Mikor Sasuke legközelebb felnyitotta a szemeit már a reggeli nap sugarait üdvözölhette, bár ez leginkább merényletnek érződött a retinája ellen. Úgy érezte, mintha mázsás súlyokat raktak volna az egész testére. A kezétől a lábáig zsibbadt minden porcikája. A szemei száraznak érződtek és csak foltokban látott. Olyasmi volt, mint amikor elkezdett romlani a látása a Mangekyou Sharingan használata miatt. Az egyetlen érzéke amire támaszkodhatott az a hallása volt. Víz csobogását hallotta és egy éneket. Halk volt de határozottan hallható. Ezek után egy ajtó nyitódását, majd a parketta recsegését. Sasuke hiába várt, a látása az istennek se akart kitisztulni, ami -nem meglepő módon- zavarta. Lehet, hogy megsérült a szeme? Vagy ilyen erősen verte be a fejét, mikor este összeesett? A hang egyre közelebb jött. Sasuke erőt vett magán és megpróbálta elfordítani a fejét.

- Jól vagy cicus? - kérdezte az illető. " Várjunk! Cicus?! " - rökönyödött meg Sasuke. Ez az elnevezés messze túl erotikus ahhoz, hogy őt bárki is így nevezze. Ugyanakkor volt valami ismerős hangban. A szemei mozgást érzékeltek, majd hirtelen egy hatalmas tenyér nyomódott az oldalára. " Miféle embernek lehet ekkora lapátkeze? " - gondolta Sasuke. Bizsergés hatotta át a testét, minek hatására elmúlt az az érzés, ami miatt alig bírt megmozdulni. Orvosi ninjutsu. Ahogy a látása elkezdett kitisztulni annál furcsább lett minden. Egy párnán feküdt az oldalára fordítva, amiben csak annyi volt a különös, hogy akkor volt, mint ő. ( A párna. ) - Remélem így jobb cicus. - hallotta a lágy női hangot. Lassan az illető irányába fordult és teljesen elakadt a szava. " Sakura?!" - hitetlenkedett az Uchiha, ugyanis az említett lány óriási volt hozzá képest.

- Mi a.... - akarta megszólalni, de csak nyávogás hagyta el a száját. A torkához akart kapni, de nem tudott mivel. Kissé félve nézett lefelé, mert nem akarta elhinni, hogy mi történik. Az egész testét fekete szőr borította, a keze és a lábai helyén mancsokat talált, mindennek tetejében még egy plussz végtagra is szert tett. Csak bámult maga elé miközben próbálta felfogni mi történt. Sakura mintha megérezte volna a zaklatottságát szólalt meg.

- Nyugódj meg Cicus! Jó helyen vagy. - mosolygott a rózsaszín hajú lány. Hirtelen kopogás zavarta meg. Sakura azonnal az ajtóhoz indult.

- Plakát homlok! - hangzott Ino hangja.

- Szia Ino. - mondta Sakura.

- El kell jönnöd velünk vacsorázni! - jelentette ki a szőke hajú.

- Nincs kedvem Ino. - válaszolta Sakura.

- Attól még eljöhetsz. Úgysincs semmi dolgod. Nem mintha annyira pezsegne a szociális életed. - érvelt Ino.

- A témát lezártam. - változott meg Sakura hangja az unottról fenyegetőre. Ino tekintette a kanapén fekvő szerencsétlen Sasukéra tévedt, aki csak bámult, mint borjú az új kapura.

- Vettél egy macskát? Komolyan Sakura? Kezdesz tényleg olyan lenni, mint egy egyedülálló macskás nő. - gúnyolódott Ino. - Mellesleg szerezhettél volna egy normális macskát. Ez itt úgy néz ki, mint aki meg akar engem ölni. - Ino nem tévedett sokat. Sasukét valóban nem derítette fel a jelenléte.

- Nem vettem, hanem találtam a kórház előtt feküdt. Valami állat beleszúrt egy mérgezett kunait.

- Szóval most állatorvosnak csaptál fel? - kérdezte Ino.

- Nem, de nem hagyhattam, hogy ott lehelje ki a lelkét a kórház előtt. - felelte Sakura.

- Komolyan Sakura hihetetlen vagy! Én szerzem neked a jobbnál jobb randipartnereket, de neked semmi sem jó. - mondta Ino egy lehelletnyi szemrehányással hangjában. - Inkább egy macskával múlatod az időt.

- Mindig idióták voltak. - morogta a rózsaszín hajú lány.

- Daichi? Ő tök jól nézett ki.

- Az első mondata az volt, hogy: Amúgy erre a szex dologra vevő vagy? - mélyítette el Sakura a hangját az említett randipartnert imitálva.

- Jun? Elvileg nagyon okos. - próbálkozott Ino.

- És nagyon "szerény" is. - mutatott idézőjeleket Sakura a kezével. - Egész randi alatt hallgathattam, hogy ő mennyire fantasztikus ember. És milyen okos és milyen jóképű saját maga szerint.

- Öhm.... Kodama?

- Túrja az orrát. - válaszolta unottan Sakura.

- Az legyen a legnagyobb gondod! - mérgelődött Ino.

- És megeszi. A randi közepén. Szerintem nem vagy egy jó kerítőnő Ino-malac. - jegyezte meg a rózsaszín.

- Tudod mit? Akkor maradj itthon a macskáddal. De nem mond, hogy én nem próbáltam segíteni neked. - ezzel a szőkeség ki is viharzott a házból. Sasuke csak bámulta a jelenetet. Kissé kínosnak érezte, mivel Sakura magánélete nem tartozott rá. Bár egy kicsit megütközött azon amit Sakura mesélt. " Mégis milyen hülye kezd úgy egy randit, hogy: Amúgy erre a szex dologra vevő vagy? És mit mond, ha a lány nemmel felel? Ja én se, nem azért akartam veled találkozni. " - gondolkodott. Sasuke nem volt a nők szakértője, de még ő is megtudta mondani, hogy az amit ezek a férfiak mondtak éppen nem minden nő álma.
Sakura egy kis edénykébe töltött tejet és beleszórt valami port egy kis üvegcséből. Óvatosan Sasuke elé tolta a tálat. Az Uchiha ideig bámulta a tejet, ugyanis nem tudta
Sasuke mélyen reménykedni kezdett, hogy Sakura felfedezte ki is ő és ez az ellenanyag, de hamar eltűnt a fejéből ez a gondolat. Nem fog tejet inni tálkából. Ő Uchiha Sasuke! Az Utolsó Uchiha. Inkább hal szomjan, minthogy egy tálkából igyon.

- Na.... Idd meg cicus! - bíztatta a rózsaszín. Az egyik kezével Sasuke felé nyúlt, aki hátrálni próbált, de elbotlott a saját lábában. Sakura a macska Uchiha tarkójára helyezte a kezét és elkezdte vakarni. Sasuke maga is meglepődött mennyire kellemes volt. Furcsa hang hagyta el a torkát. Egy kis időbe tellett rájönnie, hogy ő most dorombol. A tejre nézett. " Biztos nem véletlenül rakta bele azt a port. " - jutott következtetésre az Uchiha, majd a büszkeségét kihajítva az ablakon elkezdte lefetyelni a tejet. Sakura közben felállt a kanapéról és a szoba másik végében lévő íróasztalhoz ült. Sasuke az ivás végeztével megpróbálkozott a járással, ami eleinte nehézkes volt, mivel hiányzott a bal mellső lába, de kezdett hozzászokni. Az első dolga volt keresni egy tükröt, amit Sakura hálószobájában talált meg. Hát tényleg így van. Tényleg macska. Ezt az is alátámasztotta, hogy a tükörből nem a 182 cm- es megszokott önmaga nézett vissza, hanem egy kicsi, kissé ijedt, szánni való állatka. Végül a helyzetét elemezve egy következtetésre jutott. " Valahogy tudatnom kell Sakurával, hogy én vagyok az. "