A suli folyosóján futottam, nem tudom mi elől, egy belső érzésnek tettem eleget. Megálltam, ellenállva a késztetésnek, körülnéztem, a sötét folyosón. Halk morgás ütötte meg a fülemet, és ahogy hangosodott, úgy hatalmasodott el rajtam a pánik. A teljes sokk miatt földbe gyökerezett a lábam. Hatalmas ütést éreztem, melynek köszönhetően nekicsapódtam valaminek. Miután felfedeztem, hogy az ajtó az, hálát mondtam az égnek, és kirontottam az iskolából. Egyenesen a semmibe. Csak zuhantam, zuhantam és zuhantam, a levegő belémszorult, és egy hang se jött ki a torkomon.

Aztán egy óriási becsapódás megállította a zuhanásomat. Lassan kinyitottam a szememet, és egy hatalmas kékes-lilás sziklán terültem el. Először megnyugodtam, majd felsikítottam mikor megmozdult a kő, pontosabban lélegzett.

"Ne félj én nem bántalak, nemsokára találkozunk"

Azzal ez a többé-kevésbé szilárd "talaj" is eltűnt és ismét zuhanni kezdtem, de most már sikítottam ahogy csak bírtam, bár tisztában voltam vele, hogy semmi értelme, de bíztam a lehetetlenben, vagyis, hogy valami/ki megment... Hát ja, akartam én azt, túlságosan is.

Már kezdtem feladni a reményt, amikor valami megycsillant alattam. A reményem azonban olyan hamar szállt el amilyen gyorsan jött, és egy másodperc múlva óriási hasassal köszöntöttem a végtelen óceánt. "Vége. Ennyi. Én ezt nem értem." Ám ekkor óriási hullám indult meg felém. Reméltem, hogy álmodom, és megcsíptem magam, hogy ébredjek fel... Ahha ezt is elhittem. Ám mostmár nincs más út, kitártam a karom és vártam a végzetes lökést. Hallottam a hangját, az illatát éreztem, egyre közelebbről, és a következő pillanatban egy lágy szellő libbentette meg vörös tincseim.

Értetlenül nyitottam ki a szememet, amit vissza is csuktam a nagy fényesség miatt. "Az előbb még sötét volt, mi a fene van?" Aztán gondolatban tarkón csaptam magam, és megállapítottam, hogy ez csak egy álom itt minden lehetséges.

Ebben a pillanatban pillantottam meg azt amire egyáltalán nem számítottam. Egy hatalmas városszerűség mögül, ahol kelt fel a nap, egy nagy madár jelent meg, aztán leesett, hogy nem is város, és nem is madár.

Hanem egy halom kő amik furcsa szögbe dőlve hasonló árnyékot képezve, mint egy város. A madár pedig közeledett, és egyre nagyobb lett, még közelebb, még közelebb, és akkor megpillantottam hogy ez egy hatalmas aranyszínű...
"Sárkány" - adta meg a választ egy ismeretlen hang a fejemben. Egyre nagyobb félelem lett úrra rajtam. -"Ne félj, nem bántunk! Mi megvédünk mindentől és mindenkitől"
Hirtelen elkezdett vibrálni a táj körülettem, mire a felém közeledő ... öhm... sárkány kétségbeesetten felordított és próbált eljutni hozzám, mire megrémülve kezdtem el hátrálni, de meg is torpantam, mikor még valaki megszólalt.
"Végre megtaláltuk, innentől rád bízom" - kirázott a hideg attól a hangtól. Olyan volt, mintha a föld szólalt volna meg, melynek végre valaki megértette a nyelvét, és most szólalt meg először... Végszóra a sötétség megindult a látóhatár szélétől és valami iszonyat gyorsan közeledett.
"Ne feledd amit most mondok, ne bízz senki idegenben, és ne húzd fel magad semmin, maradj mindi.... - a Sárkányt is elnyelte a sötétség, mielőtt tanácsa végére érhetett volna és pár pillanat múlva én is már a semmibe zuhantam, anélkül hogy tudnám: saját képzeletem, vagy a valóság volt-e amit láttam...

_____________

Zihálva ébredtem, hajam lucskosan a nyakamra tapadt és a takaróm teljesen rácsavarodott a lábamra. Igazi gordiuszi csomó. Ránéztem az órára: 6:16.
Jó korai vagyok most. Gondoltam amíg legurultam az ágyról és nyújtóztam egyet, akár egy macska. Végignéztem a ruházatomon és csodálkozva tapasztaltam, hogy a tegnapi ruhám van rajtam. Hogyan? Ohh...- esett le, hogy tegnap csak bedőltem az ágyamba.

Így hát odabattyogtam az ágyammal szemben álló beépített szekrényhez. Nem volt nagy, ahogy maga a szoba sem, csak néhány "életfeltétel" fért be, és egy mikrofürdő. Kihúztam egy fehér gatyát és egy bordó rövidujjút, és azzal a lendülettel bevonultam a fürdőcskémbe. A zuhany alatt végiggondoltam az álmom, melyre meglepően pontosan emlékeztem, az elejétől a végéig, holott máskor csak arra sikerült emlékeznie, hogy álmodott-e valamit vagy sem. Kiléptem a zuhany alól és magamra tekertem a törölközőm. Elkezdtem előkotorni a hajszárítót és dúdolni kedvenc számom, ám mikor felálltam sikítva engedtem el a gépet, ugyanis a tükörben egy alak húzódott meg a sarokban. Óvatosan kezembe vettem az első dolgot ami a pulton volt, vagyis egy előmelegített hajsütő vasat. Miközben megfordultam, végigvedtem az összes önvédelmi órán tanult dolgot. Hitetlenkedve fordultam vissza a tükörhöz(mert semmit nem láttam a sarokban), melyben az alaknak már rázkódott a válla a visszafolytott röhögéstől. Megint a sarok felé pördültem, ám ott megint nem volt senki. Szememet dörzsölve fordultam ismét a tükör felé, melyben most tényleg nem állt senki. Csak a kialvatlanság miatt... Nyugtattam borzalmas állapotú tükörképem, ám magam sem hittem el, ugyanis már 8-kor javában aludtam az igazak álmát... Miután megszárítottam hajam és rásegítettem természetes hullámaimra a hajvasalóval feldobtam egy minimális sminket, ami kiemelte zöldeskék szemem. Összedobtam a sulis cuccom és már ott sem voltam. Nem akartam felébresztani a nővérem, ezért a szinten végiglopakodtam és lecsúsztam a korláton(a lépcső állandóan nyikorgott), de a földszinten már egyáltalán nem törekedtem rá hogy csendben maradjak, szüleim ugyanis külföldön vannak a munkájuk miatt, de a hét végére már visszatérnek. Egy nagy bögre kakaó után(és jó nagy csörömpölés után) tettem némi kaját a táskámba, majd megindultam az ajtó felé. De mielőtt kinyithattam volna, valaki eszeveszett módon elkezdett dörömbölni. A szívem majd kiugrott, és a félelem árvízként sodort hátrébb az ajtótól. Egy pislantás után ismét csend volt és nyugalom. Villámgyorsan indultam meg az ajtó felé, melyet hirtelen rántottam fel és kirontottam. Körül néztem. Miután megbizonyosodtam róla, hogy sehol senki(és nyugtattam magam, hogy ez is a kialvatlanság miatt volt) és megindultam barátnőm háza felé, hogy újra a suliban szenvedjünk, egymást támogatva...

___________

Na sziasztok!
Igen már egy napon belül hozom a fejezetet, de nagyon belelendültem, és egész nap ezen járt az agyam...