-Emlékszel mikor a faludban jártam?-Én csak bólogattam.-Akkor azért nem bántottalak mert éreztem valamit...valamit ami összeköt minket és ezt te is érezted. Ezért érezted azt hogy meg kell mentened...mert a mi viszonyunk sárkány és lovasa.-Itt lesokkoltam. Mi van?

-Várj! Szóval...akkor te az én...sárkányom vagy?-Néztem rá. Ő csak bólogatott.- Ez király!.-Erre felnevetett Drako.-És mi ez a hely?-Néztem körbe.

-Ez a Déli Sárkány céh. Itt vannak a sárkánylovasok és ebbe a céhbe tartoznak. itt kapnak szállást, ételt és munkákat is amiket az "egyszerű" eberek adnak nekünk. És a céh olyan hely ahol a kötelék erősebb mint bármi más. De vannak ellenségeink is például a sötét céhek...

-Értem...királyul hangzik! Már várom a kalandokat.-Erre felnevetett Drako mire én is.

-Nem félsz? Hisz a hátamon kell ülnöd és majd harcolnod.-Mondta aggódva Drako.

-Most harcoltam a zöld hajúval...-Néztem rá.

-Ő Zorro...még biztos látni fogod...-Nézet rám mindentudóan Drako.

-Hagyjál...-Mondtam és meglöktem a sárkányt.-Kérhetek valami?-Néztem rá.Ő csak bólogatott.-Eltakarnál a szárnyaddal amíg leveszem a páncélom és bekötöm a sebeket?-Kérdeztem.

-Igen.-Erre nagy szárnyaival eltakart.-De miért hordasz páncélt?

-Hát tudod az edz megsérültem és nem akarom hogy más lássa milyen gyenge voltam. -Ekkor már levettem a páncélt.

-Nekem nem kis sebeknek tűnnek...-Mondta enyhén dühösen Drako.

-De...azok. De így legalább tanultam...-Mondtam miközben a kezemre tekertem a fáslit. Drako csak sóhajtott egyet. Én miután végeztem a fáslival visszavettem a páncélom.-És merre van a szobám?-Kérdeztem a sárkányt.

-Megmutatom. Szállj fel.-Felszálltam a sárkány hátára de az én kis testem eltörpült a sárkány hatalmas hátán.

A sárkány felrepült. És csodálatos volt kezeimmel megfogtam pikkelyeit és kapaszkodtam. Végül egy ablakhoz értünk.

-Nyisd ki.-Mondta én kinyitottam és bemásztam.

-És te hogy jössz be? Még a lábad sem fér be.-Értetlenkedtem.

-Ne aggódj miattam.-Erre a hatalmas sárkány hirtelen összement igaz így is alig fért be az ablakon és még mindig nagyobb volt nálam.

-O-Oké...

Körbenéztem a "szobán" ami igazából egy lakás volt. Középen a nappali, bal oldalt a szobám és jobb oldalt pedig a konyha.

Egyszerűen gyönyörű volt minden. Ez egy egész lakás...bementem a szobámba középen egy francia ágy, a bal oldalt egy hatalmas ablak, a sarokban egy szekrény...persze üres...aztán a szobámból nyílik az ajtó a fürdőszobához. Én persze egyből az ágyra huppantam.

-Milyen puha...-Morogtam a takaróba. Erre Drako felnevetett.

Kopogtak.

Most komoly fel kell állnom és az ajtóig sétálni?...

Nagy nehezen kikászálódtam a puha ágyból és mentem ajtót nyitni.Kinyitottam és egy magas zöld hajú srác állt előttem...azaz Zorro.

Hogy ennek a gyíknak mindig igaza van...

-Khm...sárkány.-Halottam a fejemben Drako hangját.

-Na húzzál ki a fejemből!-Parancsoltam rá.

-Ez az egyik képességem.-Nevetett.

Na de visszatérve Zorrohoz.

-Szia.-Köszönt.

-Csá..-Azzal rácsuktam az ajtót.

-Ezért nem érte meg felkelni az ágyból.-Morogtam magamban.

-Még nincs vége...-Mondta a fejemben Drako.

Erre felültem és szembe találtam magam Zorroval. Ott áll a szobám ajtókeretének dőlve.

-Figyelj...én sajnálom hogy így eldurvult a párbaj...

-Nem igazán izgat...azok csak sebek vontam vállat.

Zorro csak sóhajtott és közelebb jött.

-Lenne még egy két elintézni való...meg kéne ismerned a céhet és a jelet is meg kell kapnod.-Mondta miközben összekulcsolta kezeit mellkasa előtt.

-Bocs, de itt olyan jó az ágy..-erre hátra akartam dőlni de hirtelen megfogta a csuklom és magához rántott. Majd a vállára dobott.-Tegyél lefele!-Kiabáltam. De persze miért hallgatna rám.

-Zorro, ha nem teszel le én kinyírlak!!!-Kiabáltam és ütögetem a hátát. De ő rám se hederített. és elindult kifele a szobámból. Hátranyúltam a kardjaimért de nem találtam őket.

-Ha a kardjaidat keresed akkor azok itt vannak mutatta a másik kezét amiben a kardok voltak.

-Remek...-Sóhajtottam.-Drako edd már meg őt!-Kiabáltam.

-Hát tudod...tényleg meg kell kapnod a jelet és jó lenne ha a többi tag is megismerne...-Egyszóval ő se segít remek.

Talán...talán megpróbálhatok valamit.

Elengedtem magam mintha feladnám.

-Végre feladtad!-Mondta mosolyogva Zorro.

Én feladni? Ugyan kérlek Zorro látszik hogy nem ismersz. Erre hitelen mozdultam így kicsusszantam a tartásából a kardjaimat pedig kirántottam a kezéből.

-Istenem...miért nem tudsz csak jönni?-Kérdezte a plafonra nézve Zorro.

-Mert nem bízok benned! Azért.-Néztem rá dühösen miközben a kardokat felé tartottam. Mikor látta a szememben a dühöt meglepődött.Már kint voltunk az udvaron...-Elmegyek...kiszellőztettem a fejem!-Mondtam Zorrora nézve a kardokat pedig visszaraktam a hátamra.

-Én is megyek!-Mondta Drako. Erre persze egyből hátranéztem a sárkányra.

-Egyedül.-Tettem hozzá. És elindultam kifele a váron kívülre.

Hátrahagyva a sárkányom és Zorrot.

Miért kell így siettetni? Miért nem fogják fel hogy nekem ez nem megy? Liam hol vagy ilyen kor?

Már az erdőben voltam. Sötét van. Aztán megláttam egy hatalmas fát. Ami messze magasabbra ért mint a többi. Elkezdtem megmászni. És felmásztam a tetejére majd az egyik hatalmas ágra másztam és odaültem.

Ott ültem fent. Csend volt és nyugalom csak néztem a teliholdat ami bevilágítja az egész erdőt.