FIGYELEM: Nem tudom mennyire perverz a társaság, de remélem nem rontok meg senkit. XD

Sakura:

- Sasuke, itt maradnál velem éjszakára?

A tenyerem még mindig a mellkasán volt, éreztem szívének egyre jobban gyorsuló dobbanásait. A szavak lassan értelmet nyertek a tudatomban, rájöttem, hogy mennyire félreérthetően hangzott a kérésem. Próbáltam menteni a menthetőt.

- Mármint úgy értem a maradást, mint tegnap. Ahogy karjaidban feküdtem, a rémálmok is messzire elkerültek – továbbra se jött válasz, kezdtem zavarba jönni – Go-gomen, túl gyerekes kérés, i-igaz?

- Dehogy – felelte rekedten – Cs-csak meglepődtem – felállt – Leoltom a villanyt a nappaliban és jövök.

Sasuke:

Kiléptem a hálóból, egyből Hinata vigyorgó ábrázatával találtam szemben magam. Kezemet rögtön az alsónadrágom elé raktam.

- Egy szót se szólj! – sziszegtem neki alig hallhatóan.

Nem tudsz újat mutatni nekem – formálta némán a szavakat.

Levettem a papucsom, és hozzávágtam. Hinata kecses mozdulattal kikerülte a lábbelim és átugrott a kanapéról az asztalra. A mancsával integett, fekete füstbe burkolózott a teste.

Jó szórakozást! – azzal el is tűnt. Nem éreztem a lakásban a jelenlétét. Megkönnyebbülve leoltottam a villanyt.

A házban teljes sötétség uralkodott, de éles látásomnak köszönhetően, ugyanolyan jól láttam, mint nappal.

- Várj felkapcsolom az éjjeli lámpát – hallottam a hálóból Sakura hangját.

- Nem szükséges, betalálok – még az hiányzott volna, hogy Sakura ilyen állapotban meglásson.

Sakura bentebb húzódott az ágyon, a takarót felemelve melléfeküdtem. Én kristálytisztán láttam az arcát, ő szerencsére nem láthatta az enyémet. Résnyire szétnyitotta az ajkait, ami elég hívogató látványt nyújtott. Ha engedtem volna az ösztöneimnek, Sakura már rég alattam feküdne és kéjesen nyögdécselne, de nem akartam megijeszteni, még nem érkezett el annak az ideje. Türelmesnek kell lennem, nem szabad elrontanom a kettőnk között kialakult bizalmi köteléket az elhamarkodottságommal. Kellő önkontrollal rendelkezem, uralkodni tudok a vágyaimon, azonban a hormonjaim működésére sajnos nem vagyok hatással.

Sakura egy karnyújtásnyira feküdt tőlem, a köztünk levő távolságot Sakura gyűrte le apránként. Kinyújtottam a jobb karom, a vállamra feküdt. A mellkasa az oldalamnak feszült, a testem lángba borult a formás idomok érintésétől. Minden önuralmamra szükségem volt.

Uralkodj magadon Sasuke! – mondogattam magamban, de Sakura következő mozdulata feltette az i-re a pontot.

Sakura az egyik lábával átkulcsolta az én lábamat. Ha egy kicsikét és fentebb teszi, akkor nekem végem van.

- Mi a baj? – kérdezte halkan – Szaggatottan veszed a levegőt.

Basszus...

- Semmi – vágtam rá, talán túl gyorsan is.

Cirógatni kezdtem a hátát a figyelmének elterelése céljából.

- Aludjunk, rendben? – Sakura hümmögött, pár percen belül légzése egyenletessé vált.

Sakura békésen pihegett mellettem, én képtelen voltam lehunyni a szemem, nem tudtam betelni a látványával. A testemet kínzó vágyról inkább nem is beszélek. A tettrekészség tüzét képtelenség volt teljes mértékben elfojtani, igen, fantáziáltam róla hogyan érinteném meg, miképp borítanám el csókokkal az ajkaitól egészen az öléig a testét. Lassan tennék meg minden centimétert, kiélvezve testének édes ízét. Elképzeltem, ahogy a nevemet suttogja vágytól túlfűtött hangon, beleborzongtam a kellemes gondolatba. A torkom kiszáradt, de továbbra se hagytam fel a fantáziálással, ezzel is növelve a saját szenvedésem. Egyszerűen lehetetlen feladatnak bizonyult leállni, már elkönyveltem, egy szemhunyásnyit se fogok aludni az éjjel. Láttam szemeim előtt Sakura kipirult arcát, miközben lábaival átkulcsolja a derekamat, kacér pillantást vetve felém. Óvatosan beléhatolnék, minden rezdülésére odafigyelnék. Nem akarok neki fájdalmat okozni, mozdulatlanul várnék, hogy hozzászokjon a helyzethez, majd lassan elindulnánk közösen a gyönyörhöz vezető úton.

Gondolatomat Hinata szavai szakították meg, mikor megkérdeztem tőle, hogy milyen is a szeretkezés valójában. Józanul soha nem kérdeztem volna meg, ezért legurítottam előtte pár pohár szakét, hogy megeredjen a nyelvem. Mindig is érdekelt, Hinatával igazából bármit meg tudok beszélni, csak ebben a témában túl szégyenlősnek bizonyultam, ezért kellett az alkoholnak a gátlásoldó hatása.

Hinata egy percnyi gondolkodás után felelt.

- A szeretkezés olyan, mint a tiltott gyümölcs. Vágysz rá, mert elérhetetlen, de addig nem is tudod megszerezni míg át nem lépsz bizonyos határokat, a saját korlátaidat. Amint elérhető közelségbe kerülnél, akkor érzed magad a legtávolabb tőle. Ha egyszer belekóstolsz, képtelen leszel leállni, újra és újra meg akarod ízlelni a gyönyör édes ízét – felvont szemöldökkel nézett rám – Ehhez tényleg alkoholt kellett innod, hogy meg merd kérdezni?

Csak hümmögtem, és próbáltam elemezni a hallottakat.

Minden világossá vált, megértettem a hasonlatot. Életemben most először éreztem késztetést a tiltott gyümölcs megszerzéséhez. Vágytam Sakura közelségére, hiába tartottam karjaimban, mégis elérhetetlennek éreztem. Nem léphetek át azon a bizonyos határon, ami többé tenné a kettőnk kapcsolatát tekintve Sakura mai délelőttjét. Biztos nem áll rá még készen, hogy egy férfi megérintse úgy, mint egy nőt, amit teljesen meg tudok érteni. Akira rendesen belerondított a tervembe, de ennyitől nem fogom feladni Sakurát.

Sakura mocorogni kezdett, lábával igen kényes ponton talált el. Nem tudtam visszafojtani a sóhajomat. A Sharinganom aktiválódott magától, ami teljesen új volt nekem. Szóval szexuális izgalomra is képes önmagától működésbe lépni, nemcsak vészhelyzet esetén. Habár helyzetemet tekintve ezt is vészhelyzetnek nyilvánítanám ki.

Gyönyörködtem a vállaimon pihenő alvó szépségen, és ellenállhatatlan késztetést éreztem a megérintéséhez. Egy rózsaszín tincset ujjam köré csavartam, azzal játszadoztam, míg tekintetem a rózsás ajkaira vándorolt. Vajon tényleg olyan puhák, mint amilyennek látszik?

Meg akarom érinteni!

Győzött a vágy felettem, arcomat az övéhez érintettem. Csak egy szájra puszi, semmi több. Sakura alszik, és amiről nem tud az nem fáj. Már csak centiméterek választottak el ajkai megérintésétől.

- Sa-ku-ra – sóhajtottam a nevét.

Azonban nem számítottam rá, hogy a smaragd szempárok kinyílnak és a Sharinganba vetülnek. Egy tized másodperc alatt döntöttem. Genjutsut bocsájtottam rá, mielőtt feleszmélhetett volna. Magamban szitkozódtam, és csak reménykedni mertem, hogy nem fogta fel mi történt és milyen szemekkel néztem rá.

Ezt elbaltáztad Sasuke. Ismét.

Milyen álmot is küldjek rá? Egy fél pillanattal később egy perverz vigyor jelent meg az arcomon. Amit nem tehetek meg valóságban, azt egy álom formájában megtehetem, nem igaz? Gyorsan gondolatban összeraktam minden elemet, majd egy csettintéssel kezdetét vette Sakura álma, amiben én is jelen voltam.

Adeth határában, egy szikla pereméről figyeltem az alattam elterülő tengert. A morajló hullámok egymás után csapódtak a sziklának, néha-néha egy kis frissítő vízpermetet hozott a szél az arcomba. Fülemet puha nesz ütötte meg. Sakura apró léptekkel közelített felém.

- Hol vagyunk? – kérdezte, mire én megfordultam.

- Otthon – feleltem mosolyogva.

Sakura csodálkozva nézett körbe, leült mellém a kiálló oromra.

- Gyönyörű – mondta lenyűgözve – Olyan valóságos tűnik minden.

- Szeretnéd a valóságban is látni? – tekintetét a zöldeskék tengervízről rám emelte. Egy perc után válaszolt.

- Igen szeretném – fejét a vállamnak hajtotta – Soha nem éreztem ilyen nyugalmat, mint most melletted – meglepve néztem rá. Eddig elképzelhetetlen volt számomra, hogy Sakura ilyet mondjon a valóságban nekem – Mi az? – a smaragdjaival az arcomat fürkészte.

- Csak megleptél – vallottam be őszintén.

- Nem számítottál rá, hogy igent mondok? – kérdezte kuncogva.

- Inkább arra nem, hogy a jelenlétem nyugtató hatással van rád – lágyan elmosolyodott.

- Álmomban könnyebben kimondom a gondolataimat, mint a valóságban. Kár, hogy ez az álom egyszer véget ér. Egy ilyen szép helyen szívesen élnék – vágyakozva tekintett a messzeségbe.

- Könnyen valóra válthatom ezt az álmot, ha velem tartasz. Nagyon szép hely az otthonom, annyi mindent szeretnék neked megmutatni belőle. Égbetörő havas hegycsúcsok, végtelen erdők, vad és nyugodt vizű tengerek mind arra várnak, hogy felfedezzük őket – Sakura csillogó szemekkel hallgatott.

- Jól hangzik. Ígérd meg, hogy elhozol ide! – elpirult.

Felálltam, és segítettem Sakurának talpra állni. A szemébe akartam mondani az újabb ígéretemet.

- Én, Uchiha Sasuke megígérem, hogy elhozlak az otthonomba és minden gyönyörű tájat megmutatok neked – a kezeimben tartottam az övét.

Arra számítottam, hogy elvörösödik az arca, de helyette reménnyel teli pillantással nézett rám. Láttam, hogy egy fél pillanattal tovább időzött az ajkaimon, majd jobbra és balra cikázott a tekintete.

– Mindig is ki akartam próbálni egy dolgot. Legalább egyszer - kezeivel megfogta a mellkasomnál az inget és közelebb rántott magához. Az ajkaink súrolták egymást, egy gyors szájra puszit kaptam, utána elhúzódott.

- Az ígéretet megpecsételtük – jelentette ki vidáman.

Felvontam a szemöldököm. Egy szájra puszival nem elégszem meg. Többre vágytam ennél.

- Nincs még megpecsételve az ígéretünk – értetlenül nézett rám.

A derekánál fogva magamhoz húztam, a szabad kezemmel az álla alá nyúltam, tekintetemet nem szakítottam el az ajkaitól. Homlokunk összeért, arcán a félelem jeleit kerestem. Ha fél, abbahagyom.

Sakura nem remegett meg, lélegzet visszafojtva várt. Enyhén szétnyitotta az ajkait, szemét lehunyta. Nem kellett ennél több, én is lehunytam a szemem, óvatosan megérintettem az ajkait. Jól eső bizsergés járta át a testemet. Nyelvemmel végigsimítottam az ajkain, a belépéshez az engedélyt megadta. Elmélyítettem a csókot, Sakura először bizonytalanul, majd egyre bátrabban vette fel a nyelveink táncának a ritmusát. Egy genjutsuban megélni az első csókot, majdnem olyan jó volt, mint a valóságban, az érzékek ugyanis ki voltak élezve. Leírhatatlan érzés volt megélni az első csókot az első és remélhetőleg utolsó szerelmemmel. Egyre hevesebb csókcsatába kezdtünk, Sakura is levetkőzte a gátlásait. Átkarolta a nyakamat, nem engedett szabadulni. Na, nem mintha gondolkoztam volna ilyesmin. Megőrjítenek a puha ajkai, soha el se engedném. Testével hozzám simult, amitől még jobban szűkebbnek éreztem a nadrágom.

Ha egyszer belekóstolsz...

A levegőhiány szakította meg a közös csókunkat. Zihálva vettük mindketten a levegőt. Nyeltem egyet, Sakura a szöveten keresztül érzékelte a meredező férfiasságomat.

- Bízol bennem? – kérdeztem rekedten. Apró bólintással jelezte, hogy igen.

Vettem egy nagy levegőt. A következő válaszán áll vagy bukik minden.

- Félsz tőlem? – mélyen a szemembe nézett.

Megrázta a fejét.

- Akarod az első alkalmat velem? – biccentett – Csak egy szavadba kerül és én azonnal leállok.

Sakura elmosolyodott.

- Tudom – közelebb lépett hozzám, és elkezdte kigombolni az ingem.

Hagytam, hogy ő irányítson az elején, nem akartam, úgy letámadni, mint ahogy Akira tette vele. Kibújtatott az ingből, a ruhadarab suhogva ért földet. Megérintette a mellkasomat, elpirulva simított végig az izmaimon. Nem tudtam hang nélkül hagyni az érintését. A sóhajom felbátorította, ujjaival a hasizmaimat tapogatta. Lüktettem a fokozódó vágytól, meg akartam érinteni. A blúza szélét megfogtam, várakozón tekintettem rá. Bólintással megadta az engedélyt. Kibújtattam a vörös felsőjéből, a hófehér bőre és a mélyvörös csipkés melltartója szabaddá vált. Nem sokáig hagyta, hogy gyönyörködjek a látványban lecsapott az ajkaimra. Kezem a fenekére csúszott, belemarkoltam a feszes idomaiba. Sakura felnyögött, ami csak olaj volt a vágyam tüzére. Akarom Őt itt és most!

Képtelen leszel leállni.

Felkaptam, lábaival átkulcsolta a derekamat, körmeit a hátamba mélyesztette. Távolabb vittem a sziklás részről egészen addig, amíg el nem értünk egy füves területet. Amíg vittem, a nyakát kényeztettem a csókjaimmal, amit kéjes sóhajokkal jutalmazott. Lefektettem a fűre, a nadrágjáért nyúltam. Nem kellett az engedélyére várnom, a kérlelő pillantásában minden benne volt. A nadrágját a hátam mögé dobtam, felvont szemöldökkel nézett rám.

- Nem veszed le?

Elfojtottam egy nevetést, az övem csatjához nyúltam, egy mozdulattal kibújtam a nadrágomból. Sakura fölé hajoltam.

- Még mindig akarod? – úgy éreztem ez az utolsó pont, ahol még meg tudok állni.

- Csalódott lennék, ha most hagynánk abba – felelte kacéran.

Nem kellett több, azonnal lecsaptam a szemtelen ajkaira. Ujjaival felfedezőútra indult hasizmaimtól délre. Mély torokhang hagyta el a számat, amint ujjbegyével hozzáért a férfiasságom csúcsához.

Újra és újra...

Egy hirtelen mozdulattal rámarkolt, belenyögtem a csókba. Most rajtam a sor, hogy kényeztessem. Sakura csalódására megszakítottam a csókot, ujjaim a melltartó pántjához kúsztak. Kattant a ruhadarab és repült a nadrágja mellé. Gyönyörű látványt nyújtott.

- Ne bámulj így, zavarba hozol. – eltakarta a mellét Sakura.

- Gyönyörű vagy, nincs okod szégyellened a testedet – csuklójánál fogva elhúztam a kezeit, a szemeim itták a látványt.

Lehajoltam, hogy csókokkal hintsem el puha idomait. Amíg a számmal kényeztettem a bal mellét, addig a jobbon a kezemmel játszadoztam rajta. Sakura a kéjes kiáltásait nem tudta visszafojtani, ami csak tovább perzselte a vágyaimat. Nemsokára...

Meg akarod...

Amikor úgy éreztem, hogy kellően kijátszottam magam a felsőtestével, apró puszikkal haladtam lefele a hasához. A teste ívben megfeszült, a csípőjét az enyémhez nyomta. Elfojtottam egy mosolyt, Sakura készen állt.

- Kérlek... ne... kínozz tovább – kérlelte.

Levettem a vörös csipkecsodát róla, a merész darabot csak elhajítottam valamerre. Már nem számított semmi, csak Ő és én. Én is megszabadultam a szűk ruhadarabtól, mindketten vágytól túlfűtve tekintettünk a másikra.

Ízlelni...

Folytattam a felfedezőutamat. Először a számmal akartam Őt megérinteni azon a ponton. Felemeltem a lábait, végig az arcát figyeltem. Teljesen elvörösödött mikor meglátta, hogy nem a csípőmmel közelítek felé, hanem a fejemmel.

- Várj! E-ezt...nem... teheted – felvontam a szemöldököm.

- Miért is nem? – egy apró csókot leheltem rá a legérzékenyebb pontjára. A reakciója minden várakozásomat felülmúlta.

- Ha...Ahh... így folytatod...akkor én... - nem tudta befejezni, újabb csókot hintettem rá.

- Akkor te? – élveztem a helyzetet, tudom mit akart mondani, de hallani szerettem volna.

- Én... - ajkaimmal súroltam a csiklóját – Elmegyek – nyüszítette.

Imádtam, hogy milyen reakciókat tudtam kiváltani Sakurából. Úgy döntöttem nem kínzom tovább, hagyom, hogy elsőként megízlelje a gyönyör édes ízét. Azt akartam, hogy a nevemet kiáltva jusson el a csúcsra. A középső ujjamat a bensőjébe csúsztattam, olyan szűknek bizonyult, hogy a második ujjal nem mertem megpróbálkozni. Óvatosan ki- és becsúsztattam az ujjamat, a tempón fokozatosan gyorsítottam. Sakura kapkodva vette a levegőt a csúcshoz közelítve, hirtelen még szűkebb lett a bensője. Hangosan felkiáltott, teste ívben megfeszült.

- Sa...su...ke-kun – kiáltotta Sakura, majd hirtelen minden elsötétült körülöttem.

Új rekord, eddigi leghosszabb rész 2098 szó XD  Nagyon sokat szenvedtem ezzel a fejezettel (sose írtam ilyet) fejben jobban összeállt, de amikor papírra kellett volna vetni, csak szemeztem az üres lappal XD Remélem, nem lett olyan szörnyű, ha túl sok, akkor legközelebb virágnyelven írom XDD