arckifejezést öltött magára – És Ti meg csatlakoztatok hozzájuk?! – üvöltött ránk torka szakadtából.

- Meg tudom magyarázni! – állt elő Ikuma a sorainkból. Kaguya szánakozva nézett le a második számú kedvencére.

- A hazugságnál nincs nagyobb bűn – hirtelen a férfi előtt termett – Gyűlölöm a hazugságokat! – jobb karját előre tartotta, majd tenyerét összeszorította.

Ikuma rángatózni kezdett, majd a földre zuhant. Az átokpecséthez kapott, arca vöröslött a fájdalomtól. Végignéztem mindenkin, Shikamaru új terven gondolkozott, Ino leblokkolt, Gaara és én összenéztünk.

- Fussatok, Ino! – kiáltottam nekik, miközben Gaaarával egyszerre támadtunk Kaguyára. Sosem hittem volna, hogy eljön az a nap, mikor Ikuma fenekét fogom megmenteni ettől a hatalommániás nőtől.

Kaguya könnyedén kikerülte a közös támadásunkat, a levegőbe szökkent a Rasenganom elől. Inoékra néztem, de ők csak mozdulatlanul álltak, majd Shikamaruval együtt a földre rogytak. Ino a füleit betapasztva torka szakadtából sikított, Shikamaru ellen pedig a saját árnyai fordultak. Az életre kelt árnyak kezei a férfi torkát szorongatták, míg ő kétségbeesetten próbált kiszabadulni a fogságból. Gaarával közösen felugrottunk, hogy újabb támadást indítsunk Kaguya ellen, de Gaara is áldozatul esett az átokpecsét erejének. Kaguya számító mosolya az emlékezetembe égett., ahogy egy csapással a földre parancsolt. Az átkok kezdtek a többiek testén szétterjedni.

Vajon az én átkom miért nem aktiválódott még?

A többiek vívódását figyeltem. Először Ikuma, Ino, Shikamaru majd Gaara... A sorrend...

- Rájöttél Falánkság Gyermeke? – mértéktelen düh árasztotta el vénáimat.

Hinata, kérlek tarts ki!!! – és értelmetlen támadások sorozatába kezdtem. Ha csak egy pillanatra is meg tudnám zavarni a koncentrációját, akkor Ino tudna üzenni, hogy Sakurát azonnal vigyék el Sasuke és Hinata közeléből!

Sakura:

Kaguya tudott Sasukéék akciójáról! Ahogy ez tudatosult bennünk, Hinata a nyakához kapott és a földön rángatózni kezdett, szája habzott. Oda akartam rohanni hozzá, de Sasuke megállított, így elsőnek Sasuke és Izumi vette kezelésbe Hinatát.

- Az átok! – Izumi jelentőségteljesen nézett Sasukéra. A nyakához kapott, de még nem észlelt változást magán. Sasuke megfogta Hinata kezét, szólongatta őt, de hiába.

Hinata sikított a fájdalomtól.

A szemembe könnyek tódultak. Rossz emlékeket idézett fel a sikolya. Karin kínzása végén már nem tudta visszafojtani a fájdalmát és ugyanígy sikított...

- Mi a franc történt?! – kérdezte Sasuke Peint, de ő csak megrázta a fejét.

- Megszakadt a kapcsolatom Inoval – tette hozzá komoran, a gyomrom összeugrott.

Ugye, ez nem azt jelenti, hogy...?!

Az Akatsuki vezére Itachira nézett.

– El kell zárnunk Hinatát! – Sasuke és Izumi minden erejükkel azon voltak, hogy lefogják őt, Itachi előttem termett és a háta mögé utasított.

Velőtrázó sikoly hagyta el a száját...

Majd beállt a csend.

- Hinata!!! – törtem ki Itachi háta mögül és hozzá kezdtem rohanni.

Sasuke üvöltött, hogy ne mozduljak, de addigra már késő volt.

Fekete villanás, és vékony ujjak kulcsolódtak a nyakamra. Éles körmeivel belevájt a bőrömbe, ha nem lennék félvérű, már kiroppantotta volna az erejével a nyakamat.

Döbbentem néztem le Hinatára... Aki nem Hinata volt.

Levendulaszínű szemei most már tompán, feketén csillogtak. Haja hosszabb lett, és a testén kígyózó sötét írásjelek éles kontrasztot képzett a még halványabb bőrével. Éles szemfogai kivillantak.

Hörgött.

- Hi-na-ta – szótagoltam nagyon lassan, a szorítás egyre erősödött a nyakam körül – Küzdj! – nyögtem.

- Engedd el! – morgott Sasuke vérfagyasztó hangon, szemei vörösen villantak fel, de nemcsak az övé az összes Uchiha aktiválta a Sharinganját.

Az átváltozott Hinata elmosolyodott, még jobban összeszorította az ujjait. Már egyetlen szót sem tudtam kinyögni, csak fuldokoltam a levegőhiánytól. Kezemet a csuklójára szorítottam és kétségbeesetten próbáltam kiszabadulni. Egyre fogyott a levegőm, csillagokat láttam az oxigénhiánytól. A karomon a vérszerződés sistergett...

A szorítás enyhült.

Hinata felszisszent a fájdalomtól ekkor láttam meg, hogy az ő karján is vörösen izzik a vérszerződés. Sasuke és Itachi egyszerre mozdult kihasználták a pillanatnyi óvatlanságát, és félrelökték Hinatát. Obito állt elém védelmezően, míg Izumi rögtön gyógyítani kezdett. Hinata lerázta magáról a fiúkat, a visító hang, amit kiadott magából... a legszörnyűbb rémálmaimban fog megjelenni.

Se nem emberi, se nem démoni hang. Attól mélységesen rosszabb...

Az üveget lehetett volna karcolni vele.

Itachiék nem nagyon tudtak vele mit kezdeni, komolyabban nem üthették meg őt, mert állapotos... Hinata a szemembe nézett, mielőtt eltűnt volna. Nem tudtam semmit sem kivenni az obszidián tekintetéből, semmi sem utalt rá, hogy mélyen belül önmaga lenne. A legkisebb jelét nem láttam a küzdésnek.
Az átok legyőzte őt.

Percekig mozdulatlanul álltunk, hátha Hinata visszatér, de nem így történt.

Attól sokkal rosszabb esett meg.

Sasuke zihálni kezdett, ő is vergődött a fájdalomtól, mely a földre gyűrte őt.

- SASUKE! – kiáltottam, ösztönösen mozdultam volna felé, de egy kéz megragadott a csuklómnál fogva és az örvény beszippantott.

A teleportálás előtt, még láttam Sasuke hátából kinőni a csontos, bőrhártyás szárnyakat...

Remélem tetszett, a kövi majd egyszer érkezik, talán két héten belül, csak pls ne öljetek meg addig 🥰