Sakura:

Benyitottam a szobába, ahol egy igen jóképű férfi feküdt az ágyon. Igyekeztem, hogy semmi se látszódjon az arcomon, a bámulása viszont nagyon zavarbaejtő volt. Értem én, hogy nem mindennapi jelenség a hajam, de azért nem kellene ennyire megnézni. Odahúztam mellé egy széket és leültem. Megigazítottam a ruhámat, hátra észreveszi magát.

Továbbra is csak bámult.

- Talán van valami az arcomon, amiért ennyire bámulja? – kérdeztem érdeklődően.

Mint akit arcul csaptak hirtelen, úgy nézett rám.

- Csak a haja színe lepett meg – felelte.

Ritka genetikai jelenség miatt rózsaszín a hajam, és már belefáradtam, hogy ezt elmagyarázzam az embereknek. Nem túl barátságosan néztem rá, ő is érzékelte, hogy rossz témára tapintott. Az éjjeliszekrényen heverő papírokra pillantottam, onnan olvastam le a nevét.

- Szóval Sasuke-san, tisztában van a kressz szabály alapjaival?

- A mivel?

Feldühített. Most ugye csak szórakozik velem?!

- A közelekedés alapjaival! Ha piros a lámpa Ön megáll, ha zöld akkor átmehet az úton. – magyaráztam hűvösen.

Szinte láttam, hogy az a bizonyos villanykörte felgyulladt a fejében.

- Az én hibám, figyelmetlen voltam- ismerte be.

Sóhajtottam.

- Legközelebb jobban figyeljen oda, most lehet, hogy könnyedén megúszta, de nem biztos, hogy a következő alkalommal is lesz ekkora szerencséje.

Bocsánatot kért. Láttam, hogy még valamit szeretne mondani, ezért megvártam.

- Engedje meg, hogy megtérítsem a kocsiban okozott kárt -ajánlotta fel hirtelen.

Sikeresen belegázolt a második legérzékenyebb témába. A pénz... Több mint tíz éve önellátó vagyok, és próbálom saját erőmből megfizetni szüleim tartozását. Soha nem fogadtam el pénzt senkitől, mert az ő adósságuk csak rám tartozik. Nem voltam túl kedves a válaszadásnál.

- Nem vagyok rászorulva az Ön pénzére. Saját önerőből is ki tudom majd fizetni.

Komolyan felbosszantott, inkább felálltam, és az ajtó felé sétáltam, mielőtt még mást is hozzávágnék.

- Várjon, mi a neve? – meglepett a kérdése, reméltem, hogy nem a sztárügyvédjének akarja megadni. Visszanéztem rá, és a keresztnevemet kiböktem.

- Sakura. – ekkor már a kilincsen volt a kezem.

- Fogom még látni Sakura-san? – kérdezte reménykedve.

- Nagyon remélem, hogy többet nem találkozunk – ezzel ki is léptem az ajtón. Főleg nem a bíróságon – tettem hozzá magamban.

Az öltönyéből meg tudtam állapítani, hogy valami nagyon gazdag fickót sikerült elgázolnom. Adja az ég, hogy nem akar feljelenteni, mert arra mindenem rámenne. Biztos, hogy jó ügyvédje van, aki el tudná intézni, hogy engem hozzanak ki hibásnak. Elköszöntem Tsunadétól, és a kocsim felé vettem az irányt, ahol a rendőrökbe futottam bele. A horpadást méregették.

- A vallomásában azt mondta, hogy 50 km/h-ával hajtott, de az ütközés mértéke, arról árulkodik, hogy jóval többel. Le kell foglalnunk a kocsiját Haruno-san.

Megsemmisülten álltam ott. Hiába magyarázkodtam, hogy én szabályosan közlekedtem, nem hittek nekem. Elvitték a kocsimat,én pedig ott maradtam egyedül. Kisétáltam a megállóhoz, és vártam a buszt.

Sasuke:

Amint Sakura távozott, nyávogást hallottam az ablak felől. Egy fekete macska karcolta az üveget. Tudtam, hogy Hinata az, mindig macskává változik, ha kémkedni akar. Nem nyitottam ki az ablakot, emiatt szeme villámokat szórt. Fekete füst vette körül a jószágot, egy pillanattal később már Hinata teljes emberi valójában állt mellettem. Vigyorgott, én pedig tudtam, hogy ez már csak rosszat jelenthet.

- Tetszik neked, ne tagadd!

- Ő más, mint akikkel eddig találkoztam – Hinata a vállamra tette a kezét, szemében tűz égett.

- Sasuke, ÉN mindent elintézek, neked csak a boldogító igent kell kimondanod! – teljesen feltüzelte magát ezen.

- Nem akarom elrontani a kedved, de nem is ismerem még, aztán mi van, ha van valakije? – szögeztem neki a kérdést. Hinata hajlamos előbb cselekedni, mint gondolkodni.

- Nem egyértelmű? Én elintézem, hogy holnapra ne legyen, se fiúbarátja, se vőlegénye, esetleg férje. Egyenes utat taposok neked a szívéhez.

Őszintén örültem, hogy ültem az ágyon. Hinata grandiózus tervei mindig lefárasztanak. Bár itt lenne Naruto, ő kordában tudja tartani Hinatát.

- Tudod, szeretném ezt magam intézni.

- Ha rád hagyok mindent, addig hússzor is eljegyzik, mire te eljutnál odáig, hogy elhívd randizni – jegyezte meg szárazon.

- Nem vagyok annyira teszetosza. Tudom mi forog kockán – a nyakamon levő átokpecséthez nyúltam.

- Tudom, de el kell ismerned, hogy ez neked ismeretlen terep. Sose udvaroltál még senkinek. Az idő pedig nem nekünk kedvez.

- Adj egy hetet és bebizonyítom, hogy értek a nőkhöz – Hinata felhorkantott.

- Igen láttam, hogy mennyire értesz Hozzá. - Éreztem, hogy a harag fellángol bennem, szemeim pedig vérvörösen izzani kezdtek.

- Jól van, ne kapd fel a vizet. Kapsz egy hetet, azzal a feltétellel, hogy én biztosítom a hátteret – kérdőn néztem rá, haragomat elfojtottam.

- Megszerzek róla minden információt, ha kell a segítségem, akkor segítek csak, feleslegesen nem töröm magam. Ha azonban nem javul a kapcsolatotok egy hét múlvára, akkor én veszem át a terepet. Értve vagyok?

- Elég fair ajánlat -egyeztem bele végül.

Hinatát beburkolta a füst, teleportálni készült, közben átalakulóban is volt. Az ablakpárkányon már macska formájában volt jelen.

- Hinata! Ha van valakije, ne öld meg légyszíves.

Hinata rám nézett, és alig észrevehetően bólintott. Leugrott, én pedig azon törtem a fejem, hogy mit és hogyan csináljak a következő egy hétben. Lehetetlen küldetésnek bizonyult számomra, de szerettem a kihívásokat.

De nem azokat, amelyekkel mások életét is kockáztatom.

Hinata:

Kiszúrtam a megállóhoz igyekvő Sakurát, ezért követni kezdtem. Felszállt egy buszra, én pedig a jármű tetejére ugrottam. Negyed óra múlva leszállt, a fákon ugrálva tartottam szemmel.

Ki kell derítenem, hogy milyen ember ez a Sakura.

Egy ötemeletes panel felé tartott, kezében a kulcscsomó csörgött. Kinyitotta az ajtót, én pedig besurrantam rajta. Óvatosan lépkedtem mögötte, nehogy észrevegyen. A legfelső emeleten volt a lakása. Megvártam míg bemegy,aztán a zárt ajtó mögül beteleportáltam magam. Elég kis lakásban lakott, és csak a legszükségesebb berendezések voltak bent.

Nem él túl jómódban – vontam le a következtetést. Ha nincs pénze, akkor miért utasította vissza Sasuke ajánlatát? Önérzete miatt?

Megállt egy fénykép előtt, imára kulcsolta a kezeit. Kiléptem az asztal mögül, hogy lássam, kit is ábrázol.

- Képzeld Anya, ma volt életem első munkanapja! Minden tökéletes volt, amíg hazafele el nem gázoltam egy férfit. Nem is én lennék igaz? De ne izgulj, nem esett komoly baja. A tartozásotokból már csak 3 havi törlesztő van hátra, utána végre új életet kezdhetek.

Elfordult a fényképtől, majd egy másikhoz térdelt le. A gyengéd mosolyt felváltotta egy hideg maszkszerű arc.

- Megszabadultam végre Akira-santól. Úgy gondolta, hogy már elég bőrt lehúzott rólam a hülyeséged miatt, Apa.

Köszönöm a komikat az előző részekhez :)

Folytassam?