Sakura:

Sasuke magához húzott és az autója oldalának tolt. A köd lassan felszállt az elmémről, rájöttem, hogy nem egy pláza forgalmas bejárata előtt kellene egymásnak esnünk. Sasukét látszólag nem zavarta a tömeg. A nyakamat csiklandozta a lehelete, ajkaival végigsimított csupasz bőrömön. Libabőrös lettem az érintéstől. Nagyon kívántam Sasukét, de nem közönség előtt szerettem volna az első alkalmat megtapasztalni.

- Nem is érdekel, hogy hova megyünk? – próbáltam eltolni annyira magamtól, hogy a szemeibe nézzek. Ez azonban meghiúsult – Sasuke? – ajkát rátapasztotta a nyakamra és gyengén szívogatni kezdte.

Elfojtottam egy sóhajt. Úgy látszik szavaim nem jutottak el a tudatáig. Mégis mitévő legyek?

- Sasuke bámulnak minket az emberek – suttogtak neki kicsit zavartan a fülébe.

- Hmm – jött a tömör válasz.

Jó Sasuke valahol tudatának legmélyén ragadt, nekem kell a helyzetet menteni. Addig tapogatóztam, mígnem kinyitottam a kocsinak az ajtaját. Egy ügyes mozdulattal kihámoztam magam az ölelésből és behuppantam az anyósülésre. Gyorsan magamra csuktam az ajtót, mielőtt Sasuke kirángatna innen. A terv bevált, megtette a kellő hatást. Eltűnt a homály a tekintetéből, megrázta a fejét, és beszállt az első ülésre. Megköszörülte a torkát.

- Az előbb... - kezdte el rekedten – kicsit túllőttem a célon – a visszapillantón keresztül nézte az arcomat – Ne haragudj! – most már rám nézett közvetlenül.

- Nem haragszom. Még nekem is új a helyzet – lentebb húztam a ruhám szélét a lábamon, Sasuke végigkövette minden mozdulatomat, mígnem a tekintete megállapodott a nyakamon.

- Hoppá – zavartan megvakarta az arcát, én értetlenül néztem rá. A nyakamra mutatott.

A telefonomon keresztül megnéztem a probléma tárgyát. Áhh, hogy ez... Egy piros folt virított hófehér bőrömön, pontosan ott, ahol Sasuke a nyakamat szívogatta.

- Ezt még visszakapod, ugye tudod? –kihívóan néztem rá.

- Azt még meglátjuk – rám kacsintott – Szóval, hova is megyünk?

- Konoha legelőkelőbb éttermében intézett foglalást Hinata – beütöttem a címet a GPS-be, Sasuke az ujjaival dobolt a kormányon. Az alsó ajkát harapdálta, a kulcsot nem fordította el. Mondani akart valamit.

- Sakura, én... - üresen kongó gyomrom jelét adta annak, hogy most már ideje lenne valami táplálót bevinni. Reggel ettem utoljára.

- Bocsi – zavartan a hasam elé raktam a kezem – Mit akartál mondani?

Sasuke:

Őszintén azt akartam kérdezni, hogy nem bánná-e, ha kihagynánk az éttermet és otthon folytatnánk, amit itt elkezdtünk. Azonban Sakurának ételre volt szüksége és igyekeztem meggyőzni magam, hogy addig csak sikerül visszafognom a vágyaimat. Beletúrtam a hajamba, vetettem egy utolsó pillantást a mellettem ülő gyönyörűségre. Elfordítottam a kulcsot.

Életem leghosszabb és legkínzóbb másfél órája lesz.

Az étteremhez vezető úton Sakura elmesélte, hogy mit csinált a kórházban és a vizsgálatok eredményei bizalomra adnak okot, Tsunade is elégedett az állapotával. A karján levő seb gyógyulásnak indult, de még beletelik jó pár hétbe mire teljesen rendbe jön a bordarepedése is. Megérkeztünk, jó szokásomhoz híven kinyitottam Sakura felől az ajtót. Mosolyogva fogadta el a kinyújtott kezemet, a mosolyától pedig a szívem olvadozni kezdett. Hinata nagyon jó munkát végzett, minden részletre odafigyelt. Sakura ruhájához nagyon jól passzolt Itachi nyaklánca, a sminkért általában nem szoktam rajongani, de ízlésesen volt kifestve Sakura. A fekete tus kiemelte a gyönyörű smaragdokat, elég érzéki és vad pillantást kölcsönözve a tulajdonosának. Az ajkain fénylő vörös rúzs minden hímnemű egyed fantáziáját megmozgatta, aki csak egy pillanatra is ránézett. Láttam, hogy a férfiak megbámulják, de Sakura nem fordított erre különösebb figyelmet, csak velem törődött. Átkaroltam a derekát és úgy sétáltunk be az étterembe.

Pokoli másfél óra lesz.

A foglalásunkhoz vezettek, az étterem letisztult és modern bútorokkal volt felszerelve. A kör alakú helyiség közepén egy hatalmas akvárium volt elhelyezve, a padlótól a mennyezetig egzotikus halak úszkáltak, a vizet különböző fénnyel világították meg, így mindig más színben pompázott. Az asztalok szintén egy kör mentén helyezkedtek el, a falat pedig végig ablakok borították, így Konoha fényeiben is gyönyörködhettünk.

Hinata nagyon szép helyet választott a randevúhoz, de én csak az előttem ülő szépségben akartam gyönyörködni. Sakurát lenyűgözte a hely pompája, csillogó szemmel figyelte meg a legapróbb részleteket is. Végül rám emelte a tekintetét, a csodálat fényét felváltotta egy másik ragyogás.

A vágy tüze lobbant fel a szemeiben. Mélyen az ónixaimba nézett, majd az ajkaimra siklott a tekintete. Alig hallható sóhaj hagyta el ajkait, magamban csak vigyorogtam.

Nem csak az én testemet feszíti szét a vágy.

Az asztalunkhoz egy jól szituált pincér lépett és az étterem legkiválóbb pezsgőjét töltötte a poharainkba. Meghajolt, miután felvette a rendeléseinket. Sakura felemelte a poharat, hasonlóképp tettem én is.

- Ránk – a poharak csilingelve koccantak össze.

- Ránk – ismételtem én is, miközben a szám széléhez emeltem a poharat.

Az étel megérkezéséig mindenféléről beszélgettünk, lassan peregtek a percek, főleg így, hogy képtelen voltam levenni Sakuráról a tekintetem, mert csak az járt a fejemben, hogy hogyan szabadítanám meg Sakurát a ruháitól. Végtelennek tűnő idő után az ínycsiklandozó rendeléseink megérkeztek, amihez azonnal hozzá is láttunk. Tőlünk 3 asztallal feljebb egy zenekar helyezkedett el, lágy és kellemes dallamú zenét játszottak. A vacsora elköltésével néhány pár felállt és lassú táncba kezdett, Sakura vágyakozva tekintett rájuk, ami nem kerülte el a pillantásomat. Felálltam és a kezemet nyújtottam felé.

- Szabad egy táncra?

Sakura:

- Szabad egy táncra? – kérdezte Sasuke, kezemet felé nyújtottam.

- Nem vagyok egy ügyes táncos – főleg, hogy nemrég tanultam meg ebben a cipőben sétálni, táncról álmodozni se mertem benne. Talán túlzott magabiztosságról árulkodott, hogy elfogadtam a felkérést.

- Csak kövesd a lépéseimet – gyengéden magához húzott.

Lassan ringatóztunk körbe-körbe, én pedig hálát adtam az égieknek, hogy nem léptem rá eddig egyszer sem Sasuke lábára. Nagyon meghitt pillanat volt, azt kívántam, hogy soha ne érjen véget a zene. Sasukéhoz simultam, karomat a nyaka köré fontam. A cipő sarkának hála a fejem nem Sasuke nyakáig ért, hanem az ajkaival voltam egy vonalban.

- Ne tedd ezt velem! – suttogta a nyakamba.

- Micsodát? – vészesen közel voltam az ajkaihoz.

- Hát ezt – Sasuke gyengéden megharapta az alsó ajkamat, hagytam, hogy nyelvével utat törjön magának. A csók olyan volt akár a zene. Lassú és érzéki.

Ha valaki egy hete azt mondta volna nekem, hogy elütöm a világ legszexibb férfijét, akivel majd vacsorázni fogok egy luxusétteremben, miközben munkanélkülivé válok, kiröhögtem volna. De mégis ez a valóság volt. Teste olyan izmos volt akár egy istené, tökéletes arcát mintha angyalok faragták volna. Éjsötét tekintetében bujkált valami, ami egy kicsit rossz fiú benyomását keltette, de viselkedése teljesen ellentmondott a feltételezésemnek. Ő egy úriember.

Igaza volt Tsunadénak, a tökéletes férfi a lábaim előtt hever. Habár még mindig volt bennem egy apró kétely, hogy miért pont én lettem a kiválasztottja. Azonban az érintésétől és csókjaitól minden bizonytalanság el szokott párologni, nem kérdőjelezem meg a kuszán kialakult kapcsolatunk hajtóerejét. Mindkettőnket a vágy hajtotta, de éreztem, hogy többről van szó, mint a hormonjaink bonyolult játékáról. A vágyainkon felül volt még valami plusz.

És én ezt a pluszt próbálom megfejteni.

Sasuke:

A zene végeztével Sakura füléhez hajoltam.

- Mehetünk? – ha egy perccel is tovább kell maradnom, megőrülök.

Sakura bólintott és kifizettem a pincérnek a fogyasztásunkat. Sakura elsápadt egy pillanatra, mikor meglátta a végösszeget. Nekem apró pénz volt és könnyű szerrel tudtam pénzhez jutni. A Sharingan csodákra képes.

- Tudod, hogy meghívtalak, nem tartozol semmivel – elraktam a pénztárcám.

- De igen tartozom – lassan kifújtam a levegőt, remélem nem játsszuk el újra azt, amit a kávézóban is – Köszönöm a mai estét. Felejthetetlen élmény volt – meglepődve néztem rá. Jól hallottam az imént?!

- Neked bármit – Sakura gyengéden oldalba lökött.

- Néha azért gondolj magadra is – belém karolt – Szóóóval...hova is megyünk? – kérdezte tettetett értetlenséggel.

- Mit szólnál, ha otthon folytatnánk, amit elkezdtünk a pláza előtt? – mondtam olyan halkan, hogy csak ő hallja.

- Kitűnő ötlet, még úgy is tartozom neked egy ilyennel – a nyakára mutatott, én pedig vigyorogva előkotortam a zsebemből a kocsikulcsot.

Sakura:

A hotel előszobájában vártunk a liftre, szinte örökkévalóságnak tűnt mire leért. Ahogy becsukódott a lift ajtaja mögöttünk, a zárt térben a levegő szikrázott körülöttünk. Sasuke szó szerint letámadott a csókjaival és a falnak szorított. Keze a fenekemre siklott, én a lábaimmal átöleltem a derekát. Könnyedén megtartotta egy kézzel a súlyomat, mindig ledöbbentett az ereje. Felértünk az emeletre, Sasuke a szabad kezével a kulcsai után kutatott, egy percre megszakította a csókunkat. Erre a pillanatra vártam, gyorsan a nyakára helyeztem ajkaimat, és szívni kezdtem a bőrét. Jól eső morgás hagyta el a torkát. A kulcsok előkerültek, Sasuke lábbal berúgta az ajtót, majd vissza is csapta a helyére azzal a lendülettel. Az előszobában sötétség honolt, Sasuke a falnak támasztott. A koktélruha felcsúszott a lábaimnál, így még erőteljesebben éreztem Sasuke tettrekészségét. A szabad kezével végigsimított a hátamon és megragadta a cipzárt. Egy könnyed mozdulattal lecsúszott a hasamig a ruha. Abbahagytam a nyakának a kínzását, kezeimmel először a nyakkendőt bontottam ki, majd az ujjaim az inggombokra tévedtek. A selymes anyag suhogva landolt a földön. Sasuke ujjai a melltartóm kapcsolójához értek, amikor a nappaliban feloltódott a villany. Mindketten odakaptuk a fejünket.

- Nagyon gyorsan végeztetek – hallottam meg Hinata csilingelő hangját, aztán meglátott minket – Öhm... Felejtsetek el, oké? – Hinata lekapcsolta a villanyt és kisétált melletünk az ajtón.

Mindketten kijöttünk a ritmusból. Ez elég kellemetlen szituáció volt. Sasuke a fejét a falnak támasztotta.

- Megölöm – morogta.