Sasuke:

Hinata volt az egyedüli, aki képes volt az erdőből elteleportálni az akadály ellenére. Egy részem megnyugodott, hisz egy világ választott el Sakurától és Hinatától, így legalább nem tudok nekik több fájdalmat okozni.

Az erdőből kiérve én is elteleportáltam Naruto otthonának a közelébe. Idéztem egy hírvivő sólymot, amellyel megüzentem a találkozó helyét és időpontját.

Ismerős chakra közeledett felém. Rég nem látott barátom éjfélkor megjelent a barlang bejáratánál, ahova kértem, hogy jöjjön.

- Yo, Sasuke – int vidáman a szőke, de mosolya azonnal lehervadt – Hinata? És a menyasszonyod?

- Naruto a segítségedre van szükségem, de kérlek hallgass végig! – Naruto leült velem szemben, én pedig belekezdtem a történetem mesélésébe.

Mindent elmondtam.

Mindent.

Naruto egyszer sem szakított félbe, a mondandóm befejeztével türelmetlenül néztem az arcára. Magam sem tudom mit vártam tőle. Segítséget, miután elárultam a bizalmukat? Tanácsot, amiért képtelen vagyok kontrollálni a szörnyet a testemben? Megértést, miután bántottam a menyasszonyát, mert nem tudom az érzéseimet irányítani?

Naruto az orrnyergét masszírozta, kereste a szavakat a megbocsáthatatlan tetteimre.

- Elég... alaposan felkavartad az állóvizet Sasuke, hogy szépen fejezzem ki magam – tűkön ülve vártam a válaszát. Ha le akarja verni rajtam, amiért bántottam Hinatát, akkor még hagynám is magam. Elég nagy rohadéknak érzem magam a tetteim miatt – Szóval egy másik módszert kell találnunk Kaguya legyőzéséhez, neked meg kell tanulnod a szörnnyel együtt élni és a lányok az emberek világában vannak – összegezte röviden a helyzetet. Bólintottam – Hát jó. Menjünk! – csapta össze a kezeit a szőke.

- Tessék?! – replikáztam megdöbbenve.

- Csak nem egyedül akarod az egész világ terhét magadra vállalni? – nézett rám mindent tudó pillantással.

- Nem is vagy rám dühös? – nem voltam benne biztos, hogy Naruto felfogott-e mindent a hosszú sztorimból. Ki nem akarná megölni azt az illetőt, aki bántani meri a menyasszonyát?!

- De igen. Nem tudom kifejezni, hogy mennyire dühös vagyok. Bántottad életem értelmét és addig foglak verni, amíg bocsánatot nem kérsz tőle rendesen. Azonban... te vagy a legjobb barátom, nem fogok elfordulni tőled. Te voltál az első, aki elfogadott engem, nem féltél tőlem és nem a szörnyet láttad bennem, hanem önmagamat – jobbját a vállamra tette – Örülök, hogy hozzám fordultál segítségért, mert én tudlak a legjobban megérteni. Azonban egyet kérek tőled Sasuke. Hinatának ne áruld el egy hónap múlva a tetted.

- Miért? Hinata is megérdemli az igazságot!

- Sasuke...azért küldted a lányokat a halandók közé, hogy biztonságban legyenek. Ezzel a lépéseddel maximálisan egyetértek – megrándult a szája sarkában egy izom, a mindig vidám tekintetét komor felhők ködösítették el – Ha nem találunk reális megoldást, akkor vállalnád, hogy a bennünk lakozó szörnyek erejét teljesen szabadjára engedve legyőzzük Kaguyát? Még ha belehalunk is? – fájdalmasan tekintettem az égkék íriszeibe. Vállalnom kell a következményeket.

Kinyújtottam öklömet.

- Egy jobb világért! – suttogtam.

- Egy jobb világért! – öklét az enyémhez érintette, a sok éves ígéretünket újra megpecsételtük, de most már csak ketten.

Ha meg is halunk, akkor Hinata lesz a legerősebb démon, aki képes lesz egyesíteni az Alvilágot, Sakura pedig talál egy nálam méltóbb párt magának.

Sakura:

A napok lassan hetekké formálódtak, már képtelen voltam az idő múlását követni. Hinata nem viccelt a kiképzésemmel, halál komolyan vette a kérésemet. Minden napom úgy nézett ki, hogy hajnalok hajnalán a hegyi ösvényen kellett a völgy lábától a távolságot futólépésben megtennem, bátorításképpen Hinata kocogott mellettem, akinek ez a táv meg sem kottyant. Az út felénél már úsztam az izzadtságban, míg neki a homloka sem gyöngyözött. A futás után a védekező és támadó állásokat tanultuk, utána volt egy órás szünetem, míg leparancsoltam a reggelit a torkomon. Az első pár alkalommal ki is hánytam az ételt a reggeli órákban, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, a kemény edzésre fogtam az egészet. Azóta már sikerült annyit elérnem, hogy a reggeli ne köszönjön vissza a gyomromból, csak az émelygő hányingerem maradt meg. Ebédig a fegyverekkel való harcművészettel ismerkedtem meg, míg a délután maga volt a pokol. Hinata mindig kitalált valami elképesztő feladatot, csak egy pár példát említenék, mint a faágakon való egyensúlyozás vagy egy közepes sodrású folyó átúszása... Este levezetésképpen még futnom kellett sík terepen pár kört sajgó izmokkal, végül a napot lezáró meditáció. Hinata szerint mi emberek is képesek vagyunk a chakrát érzékelni, amiből a démonok erőt merítenek. Még nem igazán sikerült a különös energiát érzékelni az emberek világában, ahol egyébként sem teng túl a chakra, de Hinata hajthatatlan volt, szerinte képes vagyok rá, hogy felélesszem magamban az erőt. Egyedül a meditációban nem értem el nagyobb sikereket, de ennek ellenére nem adtam fel. Hinata hitt bennem, ez pedig elég löketet adott a küzdéshez.

Hinata épp tábortüzet rakott, hogy megsüsse azt a nyulat, amit elejtettem délután. Korgó gyomorral álltam neki a meditációnak. Kezdetben üvöltöttek az izmaim a fádalomtól, de mostanra már kezdtem megszokni. Nem nyafogtam a fájdalom miatt, hanem tűrtem. Mindent azért teszek, hogy Sasuke és én boldogan élhessünk egy párként. Ennek érdekében bármilyen árat képes lennék megfizetni.

Hetek teltek el amióta elváltunk Sasukétól, de időm sem volt sajnálkozni és szomorkodnom miatta. Az edzés teljesen lefoglalta a gondolataimat, éjszakáim sötéten, álmok nélkül teltek el. Hajnalban meg minden kezdődött elölről...

Hinata azt a tanácsot adta, hogy próbáljam egy örvénylő gömbként elképzelni a chakrát testemben. Akármennyire is néztem mélyen magamban csak a vak sötétséget láttam. A környezet hangjait már egy ideje ki tudom zárni az elmémből, a zúgó gondolataim elcsendesedtek.

A vízcsepp hangja ordított a néma éterben.

Ijedten kapkodtam jobbra-balra a fejem a hang forrását kutatva.

Hol? Merre?

Újabb vízcsepp csobbant egészen közelről. A cseppek egyre sűrűbben szakadtak le és pottyantak bele a mederbe. A hangok alapján egy vízmederre asszociáltam.

Megjelent előttem egy hatalmas medence, melynek medrét ismeretlen zöld folyadékszerű részecskék töltötték ki. Belemártottam a kezem, de az anyag kifolyt a kezeim közül.

Ez lenne a chakra amiről Hinata beszélt?

Hinatáéknak kék chakrája volt, míg nekem zöld. Emlékeztem a farkasmaszkos női társára, aki elmagyarázta a chakrák színeinek a jelentését. A kék a normális, míg a zöld...

A gyógyítás?

Kinyitottam a szemem, Hinata érdeklődve ült a tűznél és forgatta a ropogósra sült vacsoránkat.

- Láttam – sóhajtottam fáradtan, a hollófekete hajú nő ragyogó tekintettel nézett fel rám.

- Milyen színű volt? Hogy nézett ki? – faggatott kíváncsian.

- Egy medence tele zöld energiával – nem tudtam az arcára kiülő rettenetet hova tenni - Ez rosszat jelent? – kérdeztem aggódva. Felsejlettek a megmentőm szavai.

„A gyógyítás rendkívül ritka adottság, sajnos a gyógyítókra megtorlás vár ebben a világban"

- A zöld a gyógyítás színe. Elég... ritkaság manapság – kezdett bele fakó hangszínnel a magyarázatba. Szája szélét harapdálta, de többet nem árult el.

Hiába kérdezősködtem a gyógyításról, Hinata mindig kitért a válaszadás alól, így inkább nem erőltettem a témát. Nem tudom mi történt a múltban és azt sem, hogy mi vár rám gyógyítóként a démonok világában. Hinata szokatlanul csendes volt, vacsora alatt mindig vicces vagy történelmi sztorikkal szórakoztatott, de most nem. A szállásunkhoz sétáltunk - pontosabban én inkább csak vonszoltam magam – ami egy elhagyatott nyaraló volt a völgy lábánál. Második napon találtunk rá a kunyhóra, ami szerencsére mindennel fel volt szerelve, de nem rajongtam az ötletért, hogy illetéktelenül birtokba vegyük. Hinata megadta a választási lehetőséget, vagy kint alszom és takaróm a csillagos ég lesz, vagy pedig az emberi igényeket kielégítő házikóban hajtom nyugovóra a fejem. Nem sokat hezitáltam ezek után...

Az átmeneti otthonunkban lefürödtem és azonnal a „szobámba" vonultam. Bedőltem az ágyba, a hold pont az arcomba világított. Nem volt erőm a függönyt elhúzni, így farkasszemet néztem a ragyogó égitesttel.

Telihold körül találtunk a szállásra, szóval azt jelenti, hogy lassan egy hónapja a halandók világában vagyunk. Pár napon belül jelentkezni fog Sasuke is a jó hírekkel, ahogy ígérte.

Hamarosan látjuk egymást! – mosollyal az arcomon adtam át magam a hívogató kellemes sötétségnek.

Hinata:

Teltek a napok, Sasuke pedig nem jelentkezett. Mindketten egyre feszültebbé váltunk, habár Sakura állapota miatt is aggódtam. A reggeli rosszullétei a stressz miatt fokozódtak, így a hajnali edzéseket mostanában ki is hagytuk. Egy hónapja émelyeg, ami szerintem nem normális. Egy villanykapcsoló kattant fel a fejemben.

- Sakura... - fáradtan emelte fel a fejét – Nem lehet, hogy... terhes vagy? – a smaragdjai kitágultak a döbbenettől.

Felismerés villant a szemeiben, amit gyorsan átvett a rémület. Fejét az asztalra hajtotta.

- Nem kizárt... - suttogta – Hinata... a városból szereznél nekem terhességi tesztet? – kérésemre elmagyarázta, hogy pontosan mi is az. Komolyan elmondása szerint sokkal praktikusabb és felhasználóbarátibb megoldás a terhesség kiderítésére, mint a világom maradi módszere, miszerint árpára és búzára kell vizelni. Ha az árpa kihajt akkor fiú, ha a búza akkor lány, ha nem hajt ki egyik sem akkor nem terhes az illető.

Egy órán belül beszereztem a tesztet és egy kis ennivalót is. Ma nem is edzettünk, ha Sakura tényleg állapotos, akkor azonnal fel kell függeszteni a megerőltető kiképzést. Másnap reggel idegesen doboltam az ujjaimmal az étkezőasztal sarkán. Sakura sápadtan jött ki a mosdóból, a teszt eredményét felém tartotta.

Én is elsápadtam.

Két csík.

Remélem tetszett a rész :D