[Sziasztok! Bocsi hogy ritkán vannak részek csap épp nyaralok...igaz mandula gyulladásom van :/ szóval így nyaralok :( Na de jó olvasást! És bocsi ha nem tudok sűrűn részeket hozni.]

-Kelés van szöszi!-Mondta Liam és elhúzta függönyt így a nap belepte a szobát. Nagy morgás és nyögdécselés után felkeltem. Kisétáltam a nappaliba.  Liam törökülésben a kanapén éppen egy zsemlét vajazott. Tett rá sonkát és paradicsomot.

-Tessék. -Nyújtotta felém.

-Az enyém?-Néztem nagy szemekkel a fiúra. Ő csak bólogatott. Én egyből elkezdtem enni.-Pont úgy csináltad mint anya.-Néztem le a  zsemlére szomorúan.

-Na jó ideje kezdeni az edzést!-Mondta és felállt Liam. Két botot vett a kezébe.-Kövess.-Tettem amit kért. Kimentünk az erdőbe.-Kezdjük az alapoknál. Először a sima ököl harcra tanítalak meg, utána meglátjuk hogy jó leszel e a kardhoz.-Én engedelmesen bólogattam.-Akkor az alap állás...terpesz.Így, látod?-Én jól tanulmányoztam Liam állását. és leutánoztam. Hirtelen belehasította fájdalom a lábamba...hogy miért? Liam megcsapta a lábam a bottal...és eléggé fájt.

-Nem jó! Nagyobb!-Sírni akarok! De tettem amit mondott és kijjebb csúsztattam a lábfejeim.-Most jó.-Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. -A kezed tedd az arcod elé így...-Mutatta. Az ökleit az arca elé tartotta. Lemásoltam. -Nem jó túl szélesen tartod a kezeid mert így simán be tudok húzni.-És ekkor meg is tette...Behúzott egyet még az orrom vére is megeredt. És el is sírtam magam. A lábaim összecsuklottak alattam és a vérző orromat fogtam sírva. Liam leguggolt hozzám érzelem mentes arccal.

-Ugye emlékszel mit mondtam a sírásról?-Bólogattam.

-Az gyengeség.-Mondtam halkan és szipogva.

-Igen és én gyengéket nem tanítok!-Azzal felállt mellém dobta a botot, ami hangos csattanással ért földet a kemény földön, így egy kicsit összerezzentem. És elindult a ház felé csak a távolodó hátát láttam a srácnak.

Most hagyod hogy elmenjen? Nem vagy gyenge vagy ha igen mutasd meg hogy milyen erőssé is tudsz válni! Hisz megígérted!

-Ki mondta hogy vége az edzésnek?-Álltam fel. Remegtek a lábaim. A kezeimet közelebb húztam egymáshoz az arcom előtt. Erre megállt. De még nem fordult hátra

-Még is kinek kép...-Ekkor fordult meg. Meglepődött. Hisz ott állt egy 6 éves lány, orrából ömlik a vér. Kezei is véresek. És elszántan néz a fiúra. Ha most elém tartanának egy tükröt szerintem én is megijednék magamtól.

-Így jó?-Kérdeztem miközben tekintetem a szemeibe fúrtam.

-I-Igen...szinte tökéletes...-Elállt a szava. Végre! Ekkor felém kezdet futni, öklét maga mellett felemelte és be akart egyet húzni de a kezeimmel blokkoltam, de a földre estem és megint sírni akartam. Egy hajszál választott el a sírástól...

Majd akkor sírok ha nem látja...

Megint felálltam.

-Erősebbnek kell lenned...-Mondta.-De talán nem vagy reménytelen.-Mosolygott. Azt hiszem ezzel akart biztatni.

Ezt jól párszor megismételtük. Persze mind az lett a vége hogy folyt a vérem de próbáltam a legjobbat kihozni magamból. Tudom most biztos az gondoljátok hogy minek csinálom ha fáj? Mert valami vonz ahoz a sárkányhoz...most komolyan...miattam fogták el mert én feltartottam...és milyen menő márt hogy segíthetek egy sárkányon?

Mikor befejeztük az edzést bementünk a házba megvacsorázni. Csendben ettük. A csendet Liam szakította meg.

-Ha befejezted utána ellátom a sebeid.-Én csak bólogattam és tovább ettem a levest.

Miután megettem betettem a mosogatóba és elmosogattam az én- és Liam tányérját is.

-Na gyere!-Ütögette meg maga melletti helyet a kanapén. Én odamentem és leültem.

Kiderült hogy egy kicsit felrepedt az orrom, de nem belül hanem kívülről.

-Ez csípni fog...-Mondta és egy nem tudom mivel beitatott kendőt nyomott az orromhoz. Amitől úgy felsikítottam hogy szerintem azt még a holtak is meghallották. Aztán tett rá valami tapaszt.

Szóval a mindennapjaimat azzal töltöttem hogy megvertek...Legalább is Liam ütött nekem meg ki kellett védenem.

Végül azt mondta gyenge vagyok így délelőtt erősítő feladatokat kellett csinálnom, délután harcoltunk. Így ment ez napokon...majd hónapokon...majd éveken át...

3 év múlva
(Luna 9 éves)
<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

-Nesze! Boldog szülinapot te szaros!-Nevetett Liam és egy muffint rakott elém aminek a közepén egy gyertya volt.

-Milyen kedves...-Nevettem.-És amúgy is csak 5 évvel vagy idősebb nálam.-Morogtam.

Már három éve hogy Liam a szárnyai alá vett. Sok minden történt...erősebb lettem. Már kitudom védeni Liam ütéseit, szinte már egyenlő félként tudok vele küzdeni. Persze nem kímél...mindig vannak új zúzódásaim és sebeim.

-Ma mi a terv?-Kérdeztem miközben a maffinom felét neki nyújtottam. Amit persze el i fogadott.

-A szokásos...futunk pár kört az erdőben és húzódzkodunk. Fekvőtámasz. Amúgy már egyre jobbak a reflexeid.-Dicsért. Ismétlem dicsért meg Liam.-Ja és ma kardal is megpróbálkozhatunk...de először csak fakarddal.

-Mi a...?-Egyből felugrottam.-Miért nem ezzel kezdted???! Nagyon jól tudod mi óta várom!!!-Most legszívesebben...nem is tudom mit csinálnék. -Na akkor meg mozdulj már! Vár ránk az erdő! Meg minden hülyeség!

-Hé! Az edzésem nem hülyeség!-Bevágta a "durcit"

-Persze, persze...-Inkább rá hagyom..-De mozdulj menjünk!-Türelmetlenkedtem.

-Én kész vagyok! Mehetünk!-Azzal elindultunk.

Gyorsan letudtuk azt a pár kört. Majd elmentünk a vasárudhoz amit még Liam csinált. Két tartóoszlop tartja a rudat. Megfogtam és elkezdtem lehúzni magam. A fejemet a rúd fölé húztam ebből megcsináltam harmincat ami a mindennapos edzések során már meg se kottyan. Aztán fekvőtámaszokat is csináltunk. Aztán végre kardot is fogok...igaz csak fakard..de "Ajándék lónak ne néz a fogát." Odaadott egy fakardot Liam.

-Ez nehezebb mint gondoltam...-Szólaltam meg.

-Az a lényeg úgy gondolt a kardra mint a karod meghosszabbítása lenne.

-Oké!

És akkor jött Liam. Irtó gyors volt alig bírtam megmozdítani a fa botot. Így jó párszor kaptam elég mély és fájdalmas ütéseket.

-Mi van Luna? Nem bírod?-Kárörvendően mosolygott.

-Azt hiszed feladom?-Mosolyogtam miközben sajgó oldalam fogtam.-Akkor tévedsz!-És neki rontottam.

-Ebben reménykedtem.-Mosolygott majd felém suhintott, de valamiért azzal a karommal védtem ki amiben nem volt kard...így kínzó fájdalmat éreztem a karomban. -Istenem Luna ez már a 3. alkalom hogy rossz kézzel...véded ki.-A végére eszébe jutott valami és gyorsan befutott a házba és visszajött még egy fakarddal a kezébe.

-Hé, ez nem ér! Így neked már kettő van!-Hisztiztem.

-Nyugi szöszi, ez a tied.-Dobta a fakardot amit a nyelénél el is kaptam.

-Ö...köszi?-Néztem rá értetlenül.

-Fogda szabad kezedbe a másik kardot.-Forgatta meg szemeit.

Így tettem. Majd hirtelen minden jel nélkül nekem rontott Liam.

-Mi a fasz?-Tört ki belőlem miközben felváltva próbáltam mind két karddal védeni ütéseit. Meglepődtem. A 90%-át sikerült kivédenem.

-Tudtam...miért nem jöttem rá hamarabb...-Ostorozta magát Liam.

-He?-Néztem rá.

-Te két kezes forgató vagy...azért értél mindig bele az üres kezeddel.-Magyarázta Liam.-Mivel már egész jó vagy -Dobta el a fakardot.- Ezért holnaptól elkezdjük az igazi karddal, de az jobban fog fájni ha eltalállak. Azután hogy ráéreztél, készítünk neked 2 testre szabott kardot. Most menj aludni.-Parancsolta.

-Miért hisz...-Körbenéztem az erdőn és teljes sötétség volt...én meg észre se vettem.

Elindultam Liam után. Bementem a szobájába és elaludtam.

¤¤¤

Másnap reggel nagy örömmel pattantam ki az ágyból. Még a reggelit is kihagytam.

-Tessék.-Adott oda 2 éles, nehéz, vas kardot.

-Fú ez nehéz!-Mondtam. És elhelyeztem a két kardok a két kezemben.

-Ne nyavalyog!-Én csak megforgattam a szemeim. És már megint nekem rontott.

De most egyáltalán nem készültem fel és ez a kettő nehéz szar...Éreztem ahogy Liam pengéje a bőröm valahol meg már a húsomat vágta.

-Mi van Luna? Nem bírod kivédeni? Ennyire béna lennél?-Na jó erre egy kicsit bepipultam.

Embereld meg magad Luna! Emeld meg ez a két vast és ronts neki. Erős vagy!

Felálltam. De fájt...legszívesebben sírtam volna de már megszoktam hogy nem sírok. Így erősebben markoltam a két kardot. Majd elrugaszkodtam és minden erőmet bele adtam. Egy szer sikerült megvágnom Liamat...de cserébe vagy 30 vágás volt rajtam. A lábamon, vállamon, kezemen és a hátamon. Egyszer csak minden elsötétült.

Mikor felébredtem Liam szobájában voltam. A sebeim be voltak kötözve.Felültem a lábam letettem és csak ültem az ágy szélén könyökömet térdeimen pihentettem, kezeim összekulcsolva.

Talán még se vagyok elég erős...