Bemegyek a házba apa és anya az ágyban fekszenek mert betegek. Lecserélem a borogatásokat. Mi ez? Olyan furcsa érzésem van. Elfordulok az egyik sarok felé...ott egy fekete emberi árny. Sokkal magasabb nálam.

-Ki vagy?-Kérdem ijedten de az árny csak elém állt és kezét a fejemre rakta.

-Felejts.

Most egy örvényszerűségbe keveredtem. Hogy jutok ki? Az...az...anya? Anya ne menj el! Gyere vissza. Futottam anya után de nem értem el. Hirtelen olyan érzésem lett mintha zuhannék. Kinyitom a szemem és a sötét ég felé nyúlok...mintha el tudnám kapni...Próbálok kiabálni de nem tudok...

Már közeledek a föld felé, rákészültem a kemény földön való landolásomra...de teljesen más érzésem lett. Meleg és puha...

Felnéztem és megláttam Zorrot. Gondolkozás nélkül egyből átkaroltam a nyakát és hozzá bújtam. Sírni kezdtem.

-Luna?! Hé Luna jól vagy?-Kérdezte aggódva Zorro.

-Ne engedj el..kérlek.-Mondtam sírva. Éreztem hogy Zorro erősebben szorít. Aztán füttyentett és egy fűzöld sárkány jelent meg.

Aztán felültünk a sárkány hátára. Más volt mint Drako háta. Teljesen más. Én Zorro mögé ültem és hátulról átöleltem. Félek hogy leesek...

Hamar visszaértünk. Mikor a sárkány leszállt Zorro is leszállt és nyújtotta a kezét. De én nem fogtam meg. Magamtól is le tudok szállni...és elindultam a szobám felé.

-Hé Luna....-Kérdezte Zorro.-Mi történt?

-Semmi.-Vágtam rá.

-De..-Félbeszakítottam.

-Semmi.-Ekkor Drako szállt le hozzánk.

-Úristen Luna nagyon aggódtam érted!-Mondta a fejemben Drako. Én megöleltem Drakot és felültem rá.

-Menjünk...-Azzal fel is szálltunk és visszamentünk a szobába.

¤¤¤ 

-Nem értem miért vagy ilyen ellenszenves Zorroval hisz ő mentette meg az életed.-Mondta Drako.

-Tudom...de látott sírni...-Mondtam.

-Mindenki szokott sírni...

-De az gyengeség...

-Ez meg ki mondta?-Nézett rám Drako.

-Egy nagyon jó barátom.-Mosolyogtam magam elé és elöltem az ágyon.-Épp ezért...-Ültem föl és a kezemre néztem majd ökölbe szorítottam. És behúztam egy magamnak.

-Luna! Te meghülyültél?-Ugrott elém és aggódva nézte az arcom Drako.

-Ezt csak azért csináltam mert sírtam.-Mosolyogtam rá. Hirtelen éreztem hogy valami folyik az arcomon. Vér volt. Bementem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Felrepedt a szemöldököm. Kimostam a sebet. Majd vissza mentem az ágyamba.

-Luna?

-Hm?-Néztem rá a sárkányra.

-Nehéz gyerekkorod volt?-Kérdezte komolyan.

-...-Nem válaszoltam...csak a párnába fúrtam az arcom.

Hogy nehéz gyerekkorom volt-e? Nem tudom...persze szenvedtem de ki nem? De nevettem is...Nem tudom...

Végül elnyomott az álom.

¤¤¤ 

Reggel kopogásra ébredtem. Kinyitottam a ajtót és persze Zorro állt ott. Kinyitotta a száját mintha mondani akarna valamit de csak a szemembe nézett.

-Mi van?-Néztem rá.

-Csak...most először látom az arcod a maszk nélkül...-Basszus...elfelejtettem felrakni.-Amúgy meg azért jöttem hogy megmutassam a céhet.

-Jó...-Sóhajtottam.-Legyünk túl rajta. Visszamentem az ágyhoz és feltettem a maszkomat is és Drakoval a nyomomban követtük Zorrot.

Pár perc múlva meg is érkeztünk egy hatalmas ajtóhoz. Zorro rám nézett és mosolygott majd kinyitotta a hatalmas ajtót.

Hirtelen teljes csend lett és minden szem ránk szegeződött. Rengeteg ember volt ebben a teremben. De többnyire fiúk akik velem egy idősek vagy idősebbek. De volt egy két lány is.

-Mester!-Kiabálták egyszerre.

Mester? Mi? Én csak kérdően néztem rá aki megvonta a vállát és mosolygott. De ez a sok ember nagyon nyomasztó. Még soha nem voltam ennyi ember között...

-Mizu Mester?-Karolta át Zorrot egy fekete hajú srác.

-Hoztam egy új tagot.-Nézett rám. De jó nekem...

-Oh milyen dögös.-Közelebb jött én egyből kirántottam a kardjaim és a srác felé mutattam. Aki ledermedt.-M-Mester...honnan szereztél 2 kezes forgatót?-Kérdezte Zorrotól.

-Drako hozta...de Luna?-Néztem rá.-Nem vennéd el a torkától a kardjaid mindjárt összepisili magát...-Én szép lassan elvettem és visszaraktam a helyükre.

-Maki.-Nyújtotta a kezét. Most mit kéne csinálnom?

-Nem épp a legszociálisabb.-Nevetett Zorro.

-És hogy kerültél ide?-Kérdezte Maki.

-Elrabolt ez a gyík.-Mutattam hátra Drakora.

-Mondtam már hogy sárkány!-Kezdett el vitatkozni Drako.

-De gyík is vagy mert elraboltál...

-Azt hittem ezt már megbeszéltük...-Sóhajtott Drako.

Erre elkezdett nevetni Maki majd a többi ember is. Még Zorro is.

-Most mi van?-Néztem rájuk.

-S-Semmi...Cs-ak még senki nem mert így beszélni Drakoval.-Mondta nevet.

-Miért? Hisz csak egy nagyra nett gyík aki még a börtönből sem tud kiszökni...és nekem kellett kiszednem...-Erre Maki elkerekedett szemmel nézett.

-De miattad is kerültem oda...-Morgott Drako.

-Ha elmentél volna akkor nem!-Nyújtottam rá a nyelvem.

-És milyen volt eddig az életed?-Kérdezte Maki.

-Na jó gyere Luna megkapod a céh jelét és utána majd faggathatnak téged.

-Oké...

Végül elmentünk. Egy kisebb szobába.

-Ilyen lesz a jel. Hova akarod?-Kérdezte Zorro.

-Wow de király!-Ámultam.

Hm...hova is legyen rakva.

-Az arcomra! A homlokomon át a szememen keresztül.-Mondtam.

-Oké.-Nevetett Zorro.- De ahoz le kell venned a kapucnit és a maszkot.-Egyből levettem őket. Majd elkezdte megcsinálni a jelet Zorro.

-Amúgy miért vagy mindig ebben a cuccban? Nincs meleged?

-Jobb ha nem tudod...-Halkultam el.

-Kész is!-Szólalt meg Zorro és egy tükröt rakott elém.

-De király!-Néztem a sárkányt. Majd mikor indultam ki Zorro megfogta a csuklom. Én kérdően néztem rá.

-Ha bármi baj van fordulj hozzám és a céh tagjaihoz már egy család vagyunk.-Nézett mélyen a szemembe. Én csak bólogattam.-És remélem lesz majd olyan is hogy már nem páncélban leszel a céhben.

Visszatettem a kapucnit és a maszkot.

-Ja és Luna?-Felfordultam.-Mi történt a szemöldököddel?-Nézett rám gyanakvóan.-Bántott valaki?

-Nem. -Azzal kimentem.