Sakura:

Felébredtem. Tűz ropogását hallottam, a szobát kellemes meleg járta át. Megmozdítottam elgémberedett tagjaimat, testemre vagy három réteg takaró súlya nehezedett. Óvatosan nyitogattam a szemeim, lassan realizáltam, hogy hol is vagyok pontosan. A fakunyhó nappalijában feküdtem, a kanapé, mintha tegnap kényelmesebb lett volna. Felültem, az alkalmi ágyam recsegett alattam. Gyomrom hangos korgással adta tudomásul, hogy bizony egy egész álló napja nem vittem be semmit a szervezetembe. A konyha ajtajában Hinata alakja körvonalazódott ki, a ruha kiesett a kezéből.

- Sakura – szipogta – Úgy aggódtam miattad! Az én hibám, nem kellett volna egyedül hagynom téged! – megráztam a fejemet, gyorsan felkeltem a kanapéról, hogy átöleljem barátnőmet.

- Már minden rendben van Hinata! Sasuke megmentett – körülnéztem, de őt sehol sem láttam – Hol van Sasuke? – Hinata arcán megfeszült egy aprócska izom.

A bejárati ajtó kitárult, én reménykedve néztem hátra.

A látványra azonban nem voltam felkészülve. Fehér haj, tetovált arc...

- Mit keres ő itt?! – akadtam ki.

- Én is örülök, hogy látlak – forgatta meg a viharszürke szemeit kedves elrablóm. Kezében egy tucat vaskos fahasábot tartott, melyet a kandalló melletti ládába dobott bele.

Magyarázatot követeltem Hinatától, aki idegesen nézte a férfi összes mozdulatát.

- Ez egy elég hosszú történet, mindent elmondok vacsora közben.

Hinata beterelt a konyhába, ahol isteni illatok fogadtak. Kinéztem az ablakon, a hó újra esni kezdett, de nem olyan intenzitással, mint tegnap.

- Hol van Sasuke? – Hinata háttal állt nekem, úgy felelt.

- Elment leellenőrizni a környéket, hátha sikeresen megtud valamit az ismeretlen megmentődről – újra kinéztem a sötétségbe borult erdőbe. Egy percig bámultam ki az ablakon, hátha feltűnik Sasuke alakja. Tudom, hogy Sasuke erős, de aggodalommal töltött el, hogy ő ilyenkor még kint nyomozgat egyedül ebben a hidegben.

Hinata megérintette a vállamat és bátorítóan rám mosolygott.

- Ne aggódj miatta! Hamarosan megérkezik – nagyot sóhajtva leültem a megterített asztalhoz, Hinata is így tett.

A hollófekete hajú nő bőségesen megpakolta a tányéromat nyúlraguval. A gyomrom apróra zsugorodott, rossz érzéssel töltött el Sasuke hiánya. Hiába voltam farkaséhes, alig bírtam legyömöszölni az ízletes falatokat.

Hinata közben elkezdte mesélni, hogy mi is történt pontosan. A fehérhajú férfi hirtelen megjelent a konyhában és egy tányért húzott maga elé. Hinata rácsapott a kezére, én csendben figyeltem, ahogy gyilkos pillantásaikkal villámokat generálnak.

- A vendéged vagyok! – nyafogott az idegen.

- A foglyunk vagy – helyesbített Hinata foghegyről.

- Megjavítottam a kanapét, fát vágtam és begyújtottam. Szerintem nagyon is megérdemlem azt az egy tányér ételt – farkasszemet néztek, a férfi elvigyorodott – Ráadásul tegnap én megvéd... - Hinata elvette a kezét és olyan arccal kezdte el bámulni a férfit, mint akit itt helyben képes lenne lemészárolni – Hagyj Sasukénak is! – vetette oda mérgesen.

- Mi történt tegnap? – nem volt nehéz észrevennem a nappaliban bekövetkezett változásokat. A festmények eltűntek a falról, a könyvek más sorrendben sorakoztak a polcon és a kanapé is széttört, amit a fehérhajú javított meg kevesebb sikerrel. Ez megmagyarázza, hogy miért is volt olyan kényelmetlen.

- Tegnap volt egy kis összezördülésünk az Uchihával – vonta meg a vállát a tetováltarcú, Hinata arcán ismeretlen érzelmek suhantak át.

Hirtelen mindketten elhallgattak. A bejárati ajtó nyikorogva kinyílt, én az evőeszközeimet eldobva kiszaladtam a nappaliba. Szívem hatalmas tehertől könnyebbült meg.

Sasuke állt az ajtóban sértetlenül, boldogan és megkönnyebbülve ugrottam a nyakába.

- Hiányoztál! Aggódtam érted! – megérintettem az arcát, ami jéghideg volt, szemei fénytelenül ragyogtak – Teljesen átfagytál odakint, gyere! – elkezdtem húzni a kandalló felé, Hinatáék az ajtóból figyeltek minket.

Sasukét a kanapéra tessékeltem, aki szótlanul szót fogadott és továbbra sem méltatott válaszra, amit nem tartottam furcsának, hisz teljesen átfázott odakint. Elnyomtam őt a folyamatos csacsogásommal, ráterítettem a több réteg takarót.

- Hinata hoznál egy bögre forró teát vagy bármilyen innivalót? Ki van száradva! – a nő csak mozdulatlanul bámult minket – Hinata? – nem voltam benne biztos, hogy meghallotta-e a kérésemet.

Sasuke a semmibe bámult, majd a fehérhajú jelent meg mögöttem, erre azonnal felkapta tekintetét, ami szikrázott a dühtől. Hirtelen megragadta a csuklómat és az ölébe rántott, közben folyamatosan farkasszemet nézett az elrablómmal. Mély morgás tört fel a torkából, ami engem is meglepett.

- Maradj távol Sakurától, Ikuma! – legalább megtudtam a tetováltarcú nevét.

- Nyugi nem szándékozom elvenni a nődet, csak jöttem megnézni, hogy minden rendben van-e.

- Igazán megtisztelő, hogy aggódsz értem, de minden rendben van velem – a hangja jégvihart megszégyenítő fagyosággal csengett.

- Én nem miattad aggódom, hanem Sakura testi épségéért – értetlenül meredtem rájuk. Jó ez a helyzet kezd egyre idegőrlőbbé válni, most már valaki magyarázza el, hogy mi történt.

- Mi lenne, ha vacsora közben tárgyalnánk meg ezt? – vetettem fel az ötletet, de mivel egyikük se hajlott rá a dologra, így Hinatára néztem kétségbeesetten.

Hinata gyorsan beszaladt a konyhába és egy bögre gőzölgő itallal tért vissza.

- Ikuma fejezd be a vacsorát, amíg én megbeszélem a történteket – Ikuma vállat vont és eltűnt a konyhában.

Hinata Sasuke felé nyújtotta a teát, de Sasuke megrázta a fejét. Hinata leült egy fotelbe és úgy faggatta unokafivérét. Sasuke fáradtan a vállamra hajtotta a fejét, de továbbra sem engedett el. Mélyet szippantott rózsaszín tincseimből, aminek hatására elvörösödtem. Az emberek világában fürödtem utoljára, biztos nincs kellemes illatom. Sasuke tömören elmondta, hogy semmi nyomot nem talált a fjordnál és bocsánatot kért a késői kimaradásért. Hinata fáradtan sóhajtott egyet, végül én kerültem sorra, hogy elmondjam a velem történteket. Ikuma az ajtófélfának támaszkodva hallgatta az elmúlt nap történéseit. Az ismeretlen megmentőm kilétét titokban tartottam, csak annyit árultam el, hogy farkasmaszkot viselt. Hinata és Sasuke néma pillantásokat váltva próbálták a jótevő személyét kideríteni, a csendet a fehérhajú törte meg.

- A nyakad – igyekeztem úrrá lenni a gondolataimon és érzéseimen. Megígértem, hogy nem árulom el őket! – Ki gyógyította be? – Sasukéék csodálkozva néztek rám, majd Ikumára. Úgy látszik, nem tudtak az égési sérülésemről.

- A nyaklánc – feleltem. Reméltem, hogy nem túl átlátszó a hazugságom. Sasuke felemelte a láncot és ujját végigsimította a bőrömön.

- Sajnálom – kért bocsánatot harmadszorra is a mai nap – Fogalmam sem volt, hogy a nyaklánc egy ereklye – puszit nyomtam az arcára.

- Ne sajnáld, hisz ez mentette meg az életemet – és Tőle is, tettem hozzá magamban, de nem akartam újabb vitát generálni. A gyomrom újra szétkürtölte, hogy ő bizony még nem telt meg, Hinata összecsapta a tenyerét.

- Együnk! Vacsora közben befejezem, amit elkezdtem előtte! – csicseregte Hinata, Ikuma félreállt a nő útjából, az emeletről még mindenttudó pillantással mért végig a férfi. Sasuke észrevette, válaszul még szorosabban ölelte át a derekamat, majd Ikuma eltűnt a szemeim elől.

Sasuke a nyakamhoz érintette ajkait és megnyalta a bőrt, amitől kirázott a libabőr. Óvatosan megharapott, én egy nyögést próbáltam elfojtani. Hinata befejezte a terítést, könyökömmel megböktem Sasuke mellkasát. Rögtön befejezte azt, amit elkezdett. Zavartan elengedett és együtt kimentünk a konyhába. Hinata rögtön el is mesélt tömören mindent, miközben most már jóízűen ettem a nyúlragumat. Sasuke nagyon gyorsan befalta az ételt, majd segítettem Hinatának rendbe szedni a konyhát. Ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig ugyanabba a szakadt ruhában vagyok, ami Hinata anyukájáé volt.

- Sajnálom Hinata, tönkretettem anyukád ruháját – nagyon rosszul éreztem magam miatta, hisz elég nagy érzelmi értéke volt a darabnak.

- Baka – azonnal meg is ölelt – A te életed és biztonságod sokkal fontosabb, mint a ruha.

Sasuke megköszönte az ételt, majd nyúzott arccal megindult kifele a konyhából.

Kikerült engem.

- Jó éjszakát – választ sem várva eltűnt. Az emeleten nyikorgott a padló, vagyis az egyik szobába teleportálta magát.

Megsemmisülve álltam ott.

Biztos csak fáradt – nyugtatgattam saját magamat. Legszívesebben elsírtam volna magam, amiért ennyire figyelmen kívül hagyott a mai nap folyamán.

Sasuke:

Egész nap azon gondolkoztam, hogy hogyan tüntessem el az őz vérének szagát a testemről. Egészen a fjordig mentem és egy hirtelen ötlettől vezérelve beugrottam a jeges vízbe és súrolni kezdtem magam. A gondolataim hangosabban dübörögtek a vízesés morajánál.

Ha megszűnik Kaguya átka, akkor semmi sem fogja visszatartani a testem ketrecébe zárt szörnyeteget. Sakura illata egyszerűen túl csábító volt, alig tudtam neki ellenállni. Ha már most nem tudok uralkodni magamon, akkor mi történne később?

A folyón sebesen úszó jégtáblák alá merültem. Utáltam bevallani, de Ikumának igaza van. Én jelentem a legnagyobb veszélyt Sakurára, ezért...

Ezért...

Távol kellene tőle maradnom.

Nem élném túl, ha én okoznám a halálát. Szeretem őt és minden áron meg akarom őt védeni, még ha ezzel össze is töröm a szívét. Meg kell tennem, a biztonsága mindennél többet ér számomra.

Nem vagyok ura érzelmeimnek amióta vele vagyok, ennek köszönhetően rengeteg kitörésem volt. Bántottam Hinatát, ha Sakura élete veszélyben volt, a harag eluralkodott rajtam és sok hülyeséget csináltam. Sakurának szerelmet kellene vallania, hogy a pecsétek feloldásra kerüljenek, amit nem hagyhatok, mert akkor a vérszomjas énem tör felszínre.

Feljöttem kétségbeesve a víz színére.

Nem törheti meg Sakura az átkainkat! Más megoldást kell kitalálni Kaguya legyőzéséhez! A pecsét az egyetlen visszatartó erő, mely kordában tartja valamennyire a szörnyet. Természetesen Sakura életét sem kockáztathatom, nem engedhetem Kaguya közelébe.

Ikuma ajánlata jutott eszembe. Hagyjam, hogy elvigye Sakurát és belészeressen? Azonnal elvetettem ezt az ötletet, ez az egyik legrosszabb megoldás, amit választhatnék. Sakura egy démonba sem szerethet bele rajtam kívül. Új érzés lüktetett a gondolataimban, a féltékenység vert gyökeret a fejemben. Nem tudtam más férfi karjai között elképzelni Sakurát.

Nem engedem át senkinek Sakurát! Sakura csak hozzám tartozik!

Tökéletes tervet eszeltem ki, amivel el tudom hárítani a veszélyt. Nekem kell először vallanom, így biztosan rajtunk marad az átok. Közben kiúsztam a partra és megszárítottam magam és ruháimat a testem felmelegítésével.

Egy önző szörnyeteg vagyok.

Elárulom Hinatáék bizalmát, hagyom elveszni az egyetlen lehetőséget, mellyel legyőzhetnénk Kaguyát. Halálra ítélem a fajunkat, mert szerelmes vagyok egy halandó nőbe és biztonságát előrébb helyezem az életünknél. Szakítanom kellene vele, de képtelen vagyok rá. Veszélyes vagyok rá, de nélküle nem létezem. Nem tudom elengedni. Illata és lénye drogként hat testemre, lelkemre egyaránt.

Egész nap a jövő bizonytalan kérdésein gondolkodtam, miközben nyomoztam Sakura megmentője után. Mégis ki segített Sakurán, mikor bajban volt? Első gondolatom Naruto volt, de akkor nem lett volna értelme a titkolózásnak, aki egyébként meg a világ másik felém van és Karint tartja megfigyelés alatt.

Az éj leszállt, mikor úgy döntöttem, hogy ideje lenne a nyaraló felé vennem az irányt. Egy nagy levegőt véve kinyitottam az ajtót. Sakura futott ki a konyhából és megkönnyebbülve a nyakamba ugrott. Megmerevedtem.

A bódító illata megrészegített.

Megtapogatta az arcomat és a kandalló felé húzott. Szótlanul engedelmeskedtem a kérésének, szándékosan nem szólaltam meg. Egyetlen értelmes szót nem tudtam kibökni. Nem figyeltem arra, amit a körülöttem levők mondanak. Csak egy dolog lebegett szemeim előtt.

Sakura lüktető nyaki artériái, melyekben a forró és édes nedű kering.

Ikuma jelent meg Sakura mögött, rögtön észhez tértem. Nem engedem, hogy elvegye tőlem őt. Szükségem van rá! Megragadtam a csuklójánál fogva és az ölembe húztam, egy pillanatra sem szakítottam meg Ikumával a szemkontaktust. Mély morgás formájában tört fel a haragom.

- Maradj távol Sakurától, Ikuma! – szikrázott az ő tekintete is.

- Nyugi nem szándékozom elvenni a nődet, csak jöttem megnézni, hogy minden rendben van-e.

- Igazán megtisztelő, hogy aggódsz értem, de minden rendben van velem – hazudtam a legnagyobb természetességgel.

- Én nem miattad aggódom, hanem Sakura testi épségéért – pupilláim összeszűköltek. Megvédem Sakurát, bármi áron!

- Mi lenne, ha vacsora közben tárgyalnánk meg ezt? – vetette fel Sakura az ötletet, de egyikünk sem mozdult, mindketten a másik reakcióját vártuk.

Hinata egy bögre gőzölgő itallal jelent, míg Ikumát a konyhába parancsolta. A teát felém nyújtotta, de megráztam a fejemet. Nem volt túl bizalomgerjesztő illata. Hinata számonkért a mai napot illetően, igyekeztem a lehető leglényegretörőbben megválaszolni a kérdéseit. Kezem folyamatosan Sakura derekán pihent, érezni akartam őt. Fejem a vállára hajtottam, mélyet szippantottam az illatából. A rövid beszámolómat követően Sakurán volt a sor, hogy elmeséljen mindent az utóbbi nap eseményeiről. Figyelmesen végighallgattuk Hinatával, a tekintetéből ítélve neki sem volt fogalma a megmentő kilétéről.

Egy farkasmaszkos férfi az egyetlen kiindulópontunk.

Ikuma csak egyszer szólt közbe. Meglepődve néztünk Hinatára a kérdése hallatán. Sakura elgondolkodott egy kicsit mielőtt felelt volna. Gyógyítók nem léteztek már ebben a világban, Kaguya tett róla, hogy így legyen. Nem kételkedtem Sakura szavaiban. A nyaklánc meggyógyította a sérüléseit, ami teljesen logikusnak tűnt.

Felemeltem a medált és ujjamat végigzongoráztam a sápadt és vékony bőrén.

- Sajnálom. Fogalmam sem volt, hogy a nyaklánc egy ereklye – puszit nyomott az arcomra.

- Ne sajnáld, hisz ez mentette meg az életemet – a gyomra hangosan kondult egyet. Hinata összecsapta a tenyerét.

Hinata vacsorázni invitált minket, de őszintén nem voltam éhes. Ikuma felsétált az emeletre és furcsán nézett Sakurára. Reflexből szorosabban öleltem át a nő derekát. Ikuma végre eltűnt a láthatárról. Most már kettesben maradtunk a helyiségben.

A vér és cseresznye illatától elbódulva hajoltam nyakához. Ajkaimmal végigsimítottam a bőrét és megnyaltam ott, ahol az egyik artériája futott. Vajon milyen vékony a bőre? Tudtam, hogy nem szabad, de ami hirtelen tiltottá válik, az gyönyört okoz. Megrészegülve kerestem a bajt. Óvatosan megharaptam a nyakát, egy sóhajt próbált elfojtani. Nemcsak ő, én is. Megbökte a mellkasomat, így a mámor köde elillant szemeimről. Próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt az egészet, ami már csak azért is lehetetlennek bizonyult, mert mindenhonnan csak Sakura illatát éreztem. Kimentünk a konyhába, az újabb tapasztalat hidegzuhanyként érte a testemet érintő változást illetően. Nem éreztem Hinata isteni fogásának az ízét. Csak forgattam a számban az ételt, komoly küzdelmek árán gyűrtem le a torkomon a nyúlragut és háborút vívtam az arcizmaimmal, hogy a fintor legkisebb jele se jelenjen meg az arcomon.

Nem figyeltem arra, amiről Hinatáék beszéltek. Ügyeltem, hogy ne köszönjön vissza az étel a torkomon. Megköszöntem az ételt és sietve távoztam a konyhából. Szándékosan kerültem ki Sakurát.

Túl sok a jelenléte. Az illata elveszi az eszemet.

- Jó éjszakát – szinte menekültem. Ha még egy percet kell eltöltenem a jelenlétében, akkor...

Nem tudnám visszafogni magamat.

Gomen a hosszabb kihagyásért, sajna elkezdődött a vizsgaidőszakom :'(
Kárpótlásul egy hosszú részt hoztam nektek (2210 szó, újabb rekord XD )