Hinata:

Miután elváltak útjaink, én a szállásunk felé vettem az irányt. Előbányásztam a telefontöltőt és felraktam tölteni a mobilt. Mivel nem volt jobb dolgom, a szobámban bekapcsoltam a tévét és leragadtam valami démonos horrorfilmnél. Csak forgattam a szemeimet, hogy milyen butaságot találtak ki a fajunkról.

Először is nem eszünk embert, ugyanolyan ételen élünk, mint a halandók. A napfény nem égeti hamuvá a testünket, ha levágják a fejünket, akkor az nem nő vissza magától. A szenteltvíz se öl meg minket. Mondjuk elég látványos volt a film, ami különösen tetszett, az a démonoknak a bőrszárnya volt. Vajon mit szólna Naruto hozzá, ha sötétkék pikkelyekkel borított szárnyam lenne, amin megcsillan a napfény? Elvigyorodtam.

Rohadt menő lenne.

A film végeztével elzártam a tévét, majd egy darabig a sötét szobában kuksoltam. Reméltem, hogy Sakuráék nagyon jól szórakoznak. Apropó, nekem lassan ideje lenne lelépnem. Határozottan megindultam a nappali fele, amikor zajra lettem figyelmes. Az ajtó bevágódott és megéreztem Sasuke jelenlétét. Nyeltem egy nagyot, se visszafordulni se teleportálni nincs időm. Csak lazán és természetesen.

Feloltottam a villanyt, reméltem, hogy nem szakítok meg semmi olyasmit. Egy fél másodperc elég volt a helyzet felméréséhez.

Halott vagyok. Sasuke kinyír.

Magamban szitkozódva megindultam kifelé. A tökéletes tervemet énmagam húztam keresztül.

Sakura:

- Utána kellene menned, veszélyes ilyen későn Konoha utcáin egyedül mászkálni – felhúztam a ruhámat a mellkasomig.

- Tud vigyázni magára – szűrte a fogai között Sasuke, erre csak a szemeimet forgattam. Eszembe jutott, hogy a sötétben nem láthatta a mozdulatomat. A villanykapcsolóért nyúltam.

- Márpedig – kezdtem volna bele a kioktatásba, de a Sasuke nyakán viruló hatalmas folt látványa belémfojtott minden szót. Hah, édes a bosszú, vigyorom kiült az arcomra.

Sasuke gyorsan kapcsolt, a tükörben szemügyre vette a művemet. Mosolyogva megérintette, én addig felvettem az ingjét a földről.

- Menj – a kezébe nyújtottam az inget– Remélem nem akarod megfojtani, hisz Hinatának köszönhető a randevúnk meg ez – a ruhakölteményre mutattam.

- Csak egy kicsit – felvette a selymes anyagot, eltakarva vele a kidolgozott felsőtestét.

- Sasuke! – kiáltottam rá rosszallóan, de ő csak közelebb lépett és a fülcimpámba harapott gyengéden.

- Sietek vissza! – kilépett az ajtón, én pedig a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Sasuke:

Hinatát épp a hotel bejárata előtt értem utol. Sakurára való tekintettel eltekintettem Hinata megölésétől, de ez nem jelentette azt, hogy meg is bocsátottam neki.

- Ugye nem akarsz elégetni ennyi ember előtt? – kérdezte Hinata csípőre tett kézzel – Mellesleg inkább most Sakurával kellene lenned, nem velem. Nem ölhettem meg ennyire a hangulatot...ugye?! – hangját aggódalom szőtte át.

- Nem is rossz ötlet – játszottam meg előtte, mint aki komolyan elgondolkodik az ötleten - Sakura ragaszkodott hozzá, hogy a testi épséged érdekében jöjjek utánad. Szerinte nem kellene ilyen későn az utcán sétálnod, na nem mintha védelemre szoruló bárány lennél.

- Sakura...aggódik értem? – Hinata őszintén elmosolyodott – Még sosem tapasztaltam ilyet, mármint tudom, hogy ti is szoktatok aggódni értem Narutoval, de ti a családom része vagytok.

- Akkor jobb hogyha hozzászoksz a gondolathoz, hogy hamarosan ő is a családunk része lesz – Hinata felnevetett.

- Lehetek majd az elsőszülötted keresztanyja? – sziporkázott az aurája körülötte. Elképzeltem Narutot és Hinatát keresztszülőként...Hát nem sikerült, olyan verziót látnom lelki szemeim előtt, ami nem tragikus végkimenetelű.

- Hinata, ne szaladjunk annyira előre! – próbáltam a realitások talajára visszahozni, de látszólag már nagyon beleélte magát a szituba. Sóhajtva megfogtam a csuklóját és a lift felé kezdtem rángatni – Csak ne legyél láb alatt különben nem lehetsz keresztszülő – Hinata katonásan a homlokához érintette a kezét.

- Értettem! Este nagyon hangosan fogok zenét hallgatni – az erek kidudorodtak a halántékomon. Hinata mindig a türelmem határait feszegette.

- Ha így folytatod az alvilágig repítelek vissza – kinyílt a liftajtó, ahogy bezárult mögöttünk Hinata komolyabb hangnemre váltott.

- Mikor fogod elmondani neki az igazat? Nem várhatsz vele a végtelenségig, ugyanis akármennyire is próbáltunk óvatosak lenni, vannak dolgok, amiket nem tudunk sokáig tovább titkolni. Eltörtél puszta kézzel egy bilincset, komolyabb sérülés nélkül túlélted a gázolást, észveszejtő sebességgel megmentetted ma délután Sakurát és komolyabb bajod sem esett, amikor a betonoszlopnak ütköztél. Aztán nem is beszélve Akira támadásáról. Ahogy hibázunk, egyre több jel fog arra utalni, hogy mi mások vagyunk. Mihamarabb le kellene rántanod a leplet a kilétünkről. Nem akarom, hogy 2,5 hónap múlva törd össze a szívét – a lift megállt az emeleten.

- Ezzel én is tisztában vagyok, de adj még egy kis időt – gondterhelve kiléptem a liftből.

- Eleget szenvedett már, ha össze mered törni, garantálom, hogy pokollá teszem az életed – Hinata komolyan gondolta a fenyegetését. Meglepődve néztem rá, még sosem beszélt így velem.

Hinata előttem belibbent az ajtón. Körülbelül fél órát lehettünk távol, szokatlan csend honolt a lakásban. Sakurát a nappali kanapéján találtuk meg és nyugodtan aludta az igazak álmát. Hinatával összenéztünk, mindketten egyetértettünk abban, hogy nem ébresszük fel. Amíg Hinata elment tusolni, addig kihoztam egy takarót, amit Sakurára terítettem. Észrevettem, hogy a nyaklánc még mindig rajta van. Egy homlokpuszival kívántam neki jó éjszakát, mielőtt bevackoltam volna magam a fürdőbe.

Sakura:

A fejembe éles fájdalom hasított, ami kirángatott a sötétség fogságából. Kinyitottam a szemem, a hirtelen jött fénytől és a fájdalomtól szédülni kezdtem. Ösztönösen az enyhén gömbölyödő hasam elé raktam a kezem, nem mintha ez bármifajta védelmet nyújtana a pocaklakónak. Újra megpróbáltam kinyitni a szemem, a kísérletem kudarcba fulladt. A fülem iszonyatosan csengett, már azt hittem, hogy beszakad a dobhártyám, amikor a fülsüketítő hangot hirtelen felváltotta a csend. Csak a saját légzésemet és szapora pulzusomat hallottam. Egészen távolról új hangokat véltem felfedezni, amit érthetetlen morgásnak tudtam beazonosítani. Egyre közelebbről könnyek zápora ütötte meg a fülemet. A szemem egyből kipattant, mikor több száz hang egyszerre ordította azt, hogy...

PUSZTULJON!!!

Szédelegve felálltam, és a látvány ledöbbentett. Egy hatalmas kör alakú ringben voltam, a nézőtéren emberszerű lények kívánták a halálomat. A ring közepén Hinata kifeszített alakját láttam meg. Oda akartam futni, de ahogy előre tettem a lábam, elestem. Hinata könnyei megállíthatatlanul folytak és folyamatosan bocsánatért esdekelt. A földről felnéztem rá. Ruhája cafatokban lógott rajta, alatta egy feketevérű tócsa gyűlt össze. Hányingerem támadt a sérüléseit látva. Remegő lábakkal felálltam, amikor a tömeg elnémult. Egy ismerős hang kiáltotta a nevemet.

Sasuke.

A hang forrásának irányába kaptam a fejem és pont láttam, ahogy a szöges ostor csattant Sasuke hátán. Fekete vér fröccsent a földre, a sérülései súlyosabbak voltak, mint Hinatáé. Nem bírta a gyomrom tovább, kiadtam a tartalmát. Ráadásul Sasuke testét valami furcsa, sötét írásjelekből álló bonyolult rendszer borította be.

Mégis mi a fene folyik itt?

- Mögötted! – ordította Sasuke, az ostor újra csattant.

Remegve néztem hátra. Egy három méter magas minotaurusz állt mögöttem, aminek orrlyukából tűzcsóvák törtek elő. Lefagytam. Ez nem lehet a valóság! Sasukéra néztem, a kétségbeesett tekintetünk találkozott.

A szörny egy óriásit üvöltött és a csatabárdját meglendítette, hogy kettészelje törékeny testemet.

Ebben a pillanatban ébredtem fel. Zihálva kapkodtam a levegőt a rémálmom után, de legalább nem ordítottam fel félelmemben. Örömmel vettem tudomásul, hogy csak álmodtam. Lehet fel kellene keresnem valami álomszakértőt vagy csak egy pszichológust. Fülelni kezdtem, a fürdőből víz csobogását lehetett hallani. Megnyugtató, tényleg Sasuke lakásában vagyok, nem pedig egy arénában, ahol szörnyek skandálják a halálomat. Kezemet a mellkasomra helyeztem, hogy csillapítsam a szapora légzésem. Az ujjaim megérintették a medált, ami tűzforró volt. Furcsának találtam, a kis legyező sütötte a bőrömet. Levettem a nyakláncot, amit az asztalra helyeztem. Még sosem volt fantasy filmbe illő álmom. Lehet el kellene adnom az ötletet egy filmstúdiónak? Lehunytam a szemem.

Az éjszaka hátralevő része álmok nélkül telt.

Nos szeretném megköszönni, hogy sikerült elérnünk a 3K-t ééés a sztori jelenleg első demon kategóriában. Köszönöm minden olvasómnak, aki figyelemmel követi a történetet,  nagyon sokat jelentenek nekem a voteok és komik :)
A folytatásról csak annyit, hogy nem sokáig lesznek ilyen cukormázas részek, hamarosan belecsapunk elég keményen a lecsóba, amivel egy kicsit utaltam Sakura álmában is. Remélem várjátok már, hogy Sakura bekerüljön az alvilágba, mert én már nagyon xDD 
Végül pedig hamarosan érkezik a 18+ jelenet, amire a többség vár, szóval "Keep calm"